Tringer László a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett, majd számos szakból, többek között pszichiátriából, neurológiából, csoportpszichoterápiából, klinikai farmakológiából, orvosi pszichológiából, klinikai szakpszichológiából, pszichoterápiából, magatartásterápiából, addiktológiából, geriátriából szerezte meg szakvizsgáit. 1994-től 2004-ig a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója. Ebben a minőségében jelentős változtatásokat kezdeményez. Fokozott figyelmet fordít az oktatás korszerűsítésére. Új tárgyak oktatását kezdi meg (gyógyszerészi és fogorvosi pszichológia, pszichoterápia, orvosi rehabilitáció). Belső szervezeti átalakítások mellett krízis intervenciós osztályt létesít, pszichiátriai konzultációs szolgálatot, közösségi pszichiátriai programot indít, klinikai farmakológiai csoport kialakítását kezdeményezi. Tudományos munkásságának tengelyében a lelki jelenségek, magatartási zavarok és terápiájuk, valamint ezek biológiai, szociális… (tovább)
A pszichiátria tankönyve 16 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 4
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 29
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nagyon jól megírt könyv a pszichiátriai témaköréből. Érthető mégis tudományos nyelven íródott, sok-sok példa, esetleírás segíti a megértést. Bár vaskos kötet, elég jól lehet vele haladni köszönhetően a logikus fejezetfelépítéseknek. Habár néha az egyes fejezetek egymásutániságát kissé csapongónak éreztem, ez nem volt vészes, találkoztam már rosszabbal is.
Összességben azt kell mondjam remekül megírt tankönyv, de tényleg tankönyv, ezt csak azoknak ajánlom, akiknek valamilyen egyetemi tanulmányukhoz szükségük van rá, laikusoknak túl tömény lenne. A szerző egyértelműen nagy tudású és abban a szerencsés helyzetben van, hogy érthetően, átláthatóan, sőt érdekesen képes átadni a tudását. Több ilyen könyvre lenne szükség.
Egy tankönyvről nehéz véleményt formálni. Célnak tökéletesen megfelel, sőt. Egyes fejezetek nekem nagyon alapszintűek voltak, de sajnos én nem vagyok azzal tisztában, hogy kinek íródtak ( orvostanhallgató, rezidens vagy szakorvosnak). Jó volt felélénkíteni az alap ismereteimet. Főleg ezt magyar nyelven.
Nagyon szerettem olvasni. Érdekes, néhol ez is kissé összevissza, de jó áttekintést ad a kórképekről és a terápiákról is.
Tankönyvnek egész jó, a kórképek jobb megértését segítendő sztorikat nagyon szerettem.
Népszerű idézetek
Közismert, hogy elmebetegek ritkábban követnek el bûncselekményeket, mint a „normális” egyének.
136. oldal
A tárgytalan szorongás tartósan elviselhetetlen. A „nem tudom, mitõl félek” állapota több szenvedéssel jár, mint a tudott, akár súlyos „rossz”. A szorongó összesûríti szenvedéseit, tárgyakra, helyzetekre, eseményekre, személyekre, imaginárius képekre vetíti azokat. Ilyen módon – hatalmas áldozatok árán – szorongása jobban „kézben tartható”.
124. oldal
A szorongás lényege szerint mozgásgátlás (Gray). Következésképpen a mozgás bármely formája enyhíti a szorongást. Ezért a szorongó beteg gyakrabban mozog. Ha teheti, fel-alá járkál, hogy kínlódását csökkentse. Egyik betegünk így fejezte ki magát: „amikor ez a különös érzés elfog, járkálnom kell, és akkor kissé megnyugszom”. Ha járkálásra nincs mód, ülve végez különbözõ mozgásokat. Kezével, ujjaival dobol, lábát sztereotip módon rázza, túlzottan, modorosan igyekszik „lezser” lenni, a széken állandóan változtatja helyzetét, egymáson átvetett lábait gyakran cseréli stb. Ebbe a szorongáselhárító mozgáscsoportba tartozik a dohányzás is, amely a maga rituáléjával nyugodt,kellemes környezethez kondicionálódik így nagyon intenzív szorongáscsökkentõ hatása van. Számos egyéni jellegzetességet is felsorolhatnánk, amelyek szinte mindenkinél mások.
131. oldal
A szorongás idült formáiban a létezéshez való sajátos viszony nyilvánul meg. A szorongók inkább a valóság hiánymozzanataira nyitottak, arra reagálnak, ami nincs itt (de itt kellene lennie). A neurotikus léte a „még nincs” és a „már nincs” közé szorult (szorongó) „nem nincsként” jellemezhetõ. Ez a sajátosság a szorongók verbális magatartásában is tükrözõdik: a „van” típusú állítások helyett gyakrabban használnak „kell” típusú állításokat. Ezt a jelenséget imperatívizmusnak nevezzük.
133. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hidasi Zoltán: Pszichiátria gyakorlatok Fogorvostan-hallgatóknak ·
Összehasonlítás - Huszár Ilona – Bitter István: Pszichiátriai alapismeretek fogorvosoknak ·
Összehasonlítás - Kuritárné Szabó Ildikó: Borderline személyiségzavar ·
Összehasonlítás - Valérie Capdevielle – Caroline Doucet: Klinikai pszichológia és pszichopatológia ·
Összehasonlítás - Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan 91% ·
Összehasonlítás - Vértes Gabriella – Fábián Tibor Károly: Fogorvosi pszichoszomatika ·
Összehasonlítás - Perczel-Forintos Dóra – Zinner-Gérecz Ágnes – Antal-Uram Dóra (szerk.): Az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók tankönyve ·
Összehasonlítás - Réthelyi János (szerk.): Pszichiátria jegyzet orvostanhallgatóknak ·
Összehasonlítás - Czeizel Endre – Lányiné Engelmayer Ágnes (szerk.): Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a »Budapest-vizsgálat« tükrében ·
Összehasonlítás - Bessel van der Kolk: A test mindent számontart 94% ·
Összehasonlítás