Szerelemféltők 71% 24 csillagozás

Hm. Hmmm. Hmmm. Három csillag? Négy csillag? Öt csillag? Női szerző, 2011, Ulpius Kiadó – hány klisé jut az eszetekbe erről? Na, hát mind benne van. Sikeres férfi, elhagyott kozmopolita 30-as nő. Rövid mondatok, ki nem mondott gondolatoktól roskadozó szóvirágos mondatok (ezeket hívom én ribizli-mondatoknak, mert az is olyan trendi szó manapság), pilates és csütörtöki borozgatás a lányokkal-szavakat tartalmazó mondatok, érzelgős mondatok. Három csillag. Nem! Nem, legyen inkább négy csillag, mert mégis, olyan eredeti formába van csomagolva az egész. A két szerző két szólama olyan szépen összecseng, kiemeli egymást, meg mittudomén, nem vagyok én zenész, hogy ezt jól elmagyarázzam, szóval ketten együtt olyan szép duettet alkottak. Olyan szoprán és basszus. Nem, annyira nem rossz, hiszen nem csak a szokásos trendi nyavajgások vannak benne, hanem azért több. Mondjuk őszinte érzelmek meg kapcsolatok meg gondolatok, még ha néha gagyinak is tűnik egy-egy pillanatra. Igen. Azt hiszem 5 csillagot adok neki. Nekem tetszett, az egész, hullámozva-kereken, ahogy van. Ti meg majd úgyis lehúzzátok:)
Utóirat: Meskó Zsolt írhat még, egy olvasója már biztos, hogy lesz:P

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A könyv előtt fejeztem be A nővérem húgát Anna főszereplésével, így az elején picit zökkenősen barátkoztam vele.
Tetszett ez a levélregény forma, szerintem a kis történetek is jók voltak amiket B és Anna írtak egymásnak, olyan valóságszagúak voltak.
Anna és B levelezése is tetszett, bár én szerettem volna, ha össze is jönnek.

Szerintem felettébb szép regény volt – olyan szép sorokkal! Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, de már a könyv elején magába szippantottak a levelek és a novellák.
B. nagyon közel került a szívemhez, és ezért nem hiszem el! Kb. ennyit tudok reagálni. Viszont örülök, hogy elolvastam, a Gyógyír északi szélre után már hiányzott egy hasonló koncepciójú regény. S ez nagyszerű volt.

Nem volt jó, egyáltalán nem volt jó. Küzdöttem vele, pedig nem egy nagy oldalszámú valami, mégis úgy éreztem, hogy le kell tennem, hogy levegőt kell vennem, mert egyszerűen nem bírom tovább olvasni. Idegesítettek a mondatok, Anna levelei, aztán a novellák. Végül arra jutottam, hogy novellák nélkül jobb lett volna, a drámák nélkül meg még jobb. Ötletnek nem rossz, de a kivitelezésen lehetett volna még dolgozni.

Ne egy olyan könnyed stílusú regényre számíts, mint Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben című könyve. Néha nehéz, néha pedig felszínes gondolatok, két szereplő levelezésébe göngyölítve.
Nekem nem igazán tetszett, a közepétől már vártam, hogy a végére jussak, s új könyvet olvassak. A novellákat kissé unalmasnak találtam, „A gyógyír északi szélre hatás” pedig határozottan érezhető volt.
Érdekes, legjobban Miklósa Erika könyvhöz írt ajánlása maradt meg bennem.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gyorsan végig olvastam a többiek hozzászolását , utána gondolkodtam vajon irjak-e én is? Végül gondoltam miért ne?
Szinte az az érzésem a könnyű ponyvák mellett, amikért annyira rajongok, az útobbi időben csupa fajsúlyosabb könyv is a kezembe került.
Például ez a könyv is. Ugron Zsolna pazar stilusa már önmagában garancia volt a sikerhez nálam , de minden várakozásomat felülmúlta a könyv. Megérintett.
Az emberi kapcsolatokról (és nem csak férfi -nő viszonylatban) irni sohasem lehet könnyű. Szerelem, szeretet, féltékenység ,veszteség , mi lett volna ha .. Ismerős mindannyiunk számára, százszor . ezerszer átéltük már mi is , de igy leirva látni egészen más.
Elgondolkodtató, szivbemarkoló. Ajánlom nyugodt szívvel mindenkinek , aki csak teheti olvassa el , szánja rá az időt. Megéri.

Pár hónapja el akartam már olvasni ezt a könyvet. Most nem állok úgy, hogy meg tudjam venni, a könyvtárból meg mindig kivitték előttem. De múlt héten sikerült aztán onnan levadászni. :) A rövid leírás miatt kezdtem el érdeklődni a könyv iránt. Én is levelezésben vagyok valakivel, igaz az e-mail-es, és más hasonlóság nincs is a könyvbéli és az én levelezésem között….mégis ezért hajtott valami, hogy el szeretném olvasni a könyvet.
Előtte elolvastam az itteni véleményeket, akkor még nem értettem, miért írjátok, hogy nem jók a novellák a levezések között. Aztán, hogy hozzám került a könyv, és elkezdtem olvasni, ma meg vár a végére értem, már értem, amit írtatok.
Alapvetően tetszett, a kacifántosan megfogalmazott mondatok, a hasonlatok. Ha a könyv egészét nézem, oké! Viszont sokszor elvesztem én is, pont a novelláknál: most ki is meséli ezt, kiről szól és egyáltalán hogy jön ez most ide. A levelezés-rész rendben, a novellák között is voltak jók számomra, de nem tudtam őket összekötni. A végén a Szent Erzsébet-es legendát se értettem, hogy hogy illik ide.
Nem volt „baj” a novellák beékelése, csak érthetőbben kellett volna, hogy megtalálja az ember az összefüggést a levelek és a novellák között. Vagy én vagyok hülye, egyszerű, mint az ék :D
Az időbeli visszaugrásokkal nem volt bajom; hogy mi volt, amikor egyetemisták voltak, meg régebben.
A végére azt vártam, hogy összejön B. és Anna, de nem így lett. Kár. Igaz, így se szomorú történet, csak arra számítottam, hogy az lesz a vége.
A stílusa tetszett, kedvet kaptam az Úrilányok Erdélyben-hez, lehet azt is elolvasom. :)

Ja, és: Mosonszolnok! :)
Anyum onnan származik, nyáron ott szoktam tölteni pár napot a nagyszülőknél. Tökre meglepődtem, mikor olvastam ebben a könyvben. De örültem is neki. :)

Nem jó..vagy épp nem rossz, nem tudom. Határozottan „Gyógyír északi szélre” utánérzés, ez egyértelmű, amit csak még pikánsabbá tesz a Fullajtár Andrea ajánlás. Ettől persze lehetne még zseniális, hisza az ötlet, a levélregény, alapvetően mindig nyerő, és az, hogy tényleg egy férfi-nő páros írta a regényt, plusz ízt vihetne bele. De valahogy mégsem sikerült. Nem érintett meg, a felétől szinte már pörgettem az oldalakat, untattak a főhősök, a novellácskák meg főként. A legtöbbje olyan ma divatos stílusban íródott: sűrű, kapkodó, telis-tele jelzőhalmozással, utalásokkal, se eleje-se vége mondatokkal.

Nem tudom, mit is írjak erről a könyvről, vagy hogy egyáltalán hányasra értékeljem. Lehet, hogy a hangulat hiányzott hozzá, de nem igen nyerte el a tetszésem, nem tetszett a stílusa sem.

Alapvetően tetszett. A novellák olvasása után újra kellett olvasnom az előző levelet, mert az mindig kiesett a fejemből, hogy ki írt és mit.