Nem túlzok, amikor azt merem állítani, a történelmi fikció – azaz a történelemhez kapcsolódó fiktív történet – műfajának újabb gyöngyszemére akadtam ezzel a regénnyel. Már az első oldalakon beszippantott, és minden szabadidőmet magának követelte. Egy pillanatra sem lazult a feszes tempó, mielőtt egy másodpercre is azt éreztem volna, hogy leül a történet, egy elsuhanó nyílvessző, a kalózok támadása vagy egy újabb árulás ismét mozgásba hozta az eseményeket. Az izgalmas cselekmények láncolatán keresztül pedig végigjárhattam a IV.-V. század fordulójakor ismert világ szinte egészét: a hunok földjét, Perzsiát, a Római Birodalom számos provinciáját és magát Rómát is.
Vandálok, gótok, alánok, gepidák vagy hunok… Azok számára, akik nem mélyültek el részletesebben ebben a korban, mind csak barbár népek. Teljes mértékben egyetértek a fülszöveg megállapításával, miszerint ez a regény kifejezetten alkalmas arra, hogy „rendet rakjon” a fejekben és átfogó képet, széleskörű ismereteket adjon a korszak népcsoportjairól, élet- és harcmódbeli különbségeiről, társadalmi tagozódásáról, hitvilágáról, a különböző törzsek felépítéséről és ezen népek egymáshoz fűződő viszonyáról.
Főhősünkkel, Revrikkel gyermekkén ismerkedünk meg – az egyik vandál törzsfő fia, amolyan izgága csínytevő, de helyén van az esze és a szíve (…) Árulás, az apja meggyilkolása, hun fogság, perzsa hadjárat, gladiátorküzdelem, gályarabság – csak néhány állomás a kalandok sorában. A szerző nem kíméli sem őt, sem társait. A számos viszontagság közepette pedig csak egyre gyűlnek a nevek a képzeletbeli listán: Merdal, Paulinus atya, Nabal, Charon, Aulus – még Arya Stark is megirigyelhetné ellenségei sorát, akik ellen bosszút forral, és akiken elégtételt kell vennie sérelmei miatt (…)
Ugyan a regény legtöbb szereplője kitalált személy, azért feltűnnek a sorok között a korszak nagy történelmi alakjai is, pl. Uldin a hunok nagykirálya és annak közvetlen családja – köztük a 3 éves kis Attila, a híres hadvezér Flavius Stilicho, a vandálok túszként Rómában tartózkodó hercege, Geiserik, vagy Hippo püspöke, Augustinus (Szent Ágoston) (…)
Imádtam ezt a regényt, miután végeztem vele, rögtön bele is kezdtem a folytatásba, amitől hasonlóan színvonalas történetet és izgalmas cselekményt remélek. Viszont egy dolgot még meg kell említenem, némi negatívumot. Annak ellenére, hogy a regény remek stílusban és igazán olvasmányos formában lett megírva, olykor zavaróan sok ismétlést tartalmazott, főleg Revrik önjellemzésekor. Ezen kívül akadt egy visszatérő, megtévesztő kifejezés is, az eszméletlenül/magatehetetlenül helyett az „élettelenül” szó használata. Többször kaptam fel a fejemet olvasás közben, mert azt hittem, meghalt egy-egy szereplő.
Teljes, rendezői változat:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/09/hisztorik-tyll-…