Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Úrilányok Erdélyben 402 csillagozás
Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra.
Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 7
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 10
Most olvassa 22
Várólistára tette 107
Kívánságlistára tette 46
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Párdon kérem, ez a könyv nem picsogós. Úgy elhúztátok itt a molyon a nótáját, hogy alig mertem hozzányúlni, kerülgettem helyette bő háromnegyed évig. Talán túlzottan felkapta a média és akkora közfigyelmet nem érdemelt, mint amekkorát kapott? Lehet. De attól még nem picsogás.
Lehet a Kárpátokról úgy is írni, hogy nem lóg 500 vészterhes kard az ember nyakába olvasás közben :-) Ugron Zsolna pedig nem akar Móricz Zsigmond, vagy Bánffy Miklós lenni. Ő egyszerűen és könnyed modorban fűzi fel a családi anekdotákat egy egységes láncra, ami kb. meg is felel annak az – egyébként biztosan sokkal jobban összetett – folyamatnak, ahogy ő átadta magát és az addigi életét az erdélyi régi-új életnek.
Az anekdoták szerintem csodásak és életszagúak, miközben egyszerre valósítják meg a közelítés és távolítás paradoxonát. És igenis jól elkülönülnek a jelenidejű elbeszéléstől (külön bekezdés, dőlt betű), melybe nagyon ügyesen és taktikusan vannak belehelyezve. Hiszen amikor hirtelen egy sztori kapcsán bevillan egy családtag, vagy ismerős története, az is ilyen villanás-szerűen cikázik át az ember agyán, ahogy itt a cselekményt szövi át… És igen, való igaz: nincs vége a történetnek. De hát Zsolnáék az erdélyi életének sincs még vége.
Záróakkordnak viszont ott vannak azok a csodás receptek, úristen…
Szóval én nem sajnálom a neki szánt időmet. Kicsit bele is szédültem az egészbe, annyira, amennyire az ember a sokat emlegetett epersorbetet élvez(het)i. Amíg tart, az mámoros – és könnyen elmúlik. De amíg tart, hajh… :-)
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy mit mondanék a könyv kapcsán Ugron Zsolnának, amikor találkozom vele…
Talán:
1. Értékelem a könyv megírásába fektetett energiádat (gondolom, valamilyen okból kifolyólag már tegezném).
2. Tetszenek a családi és nem családi anekdotáid; az ezekben megformált karaktereid, akik uralják saját történeteik hangulatát, és bár sokan vannak, mégis illeszkednek a narráció vonalába.
3. Nem érzem szerencsésnek az idősíkváltásaidat, legalábbis nem egyazon mondaton belül; márcsak azért sem, mert elvesztődsz bennük valahol félúton, és emiatt egy-egy mondatodnak nem lesz közepe, se vége, csak eléje. Bár vannak bravúros barokkos megoldásaid is, melyek igazán lenyűgözőek lettek a pont kitétele után.
4. Izgalmasabb lett volna, ha nemcsak a nagyvárosok, de a falvak, határrészek neveit is meghagyod eredetiben, így egy érdekeltebb olvasó utánanézhetne, és elmélyülhetne abban az erdélyiségben, melynek bemutatására te magad is vállalkoztál.
5. A mezőzáhi kastély legendáját nemrég (ez most attól függ, hogy mikor hangzik el ez a beszélgetés) említette egyik barátnőm, akinek egy Mezőzáhról ingázó kollégája mesélte évekkel ezelőtt, hogy miként épült arra a napos domboldalra ez a még ma is impozáns négy tornyú, 365 ablakos narancsos barna színbe játszó épület, hozzátéve azt is, hogy a mai napig is ezt beszélik a faluban (pedig javarészt románok lakják).
6. De mesélj: mi motivált ennek a történetnek a megírásában, milyen folyamatokat éltél át közben, ki volt az első személy, aki elolvasta, és mi volt a reakciója?
7. Kíváncsi lennék a többi írásodra is…
Legalábbis arra, hogy történik-e stílusváltás…
Ilyeneken és ehhez hasonlókon gondolkodtam közben…
… és éjjel álmomban Endrével csárdásoztam a bálon.
Én ezzel nagyon megszenvedtem. Nem szokásom könyvet félbehagyni, de itt sanszos volt, aztán valahogy legyűrtem, de nem lett jobb. A történet nem fogott meg, a szereplők felejthetőek. Az írói stílus idegesített, rengeteg körmondatot használ, de ettől nem irodalmi lett, hanem csak zavaros a mondandója.
Bosszantó! Fél napot töprengtem, hogy most akkor mi is volt ez? Zsolna, kérlek, ha teljesen véletlenül olvasod ezt, egyszer írd meg ebből a könyvet is, jó? Akkor el fogom olvasni még egyszer, ígérem. Sőt, feltehetőleg élvezni is fogom. Mert ez így maximum egyszer olvasós. Mert ez egy vázlat. Ez nem könyv.
A vérbe idegesítettek azok a részek, ahol jelen időben meséli el a nem feltétlenül jelen idejű történést. Meg az, hogy nem hömpölyög, nem csörgedez, nem árad a cselekmény. Valahogy mintha nem is lenne ideje – engem legalábbis nem tudott magával ragadni, elsodorni.
Közben pedig imádtam a családi sztorikat (mert ez eleve is a gyengém), És aktuálisan épp hasonló problémák foglalkoztatnak. No nem gróf, meg Erdély, meg kastély. De hogy milyen lenne hirtelen hátat fordítani minden eddiginek, és elmenni valahova egészen máshová.
Zsolna, írj ebből könyvet légy szíves!
Egy kihíváshoz kerestem erdélyi magyar szerző könyvét, és erre esett a választásom. Bár elég megosztó volt a leírások alapján, nem foglalkoztam vele.
Zsolna és Anna élete között húzhatunk párhuzamot. Ettől mondjuk nem tetszett jobban nekem sem a történet. Az a tipikus egyszer olvasós, könnyen felejtős. Az igeidők váltakozása, és a körmondatok eléggé zavaróak voltak, hogy az olvasás élményét elvegyék. Tetszett, ahogy bemutatta Erdélyt, sokszor szórakoztató volt az idősebb grófnők beszólásai. Nem egy fordulatos könyv, de a hangulata magával ragad.
Olyan hirtelen lett vége, olvastam volna még egy kicsit.
Azt látom, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, de nekem nagyon tetszett. Az elején kicsit aggódtam, de a kezdeti Teréz anyu-fíling hamar elröppent, a folytatás pedig hangulatos volt, olvasmányos, belefeledkezős, nevetős. Az elején Anna olyan tipikusan idegesítő nagyvárosi bigének tűnt, de aztán kiderült, hogy éppenséggel nem finnyás, sőt nagyon is mokány (én a helyében azért, lehet hogy hisztiztem volna egy sort a piros gumicsizmámban, egy szál cserépkályhával fűtött összes termeimben, a kongóan üres bankszámlám fölött), és meg tudja ragadni a munka végét.
A többit meg elmondtam a vonatkozó karcban:
http://moly.hu/karcok/101151
ötcsillagos.
Elkövettem ismét azt a hibát, hogy előre elolvastam az értékeléseket, így elég rossz szájízzel kezdtem hozzá.
A hosszú-hosszú körmondatok miatt, többször vissza kellett olvasnom egy-egy mondatot, elő kellett vennem szövegértés tudásomat.
Eleinte kissé nagyképűnek éreztem a stílust, a szlengek használata nem az én világom. (külpol, sajttáj, fíling)
Az sem tetszett, hogy mindig minden „édes”. A levél, a barátnő, az élet…
Egyébként maga a történet élvezhető volt.
Nagyon sajnálom, hogy ez a könyv nem lehetett az, aminek rendeltetett. A jó felütés, az ígéretes témaválasztás sajnos nem volt elég. Ha legalább a romantikus szál rendben lett volna, de Anna és Gábor szerelme nem jött át, pedig ez remek keretet adhatott volna a történetnek. Meg az sem ártott volna, ha legalább az egyik főszereplőt sikerül megkedvelnem.
http://sorok-kozott.hu/2016/08/konyvkritika-ugron-zsoln…
Elvileg a retyerutyaság összefűzött története, de nekem nem igazán volt felfűzve. Anna élte a most tipikus gazdag elvileg dolgozó barátnő életét (bejárónő és olyan partyk amik a dolgozó emberek számára is elérhetetlenek.) Majd pár Erdélybe tett látogatás és szemkontaktus után(az még nekem nem derült ki, hogy de lecserélte a gazdag palit egy grófja, hát na) Hogy mikor bimbózott ki a szerelem nem volt kifejtett, mert elég gyorsan a lánykérésig jutottak és a 600 meghívó kiküldéséig. Aztán már pár kastély felújítós nehézség és vége.
Szóval regénynek túlzó, elvileg nem életrajz. Megfoghatatlan…..
Népszerű idézetek
Káposzta nélkül nincs karácsony, és nem élet az élet. Évente egyszer elég, de évente egyszer kell.
15. oldal
A borzra összefutott az egész falu, senki sem tudta, hogy miféle szerzet is az. […] Pista bácsi volt a kettes számú agrárszaktekintély, és meg is oldotta a dilemmát, rövidre zárta, miszerint:
– Ez egy állat. Valahonnan gyün, és valahová menyen. És békibe kel hagyni, mer' valamilyen dóga vagyon.
265. oldal
Szentimrén sáncbetegségnek hívták, ha valaki olyan részeg volt, hogy nem ért hazáig, mert az út szélén a sáncba döntötte a „betegség”.
262. oldal
Anna borogatást kapott és használati utasítást, miszerint borogatni mindig csak langyosan, nem olyan ez, mint a szerelem, lelkem, hogy vagy forró, vagy hideg.
128. oldal
Pólika néni mindennap, csaknem száz éve, letérdelve imádkozik. Naponta inkább kétszer, de egyszer mindenképpen. Amikor lakásába, ahol egyedül él, az éjszaka közepén betörtek, előbb csendben végignézte az ágyból, hogy leemelik a képeket, kutatnak az ékszerei után. Kissé földhözragadt betörők voltak, csak ékszert, pénzt és szórakoztatóelektronikai berendezéseket kerestek. Egyikből sem találtak sokat, sem nagyon értékeset.Miután elmentek, Pólika felöltözött, rendbe szedte a toalettjét, és telefonált a családnak, hogy értesítse, kirabolták. Mert egy hölgy semmilyen körülmények között nem fogad neglizsében férfi rokonokat.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Benedek Elek: Uzoni Margit ·
Összehasonlítás - Bródy Lili: A Manci 89% ·
Összehasonlítás - Zsigray Julianna: Szűts Mara házassága 93% ·
Összehasonlítás - Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei 92% ·
Összehasonlítás - Janette Oke: Ha szólít a szív 86% ·
Összehasonlítás - Bozzay Margit: Egy pár selyemharisnya ·
Összehasonlítás - Roboz Andor: A babatündér ·
Összehasonlítás - Nyirő József: Júlia szép leány ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony 83% ·
Összehasonlítás - Ari Folman: Anne Frank naplója 92% ·
Összehasonlítás