Egyenlítői ​Magyar Afrika 94 csillagozás

Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Harmadik Birodalom a véres 1941–43-as oroszországi hadjárat során diadalt aratott, és egyúttal gyökeresen megváltoztatta a történelem menetét. Azonban ennek ára volt: a háború kimerítette Adolf Hitlert. A Führer 1947-ben békét kötött a szövetségesekkel, majd 1954-ben háttérbe vonult, s átadta a birodalom operatív irányítását.
Hat évvel később, 1960-ban születik meg Lajtai Gábor. A bennszülöttek által később csak Ga’abi néven ismert fiú Hungarovillben, az Atlanti óceán partján látja meg a napvilágot. A tikkasztó klímájú város nemcsak Egyenlítői Magyar Afrika politikai és kereskedelmi központja, hanem a Magyar Gyarmati Hadsereg legfontosabb bázisa is.
Miközben a kisgyerek Gábor a Hitler sugárúton és a Szálasi körúton nap mint nap ingázik a családi vállalkozásban működtetett Turáni Vendéglő és az iskola között, sorban gyűjti be az életét végérvényesen meghatározó élményeket – legyen szó a Himmler hadihajó elsüllyedéséről, a Magyar Szociálfasiszta Munkáspárt hatalmának… (tovább)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868731
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
290 oldal · ISBN: 9786155049590
>!
Polygon, 1991
204 oldal · ISBN: 9637480064

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Lao-ce · Sztálin · Al Capone


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dominik_Blasir>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Leginkább az Utas és holdvilág illetve az Ezüst félhold blues szerelemgyerekének tűnik. Mindhármat elsősorban hangulatregénynek tartom, méghozzá ugyanannak a hangulatnak a bemutatásának (persze Gáspárnál kicsit túlbuzog a cselekmény, ami szerintem kicsit elviszi az értelmezést, de akkor is túl gyakran jutott az eszembe).
Félhomály, éjszaka, kamaszromantika. Még nem alszunk, de már nem is vagyunk ébren. Hosszú séták, alkohol, nagy igazságok és szerelem. Álmok, remények, vágyak, határozottság, soha fel nem növés és menekülés. Költői képek, felfokozott érzések, romantikus férfigondolatok, magány. Ilyesmik jutnak eszembe, pedig igazából nem tudom megragadni: valahol egy eszmény, egy idea megtestesítése, egy érzelemé, ami talán valahol a legtöbb férfi sajátja egy ideig. Hirtelen mintha minden összeállna, és csak lebegünk…
Trenka szerintem nagyon érzi ezt: a regény kétharmada lényegében tökéletes megvalósítása mindennek. Lüktet, burjánzik, él, elvarázsol. Csodálatos a szöveg, megragad a miliő, és tényleg csak lebegünk oldalról oldalra. Aztán lassan Gáborunk felnő, és kicsit nagyobb léptékben vesszük az eseményeket, amitől mintha töredezetté válna a varázslat. Egyre kevésbé értjük, pillanatokra vissza-visszatérünk, és akkor lenyűgöző, és szerencsére véget ér, mire végleg elveszítenénk.
Szóval általában imádtam olvasni. A végén néha nem, de arra úgysem fogok emlékezni.

Bori_L>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Ez egy egészen kiváló könyv volt, amit mondjuk félig-meddig nem a legjobb pillanatban olvastam, de még ennek ellenére is kifejezetten élveztem. Az alternatív történelmi regények általában némi szorongást keltenek bennem, ami itt érdekes módon elmaradt, sokkal inkább izgatottan fedeztem fel a világot (pedig hát lássuk be, azért az itt leírt huszadik század sem egy földi paradicsom). Olvastam volna még tovább is, kíváncsi lettem volna Imre történetére is, meg Hunyadi Ágiéra, meg, meg, meg… kicsit úgy voltam vele, mint A Végtelen Történettel, hogy az összes felvetett történetet meg szálat végigkövettem volna legszívesebben.

Sosem voltam kamasz fiú (vagy felnőtt férfi), úgyhogy fogalmam sincs mennyire hitelesen mutatja be egy afrikai gyarmatosító magyar kamasz lelkivilágát a könyv, de valamiért egészen üdítő volt olvasni, nagyon együtt tudtam vele érezni*. Amikor meg nem, akkor is érdekes volt… Mi lett volna ha, Magyarország és Afrika, más történelmi utak, gondolatkísérlet. Jó volt.

*kivéve a bulizós részeknél, mert nekem valahogy kimaradtak a kamaszkori féktelen partizások, de ez már az én problémám

2 hozzászólás
pat P>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Nemes felindulásom megérdemli, hogy konzerváljam az örökkévalóság számára, úgyhogy én ezt az értékelést most megírom melegében, higgadatlanul. Mert régen közelítettem meg ennyire a csillagos eget egy könyv olvasása miatt. Már ami a vérnyomásomat illeti. (Mondjuk, végül is az irodalomnak fő célja az, hogy valamiféle érzelmeket váltson ki az olvasóban. Akkor ez egy baromi jó könyv, azt meg kell hagyni.)

A könyv első kétharmada az úgy öt csillag, ahogyan van. Ihletett, nagyon eltalált, közel tökéletes. Trenka baromi jól ír, szépen, stílusosan, gazdaságosan, szóvirágok nélkül, mégis gyönyörű, érzékletes képekkel. A világért én odáig voltam, meg vissza: ahogy a fasiszta, a magyar, arab és fekete-afrikai jellegzetességek, kulturális, társadalmi és mindenféle egyéb tényezők egymáshoz simulnak, néha összeütköznek, és megalkotnak egy valóban alternatív, teljesen hihető valóságot, hát hú. Különösen élveztem, ahogy a valós történelmi események ugyanúgy és mégis más kontextusban ismétlődnek, át is értelmeződnek, meg nem is, és hogy mit is mond el mindez az emberiségről meg a történelemről. Kalap le.
A főhős gyermek- és kamaszkorának bemutatása szintén remek, beleélhető, hiteles, szerintem kifejezetten magasirodalmi igényességű fejlődéstörténet, a kamaszkor magasságában gyönyörű, Utas és holdvilágot felidéző hangulatokkal. Kalap még jobban le.

No de. A könyv kétharmadánál hősünk váratlanul felnő, és onnantól szerintem teljesen célját, koncepcióját veszti a történet – hacsak nem valami teljesen banális, konyhafilozófiai mondanivalót kellene magunkévá tennünk belőle. Túl azon, hogy hosszan dagonyázunk a világ kellemetlen és a lét értelmetlen voltában (ami persze kortársmagyar alapfelszereltség, tudom én jól), de ezt ráadásul időközben spoiler vált főhősünkkel mélyen és lelkesen szimpatizálva kell megtennünk. Amivel két bajom is van. Az egyik, hogy ezt a jellemfejlődési vonalat én teljesen hiteltelennek tartom: nem az alapvetően kedves, cuki, szorongós, közepesen vacak családból származó, teljesen szokványos kölyökkori traumákon átesett srácokból lesznek az ilyen alakok. A másik, hogy miért is kell szimpatizálnom vele? Mert oly bús szegény, hogy 14 éves lánygyerekekkel kell kereskednie, sőt, a sok kis Lolita fondorlatosan megejti őt folyton? Vagy mert olyan komoly erkölcsi tartása van, hogy spoiler ? Vagy mert a végén oly rossz neki, s oly melankolikusan néz maga elé, s még ebédet sem kap időben?

Ehh. Tudom, hogy a világ szar, de a könyv első kétharmada akkor is jó volt, és akkor is kellemes élményként fogok rá visszatekinteni, punktum. Mert én döntöm el, hogy miről mit gondolok.

14 hozzászólás
Qedrák P>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

A honi alternatív történelmi szcéna fájdalmasan ismeretlen számomra, pedig imádom azt a fajta intellektuális játékot, amelyik úgy kezdődik, hogy „Mi lett volna, ha…?”. Magyar szerzőtől azt hiszem ez volt az első ilyen témájú könyv, amit olvastam.

Bevallom, hogy még most sem tudom, hogy miként kellene viszonyulnom a műhöz, mert részben csalódást okozott, részben viszont remekül sikerült. A csalódást a Harmadik Birodalom győzelme utáni világ megfestése jelentette, én ebből sokkal többet vártam. Azonban a legnagyobb jóindulattal is csak elnagyoltnak nevezhetjük a történelmi hátteret, és olyan alapvető kérdésekre sem kapunk kielégít választ, hogy Magyarország miként jutott hozzá afrikai gyarmatához, ahol az egész történet játszódik. A háttérbe fektetett intellektuális energiát egyszerűen kevésnek találom, márpedig egy alternatív történelmi regény minőségének ez egy nagyon meghatározó eleme.
Ugyanakkor nagyon is komolyan veszem az írónak azt a mondanivalóját, hogy a diktatúra lényegén nem változtat az sem, ha az ideológiai jelzőket kicseréljük. Ezért értem azt, hogy tulajdonképpen így került minden szervezeti megjelölésbe a „fasiszta” jelző a „kommunista” helyett. Ez egy olyan tanulság, amelyet érdemes hangsúlyozni manapság is. Ugyanakkor ez a fajta „spórolás” sajnos a fentebb részletezett érzéshez vezet. Ha csereszabatosak a fogalmak, akkor tegyük fel a kérdés: mi szükség volt egyáltalán arra, hogy ezt a történetet a nácik győzelmébe ágyazva írja meg a szerző? Ugyanezt megtehette volna a Szovjetunióval is, a végeredmény nem változik. Tehát a Harmadik Birodalom győzelmének ebben a regényben semmi jelentősége és súlya nincs, és ezért nem is tudok erre a könyvre soha magas pontszámot adni.

Ami viszont csillagos ötös, az a bemutatott világ leírása. A kultúrák sajátos találkozása a magyar gyarmaton, ahol a fekete-afrikai népek, az arabok, a vidéki Magyarország és a fasizmus vegyül valami nehezen értelmezhető katyvasszá, amelyet a főhős is hiába boncolgat a párás afrikai égbolt alatt. Egyfajta nihilizmus lesz a végeredmény, hiszen Lajtai Gábor nem kötődik sehova, sem a magyarokhoz, sem a többiekhez, ezért az értékrendjét és a kapcsolatait is egyfajta „üzleti” szellem határozza meg. Csak kevesen voltak képesek érzelmeket kiváltani belőle. Időnként meg is lepődtem azon, hogy a lepusztult világban kóválygó ember „szar az élet” depressziója mennyire meghatározó volt lassan harminc évvel ezelőtt is, és azt hiszem nem kellene sokáig keresgélni, ha ugyanezt az élményt a kortárs magyar irodalom révén szeretnénk átélni.

Az érzékletes képi világ időnként lenyűgöző olvasmányt biztosít, kár hogy a mögé rakott cselekmény kissé eklektikus, mintha nem találná a megfelelő ritmust. A karakterek találóak, ám olyan sebességgel és számban bukkannak fel, majd tűnnek el a könyv lapjain, hogy alig néhányan alkalmasak arra, hogy az olvasó bármilyen érzelmi viszonyt kialakítson velük.

A négy csillag főleg az ötletnek és a hangulatnak szól, mert sokkal több és jobb lehetett volna, mint ami végül kisült belőle.

SchizoVampire P>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Végre. El sem hiszem!
Jó, azért de.

Az unalom erős, nem ide illő szó. Nem untam, szívesen olvastam. Csak nem egyszerre sokat, mert egyszerűen megcsömörlöttem a folyamatos leírásoktól. Szeretem őket olvasni, de ha alig szakítja meg párbeszéd, akkor már nekem is túl sok.
Továbbá fura volt számomra, hogy gyakorlatilag egy önéletrajzot olvastam. Konkrét történet nem volt, csak Lajtai Gábor élete egy alternatív világban, egy magyar gyarmaton, aminek a rendszerét, világát most sem értem. A kapott információmennyiség nekem nem volt elég. Lehet a történelmi ismereteim kopottak meg túlzottan ahhoz, hogy elképzeljem a fasiszta afrikai magyar gyarmatot, nem tudom. De nekem valahogy nem rémlik, hogy a nácik és a fasiszták egy és ugyanazok lettek volna. Nem tudom. Tényleg nem.

A megfogalmazás kellemes volt, az események lágyak, gyakran érdektelenek, de végtére is olvastatta magát. Amennyiben nem akartam 10-20 oldalnál többet magamévá tenni.
Furcsa a régi világ, furcsa a Lajtai család (esküszöm én már világgá mentem volna 5 évesen tőlük), furcsa a monotonitás. Furcsa, hogy az elvileg megdöbbentőnek, tán megbotránkoztatónak is szánt események nem tudtak hatni rám. Esélyes, hogy mert cifrább dolgokkal is találkoztam már.

Egyáltalán nem mondanám kellemetlen élménynek a könyv olvasását, de oka volt annak, hogy ilyen lassan haladtam vele. Kicsit az iskolai történelemórákra emlékeztetett néhány helyen, azokról meg nincs túl sok jó emlékem.
Megismételni azonban nem szeretném egyelőre. Bizonytalan vagyok az ítéletemet illetően, mert se nem jónak, se nem rossznak nem mondanám. Valahogy félúton ragadt nálam.
Ettől függetlenül persze másoknak még tetszhet :)

3 és fél csillag, 6 és fél a skálámon.

Virágszépe >!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Érdekes, különleges világot teremt az író: Németország győztesen kerül ki a II. világháborúból, tehát gyarmatok jöhetnek létre Afrikában. Lajtai Gábor mesél Hungarovillről, ahol született, a szocialista-fasiszta rendszerről, a forró, esős napokról. Hangulatos, szuggesztív képet fest a négerek bádogvárosáról, a gyermekkorról, a gyökértelenségről, az ügyeskedésről, a családról.Hihetetlenül különleges, tarka jelzőket használ: bálnavérvörös, kísértetkék, katasztrófazöld…, olvasás közben már kerestem őket . Színes, bár szomorú számára a felnőtté válás, megismerhetjük gondolatait, véleményét, érzéseit.Elgondolkodtatóak, tetszettek a filozófikus gondolatok, konklúziók. A regényben nincs is igazán cselekmény. Sajnos nem tudtam megszeretni a kiábrándult, szkeptikus, barátok nélküli Lajtai Gábort, a gyermekkor története megragadóbb volt. Olvasmányos, jó stílusú, újdonság volt olvasni.

Chöpp >!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Ajánlásra olvasott könyv volt. Különleges fikció; és nem csak azért, mert magyar. Maga a kiindulás bizarr, de ahogy olvastam, tökéletesen bele tudtam helyezkedni a történetbe.

Spaceman_Spiff IP>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

„Trenka Csaba Gábor ebben a mesterművében olyasmire vállalkozik, amitől a legtöbb író visszaretten: egyszerre mutatja be mélyen az emberi lélek sötét bugyrait és teremt egy számunkra idegen perspektívát. Hőse számára idegen a hó és Magyarország, de otthonosan mozog a négerek bádogviskói között és Afrika misztikus világában. A sosem volt történelem, mely azonban mégis olyan, mint a miénk, sokkal több megfontolni valót tartogat, mint azt elsőre gondolnánk. A szerző élesen megmondja a véleményét a világról és az emberről, nem riad vissza megmutatni, milyen kegyetlen és gonosz is a világ valójában, és hogy mégis mitől tud szép lenni az élet.”

http://acelpatkany.blogspot.hu/2010/08/trenka-csaba-gab…

Drazsi>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Egy világ, ahol minden kicsit másképp alakult. Rommel áttörést ért el Sztálingrádnál (ezt momentán el is tudom hinni), Németország térdre kényszerítette a Szovjetuniót, majd kiegyezett a Szövetségesekkel. Az egyéb történelmi eseményekről általában mellékesen esik utalás, az író inkább a regény főhősére, az Egyenlítői Magyar Afrikában született Lajtai Gáborra koncentrál.
A könyv az ő története, visszaemlékezve meséli el gyermek-, majd fiatalkorát Hungarovillben.
Megismerjük a magyarok helyét az új világrendben, és úgy egyáltalán a nemzetiszocializmus működését. A szerző hasonlóképp képzeli el, mint a kommunizmust, nagyjából itt is megvannak azok a dolgok, amik a másik rendszert jellemezték.
Összességében véve nagyon élveztem a sztorit, egyedül az nem tetszett, hogy a főbb történelmi események ugyan úgy történtek meg itt is, mint a való életben.

makitra P>!
Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Az Afrikában játszódó, mégis hazai ízű történet képes volt arra, amire magyar SF az utóbbi pár évben nem: teljesen elvarázsolt. Ahogy az izzasztó afrikai fekete dallamok, a muszlim fejkendők és a magyar múlt összekapcsolódik a regényben és főhőse életében egy olyan dallamot indít el, amit nem egykönnyen felejtünk, a cinikus, lelkiismeretlen, mégis szeretnivaló kalandor alakja pedig beleég abba a képbe, amit a mindig talpra eső magyar irodalmi alakokról kialakítottunk. Elsőrangú alkotás.

Kicsit bővebben: http://sfmag.hu/2011/02/16/magyarorszag_afrikaban/


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Szeretnék újra átélni mindent, ha már meg nem érthetem.

Hush_Campo>!

– És most ki védene meg bennünket a románoktól, ha nem a Harmadik Birodalom? Már megint elfoglaltak a Niger mellett néhány ültetvényt tőlünk, azon az alapon, hogy az a Daciából érkezett római légionáriusoké volt Vespasianus császár idején.
– Egy igazi magyarnak nem kell idegen segítség ahhoz, hogy megvédje magát ezektől a szőrös rómaiaktól!

53-54. oldal (Agave Könyvek, 2011)

borga>!

Volt köztünk egy fiú, Jolle Ákosnak hívták. Nagyon csendesen viselkedett, s ha nagy ritkán mégis megszólalt, mindenkit zavarba hozott, a tanárokat és bennünket egyaránt. Azt mondta: a Sátán olykor angyalnak öltözik, és el is hiszi magáról, hogy angyal. Azt mondta: a város egy beteg flamingó, elbűvölően táncol és hamisan énekel. Azt mondta: most kezdődik a brontoszauruszok utolsó felvonulása. […]
– És ahol a földi tér összesűrűsödik és felmelegszik, azok az emberek és állatok – mondta Ákos. Döbbenten hallgattunk egy kicsit. Ma sem tudom, hogy Ákos csak egy eltévedt, kótyagos kamaszköltő volt-e, vagy tényleg értette is, amit mond. Tulajdonképpen mindegy. Az a néhány szava, amit megjegyeztem, számomra pont olyan, mint a joruba varázsigék, mint a homoktól fátyolos hajnalfény a sivatagban: mint Afrika.

82. oldal

SchizoVampire P>!

… Tudtuk, hogy nem valamilyen célra születtünk, ezért létünk önkényesen felhasználható. Lehet belőlünk Krisztus, Hitler, Sztálin, Szent Antal, Al Capone, Lao Ce vagy bárki más. Csak rajtunk múlik. Nem kötelező betartanunk semmilyen, más emberek, más körülmények vagy éppen saját magunk által felállított szabályt, feltéve hogy vállaljuk a következményeit. Mert a szabadság persze mindig következményekkel jár. Lehet, nem pedig kell: ez volt a nyitja a dolgoknak…

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Al Capone · Jézus Krisztus · Lao-ce · Sztálin
Szelén>!

Rendben, a magyar harangok szavát értem. De akkor mit jelent a román harangok hangja? És a néger harci doboké? És az angol, meg a német, meg a francia harangoké? Nem is szólva a kínai csatagongokról, meg az amazóniai indiánok lábszárcsot kopogóiról. Attól félek, Hemingway egy jószándékú, csendes barom, mert soha nem értünk, hanem ellenünk szólnak a harangok.

79. oldal

Shanara>!

Nem akarom, hogy bárki is szemtanúja legyen, amint a saját démonaimmal viaskodom. Mert mások gonoszsága lehet nagyon rossz, lehet nagyon elviselhetetlen, de előbb-utóbb kiheverhető. Ám a saját gonoszságunk egy életre megsebez minket.

69. oldal (Polygon, 1991.)

borga>!

Meghalt a nagyapám, és a mostohanagyanyám, Erzsi, majd Géza vette át a hatalmat a Turáni Vendéglőben. Imre elköltözött Európába. Volt néhány barátom, és jól éreztem magam az osztálytársaim között, de magányosabb voltam, mint valaha. Azonban a legkevésbé sem nyomasztott ez az állapot. Magány többféle van. Nem maradtam magamra, mint az öregemberek, akik mellől az évek során elhal minden rokon és barát. Nem kerültek az emberek, mint azokat, akik elviselhetetlenek torz lényük, vagy a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt. Az én magányom másféle volt. Kozmikus egyedüllét, amely velünk születik, csak éppen felismerni nehéz, mert atavisztikus, mint a legalapvetőbb ösztöneink. Ha filozófus lennék, biztosan azt állítanám, hogy Isten elfeledkezett rólunk, ha egyáltalán létezett valaha is , ezért nem tudunk igazán szót érteni egymással. A teljesség érzete és a hiányos, korcsa kapcsolatok valósága közötti különbséget érzékeljük kozmikus egyedüllétként, ősi, durva magányösztönként.

55. oldal

Chöpp >!

Neandervölgyiek vagyunk, akik megpróbálkozunk az űrhajókkal. Ami eddig történt, az csak zavaros, alaktalan előjáték… A történelem holnap kezdődik. Azt hiszem.

SchizoVampire P>!

Hiába szólt rá Nagycsuri többször is, ő nem hallotta meg. Az öreg kénytelen volt megmarkolni a fia vállát. Reszketett a szája, mert szörnyen idegesítette, ha keresztülnéznek rajta. Kiscsuri azonban mindig olyan megkapó, angyali bájjal mondta, hogy „parancsoljon apám”, ami talán még annak a dilis Sztálinnak is meglágyította volna a szívét.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sztálin
Robertaiixiix>!

– Emlékeztek még Bálint atyára? -kérdeztem. – Egyszer azt mondta, sohase hagyjuk, hogy a hitünk nagyobb legyen az eszünknél. A hívők a legjobb gyilkosok, mert feltétel nélkül hisznek abban, hogy az áldozatuknak jó, amit vele tesznek.


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Robin O'Wrightly: Tonio & Leona
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Szathmári Sándor: Kazohinia
Szathmári Sándor: Gulliver utazása Kazohiniában
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba
G. L. Thompson: Germánia
Spiró György: Feleségverseny
Andrássi György: Polgárháború