A ​legendás földek és helyek története 17 csillagozás

Umberto Eco: A legendás földek és helyek története

Képzeletünket ​sosemvolt földek és helyek népesítik be, a hét törpe kunyhójától a Gulliver által felkeresett szigetekig, Salgari indiai útonállóinak templomától Sherlock Holmes Baker Street-i lakásáig. Többnyire tudjuk persze, hogy ezek a helyek költők és írók fantáziájának a szüleményei csupán. Az emberiség azonban már a legősibb idők óta álmodozott olyan, valóságosnak tartott helyekről is, mint Atlantisz, Mu, Lemuria, Sába királynőjének földjei, János pap országa, a Boldog Szigetek, Eldorádó, a végső Thule, Hyperborea és a Hesperidák országa, a Szent Grál rejtekhelye, a Hegyi Öreg asszaszinjainak sziklaerődje, Eszem-Iszom-ország, Utópia szigete, a Salamon-szigetek és az ismeretlen déli földrész, az üreges Föld belseje, vagy Agarttha titokzatos föld alatti birodalma. E helyek némelyike csupán elbűvölő legendákat és kötetünkben is látható pompás ábrázolásokat ihletett, mások a titokvadászok képzeletére hatottak, megint mások pedig utazásra serkentettek, így téve végül valóságosan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2013
480 oldal · ISBN: 9789630796606 · Fordította: Sajó Tamás

Enciklopédia 3


Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Joculator>!
Umberto Eco: A legendás földek és helyek története

Nagyon szép, érdekes, olvasmányos, gazdag mű, miként azt el is várjuk Ecótól. A sok kép, idézet, szemléltetés kicsit az elmélyülés rovására megy. Én pl. az „elveszett zsidó törzseknek” akartam volna utánaolvasni benne, de csak információfoszlányokat találtam. Kicsit zavart az összeállítás Mediterráneum-központúsága, vagy hogy ezt a cím nem is jelzi. Pedig ebben a kötetben – kevés kivétellel a görög-római világ – „legendás földjeiről” van szó! Pedig nagyon érdekes lett volna ugyanilyen alaposan megismerni a kelta vagy germán „legendás földeket”. De így is, korlátaival, hiányosságaival is nagyon szép, nagyon igényes összeállítás.

1 hozzászólás
Turms>!
Umberto Eco: A legendás földek és helyek története

Akár azt is lehetne mondani, hogy ez a könyv a kivonata mindazoknak a témáknak, amik Ecot az elmúlt évtizedekben leginkább foglalkoztatták. Sok-sok tőle megismert legendás helyszín kerül elő itt újra, ráismerhetünk a Foucault-inga, a Baudolino, a Loana királynő titokzatos tüze, a Prágai temető, A tegnap szigete regények több részletére bennük (lehet, hogy A rózsa nevét is ide sorolhatnám, de már olyan rég olvastam, hogy alig emlékszem rá).
A legismertebb legendás helyeket mutatja be nekünk Eco a világirodalom tükrében, megjelenik itt sok minden Atlantisztól János pap országán át az üreges Föld legendájáig. És persze nem hagyhatja ki az alkalmat, hogy Dan Brown plagizálásáról le ne rántsa a leplet A Da Vinci-kód kapcsán.
Amit hiányoltam: nem bántam volna, ha a témákat nem csak érinti, hanem kicsit jobban is elmélyed bennük, akár a hosszú idézetek és a nagyszámú kép rovására is. A másik kritika az Európa könyvkiadónak szól: hihetetlen, hogy egy magát nívósnak beállító kiadó képes piacra dobni egy ilyen drága könyvet tele hibákkal, elütésekkel.
Egy apróság a végén: a könyvben található két idézet meggyőzött arról, amit már régóta sejtettem: nekem Borgest KELL olvasnom, úgyhogy meg is rendeltem sebtiben A halál és az iránytűt.

Mandragoria>!
Umberto Eco: A legendás földek és helyek története

Anno a Könyvjelző magazinban olvastam róla és egyből felkeltette az érdeklődésemet, azóta a várólistán csücsült. Szeretem a titkokat és a rejtélyeket, és ez a könyv nem csak hogy alapos szakirodalomnak, de remek szórakozásnak is tűnt. Csodálkoztam is aztán, de persze örültem, hogy a kis könyvtár"amban" megvolt.
Azt írták itt róla, hogy azokat a helyeket mutatja be, amikről Eco írt. Nos, meg kell mondanom, még soha semmit nem olvastam az illetőtől, bár nyilván hallottam róla egyet s mást. Szóval, alapjaiban nem tudtam, hogy mikről szokott írni, hogy miről szólhat ez, vajon mennyiben lesz köze már leírt és elterjedt dolgokhoz, de ahogy most befejeztem, egyértelműen tudom, hogy nem kell ezekhez más előismeret. Mármint általános nem, hisz a legendákat az elejétől a végig (azaz napjainkig) bemutatja, és még számos szemelvény, olvasnivaló is érdekessé teszi, így válik teljessé.
Általánosan ugyan nem kell hozzá ismeret, de ahhoz, hogy rendesen mindent megértsünk (már aki akarja, persze), bizony kell néhány diploma, vagy legalábbis hatalmas műveltség és szaktudás, hiszen a tudománynak szinte minden ágába belemegy egy kicsit, annyira komplexek a bemutatni kívánt legendák. Legfőképpen történelem, vallástudomány és földrajz, de csillagászat, fizika, politika és némi mitológiai ismeret sem árthat…
Éppen ez az előnye, hogy ennyire alapos és részletes, amit rengeteg hivatkozással és hosszú bibliográfiával támaszt alá, vált részemről hátránnyá. Sokszor elkalandozik a kapcsolatokban, és hirtelen annyira eltávolodik a kiindulástól, hogy nem is értettem, hogy jutottunk oda, és már azt is elfelejtettem, egyáltalán honnan kezdte.
Szerencsére, azért tudtam, mikor kell bizonyos részeket kicsit gyorsabban magam mögött hagyni.
15 témát jár körbe, de ebből sajnos nem mind volt kedvem szerint. Főleg A Biblia földjei és Homérosz földjei, Nagy Sándor és János pap, a Grál és a Rennes-le-Chateau kitalálása_. Egyébként nem mondom, ezekben is találtam érdekes és újdonságnak számító dolgokat! Ahogy a különféle legendák felvázolódnak, azok a rövid kis összefoglalások önmagukban szinte mindig érdekesek voltak, de az, amerre tartott, jelen esetekben nem.
Amik kifejezetten tetszettek, úgy egészben: A lapos föld és az antidopusok, a földi paradicsomok és utópiák, A föld belseje, a Sark mítosza és Agarttha, _A regénybeli helyek és valóságuk.
Ha teljesen nem is, de sok mindenről megtudtam nagyon sok mindent, számos tényről és még több legendáról, így bőven van min „vitatkozni” Párommal, és kikapcsolódásnak sem volt utolsó. Jól felépített és alaposan összerakott könyv, tetszik benne az a rengeteg nagy és színes illusztráció, nagyon szép példány, könyvespolcra illő.
Nem utolsó sorban pedig, felkeltette az érdeklődésemet más irodalmi és ismeretterjesztő művek, valamint filmek iránt is.

danlin>!
Umberto Eco: A legendás földek és helyek története

Érdekes, de nem olyan jó vagy olvasmányos, mint elődei. A képek szépek, és sok nagyon találó idézet volt, mégis többször kissé szárazon volt leírva az anyag. Az alapötlet itt is nagyon jó volt, és a válogatás maga nagyszerű volt, és ha ezt olvastam volna legelőször több csillagot kapott volna. Látványos, de nehéz könyv, nem utazásra, hanem otthoni olvasásra, vagy még inkább böngészésre való.

Joyce>!
Umberto Eco: A legendás földek és helyek története

Szeretem Ecót, de nekem ez most kicsit csalódás volt: nagyon felületesek, rövidek a leirások. Kicsit olyan, mintha a nagyszerű Foucault-ingát kapnánk itt zanzásitva.


Népszerű idézetek

spinakker>!

„ha Rómából Jeruzsálembe akarsz menni, indulj el délnek, és útközben kérdezősködj”.

19-20. oldal, I. - A lapos Föld és az antipodusok (Európa, 2013)

2 hozzászólás
Dorqa>!

Az interneten terjedő számos legenda ellenére a középkor minden tudósa jól tudta, hogy a Föld gömb alakú. […] De ugyanezen a véleményen volt Órigenész, és Szent Ambrus, Nagy Szent Albert és Aquinói Szent Tamás, Roger Bacon és Jonannes de Sacrobosco.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aquinói Szent Tamás · Origenész · Szent Ambrus
Dorqa>!

Ám sok más város is dicsekszik azzal, hogy az ereklyék Itáliából Németországba való átvitele során megszerezték azok egy-egy töredékét, s ilyenformán a háromkirályok sírjai, amelyek mindegyikében egy-egy csont vagy porc nyugszik, jelentősen megszaporodtak. A háromkirályok, akik életükben zarándokok voltak, post mortem igazi világjárókká váltak, sok-sok síremléket hagyva maguk után._

54. oldal

Dorqa>!

Az antipodusok leghatározottabb ellenfelei természetesen azok voltak, akik a Föld gömbölyűségét is tagadták […] De még olyan józan elme is, mint Szent Ágoston sem tudta elfogadni a fejjel lefelé élő emberek elképzelését. Már csak azért sem, mert annak, aki feltételezi, hogy a túlsó félteken emberi lények élnek, úgy kellene vélnie, hogy ezek nem Ádámtól származnak, s a megváltás sem vonatkozik rájuk. […]
Az antipodusokkal szembeni bizalmatlanság, különösen mert ellentmondani látszott a megváltás egyetemességének tovább élt Macrobius után is, akinek álláspontját Zakariás pápa 748-ban eretnek, „romlott és gonosz tanításnak” nevezte. […]
A középkor azonban általánosságban elfogadta az antipodusok gondolatát […] S természetesen hitt az antipodusok létében Dante Alighieri is, ha egyszer épp a földteke másik oldalára helyezte a Purgatóriumot, amelyre felhágott anélkül, hogy fejjel lefelé a semmibe zuhant volna, sőt épp ellenkezőleg, így érkezett a földre.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete I-II.
Leonardo da Vinci: A festészetről
Giorgio Vasari: A renaissance mesterei
Leon Battista Alberti: A festészetről / Della pittura, 1436
Giorgio Vasari: A renaissance nagy művészei
Giorgio Agamben: Studiolo
Costantino D'Orazio: Nővérek és démonok
Elena Ferrante: Az új név története
Kákosy László: Ré fiai
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei