Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Jaj nagyon izgalmas. Kolostor, középkor, szerzetesek, gyertyák fénye, gyilkosság, könyvek….kell ennél több?:-))
Metal Hammer No. 124 / 2000. május
A rózsa neve című filmet a többség már biztosan látta. Az egyik legjobb mozifilm, amit valaha középkori témában csináltak, Sean Connery alakítja benne nagyszerűen Baskerville-i Vilmost, a zseniális eszű szerzetest, aki egy hegyvidéki apátságba kerülve egy detektív szerepét ölti magára az apát kérésére. Mert azon a világtól elzárt helyen, ahol a keresztény világ egyik legnagyobb könyvtára áll, szörnyűséges halálesetek történnek, ám a gyónási titok szentsége lepecsételi az ajkat s megköti a kezet… A történetet Adso, a Vilmossal utazó novícius meséli el (őt a filmben Christian Slater alakította). Ha azt mondom, a film a legjobbak között van, nem is tudom, mit mondhatnék a könyvről. Azt mindenesetre, hogy nem pusztán hossza által súlyos, kell hozzá némi érettség és elszántság, noha nem befogadhatatlanul tudományos. De tény, hogy tele van latin idézetekkel (pl.: De rebus metallicis – A fémből való dolgokról), és óriási tudásanyagot rejtenek lapjai, még Sátánhoz szóló imák is olvashatók benne. Mégis letehetetlenül izgalmas könyv, még a történelmi-történeti magyarázó részek is olyan élvezetesen lettek megírva és a cselekménybe szőve, hogy az ember falja az oldalakat. Persze, csak óvatosan… Emellett lehet tudni, hogy Eco korunk egyik nagynevű tudósa, aki tényleg otthon van a középkori dolgokban, és biztosra veheti az ember, hogy amit leír, az úgy is van. Emellett az írónak jó a humora is, és sokszor kimondottan játszik az olvasóval; másrészt stílusa, vagy a könyvtár-labirintus Borges-t idézi. Nem csak azoknak tudom ajánlani hát e könyvet, akiket érdekel a középkor (bár nekik kötelező), de mindenkinek, aki szereti a csavaros történeteket, Sherlock Holmes rajongóknak főleg, meg aztán azoknak, akik szeretik a tartalmas szórakozást. Ja, és a film nem követi szolgai hűséggel a könyvet, az némileg fogyasztóbarátabb lett, szóval annak is van értelme elolvasnia, aki amúgy legyintene, hogy "már láttam filmben".
Nagyon jó könyv, imádtam benne Eco minden okoskodását és fejtegetését, meg a szöveghez fűzött jegyzeteit és magyarázatait. A történet is tetszik, lassan, ráérősen bontakozik ki, tele van filozófiával meg történelemmel meg intelligens vitákkal… én nagyon élveztem.
Ez tényleg nem nekem való. A sok latinozás, elmélkedés, filozofálás számomra élvezhetetlenné tette. Sajnálom, de nem tudtam elolvasni.
2-3-szori nekifutásra sem sikerült átlendülni az elején. nem emlékszem még egy ilyen könyvre :D
Összességében tetszett, bár tény abban egyet kell értsek az előttem szólókkal, h az elején azért át kellett magam verekedni, mire történt Valami… Amint beindul, érdekes, lebilincselő középkori krimi. A filmet még nem láttam, de rajta van azon a bizonyos listán. Kell hozzá türelem és a sok latin kifejezésbe könnyen bele lehet bukni.. A poén nálam mindent vitt :)
nekem ez nem ment… túl sok volt benne a blabla, az a sok történelmi dolog, filozófia… azóta is ott van a polcon és várja a szebb jövőt…
Nehéz, érdekes stílus, de kitartással megszokható. Az izgalmamat párszor elnyomták a magyarázó, leíró részek, pl. a templom bejáratának leírása. Néha már provokatívnak tűnt és eddigi középkori szerzetes-képemtől eléggé eltértek a regény szereplői, így eleinte meghökkentő volt.
Top idézetek
– Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom.
510. oldal
– MI a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet. Én bizony azt hiszem, hogy Margit csábítása nélkül Dolcino nem kárhozott volna el, s hogy nincs az a züllött, parázna élet a Kopaszhegyen, semmiképp sem vonz hozzá annyi embert a lázadás.
270. oldal
A könyvek nem azért vannak, hogy higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket. Egy könyv olvastán ne azt kérdezzük, hogy a könyv mit mond, hanem hogy mit akar mondani.
Kompletórium után
Csak úgy röpködött a szikra a falak felé, s a tűz időközben egy másik szekrény könyveibe is jócskán belekapott. A szobában most már nem egy, hanem két máglya égett.
563. oldal
Leírását olvasva összeszorult a torkom: a szerelmesnek először is a külleme változik el, a látása meggyöngül, a szeme beesik és minden könnye elapad, a nyelve lassanként kiszárad és két pattanás jelenik meg rajta, az egész teste kiszikkad, és folytonos szomjúság gyötri, ekkorra már hasmánt fetrengve tölti a napot, az arcán a sípcsontján kutyaharapáshoz hasonló nyomok tűnnek fel, végül pedig oda jut, hogy éjszakánként temetőben tébolyog, akár a farkas.
380. oldal
Méregbe gurultam, gorombán lehordtam, mondván, hogy ezen az éjszakán jobban teszi, ha aludni megy, mert az íjászok őrjáratot tartanak az apátság területén. Azt felelte, hogy azoknál az íjászoknál ő jobban ismeri az apátságot, és ebben a ködben amúgy sem lát meg senki senkit.
363. oldal
Pihentebben, de zavaros fejjel hagytam ott a templomot, mert az ember csak az éjszakai órákban tudja magát igazán kipihenni. Fölmentem a szkiptóriumba, és Marakiás engedelmével lapozgatni kezdtem a katalógust. Szórakozott pillantásokat vetettem az oldalakra, de valójában a szerzeteseket figyeltem.
214. oldal
Felemelte a kezét, majd szemügyre vette a mécses lángját, amely most mintha élénkebben lobogott volna, azután benyálazta mutatóujját, és maga elé nyújtotta.
207. oldal
– Mert a tudomány nem csak abból áll, hogy tudjuk, amit kell vagy lehet, hanem abból is, hogy tudjuk, mit lehetne, még ha netán tilos is. Ezért mondtam ma az üvegcsiszoló mesternek, hogy a tudós kendőzze valamiképpen az általa felfedezett titkokat, nehogy mások rosszra használhassák a fölfedezését, de fölfedezni muszáj, márpedig ahogy elnézem, a titkokat ebben a könyvtárban inkább elfeledni szokás.
117. oldal
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Peter Hoeg: Smilla kisasszony hóra vágyik
- Ian McEwan: Vágy és vezeklés
- Umberto Eco: A Foucault-inga
- Niccoló Ammaniti: Én nem félek
- Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
- Mario Soldati: Az amerikai feleség
- Italo Calvino: Az egymást keresztező sorsok kastélya
- Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap
- Alessandro Baricco: Selyem
- Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Szabó Magda: Abigél
- Umberto Eco: A Foucault-inga
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Alan Alexander Milne: Micimackó
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
























