!

A rózsa neve 692 csillagozás

Umberto Eco: A rózsa neve Umberto Eco: A rózsa neve Umberto Eco: A rózsa neve Umberto Eco: A rózsa neve Umberto Eco: A rózsa neve Umberto Eco: A rózsa neve

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és… (tovább)

Eredeti mű: Umberto Eco: Il nome della rosa

Eredeti megjelenés éve: 1980


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

könyvtár · labirintus


Hirdetés

Kedvencelte 177

Most olvassa 69

Várólistára tette 405

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 5

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★☆ Eladó
Blanka08 könyve Umberto Eco: A rózsa neve
>!
2.000 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
mamszi könyve Umberto Eco: A rózsa neve

Kiemelt értékelések

+
>!
Emmi_Lotta IP

Legyen az idő a középkor, a 14. század, pontosabban 1327. A helyszín Olaszország, az Appenninek egyik fennsíkján lévő bencés apátság. A mesélő Melki Adso bencés novícius, egy tudni vágyó német fiatalember, a visszaemlékező krónikás is ő, 80 éves korában. A főszereplő a mester, Baskerville-i Vilmos, 50 körüli angol ferences szerzetes, korábbi inkvizítor, egy csavaros eszű, nagy tudású, humánus ember.
Szerepeljenek titokzatos gyilkosságok, fontos könyvek, vallási mozgalmak, eretnekek, hitviták, hatalmi harcok, inkvizícók, boszorkányüldözések, császárok, pápák, bíborosok, apátok, szerzetesek.
Lássunk emberi gyarlóságot, nemi eltévelyedést, tiltott szerelmet, féltékenységet, butaságot, fanatizmust, de tudásvágyat, nyílt értelmet, segíteni vágyást és áldozatkészséget is.
Gondolkodjunk el eszméken, valláson, filozófián, történelmen és nyelven.
Mindehhez végy egy nagyszerű elmét, egy rendkívüli írót, aki olasz szemiotikaprofesszor és középkorkutató is, és kapsz egy kivételes alkotást, A rózsa nevét.
Az élmény különleges lesz!

>!
Európa, Budapest, 2012
746 oldal · ISBN: 9789630795463 · Fordította: Barna Imre
12 hozzászólás
+
>!
csend_zenésze

No, ez az a nemkötelező regény, amit a magyar tanszék tanárai annyit de annyit emlegettek az óráimon, hogy muszáj volt azt mondanom, hogy akkor most uccuneki. (Nem lehet ép ésszel kibírni annyi „Mint ahogy azt Eco is írja A rózsa nevében…”-t meg „Ha emlékeznek, mit mond Vilmos abban a jelenetben, amikor…”-t anélkül, hogy nem olvasná az ember lánya.)

És tudjátok mit? Igazuk volt. Ez a regény kolosszális úgy, ahogy van. Akkor is imádom, amikor csak a felszínt kapargató „naiv olvasóvá” lettem, meg akkor is, amikor fejest ugrottam a legeslegmélyébe.

Mit is mondhatnék… Szórakozás felsőfokon. Bestsellerbe rejtett tudományos diskurzus. De leginkább: bölcsészkrimi.

Kész, én megkajáltam.

6 hozzászólás
+
>!
eme MP

Jaj, de huncut ez az Eco bácsi… Ennyire bevinni a jónépet a labirintusba! Hányan tudnak tudományos igényű mondanivalót szépirodalmi és egyben szórakoztató irodalmi ruhába öltöztetve ennyire profin megfogalmazni? Összefonni, tekerni, csomózni a krimi, a történelmi regény, a szemiotika, nyelvelmélet, történetfilozófia, irodalomelmélet és miegymás szálait, és közben sikert sikerre halmozni, igazi bestsellert produkálni? Mert Eco mindenkit becsalogat az útvesztőbe, mindenki elindul egy úton, bolyong és keresgél, megtalálja vagy megtalálni véli keresett válaszát, de hogy igazából sikerül-e kijutni a labirintusból… Hát, ez a nagy kérdés. Mert „az igazság sosem az, ami épp annak látszik”, illetve mindenkinek megvan a maga igazsága, a maga megoldása, válasza. Semmi sem egyértelmű, ahogy Vilmos vallja, aki még a saját megközelítését sem tartja megfellebbezhetetlennek. Így talán nem is jut ki senki a labirintusból – végső megoldás nincs is. Csak részmegoldások vannak – személyre, olvasóra szabottan.
Az én olvasatomban a regény gerince Jorge és Vilmos összeütközése.
A dogmatikus Jorge őrzi a változatlan, megkövült tudást, az egyértelműséget, a szószerintiséget, a kutató szemektől nem bolygatott, egy és örök érvényű igazságot, melynek egyes részeit hű szolgasággal másoltatja, de a mélyebb betekintést, az összefüggések keresését megtagadja mindenki elől. Vilmos ezzel szemben az igazság keresője, a ráció, a tudomány embere, aki ki meri jelenteni: „Nem volt terv… és én tévedésből jöttem rá”. Ez azonban nem zárja ki a keresés és kutatás fontosságát, mert az, ha nem is egyetemesen érvényes megoldásokhoz vezet – lényeges részigazságokat tár fel. Szkepszis, többértelműség, metafora, irónia, értelem és nevetés, mint az ember sajátja, sőt célja áll itt szemben a dogmával, a komoly egyértelműséggel, a nevetés tilalmával.
„Mindenkinek megvolt a maga igazsága, és mindenki tévedett.” – mondja Vilmos.
A teljességet magába foglaló könyvtár – a világ labirintusának jele – valójában nem ismerhető meg teljesen, még akkor sem, ha úgy tűnik, szerkeszthetők térképek, vannak logikus, értelmesnek tűnő magyarázatok – rend nincs. A rendet, vagyis a dolgok magyarázatát utólag adjuk, mi, akik a jelek jeleivel szembesülünk, és akiknek, akárcsak Aldónak, csak a nagy könyvtár, az egész, az enciklopédia, a minden értelmezés egységének kis töredéke, maradéka jut, melyet nagy gonddal és odaadással, nem kevés nosztalgiával gyűjtögetünk össze. És még az is, amit összegyűjtünk csak jelnek a jele, nyomnak a nyoma – ahogy Adso története is egy többszörösen át- meg átírt, alakított elbeszélés – szavak, jelek szövedéke. A jelek igazsága azonban kétségbevonhatatlan, csak ezek segítenek eligazodni bennünket a világban – de a jelek közti összefüggések átlátása nem hozzáférhető, végső bizonyosság nem létezik.
Juj, de jó könyv ez… annyi rétege van, hogy ha ezerszer olvasod, akkor is fedezhetsz fel benne újat. És Eco többek közt azért zseniális, mert tudja és bebizonyítja: nem azt kell adni az olvasónak, amit az akar, hanem azt, amit akarnia kellene. Ez az ember tud játszani, és tud nevetni. Nagyon.

8 hozzászólás
+
>!
spinakker

Végre egy jó regény. Sőt, mi több, ez számomra eddig az egyik legtökéletesebb regény, mert van itt: kolostori élet, középkori CSI-os nyomozómunka, agnoszticizmus, skolasztika, történelem, könyvek, különböző eretnekmozgalmak, humor, bibliofília, egy Jorge nevű vak könyvtáros, Sherlock Holmes-i logika, rejtett utalások, filozófia, titkok, egy bábeli könyvtár, középkori gondolkodásmód, rejtélyek, minden nemű(!) szerelem, halott szerzetesek, inkvizíció, izgalmas események, több értelmű mondatok, találgatások, teológiai vita Jézus ruhájáról, baziliszkuszok…
Még a parttalan egyház- és világtörténelmi krónikázások ellenére is izgalmas volt. Na jó, egy kicsit lehetett volna rövidebb – na nem (csak) azért, mert mindezt sokalltam volna, hanem már a körmömet rágtam az izgalomtól, hogy mégis ki a gyilkos, és még mindig volt hátra kétszáz oldal, amiket sajnos nem tudok olyan gyorsan elolvasni, mint szeretném.
Annyi kifogásom lenne, hogy ha már annyira túlteng a középkori gondolkodástörténet leírásától, arra azért jobban rávilágíthatott volna, hogy Baskerville-i Vilmos módszere miért volt más: ő ugyanis a világ jeleit nem univerzális eszmék szimbólumaiként értette (az egyszarvú, mint a tisztaság jelképe; egy gyilkosság nyomai, mint az ördög működése), hanem konkrét, egyedi dolgok nyomaiként. A másik pedig, hogy jó lett volna, ha átélhetőbben szemléltette volna a kolostori életet: a mocskot, a hideget, a hétköznapi élet sajátságait… (ezt nyilvánvalóan a film eléri, de az minden más értelemben lemészárolja a könyvet)
Már középsuli vége óta érdekel ez a könyv, de szerencsére csak most olvastam el, mert csak most nőttem fel a feladathoz. A hírhedt első száz oldal nehézségét én nem éreztem, engem az is érdekelt, főleg, mivel a nevek és mozgalmak egy része ismerős volt, és a középkort is jobban ismerem annál a sztereotipikus képnél, amit anno képzeltem. Illetve, ami ennél is fontosabb, hogy már kezdek tudni jól olvasni, ami egy ilyen csavaros regénynél fontos: melyek azok a nyomok, amik fontosak, melyek, amik nem, kinek lehet hinni, kinek nem, tényleg úgy vannak-e a dolgok, ahogyan azt a szereplők, az elbeszélő vagy a szerző el akarja hitetni velünk? Büszkeséggel tölt el, hogy jó sok mindent megsejtettem, de persze annyira nem vagyok okos, hogy ne ért volna egy-két meglepetés.

13 hozzászólás
+
>!
Szávitrí SP

Azt hiszem, még soha nem olvastam ennyire hiteles történelmi regényt. Megelevenedett a középkor, és elhittem, hogy tényleg ilyen lehetett az akkori világ, ami nem is különbözik annyira ettől a maitól. Az egyház akkor is képmutató volt, a normális emberek pedig akkor is el tudták ezt különíteni saját Istenbe vetett hitüktől.
Ez volt az első olvasásom Ecótól, és bár nem haladtam vele gyorsan, nagyon sokat adott. Egyszerűen briliáns.

2 hozzászólás
+
>!
robinson P

Jól felépített, kalandosan izgalmas, sőt, kicsit borzongató a történet. Nagyon csavaros,nem olyan könnyű olvasmány.Mindenképpen szórakoztató ás elgondolkodtató. Történelmi krimi a javából.Középkor,kolostor,szerzetesek,gyilkosok….és könyvek.Hit,eretnekség és szabadság.
Alap darab!

6 hozzászólás
+
>!
Maya 

Annyian anjánlották már ezt a könyvet, de valamiért mindig féltem tőle. Évek óta a várólistámon van. Idén több olyan eseményre beneveztem, amihez el kell/lehet olvasni ezt is. És végre meglett. Az első száz oldalon nehezen rágtam át magam, de a végén a széljegyetekből megtudtam, hogy ezt a részt akarattal írta ilyenre Eco, csak az érdemli meg a könyv többi részének élvezetét, aki ezen a részen is átrágja magát. A többi aztán tényleg érdekes, izgalmas, de ugyanakkor tanulságos. Szerintem mindenki megtalálja benne azt, amit keres.
A Széljegyzetek befejező mondatát idézném én is befejezésül: „Tanulság: vannak rögeszmék, a rögeszmék sohasem egyéniek, a könyvek egymással beszélgetnek, és az igazi nyomozásnak azt kell bebizonyítania, hogy a tettesek mi vagyunk.”

7 hozzászólás
+
>!
szeretemakönyveket

Jaj nagyon izgalmas. Kolostor, középkor, szerzetesek, gyertyák fénye, gyilkosság, könyvek….kell ennél több?:-))

21 hozzászólás
+
>!
Poccahontas

Határozottan jó volt! Sajnos nem jókor olvastam, olyan értelemben, hogy a kisfiam miatt nem tudok egyhuzamban túl sokat olvasni és ez miatt sok nevet/személyt folyamatosan összetévesztettem illetve homályos maradt. De úgyis újraolvasós, úgyhogy majd bepótolom, ha a fiam nagyobb lesz. Ettől függetlenül végig fenntartotta az érdeklődésemet, nagyon kíváncsi voltam mi fog kisülni a végén. És érdekes volt olvasni a vallástörténeti részeket is, bár egy-két helyen nem éreztem szükségét, hogy több oldalon végig rágjam rajta magamat, megtettem, de nem esett jól.
Szóval jó élmény volt. Pozitív meglepetés volt, nem tudom mire számítottam, de nem erre, de jól alakult.
Egyet sajnáltam, hogy nincs jobban rálátásom a témára, jobb lett volna úgy olvasni.
Egy szónak is száz a vége: erős 4-es! :)

+
>!
Frank_Spielmann I

Becsapós ez a könyv, bár Eco már az elején figyelmeztet arra, hogy a nyomozás végül is nem jut megoldásra. Az egyszerű olvasó úgy olvassa, mint egy krimit, amit a középkorba helyeztek, hangulatfestő, marha hosszú teológiai párbeszédekkel.

Viszont kevesen veszik észre, hogy nem hangulatfestésről van szó, hanem a lényegről. Azt hittétek, megvan a gyilkos, a tettes? Ugyan! (Illetve szerintem megvan, de nem a könyvben.) A kérdés: ki a tettes? Ki (vagy mi) alkotta a világot, minket, az egész mindenséget, ki alkotta úgy, hogy így legyen minden? Metafizikai krimivel állunk szembe, nem csak egy ócska ponyvával. No szerintetek ki a tettes? ;)

16 hozzászólás

Népszerű idézetek

++
>!
krlany I×+SMP

Mostanáig úgy gondoltam, hogy minden könyv a könyveken kívül álló emberi vagy épp isteni dolgokról szól. Most rádöbbentem, hogy a könyvek nemritkán könyvekről szólnak, vagyis olyan, mintha egymással váltanának szót. E felismerés fényénél egyszeriben még nyugtalanítóbb helynek láttam a könyvtárt. Hosszú-hosszú, évszázados pusmogás, pergamen és pergamen közötti, nesztelen párbeszédek helyszíne volt tehát, egyetlen ember eszével kordában tarthatatlan erők foglalata, sok-sok emberész kisugározta titkok, egykori gazdájuk vagy közvetítőjük halálát túlélő kincsek tárháza.

Negyedik nap - Tercia

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár
+
>!
eme MP

In omnibus requiem quaesivi, et nusquam inveni nisi in angulo cum libro.
(Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá.) Kempis Tamás

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
+
>!
eme MP

Valamikor rég, a kölni székesegyházban láttam Keresztelő Szent János tizenkét éves kori koponyáját is.

494. oldal

++
>!
Frank_Spielmann I

A szent keresztnek sok-sok más darabját láttam én már sok más templomban. Ha mindegyik igazi volna, Krisztus urunkat nem két, keresztbe tett gerendára, hanem egy egész erdőre feszítették volna fel.

3 hozzászólás
+
>!
matraimelinda

– Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom.

510. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Tintike

A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
+
>!
krlany I×+SMP

– Csinálok neki én – mondta –, csinálok bundás sajt.
– Az meg milyen?
– Facilis. Veszel sajt, ami nem túl öreg et nem túl sós, et fölvágod darabra, falatra, kockára vagy sicut teneked tetszik. Et postea sobre parázson fölteszel egy vajat vagy zsírt rechauffálni. Aztán vamos a poner bele két szelet sajt, et amikor megpuhult, zucharum és fahéjat rá supra positurum du bis. Et rögtön tálald in tabula, mert jó forrón köll enni.

Harmadik nap - Vesperás

Kapcsolódó szócikkek: recept
13 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann I

Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet.

121. oldal, Harmadik nap, Kompletórium után


Hasonló könyvek címkék alapján