Ha önben valaha is felötlött a kérdés: honnan eredhet a cikesz, miként lett a játék elengedhetetlen tartozéka a gurkó és miért díszíti ezüstszínű hentesbárd a Wigtown Wanderers vérvörös kviddicstalárját – nos, ha mindez érdekli, nem nélkülözheti a Kviddics évszázadai című kézikönyvet. Ez az exkluzív kiadás a roxforti iskolai könyvtár tulajdonában lévő példány másolata, egy köteté, amelyet a diákok talán a leggyakrabban kölcsönöznek ki a sok-sokezer kötet közül.
A kviddics évszázadai (Harry Potter) 300 csillagozás
Eredeti mű: Kennilworthy Whisp (J. K. Rowling): Quidditch Through the Ages
Eredeti megjelenés éve: 2001
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 17
Most olvassa 2
Várólistán 32
Kívánságlistán 20
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Nem igazán rajongok a labdajátékokért. Nézni nem szeretem, játszani még úgy se. Na jó, van kivétel, a floorball, ahogy mi játszottuk, kísértetiesen hasonlított a kviddicshez, csak nem röpködtünk. De a játékosok java mindkét csapatban - éljenek a zöldek! – terelőnek képzelték magukat, a labdát meg a mások lábaszárát meg gurkónak.
Szóval kviddics. Igen, kipróbálnám, még akkor is, mikor két éve kiderült, hogy nekem valójában tériszonyom van. Kit érdekel a tériszony? Én akkor is ki akarom próbálni! Bár Dumbledore professzor felhívja az olvasó figyelmét, hogy a muglik ne próbálják ki otthon. De mi van, ha csak eltérítette valaki a baglyot, ami a levelet hozta volna nekem?
Igenis jó, hogy van ez a könyv. Érdekessé teszik azok a régi idézetek, hogy miként alakult ki a queerditch-lápi játék. Ettől könyvtől nem csupán külső szemlélő leszek, hanem úgy érzem, igenis létező sport, és csak azért mondja ez a Rowling nevű boszorkány, hogy kitalálta, nehogy keresni kezdjék a rajongók Londonban a Foltozott Üstöt.
Kár, hogy csak két roxfortos könyv jelent meg. Szívesen venném a Mágia történetét és az Ezer bűvös fű és gombát. Akkor megtudnám, mi van még az ördöghurkon, a bubógumón és a mimbulus mimbeltonián kívül. Esetleg egy könyv, amit Luna Lovegood írt a morzsás szarvú szapirtyókról és egyéb „nem létező” bestiákról.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nos Harry után akadt a kezembe ez a kis könyvecske. Miután Piton elkobozta tőle. Kivettem hát a könyvtárból, de Madam Cvikker sajnos rajtakapott,amint e mellett a könyv mellett ebédelek,ezért kitiltott onnan, de még éppen be tudtam fejezni. Aztán rám uszította Fricset, úgyhogy jelenleg is mászkáló diák minősítésben bújkálok a kastélyban már tegnap éjjel óta :D
Nos akkor jó kis könyv ez, mi tagadás,főleg annak aki imádja a kviddicset. Én úgy ahogy elvagyok a témával,de inkább meghagyom Harrynek és Ronnak eme nagyszerű sportágat, és megmaradok Hermione szintjén,aki inkább könyvekből tanulja még ezt is :D
Nagyon tetszett az elsőtől a hetedik fejezetig, majd a 10. fejezet. A 8-9. annyira nem mert sok volt benne a földrajz :D ezért a 4 csillag :D
Ha valaha seprűnyélre kell ülnöm,biztosan kipróbálom a Frontszíj műugrást, elnézést Hermione hatás a Vronszkíj-műbukást :D
Humoros kis könyv.
Jó volt újra Harry Potter világába bele csöppenni.
Részletesen körüljárja a kviddicset és hangulatilag is bele illik a sorozatba.
Viszont nagyon kicsi, kis vékonyka könyv.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ugyanolyan érdekes, mint a Legendás állatok, és ugyan alapból nem vagyok egy nagy sportrajongó – a könyvekben sem foglalt le maga a sport része, persze azért ez azért kviddics! :D –, mégis meglepő módon érdekfeszítő volt, jó pár kérdésemre választ kaptam (pl. hogyhogy nem szállt el soha a cikesz a pályáról; a kvaff miért nem zuhan le, ha épp senki sem nyúl hozzá pár pillanatig; vagy hogyan létezik, hogy nem töri a seprűnyél a feneküket XD)…
Apával együtt tudunk rajta nevetni, értekezni, vitatkozni. Most már a húgom is bekapcsolódik. :)
Tetszett, pedig nem vagyok nagy sportrajongó. (Bár ez alól a kviddics valószínűleg kivételt képezne, ha egyszer élőben látnám :o)))
Meglepően jó volt. Talán valamiféle száraz, történelmi-sport monológot vártam (még ha esetünkben e sport fiktív is). Ezzel szemben a kézhez kapott füzetecske kellően szórakoztató, jó humorú, érdekes (és meglepő imitt-amott), ötletes és kreatív. Sok tényt elénk tár a varázsvilágból, kurta terjedelme ellenére is tele van érdemi tartalommal. Kviddicsrajongóknak kötelező!
Nagyon tetszett, remek kis háttértörténetet írtak a sporthoz, amit nem mellesleg olyan szívesen kipróbálnék. Mondjuk ki az aki nem? :) És imádtam a műben előforduló vicces kis történeteket is.
Ezt is csak igazán elkötelezett Harry Potter rajongóknak ajánlanám. Én igazán nagyon szeretem ezt a sorozatot, de nem biztos, hogy ezeket a kiegészítő köteteket megvenném. Na jó, megvenném, mert megszállna a jótét lélek. Lehet, hogy kevésbé tetszett volna, ha nem olvasom újra a Harry Pottert év elején, de így kellemes kikapcsolódást nyújtott és sok rész tényleg nagyon vicces, annak ellenére, hogy engem speciel teljesen hidegen hagy a kviddics. Igen, sosem állítottam, hogy odavagyok a sportokért. :D
Népszerű idézetek
Figyelmeztetés: Aki eltépi, szétszakítja, megcsonkítja, összegyűri, behajtja, olvashatatlanná teszi, elrútítja, összemaszatolja, beszennyezi, dobálja, elejti vagy bármely egyéb módon megrongálja ezt a könyvet, illetve nem a megfelelő óvatossággal és tisztelettel bánik vele, az a tőlem telhető legszörnyűbb megtorlásra számíthat.
1. oldal Irma Cvikker könyvtáros figyelmeztetése
Az Erdély és Flandria között lezajlott döntőt a kviddicstörténet legdurvább mérkőzéseként tartják számon. A játékosok rengeteg, korábban soha nem látott szabálytalanságot követtek el, pl. egy hajtót görénnyé változtattak, az egyik őrzőt megpróbálták pallossal lefejezni, s az erdélyi csapat kapitánya száz vérszopó denevért eresztett ki a talárja alól.
A kviddics a világban
Híres kabalaállatukat, Barnyt, a pisze denevért többek között a vajsörreklámokból
ismerhetjük (Barny mondja, Vajsört vedelj! / Kérek minden denevért, / Igyon bátran,
de ne vért!)
Hetedik fejezet (Nagy-Britannia és Írország kviddicscsapatai)
Egy hatéves szeplős fiúcska könnyeit törölgetve hagyta el a termet.
„Úgy szerettem a stoogingot – szipogta a Reggeli Próféta tudósítójának. – Mindig együtt nevettünk apuval, amikor a hajtók kilapították az őrzőt. Nem is akarok többet kviddicsmeccsre menni!”
Bevallom, nem volt könnyű rávennem Madam Cvikkert, hogy váljon meg az egyik rábízott könyvtől, engedje, hogy lemásoljuk és szélesebb körben terjesszük azt. Mikor elmondtam, hogy a művet muglik számára is hozzáférhetővé kívánjuk tenni, könyvtárosnőnk átmenetileg elvesztette beszélőképességét, és hosszú percekig nem mozdult, nem is pislogott. Miután magához tért, együttérző figyelmességgel érdeklődött józan eszem holléte felől.
Előszó
Kedd. Tikkasztó meleg. A lápon túli banda már megint kezdi. Röpködnek a seprűjükön, és játsszák az ostoba játékukat. A nagy bőrlabdájuk a káposztaágyásomba esett. Megátkoztam a szemtelen frátert, aki érte jött. Bárcsak a hátához nőne a térde annak a torzonborz behemótnak!
Kedd. Eső. Kimentem a lápra csalánt szedni. A seprűs bolondok megint játszanak. A szikla mögül néztem őket egy ideig. Szereztek egy másik labdát. Egymásnak dobálják, és megpróbálják beletuszkolni a láp két szélén álló fákba. Haszontalan bohóckodás.
Kedd. Szeles idő. Gwenog átjött csalánteára. Azt mondta, mutat valami érdekeset, és kivitt a lápra. A röpdöső tökkelütötteket kellett bámulni vele. Köztük volt az a nagydarab skót varázsló is, a hegyről. Most már van két nagy kövük is. A kövek ide-oda röpködnek köztük, és megpróbálják lelökni őket a seprűről. Amíg ott voltam, sajnos egy se törte ki a nyakát. Gwenog azt mondta, ő is szokott játszani. Elfogott az undor, és hazamentem.
Ezekből a szemelvényekből nemcsak az derül ki, hogy Gertie Konder mindössze a hét egyetlen napjának a nevét tudta, hanem sok minden más is – több, mint azt a napló írója sejthette.
A queerditch-lápi játék
Hushpush úr kimondottan ígéretes tehetségű szerző. Ha így folytatja, előbb-utóbb
együtt fényképezkedhet velem!
(Gilderoy Lockhart, az Egy elbűvölő ember szerzője)
A kviddics évszázadairól írták:
A KVIDDICS TÖRTÉNETE a legnépszerűbb művek közé tartozik a Roxforti Iskolakönyvtárban. Könyvtárosnőnk, Madam Cvikker elmondása szerint a diákok napi rendszerességgel „mancsolják, nyálazzák, és minden módon bántalmazzák” a kötetet – márpedig ez a legnagyobb olvasói elismerés jele.
A Csúzlik huszonegyszeres bajnokok, de utoljára 1892-ben vihették haza a kupát, s teljesítményük az elmúlt több mint száz évben nem volt valami fényes. (…) Jelmondatukat 1972-ben „Győzni fogunk!”-ról „Fohászkodjunk, és reméljük a legjobbakat!”-ra változtatták.
Nagy-Britannia és Írország kviddicscsapatai

















































































