Álom luxuskivitelben 81% 75 csillagozás

Majdnem tökéletes. Sőt: akár tökéletes is lehetne, ha túlléphetnék a groteszk dolgokkal szembeni ellenszenvemen. Talán túl is léphetnék… Mert bár egyik-másik történetnek félelmes és torz máz feszül az ábrázatjára, de ha sokáig elmerülök a nézésében, a máz lemállik, s meglátom a szeretettel odarajzolt vonásokat.
Az író egyenesen a szív füléhez hajol, s úgy súgdossa a meséit. Annak az embernek a bölcsességével és humánumával, aki már ért. És megértetni akar. Hogy mit? Ez csak akkor derül ki, ha elolvastad a kötetet. :-) Akkor az is előfordulhat, hogy Neked mást mond, Veled mást próbál megértetni, mint velem.

Újabb elolvasott Capote történetek, rajongásom pedig töretlen. Mindegyik elbeszélésben van valami különleges, nem beszélve a nyelvezetről, ami végig nagyon szép, akkor is, ha épp nem mond semmi különlegeset.
A címadó kisregény kissé másképp került megrendezésre, de tulajdonképpen mindkettő nagyon el lett találva.
Ami zavart, de nagyon, az a nevek fordítása. Holly Golightly-t Cily Hebrentsch-nek fordítani, aztán eredeti neveként a Lula Mae-ből Marist csinálni? Nem is értem.

Tényleg szépen ír Capote, de engem egyáltalán nem fogott meg az Álom luxuskivitelben, a Fűhárfát abba is hagytam, untam. Az Álommal alapvetően az volt a bajom talán, hogy nem tetszett a női karakter, idegesített. Persze ez is azt jelenti, hogy jól van megírva, ha rossz lenne, akkor nem váltotta volna ki belőlem az idegesítő érzést. De összességében felejthető, valahogy a Doctorov: Regtime-jára emlékeztet, olvasás közben elvoltam vele, de arra sem emlékeztem már két hét után sem.

Capote stílusát a Hideg vérrelben már jól kiismertem, ebben is nagyon élveztem. Az Álom luxuskivitelben talán filmen jobban tetszett, de szerintem a könyvet is érdemes elolvasni, kellemes időtöltés volt számomra.

Érdekes összevetni, hogy mitől lesz egy irodalmi mű vagy egy film jó: az Álom luxuskivitelben erre tökéletes példa, hiszen Capote is részt vett a forgatáson és nagyon jól tudta, hogy a vásznon nem feltétlenül attól döglik a légy, mint a papíron.

@Gedi nek (meg a magyar királyi postának) ezer köszönet a könyvért. Meg nem mondom már, hogy ki ajánlotta, de áldom az eszem, hogy elolvastam:D Nem tudnék választani a kisregények és elbeszélések közül, mindben találtam szerethetőt. Viszont tetszik a keret, annyira jó volt ismerősökbe botlanom;)
…és azt hiszem, akarok még Capote-ot;)

Történet egy hebrencs kislányról, aki nagyon keresi a helyét a világban, de nem találja. Érdekes volt, tetszett, szerintem jól ábrázolta az író az összezavarodott fiatal lány alakját, azét a lányét, akibe a házinéni kivételével mindenki szerelmes, és aki senkit nem képes viszontszeretni, legyen szó akár emberről, akár állatról.

Azt nem tudom, mikori a fordítás (e-book volt, és semmi adat nincs benne), de nagyon jól sikerült. Olyannyira, hogy az ember akár még azt is elhinné, hogy magyar regényt olvas. Igaz, hibák vannak benne, de nagyon kevés, és azok sem durvák.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A film az egyik kedvencem, persze részben Audrey Hepburn miatt.:)
Kíváncsi voltam, hogy vajon a hozzá tartozó könyv is fog-e tetszeni, és igen! olvasás közben bevillantak az elég régen látott filmből képkockák.

Egy „szórakoztató, nagyvilági” new york-i fiatal nő története lenne, de mégsem az, mert szomorú, ahogyan él ez a fiatal nő minden gyökér nélkül, polgárpukkasztó, kicsit „celeb”, és nagyon link, bohém életét, közben szíve mélyén vágyik a szeretetre és biztonságra, de ebből az életformából már talán nincs is kiút… jó lett volna még olvasni az életéről.

A filmet láttam először, és nagyon kíváncsi lettem a könyvre is. A könyv teljesen más élményt nyújott: nagyon szomorú, szelíd, őszinte történet ez. Szerettem olvasni.

A belőle készült film romantikus, a könyv realisztikus és őszinte.

nagyon nagy csalódás. ez a kisregény annyira semmilyen, nem is értem, hogyan tudtak olyan fantasztikus filmet készíteni belőle. le a kalappal a forgatókönyvíró előtt! ha valaki kíváncsi a történetre, akkor sokkal inkább a képi változatot javasolnám.