Pátriárka 29 csillagozás

Trisse Gejl: Pátriárka

Egy ​apa, aki hozzászokott, hogy az övé az első és az utolsó szó. Sem a munkahelyén, sem a családja körében nem tűr ellentmondást. Időnként szélsőségesen konzervatív véleményét sem rejti véka alá. Különös hévvel kel a hagyományos dán értékek védelmére, s dühödt, ironikus kirohanásaival nem kíméli a Dániában élő bevándorlókat, akiknek jelenlétét egyenesen fenyegetésként éli meg a kispolgári hétköznapokban.

Egy lány, aki felveszi a harcot a zsarnok apával, és tudatosan szembehelyezkedik az általa képviselt értékrenddel. Közben nem is sejti, vagy inkább nem akarja elfogadni, hogy álláspontjaik mennyire közel vannak egymáshoz. Öt év menekülés és haragszomrád után kénytelen elfogadni a kettejük közti hasonlóságot.

Egy meny, aki a maga jó szándékú egyszerűségében próbál újra összekovácsolni egy széthulló családot, de próbálkozásaival rendre csődöt mond, mi több, akaratlanul majdnem tragédiát okoz.

„Időnként nem tudja eldönteni, hogy tényleg a… (tovább)

Eredeti cím: Patriarken

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valahol Európában L'Harmattan

>!
L'Harmattan, Budapest, 2012
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632365398 · Fordította: Soós Anita

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Mihez kezdhet a 21. századi Dániában egy pátriárka, ha egycsapásra elveszíti a vezetői pozícióját az élete minden területén? Ha elveszíti az őt évtizedeken át bálványozó feleségét, a felnőtt gyermekei tiszteletét és a munkájában is finoman szólva eljárt felette az idő?

Valódi szembenézés helyett Harald a frissen nyugdíjba vonult újságíró inkább a konzervatív nézetek melletti konok, már – már elvakult kiállást választja, hogy szembeszálljon a lánya által képviselt liberális nézetekkel.

A regény cselekményének középpontjában látszólag ez az ürügyként szolgáló ideológiai csatorzás áll, azonban a történet magja valójában az idős apa és a felnőtt lánya közötti több éves megoldatlan konfliktus.

Trisse Gejl regényében három különböző nézőpontból látjuk az eseményeket, a két csatározó fél Harald, és a lánya Helle mellett időnként bekapcsolódik egy harmadik hangként, Birgitte, a meny, aki egy kissé árnyalja a bennünk kialakult képet. Azonban talán pont emiatt a harmadik hang miatt is éreztem összességében az egész regényt egy kissé súlytalannak, amely bár fontos témákat érintett, de valahogy mégsem tudott igazán a lelkemre hatni.

A skandinávokra oly jellemző minimalizmus ezúttal egy kicsit túlságosan nagy távolságtartással párosult, amely néhol vontatottá, néhol kissé túlírttá tette az amúgy remek alaptörténetet.

Az írónő saját bevallása szerint részben önéletrajzi alapokon nyugvó történetében a saját életének feldolgozatlan traumát is megpróbálta kibogozni, amely talán a könyv utolsó néhány oldalán, az apa és a lány búcsúján érhető leginkább tetten, rám ez a befejező rész volt a legnagyobb hatással.

A Pátriárkában felvetett problémák viszont további gondolatmeneteket indítottak el bennem, hiszen ez nem(csak) egy családregény.

Kuszma>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Bár a statisztikusok szerint a világ leboldogabb népe a dán*, de Gejl szereplőit ez nem érdekli. Ott van például Harald, a frissen nyugalomba vonult újságíró, a maga radikális nézeteivel, miszerint minden bevándorló potenciális gyermekmolesztáló és terrorista, akinek kutya kötelessége asszimilálódni. Aztán itt van az író Helle, a lánya, ő ellenben végletekig liberális, szerinte apja egyszerűen képtelen feldolgozni a maga pátriárka-pozíciójának meggyengülését, a magcsaládok felbomlását, és ezt a frusztrációt vetíti ki a muszlimokra. Mellesleg ő paranoiás is, aki közelgő Ragnarököt vizionál**, ráadásul van egy félig eszkimó lánya is, akivel (ezt gyakorló apaként mondom) valóban vannak kisebb problémák***. Ők ketten már évek óta nem állnak szóba egymással, Gejl pedig ebből a generációs konfliktusból építi fel kiváló regényét.

Volt egy időszak a próza közepe táján, amikor elkezdtem azon gondolkodni, miért nem hat rám olyan erővel ez a regény, ahogy a témaválasztás és a felépítés indokolná. Arra jutottam, azért, mert az író egy felettébb eszköztelen nyelvet használ. Ez tökéletes választás, ha ideológiai konfliktusok ábrázolásáról van szó, mert segít fenntartani az írói pártatlanságot (vagy legalábbis a látszatát). Ugyanakkor Harald és Helle konfliktusa csak részben (és szerintem kisebb részben) ideológiai, elsősorban családi, érzelmi feszültségek állnak mögötte, ám ezeket Gejl eszköztelen textusa nem jelzi kellőképpen. Ahogy a romantikus filmekben szokták mondani, nem működik közöttük a kémia. Ám még mielőtt nagyon elkedvetlenedtem volna, elkezdődött a cselekmény lezárásának folyamata, amit az írőnő hibátlanul bonyolít le: intenzív, erős, minden elem a helyén van, tetszőlegesen meg lehet könnyezni ill. el lehet gondolkodni rajta. Esetleg ezt is, azt is. Így a Pátriárka vissza is tornászott egy fél csillagot.

Szóval fontos regény ez egy nagyon fontos témáról. Akit érdekelnek a családtörténetek és a demokráciaparadoxonok, ne hagyja ki.

* http://www.tarki.hu/hu/news/2008/kitekint/20080416.html – igaz, hogy pár éves, de a könyv is ekkortájt íródott. És hát alig hiszem, hogy olyan nagyot fordult volna az a bizonyos kocka.
** „Ez nem irónia, ez keserűség.” – mondja egy alkalommal Helle a saját könyveiről. Tudj' Isten, miért, nekem erről Kertész Imre jutott eszembe.
*** Kisebb problémának számít például, ha egy nyolcéves felboncolja a szomszéd macskáját? Nyilván akinek a macska rendszeresen az ablaka alá vizel, annak kisebb probléma. És nyilván a macskának nagyobb.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Nehéz Háy János utószava után már bármi újat, okosat, jót – jobbat mondani a könyvről. Egyetértek vele: ez a könyv a veszteségek – vesztesek és vesztések – könyve, mégse éreztem tragikusnak vagy nyomasztónak. Bár szomorúnak szomorú volt.
Talán a legnagyobb érdeme az volt számomra, hogy egyszerre szólította meg az énem gyermeki és szülői részét. Mert mindenki valakiknek a gyereke, és nagyon sokan valakiknek a szülői is egy személyben. Milyen könnyű is haragudni a szülőkre, hogy nem szerettek, nem szerettek eléggé vagy nem szerettek jól! És aztán milyen könnyű ugyanezeket a hibákat (vagy másokat, akár még nagyobbakat) elkövetni a gyerekekkel szemben… Milyen furcsa, hogy az egymásra annyira hasonlító szülő-gyerek párok néha mennyire nem jönnek ki egymással. Milyen jó is az a pont a felnőttségben, amikor az ember már egyenlő távolságban van mind a két szereptől, és megtanulja egyszerre látni mind a kettőt. Vagy legalábbis megpróbálja…
De ehhez fel kell nőni, vagy akár meg kell öregedni.
P.S.: Van ebben a könyvben még egy nagyon fontos és érdekes vonal. A tolerancia, a másság, a bevándorlók, az idegenek vonala. (Másságon még a családból való kilógás is értendő itt. Hogyan fogadja el valaki, ha a gyereke kilóg a sorból.)
Nagyon megragadott, hogy bemutatta: ahogy semmi sem fekete vagy fehér, úgy ez a kérdés sem. Van, aki hangos jelszavakban lobbizik a másság mellett, közben meg rettegve figyeli a színes bőrű szomszédot… Van, aki szavakban kikel a másság ellen, de ha tenni kell, mégis pont őrá lehet számítani. És van ennek a két vonalnak mindenféle változata.
Nagyon sok jó és érdekes gondolatot vet fel.

Bélabá>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Ezt a könyvet azzal a szándékkal hoztam el a könyvtárból, hogy olvasok egy jó skandináv történetet. Mert megszoktam a jó regényeket tőlük. Nos, így nézve van bennem némi hiányérzet. A Pátriárka szerintem egy átlagos történet és nem éreztem benne világmegváltó gondolatot. Lassan, döcögve indult a történet szépen csordogált, auztán úgy a felénél kicsit beindult, de nem tudott teljesen beszippantani. Érezhető benne némi globális probléma az arabokról, az iszlám terrorizmusról. Ez az öreg nagy félelme volt. Számomra az érne meg egy külön boncolgatást és talán ez volt a mondanivaló benne, hogy egy család miért nem tud összefogni? Miért nem tud közös hangot megütni az apa és lánya? Miért van az, hogy családon belül gyűlölhetik egymást az emberek? Ezek a kérdések merülne fel bennem. A kislány majdnem tragédiája mentette meg a könyvet a dögunalomtól. Jó leszek és 4 csillagot adok, de ez inkább csak majdnem 4-es lenne, ami 3,8 pont nálam. Volt és van jobb skandináv regény.

csobi P>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Tavaly ilyentájt kezdtem el ezt a regényt és most fejeztem be, azaz egyszer eljutottam a 185. oldalig, aztán csak hánykódott ide-oda az ágy mellett, majd most hogy újra rákaptam az olvasásra, elkezdtem a legelejéről.

Egy éve ilyentájt Dán Heteket tartottak felénk, s mivel Trisse épp Magyarországon vendégeskedett, ezért rendeztek egy beszélgetést, ahol próbáltak párhuzamot vonni Karen Blixen és az ő munkássága között. Ez elég nyögvenyelősre sikerült, hogy úgy mondjam támadt némi hiányérzet a sorok közt, mert amúgy pár mondat alapján rögtön szimpatikussá vált a szerző, így az történt, hogy a levonulás után a közönségből páran meginvitálták a dán írónőt egy összeülős, oldottabb beszélgetésre, csak úgy spontán.

Na ebből lett az, hogy Trisse feljegyezte a jegyzetei közé Krasznahorkai nevét, mint ajánlást tőlem (\m/), az akkori Fliegauf-filmet a Csak a szelet, beszélgettünk a hazai állapotokról, előítéletekről, a muzulmánokról, a magyarok pesszimizmusáról, a dán egészségügyi rendszerről, művészetről és még ki tudja mikről.

Na de ekkor még nem olvastam a Pátriárkát, ő meg épp csak pedzegette, hogy miről is szól a könyve.
Tartalmaz önéletrajzi elemeket is a könyv, bár egy emailváltás kapcsán az kiderült, hogy ezzel Trisse nem sokat törődik, de tudja, hogy az olvasók szeretik ezeket összelegózni.

A könyvről:
A megcsömörlött öregúr számomra Kjell Askildsen szereplőit idézi, Helle lányáról, Minnáról pedig a nemszeretem Doris Lessing fiúcska, Ben jutott eszembe, már olyan értelemben, amennyire elhanyagolták, bár bevallom ezek nem tökéletes fogodzkodók ehhez a könyvhöz.
A könyv eleje, a finom csatározás apa és lánya közt tetszett a legjobban, ezért nem is bántam hogy újraolvastam majdnem a fél könyvet még egyszer, aztán amikor már Soós Anita (a ford.) is elírta a whisky szót (lett belőle whysky, mókás főleg ha kettészedjük), akkor éreztem hogy már kicsit sok az alkoholból.
A főszereplők folyamatosan egyensúlyoznak a kifeszített szeret-nem szeret kötélen, mert hát Helle írónő (szeret), de nem tud megbocsátani az apjának (nem szeret), Harald elűz mindenkit maga mellől (nem szeret), de amikor megjelenik az unokája, Minna, akkor minden megváltozik (szeret). Birgittét nem lehet hova tenni, törekvő, de erőfeszítései mindig célt tévesztenek vagy harmatgyengék, a két férj meg végeredményben mint ha nem is lenne jelen.
Ó, és itt van nekünk Iben, a dokinő, ő mintha Sejer felügyelő párjának barátnője lenne. Ott van Harald mellett, egyengeti az útját, persze Harald ennél önfejűbb, nem mindig hagyja magát.

..és itt van Minna, az egyik legfontosabb szereplő, Helle lánya, aki ha innen nézzük akkor furcsa kislány, ha onnan, akkor meg a családi hagyományok követője, adott környezetben freak, máshol meg egy befogadó közösség elismert tagja.
Ebbe a keresztmetszetbe sűrítette bele Trisse valamiképp Dániát is, ami ha Harald szemüvegén át nézzük akkor bezárt, ha Helle szemszögéből, akkor nyitott társadalomra enged következtetni. De vajon hol az igazság?

2 hozzászólás
Kooczka>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Azt hiszem, az egyik ok, amiért kedvelem ezeket az északiakat, hogy egy svéd/dán/norvég könyv olvasása után végre nem érzem magam annyira ufónak. off Nekem érdekesek ezek a fura lelkivilágú szereplők, és van bennük valami…ismerős(?); ezzel együtt nem állítom, hogy az, ahogy kezelik az érzéseiket az rendben van. Tetszett, hogy a vége sem lóg ki holmi érzelgőséggel a regény korábbi jellegéből, mégis jelen van egyfajta bizakodásra okot adó hangulat.

Sheeana>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Idegen… Ez az első szó, ami eszembe jutott. Meg az, hogy nem tudnék így élni, pedig nem vagyok különösebben érzelmes típus. És az, hogy valahányszor véletlenül skandináv filmet nézek, fel szeretném vagdosni az ereimet. Megnéztem egy Wallander epizódot, de soha többet :-( De azért az olvasással kitartóan próbálkozom. :-)
Miért olyan nehéz egy családban, felnőtt embereknek elfogadni, hogy különbözőek vagyunk, nem kell egyformáknak lennünk, mindenben egyetértenünk, hogy szeressük és elfogadjuk egymást. Ezt nem tudjuk megtenni, de bárki idegent(bevándorlót),persze fogadjunk el minden idegenségével együtt. Miért kell mindenért a szüleinket és esetlegesen elfuserált gyerekkorunkat hibáztatni, ahelyett hogy tennénk érte, hogy a jelen jobb legyen, és ne kövessük el ugyanazon hibákat a saját gyerekünk nevelése közben. Ha a gyerek éppen a szomszéd macskáját boncolja, akkor az első zsigeri reakció után(gyereket bevágni a fürdőkádba, a bűnjelet eltüntetni, mindent lefertőtleníteni), miért nem kezdünk el tanult ember létünkre gondolkodni azon, hogy lehet nincs is rendben olyan nagyon minden a házunk táján?
A szereplők közül senkit sem tudtam igazán megkedvelni, a gyerkőcöt nagyon sajnáltam.

Kultblog>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Amellett, hogy a három főhős lelki mozgatórugóit pengeéles pontossággal írja körül, Trisse Gejl legnagyobb érdeme a 420 oldalas könyvet átható lendületes könnyedség.

Bővebben: http://kultblog.hu/archives/2012/06/19/Elkopni_az_eletb…

bestelelke>!
Trisse Gejl: Pátriárka

Egyébként minden fontos pillanat rövid, néhány mondat, pár másodperc. De milyen lassú, ahogy rájössz, milyen átkozott lassú, ahogy kiderül, hogy a valóság pont elég. Mert ezt teszi a regény: nagyon lassan csavarodik, tekeredik bele mindenki a maga problémájába, és bár szorosabbak lesznek a gubancok, szinte szakad a háló, a változást nem a megkönnyebbülő ernyedések jelentik (nem is lesz kötélrend), hanem amikor a hurkok között mintegy véletlenül felbukkan egy szabad vég. (http://zsebkert.blogspot.hu/2013/04/kotelrend-trisse-ge…)


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

– Hiszen sosem mondtam, hogy miattatok van. Akkor miért kellett volna azt mondanom, hogy nem. Furcsa gondolat tagadni valamit, amit sosem állítottunk.

379. oldal

ppeva P>!

Egyszer Larszal egy számival találkoztak, aki így beszélt hozzájuk:
– Ti egy fa alatt álltok, ellentétben velünk, akik azt mondjuk, hogy egy fa fölött.

299. oldal

2 hozzászólás
K_Eszti>!

-Nem gondolod, hogy önellentmondás a demokráciát erőszakkal bevezetni?

140. oldal

gingalló >!

Gyűlöli ezt az egészet. Ezzel a többiek is tisztában vannak. De hát ki ne gyűlölné? Utál a középpontban lenni. Legalábbis akkor, ha mások rendezik a felhajtást. A középpontot, amikor okunk van rá, meg kell hódítani.

9. oldal

ppeva P>!

Minna, az unokája nem volt megkeresztelve. Helle szerint ő ezt személyes sértésnek vette, pedig csak a dán hagyományok semmibevétele dühítette. Helle persze megint csak ellen akart szegülni. Egyszerűen bemerítette a gyereket egy gleccsertó vizébe, és egy vén, fogatlan, alkoholista grönlandi boszorkányt kért meg, hogy olvasson rá. Atyaúristen!
Most meg azért veszekednek, mert Helle bejelentette, hogy kilépett az államegyházból. Állítólag már nem hisz a vallásban.
– Ha Minna szeretne, felnőttkorában bármikor megkeresztelkedhet – közölte. – Lehet, hogy egy szép napon csadorban állít haza, és nem akar disznóhúst enni, mert beleszeretett egy muzulmán férfiba, és természetesen jogában áll az iszlám vallást választani – provokálta.
Harald csak nézte a lányát. Érezte, ahogy a dühtől összerándul a gyomra. „Ha ezt megengedi, akkor igenis felelőtlen anya”, sziszegte. Hát végig akarja nézni, hogy a lánya teljesen aláveti magát egy férfi akaratának, és hagyja magát minden másnap elpáholni?
– Hiszen ezek verik a feleségüket! A gyerekeiket meg bezárják! Hogyan tudsz a védelmedbe venni ilyesmit?! A feleségüket burkába csomagolják, a szemük elé pedig börtönrácsot tesznek!
– Mennyivel jobbak a hasukat mutogató, fogszabályozós, anorexiás tinédzserek? – kiabált Helle. – Akiket gyomormosásra kell vinni, mert hozzátartozik a kultúránkhoz, hogy a gyerekeink hullarészegre isszák magukat? Miért nem tudod elviselni, hogy vannak olyanok, akiknek az életszemlélete nem egyezik meg a tiéddel?
– Hogyan vagy képes nő létedre ekkora hévvel védelmezni egy hímsoviniszta életfelfogást? Hiszen verik az asszonyaikat, és elégetik, és…
– Azok a hinduk – szakította félbe Helle diadalittasan.
– …a lányaikat pedig vén férfiakhoz kényszerítik!
– Hát persze, mintha te nem ellenezted volna az én párválasztásomat! – felelte szárazon.
– Lehet, de ezért még nem öltelek meg!
– Nem, hálás is vagyok érte – válaszolta, és sarkával elnyomta a cigarettacsikkjét, aztán visszamentek a többiekhez.

17-18. oldal

ppeva P>!

Fogalma sincs, hogy a lánya tényleg elhiszi-e azt a sok badarságot, amit leír. Nem érti, miért lett olyan fontos neki, hogy nagy hangon védelmezze az idegeneket. Talán ilyen a természete. Hiszen mindig is vonzotta a másság. Mindig is azt hitte, hogy különbözni már önmagában is érdem. Ez persze akkor volt, amikor azok még nem lepték el az országot. Amikor egzotikus ritkaságnak számított a pakisztáni zöldséges.

16. oldal

gingalló >!

Kjerstin biztosan feltalálta volna magát a pletykás barátnőivel, a virágágyásokkal és a munkával. Meg a kisbabával. Képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy a felesége annyi mindenről lemaradt.

63. oldal

ppeva P>!

Moziba mennek és megnéznek egy tizenöt éven aluliaknak nem ajánlott filmet. Aztán irány a McDonald's, ami Harald számára sokkal riasztóbb, mint a film. Az ottani színkavalkád, tempó és zaj elviselhetetlen a számára. De Minna nyomatékosan ezt kérte tőle.
– Anya nem engedi meg – mondja hamburgerrel teli szájjal. – Szerinte ez szennyétel.
– Ezen nem lepődöm meg – feleli ingerülten.
Akkor ki is van romboló hatással a gyerekekre? Miért tömi Helle ezzel az idealista marhasággal tele a gyerek fejét?
– De apával időnként elmegyünk – meséli Minna.

291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: McDonald’s

Hasonló könyvek címkék alapján

Lars Saabye Christensen: Villantó
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése
Kim Leine: Kalak
Anne Cathrine Bomann: Agathe
Oddfríður Marni Rasmussen: Addig nem
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul