Farkasok ​születése (Vandálok 1.) 90 csillagozás

Tyll J. Pollman: Farkasok születése Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Revrik, ​egy vandál törzsfő fia korán megtanulja az aljas árulás és cselszövés keserű leckéjét. Menekülnie kell törzsétől, és gyermekkorát is maga mögött hagyva olyan kalandsorozat hősévé válik, amely végigkalauzolja az olvasót a IV-V. századi ismert világ szinte valamennyi színterén: a vad hunoktól a fényűző Szasszanida Birodalmon át egészen az akkori civilizáció szívének számító, romlott Rómáig. Revrik viszontagságos útja során férfivé és erős harcossá válik, miközben az ő nézőpontjából láthatunk rá a hanyatló római civilizáció még romlásában is lenyűgöző világára, a felemelkedő kereszténység visszáságaira és nem utolsó sorban a nomád kultúrák friss és feltartóztathatatlan erejére.
Revrik népével és népéért harcolva indul el a korabeli civilizáció határvidékéről, hogy új hazát keressen magának, és a forrongó világban szinte lehetetlen megjósolni, hogy útja hol ér véget…

A Farkasok születése nemcsak azok számára lesz letehetetlen olvasmány, akik kedvelik a történelmi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Corvette, 2021
616 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156261007
>!
Alexandra, Pécs, 2014
614 oldal · ISBN: 9789633573648
>!
Alexandra, Pécs, 2013
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633571453

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Odin · Revrik · Jevus · Regus · Roperik

Helyszínek népszerűség szerint

Róma


Kedvencelte 31

Most olvassa 8

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

„…engem igazán a tenger maga nyűgözött le. Nem bírtam betelni a végtelen messzeségben terpeszkedő víztükörrel, a távolból felém tartó hullámokkal, amelyek a lábam előtt csapódtak keményen a kőmólónak. Képtelen voltam elsőre megérteni, hogy ha valami láthatólag felém közeledik, az miért nem folyik tovább a lábam alatt, hogyan lehet az, hogy egy ilyen végtelen, morajló erőt fel tud tartóztatni bármi is. Ez a törékeny kikötő, és ez a picinyke földdarab hogyan tudja útját állni ennek az irdatlan víztömegnek, ennek a hatalmas áradatnak. Hihetetlenek voltak a formák, amelyeket a hullámok keltettek életre. Nem bírtam betelni azzal, hogy figyelem, ahogy a távolból induló görgeteg csak növekszik és növekszik, majd egyszerre csak átbukik saját magán, és ilyenkor fehér hab tör a felszínre, mintha a tenger mélyéről valami gigantikus virág nyitná meg szirmait egy röpke pillanatra. A nagy hajótestek is némán tűrték, hogy a végtelen, kék szőnyeg csapkodja őket.”

Nagyon szeretem a történelmi regényeket, ha ez megvan fűszerezve kalanddal is, akkor tökéletes elegye, egy remek estés szórakozásnak.
Ezt evvel a történettel meg is kaptam.

Rendkívül olvasmányos kötet, melyben egy fiatal fiú meséli el az életét, aki vandálnak született, de élt a Hunok között, a rómaiaknál, figyelt, tapasztalt és mindent elraktározott amire szüksége volt a túléléshez. Megverték, megalázták, eladták rabszolgának, de mind eközben bejárta a fél világot. Néhol barátokat szerzett, vagy ellenségeket… Ahogy meséli az életét, sok helyen információt ad, az akkori korról, a különböző népek életéről, szokásaikról, intrikákról, cselszövésekről, politikáról, egyszóval mindenről, ami a 400-as évek korára oly jellemző..

Egy nagyon erős kezdő történetet kaptam, néhol humor sejlett fel a sorok között, de minduntalan azt éreztem jól választottam…
Nagyon várom a következő kötetét…
Csak ajánlani tudom!

ZsúésKrisz_Olvas>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

„Erre a nagyszerű könyvre egy könyvesboltban sétálgatva bukkantam rá. Először a borítója fogott meg, majd belelapoztam és elolvastam a hátulján lévő szöveget és egyből tudtam, hogy ez kell nekem. Hazaérve utánaolvastam és mindenfelé jókat írtak róla, illetve akkor tűnt fel az is, hogy van még egy megjelent része a történetnek. Végül meg is vettem mindkettőt és egyenesen fejest is ugrottam az első részbe.”

További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/01/tyll-j-pollman-fark…

eenca P>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Abszolút KEDVENC olvasmány lett, nem is értem miért gondoltam azt, hogy ez nekem nem fog bejönni. Apumnak vettem még ajándékba (az akkor még első 3 részt) és amúgy már akkor is tetszett a történet, de valamiért azt gondoltam ez lehet inkább „pasis”, túl erőszakos, túl sok a háború és ezek leírása … Talán jobb, hogy akkor nem olvastam bele, különben apum nem kapta volna meg ajándékba :P

Amint elkezdtem olvasni a prológust magába rántott és 1,5 nap alatt ki is olvastam ezt a szépséget, ami azért sokat elárul arról, hogy mennyire jó. Az írásmódja zseniális, annyira gördülékeny, mesélő, informatív (de nem túl sok) és ez a tökéletes kalandregény a IV. század végéről és az V. század elejéről. Kifejezetten jó választásnak tartom, hogy ezek a kalandozások és háborúk nem a római birodalom szemszögéből kerültek elbeszélésre, és jó volt olvasni, hogy milyen lehetett a másik oldalon lenni (vagy olykor mellettük).

Revrik nagyon jó karakter, tulajdonságai és szerencséje alapján már majdnem egy félisten is. Élvezet volt követni a kalandozásait a hunok közé, utána haborúba indulni Perzsia ellen, és onnan eljutni Karthagoba és Rómába, hogy aztán tovább barangoljunk Európába. Nagy ívű történet, és mégsincs egy felesleges vagy unalmas rész benne, precízen van kimérve minden hozzávaló, de emiatt mégsem lesz mű.

Van itt minden mint a búcsúban, véres csaták, ármány és árulás, politika, amit a rómaiak mesterfokon űznek, tanulás, fejlődés, barátságok, viszontagságok, veszteségek, de legfőkébb élni akarás.

Ajánlom mindenkinek, aki egy jó kalandregényt keres, ami informatív de mégsem száraz, nekem mindenképpen az egyik legjobb idei felfedezésem és olvasásom!

jehuka P>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Nem túlzok, amikor azt merem állítani, a történelmi fikció – azaz a történelemhez kapcsolódó fiktív történet – műfajának újabb gyöngyszemére akadtam ezzel a regénnyel. Már az első oldalakon beszippantott, és minden szabadidőmet magának követelte. Egy pillanatra sem lazult a feszes tempó, mielőtt egy másodpercre is azt éreztem volna, hogy leül a történet, egy elsuhanó nyílvessző, a kalózok támadása vagy egy újabb árulás ismét mozgásba hozta az eseményeket. Az izgalmas cselekmények láncolatán keresztül pedig végigjárhattam a IV.-V. század fordulójakor ismert világ szinte egészét: a hunok földjét, Perzsiát, a Római Birodalom számos provinciáját és magát Rómát is.
Vandálok, gótok, alánok, gepidák vagy hunok… Azok számára, akik nem mélyültek el részletesebben ebben a korban, mind csak barbár népek. Teljes mértékben egyetértek a fülszöveg megállapításával, miszerint ez a regény kifejezetten alkalmas arra, hogy „rendet rakjon” a fejekben és átfogó képet, széleskörű ismereteket adjon a korszak népcsoportjairól, élet- és harcmódbeli különbségeiről, társadalmi tagozódásáról, hitvilágáról, a különböző törzsek felépítéséről és ezen népek egymáshoz fűződő viszonyáról.
Főhősünkkel, Revrikkel gyermekkén ismerkedünk meg – az egyik vandál törzsfő fia, amolyan izgága csínytevő, de helyén van az esze és a szíve (…) Árulás, az apja meggyilkolása, hun fogság, perzsa hadjárat, gladiátorküzdelem, gályarabság – csak néhány állomás a kalandok sorában. A szerző nem kíméli sem őt, sem társait. A számos viszontagság közepette pedig csak egyre gyűlnek a nevek a képzeletbeli listán: Merdal, Paulinus atya, Nabal, Charon, Aulus – még Arya Stark is megirigyelhetné ellenségei sorát, akik ellen bosszút forral, és akiken elégtételt kell vennie sérelmei miatt (…)
Ugyan a regény legtöbb szereplője kitalált személy, azért feltűnnek a sorok között a korszak nagy történelmi alakjai is, pl. Uldin a hunok nagykirálya és annak közvetlen családja – köztük a 3 éves kis Attila, a híres hadvezér Flavius Stilicho, a vandálok túszként Rómában tartózkodó hercege, Geiserik, vagy Hippo püspöke, Augustinus (Szent Ágoston) (…)
Imádtam ezt a regényt, miután végeztem vele, rögtön bele is kezdtem a folytatásba, amitől hasonlóan színvonalas történetet és izgalmas cselekményt remélek. Viszont egy dolgot még meg kell említenem, némi negatívumot. Annak ellenére, hogy a regény remek stílusban és igazán olvasmányos formában lett megírva, olykor zavaróan sok ismétlést tartalmazott, főleg Revrik önjellemzésekor. Ezen kívül akadt egy visszatérő, megtévesztő kifejezés is, az eszméletlenül/magatehetetlenül helyett az „élettelenül” szó használata. Többször kaptam fel a fejemet olvasás közben, mert azt hittem, meghalt egy-egy szereplő.
Teljes, rendezői változat:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/09/hisztorik-tyll-…

Kosa P>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Amikor történelmi regényeket olvasok, rendszerint ránézek a kapcsolódó adatokra, szeretek utánaolvasni a korabeli viseleteknek, családi kapcsolatoknak, fegyverek és harcok leírásainak. Azt hiszem, kijelenthetem, ha legközelebb vándorló nomád törzsekről olvasok, Pollman könyvét fogom elővenni.
Elképesztő kutatómunka és tudás áll a könyv mögött. A történet a valós eseményeket követi, a leírások pedig a vandál törzsek szokásain át, a hunok íjainak a felépítéséig alaposak és részletesek. A megelevenített harcok mozgalmasak, taktikusak, de jól követhetők (bár a mellékelt térképeket elég elnagyoltnak találtam) az, aki hozzám hasonlóan szereti a jó csatajeleneteket, nem fog csalódni.
Viszont Pollman jobb leírónak tartom mint mesélőnek. Ha egyszer elengedné a regény formátumot és egy ismeretközlő munkát adna ki a kezei közül, két kézzel kapnék utána.
Az egyik gondom a narrációval volt. Revrik többször utal rá, hogy hosszú évek tapasztalatával a háta mögött mondja el a történetét, de nem igazán tudtam belőni, mennyi idős lehet, a szóhasználat, a fogalmazás nyugodtan lehetene egy mai kamasz srácé is. Kimondottan zavartak az olyan képek, mint a „nyílvesző által szétrobbantott mellkas”, a „…na, így történt” és társai, az időre való utalás (mint: egy óra telt el…) holott időmérésről szó sincs, a mértékegységek következetlen alkalmazása, vagy, hogy mindenki, akit kiütnek ájultában „élettelenné” válik. A mélypont egy női szereplő „büszke kis testé”-re való utalás volt – jajj.
A kalandregények egyik sablonja, hogy szegény elárvult fiú távol kerül a családjától, majd idegen földön tanulva társakra lel és hazatér beteljesíteni a bosszúját. A közhelyekkel nincs is baj, ha mellete van egy főhős, akinek szurkolni lehet. Revrik rendkívül tehetséges, intelligens, nincs nő, aki ellenálni tudna neki, és olyan ösztönös stratégiai képességekkel rendelkezik, hogy a katonai vezetők akkor döntenek bölcsen, ha hallgatnak az intelmeire. Utóbbira a legerősebb példa a pollentiai csata volt – itt bevallom, kellett tartanom egy nap szünetet. Hogy nem csak a győzelem, hanem Alarik családjának az elfogatása is Revrik érdeme…nos, egy cseppet talán túlzásnak éreztem.
Az író valószínűleg szeretett volna úgy megalkotni egy vandál hadurat, hogy a kor barbár erkölcstelensége csak olyan mértékben jellemezze, hogy attól még az olvasó által kedvelhető legyen (értsd: bár engedi a katonáit fosztogatni és nőket erőszakolni, a tombolásban nem vesz részt, sőt, viszolyog tőle) de a végeredményt kicsit hígnak és szemforgatónak éreztem.
Sok volt a filmszerű jelenet, a kardját kivonva hangzatosakat mondó főhős és az önmagát dicsőítő narráció, a cselekmény pedig hiába feszes, túlságosan tömör, szinte átszáguldunk az eseményeken.
Nem tartom kizártnak, hogy ha jobb passzban olvasom a könyvet, más hatással lett volna rám, de azt hiszem én ezt a sorozatot itt elengedem. Pollmanról viszont nem vagyok hajlandó letenni, mert az ilyen mértékű felkészültség mindenképp figyelmet érdemel.

Szamღca>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Nekem ez most nagyon-nagyon tetszett! Ezt a könyvet is a Molynak, kedves figyeltjeim lelkesítő értékeléseinek köszönhetem. Valószínűleg soha nem vettem volna kézbe, mert valahogy a kalandregények eddig talán annyira nem vonzottak…. De ez szuper volt!!!
Fantasztikus volt a történet felépítése ahogy amellett, hogy izgalmas és pörögnek az események közben ismereteket ad át spoiler… ahogy elindulunk a vandál faluból, a hunok közé ahol bepillantást nyerhetünk hogy hogy harcoltak, éltek, utána a Római birodalom – gladiátor küzdelmek, gályarabság; a perzsák…. harcot vívunk a gótokkal…. közben egyre nagyob teret hódít a kereszténység.
Bár alaphelyzetből nem igazán érdekelnek a csataleírások, itt még az is nagyon élvezetes volt! Ahogy leirja hogy sokszor akár egy maroknyi sereg le tud győzni nagyobb, erősebb sereget ha jól taktikázik…. Fantasztikus időutazás volt és ami a legeslegjobban az tetszett hogy ugy pörögtek az események a szemem előtt mintha mozfilmet néznék! Méghozzá a legjobb színészekkel!

Rájöttem arra is, hogy nálam egy könyv sikere nem is attól függ sokszor hogy milyen kategória hanem ha meglátom a sorok között az írót vagyis a történet döcögőssé, hihetetlenné fordul, szinte érzem az író izzadságszagát ahogy próbálja a háttérben mozgatni a szereplőket…. nálam az a könyv veszett fejsze nyele…
Itt nem úgy volt. :))) Hihető volt az egész, gördülékeny a megfogalmazás. Szóval csak szuperlatívuszokban tudok róla írni!
Aki szereti a történelmet, a kalandot, az izgalmas történeteket annak mindenképp ajánlom – aki nem annak is! :)))

4 hozzászólás
csartak P>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

A történetet a főhős, Revrik egyes szám első személyben előadott visszaemlékezése adja, a kora fiatalkori éveibe tekinthetünk be. Nagyon sűrű all-in-one sztori kerekedik belőle, mert Revrik kalandos élete során sok helyre eljut, és egypár elejtett mondatból megtudjuk, hogy nagyon sokra is viszi majd.
Kezdetben a vandálok táborát ismerjük meg, akikről eddig a pejoratív törő-zúzó kifejezésen kívül szinte semmit nem tudtam. Loki nagyot rúg Yggdrasil fájába, így főhősünk menekülni kényszerül. Így ezután a hunok életéről és szokásairól tudhatunk meg többet, majd eljutunk Ktesziphonba, perzsák városába, végül Rómába is, ahol egy gladiátor mérkőzésen is részt vehetünk, és így tovább, vissza a vandálokhoz.
Persze közben sok harc és csata jelenet van, amelyek leírása képszerű és részletes, beleértve a taktikát és az összecsapást is. Ugyanígy a fegyverekről és azok használatáról is elég pontos képet kapunk. Itt olvastam először bővebben arról, hogy zajlik le egy pajzsfalas ütközet, szerintem érdekes és izgalmas volt.
Revrik stílusa időnként túl önelégült, de őszinte. Helyenként ismétli magát. Nekem az jött át, hogy az író nagyon szereti a történetét, és élvezettel írta le, és élte bele magát, mintha ott lett volna tényleg.
Összességében érdemes elolvasni, mert végig leköti az embert, és visszavisz egy olyan korba, ahol sokat számított a testi erő és a taktika, amikor rengeteg nép vándorolt és keresett helyet magának, emelkedtek fel, majd tűntek el a csaták darálójában.

Panna>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Ezek a könyvek azok amik nekem készültek! :)
Először a borítója ragadott meg, azután a fülszöveg.
Imádtam az első sorától az utolsóig. Cseppet se unalmas …A főhős nagyon szimpatikus! :) igencsak megkedveltem.
Humoros és kalandos könyv. Jó volt olvasni Revrik kalandozásait, látszik,hogy még belőle lesz valami!!! Várom a folytatást.

8 hozzászólás
Lisie87>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Nagyon tetszett az író stílus, gördülékenyen haladt a történet, és végig fenntartotta az érdeklődésemet. Érdekes volt követni Revrik felnőtté válását és viszontagságait az ókori világban, több kultúrát érintve és megismerkedve olyan népekkel, akikről nem olyan gyakran írnak regényeket. Valamikor mindenképpen sorra kerítem a folytatást, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. :)

V_rita P>!
Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Revrik meséli el élete történetét iu.395 –től. Édesapja cselszövés áldozata lett meggyilkolták. Hunok kezére kerül menekülés közben. Hunok táborába kerül ahol Revrik férfivá érik és félig meddig hunná válik. Tovább utazunk a Perzsa Birodalomba,Karthágóba, Rómába. Visszajut-e szülőföldjére a saját törzséhez? Követjük Revrik útját felnőtté válását és viszontagságait az ókori világban ,megismerkedünk olyan népekkel, akikről nem nagyon olvashatunk. Népvándorlás korában járunk, ahol megismerkedünk a vandálokkal, szarmatákkal,alánokkal,gepidákkal, gotókkal és a hunokkal. Megismertet az ókori népek fegyvereivel, harcmodorukkal és a törzsi szokásokkal.
Nagyon tetszett a hun táborban töltött évek Revlikkel, hun íjak készítéséről írt sorok, de különösen elragadott a gladiátorok viadala és a pajzsfalas küzdelem leírása.
Álma, hogy visszatér szülőföldjére és törzsfő legyen megvalósul-e?
A történet izgalmas történelmi helyszíneken játszódik, izgalmas kalandokkal, csatajelenetekkel így adva hiteles képet a korszak hangulatáról.
Revrik útja során könnyeztem és izgultam érte. Szívembe zártam és megszerettem. Lassú jellemfejlődésen ment keresztül . Revrik a 10 éves kisfiú mint üldözött, száműzött majd rabszolga későbbiekben megtalálja-e a hazafelé vezető utat ?
Ajánlom, aki szereti a történelmi kalandos regényeket. Nem fog csalódni. Nehéz letenni a könyvet az izgalmas cselekmény nehezen enged el és a sok információ, amit átad az író emlékezetes marad.
Muszáj továbbolvasnom Revrik életének történetét.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

csartak P>!

Vannak korok, amelynek során egyetlen emberöltő alatt évszázadok történései peregnek le.

(első mondat)

csartak P>!

Minden úgy kezdődött, hogy volt két birodalom: a tűzé és a fagyos ködé. Ahol ezek találkoztak, ott született Ymir az óriások gonosz ősatyja. Ugyanebből a nászból született egy óriási tehén is, aminek a teje táplálta Ymirt, és annak népét is. Egyszer ez az óriás tehén addig nyalogatta a sós sziklákat, amíg ki nem pattant belőlük a fenséges Bur isten. Bur gyermekei óriás lányokkal háltak, és gyermekeik lettek az istenek, akik közül Odin lett leghatalmasabb. Háború tört ki az istenek és az óriások között, a hosszú csaták után az istenek győztek. Odin a legyőzött Ymirből faragta ki a földet, koponyájából az égboltot, csontjából a hegyeket, hajából az erdőket teremtette, a véréből pedig lettek a tengerek és a folyók.

38. oldal, Gyermekek kora

Kapcsolódó szócikkek: Odin
9 hozzászólás
jehuka P>!

A pénz minden kaput megnyit, de nagyon sok torkot el is vág. Legtöbbször a saját gazdájának a torkát.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Regus
csartak P>!

A hun ember a gazdagságát abban mérte, hogy hány lova volt. A ló tette lehetővé a harcosnak a háborút, gyereknek a harcossá válást, de húst adott éhség ellen, tejes a gyermekeknek, tejből erjesztett kumiszt a harcosoknak a hideg ellen, de még inkább a tábortűz melletti beszélgetések vagy inkább hallgatások unalmának elviseléséhez. Évekkel később is megdöbbentem, amikor a hun harcos az egész nap hajszolt hátasán egyszerűen eret vág, s a nyers vért szürcsölgette, hogy szomját és éhségét csillapítsa.

108. oldal, A rabság ideje

jehuka P>!

Róma káprázatos volt. És mocskos.

430. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Róma
anesz P>!

Egy réges-régi görög mondás szerint a fegyver választja a harcosát és nem fordítva. Talán még ma is igaz lehet.

153. oldal

LLBarbi>!

– Ide hallgass, Revrik! Mindenki olyan akar lenni mint Thor. De mondok neked valamit. Ahogy apádtól is hallhattad, az erő nem minden. Inkább azt tanácsolom, ha a helyzet úgy kívánja, legyél olyan bölcs, mint Odin, vagy olyan ravasz, mint Loki, na és persze olyan erős, mint Thor. Légy mind a három egyszerre!

Kapcsolódó szócikkek: Revrik
ZsúésKrisz_Olvas>!

Nem tudom, mi volt a születésem előtt, nem tudom, hogy mi lesz a halálom után. De neked meg kell tudnod, ember, hogy mit végzett a népem. Odin népe. Akiket úgy hívtak: a vandálok!

10. oldal utolsó bekezdés

csartak P>!

Bátorságpróba. A legnagyobb bátorság kell megvívni és túlélni egy pajzsfalat az első sorban. A büszkeség az, ami hajt, hogy ott légy, és amelyet nem érzel még, amikor harcolsz. Csak amikor elmeséled, hogy ott voltál. Mert a csatatéren még semmiféle büszkeséget nem érzel, ott csak félelmet és ürülékszagot. Amit vagy a saját beleid engednek el, vagy az ellenségedé, de a harcteret már akkor elárasztja a bűz, amikor még össze sem csaptak a sorok, mert a félelem elgyengíti a zsigereket, ha a kart nem is. Aztán amikor a kardok is megkezdik a munkájukat, akkor a levegő megtelik az izzadság, a vér és a kiomló belek bűzével.

474. oldal, Róma

LLBarbi>!

Amikor lógó orral a műhelybe értem, Sosur rögtön észrevette, hogy történt valami, és mint ilyenkor oly gyakran, neki meséltem el melléfogásom rövid történetét. A máskor vígasztaló szavak helyett éktelen nevetésben tört ki.
– Mi van, öcsém, áll a dikics? – és a térdét csapkodva szinte gurult a nevetéstől.
– Utálom a nőket! – dohogtam.
– Na, ennek fele sem tréfa! – próbálta sikertelenül visszaszerezni komolyságát a vidám kovács, miközben én majd' felrobbantam a méregtől.

Kapcsolódó szócikkek: Revrik

A sorozat következő kötete

Vandálok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: A hét csoda
Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Mary Mackie: A ló népe
Simon Scarrow: A sas hóditása
Barbara Wood: Lélekláng
Richard Blake: Róma
Orosz T. Csaba: Hun
Robert Low: A bálnák útja
Bán Mór: A Csillagösvény hídja