Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.
Az Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…
Címkék
Top értékelések
Jaj nagyon izgalmas. Kolostor, középkor, szerzetesek, gyertyák fénye, gyilkosság, könyvek….kell ennél több?:-))
Nagyon jó könyv, imádtam benne Eco minden okoskodását és fejtegetését, meg a szöveghez fűzött jegyzeteit és magyarázatait. A történet is tetszik, lassan, ráérősen bontakozik ki, tele van filozófiával meg történelemmel meg intelligens vitákkal… én nagyon élveztem.
Ez tényleg nem nekem való. A sok latinozás, elmélkedés, filozofálás számomra élvezhetetlenné tette. Sajnálom, de nem tudtam elolvasni.
2-3-szori nekifutásra sem sikerült átlendülni az elején. nem emlékszem még egy ilyen könyvre :D
Ha már középkorásznak készülök…
A könyvtáros meg Borges, király.
Ez a könyv nem a krimi miatt jó, hanem attól, hogy részletes betekintést nyújt a kor tekintélyelvű gondolkodásmódjába és vallási nézeteibe.
Na most vagy az van, hogy én nagy-nagyon régen is olvastam, vagy esetleg már sok ilyet írtak utána, mindenestre én nagyon korántól tudtam, mi lesz a krimi vége, a többi pedig rettentően nem kötött le.
Pedig sokat vártam tőle, jóízlésű ismerősok magasztalták rendesen.
Hát, nekem erősen felejthető kategória.
Nekem ez nagyon nehéz olvasmány volt, követhetetlen, megfoghatatlan filozófikus fejtegetésekkel… még a cselekményt is csak saját jegyzetekkel tudtam követni. Semmi pozitív üzenetet nem éreztem ki a könyvből, de valószínüleg én nem vagyok eléggé okos hozzá.
Top idézetek
Az ördögi paktumokban épp az a szép, hogy az ember úgy írja alá őket, hogy nagyon is tudja, kivel paktál. Mi másért érdemelné ki a poklot?
Széljegyzetek A rózsa nevéhez
Az ember kitalálhat egészen valószerűtlen világot is, ahol a szamarak repülnek, és a hercegkisasszonyokat föltámasztja egy csók; de fontos, hogy ez a csupán lehetséges és irreális világ a kezdet kezdetén meghatározott struktúrák szerint létezzék. (El kell dönteni, vajon ebben a világban a hercegkisasszony csakis egy herceg csókjától éled-e fel vagy boszorkány is megteszi, meg hogy egy hercegkisasszony csókja csupán a békákat változtatja-e vissza ifjú herceggé, vagy – mondjuk – a tapírokat is.)
Mintha az egész teremtett világ őróla beszélt volna nekem, és vágytam, nagyon is vágytam rá, hogy viszontlássam, de azért készséggel beletörődtem abba is, hogy ne lássam viszont soha többé, s hogy soha többé ne lehessek együtt vele, csak ezt a ma reggel rám tört ujjongást érezhessem, csak mindig így, ennyire közel lehessen hozzám, ha mégoly messze került is tőlem, mindörökre.
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Iris Murdoch: The Black Prince
- Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze
- Ian McEwan: Vágy és vezeklés
- Anthony Burgess: Gyilkosság Deptfordban
- Spiró György: Fogság
- José Saramago: A kolostor regénye
- Alice Christine Barrett: Hétköznapi történet
- Alessandro Baricco: Selyem
- Dean R. Koontz: Mr. Murder
- Frederick Forsyth: A Sakál napja
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Alan Alexander Milne: Micimackó
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Michael Ende: A Végtelen Történet
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
