A ​Mumin-völgy novemberben (Mumin 9.) 28 csillagozás

Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mumin-völgy a legjobb hely a világon! De vajon miért? Mi az oka annak, hogy mindenkiben csupa szép emlék él a völgyről, a folyó felett átívelő hídról, a napsugaras verandáról, a tengerparti fürdőkabinról, s azokról a percekről, melyeket itt töltött? S vajon ugyanolyan lenne a völgy akkor is, ha a muminok felkerekednének, és elhajóznának innen?
A Mumin-sorozat utolsó darabja ezekre a kérdésekre keresi a választ. Ám még mielőtt valaki elszomorodna: Tove Jansson gondoskodott arról, hogy ez a búcsúszimfónia mosolyt fakasszon az olvasók ajkán. Hiszen mi sem mulatságosabb (és elgondolkoztatóbb) annál, mint mikor Cukota kisasszony át akarja venni Muminmama szerepét, egy szervezkedő böngész megpróbál családfőként viselkedni, miközben Lencsilány végigtáncol a színen; a padláson pedig egy kis bikfic gubbaszt egy őslénytani könyvbe temetkezve. S ha még egy feledékeny öregapó is megjelenik a színen, akkor Vándor bölcsessége is kevés ahhoz, hogy az eseményeket a megszokott mederbe terelje…

Eredeti cím: Sent i november

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

>!
Napkút, Budapest, 2010
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632631196 · Fordította: Vukovári Panna · Illusztrálta: Tove Jansson

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Vándor


Kedvencelte 5

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Csodálatos! Igaz, hogy a múmin család meg sem jelenik benne, de tökéletes kis búcsú a Múmin-völgytől. A második kedvencem Tove Janssontól. spoiler

theodora P>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

A sorozat első részét olvastam eddig, ezt a kötetet igazából a címe miatt kezdtem el. Gondoltam önállóan is megállja majd a helyét, mivel a Muminok világát nagyjából ismerem (gyerekkori kedvencem volt a rajzfilm). Emiatt számomra más volt olvasni: nem a sorozat lezárásaként gondoltam rá elsősorban, hanem egy, a Muminok világában játszódó történetre.
Különböző szereplőket ismerhetünk meg, akik mind a Muminok völgyébe tartanak, mert éppen elégedetlenek az életükkel és a völgy vidámságára, különlegességére vágynak.
Ahogy egyre jobban megismerjük őket látjuk, hogy különböző félelmekkel, problémákkal küzdenek – a szedett-vedett társaságból lassan alakul ki egy csapat. A könyv végére megoldást találnak azokra a helyzetekre, félelmekre amikkel küzdöttek, vagy épp leszámolnak a felesleges ábrándokkal és útra kelnek, ki-ki a maga életét élve tovább. Szerintem ez a kötet a felnőtt olvasóknak is sokat tud adni, olyan mélységei vannak. A hangulatos leírásokat, az ősz és a tél megjelenését külön értékeltem benne. Na és a kávézást! :)

1 hozzászólás
Lahara IP>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Muminkönyv muminok nélkül. Szerintem az egyik legkomorabb hangulatú rész, kissé el is üt a többitől. Nem a muminok hiánya miatt, hanem a szereplők miatt, akik túlságsoan hasonlítanak az emberre. A böngész, akinek élete elképzelhetetlen megfelelő szervezés és rendszer nélkül. A mütyör, Cukota kisasszony, aki elutasítja, hogy a nőknek a konyhában a helye, de titokban persze maga is így gondolja, és uralkodni vágyik. Ráncapó, aki amolyan átmenet. Kellően makacs, hogy akár ember is lehetne, de kellően naiv, hogy a saját tükörképét nézi az ükapának – annak az ükapának, aki a kályhában lakik. A másik oldalon ott a bikfic, Lapu, akinek teremtő képzelete a viharban létrehoz egy Élőlényt, és akinek szüksége van Muminmama eszményképére. A lencsi, Lencsilány, Varkocs (Pöttöm) nénje, aki már teljesen beleillik a Muminház hangulatába, és végül Vándor, aki elképzelni sem tudja, mi a jó a birtoklásban, a fecsegésben és a szalvéta használatában.

Bár együtt laknak egy hónapig a Muminházban, vagy a ház előtt, valójában mind szörnyen magányosak. A magány könyve ez.

2019. november
Gyerekként nem olvastam Mumin-könyveket, nem is volt mindnek hordítása, de valószínűleg más láttam volna ebben az utolsó részben, mint ahogy mást láttam, amikor először olvastam, és megint mást most. Érdekes a párhuzam az előző résszel, mert történetileg ugyanakkor játszódik, mint amikor a muminok elhajóznak. Ahogy ott is mindenki magának való, itt is, hiába vannak többen, hiába tűnik társaságnak, valójában nem az. Talán a különböző emberi jellemek és félelmeik jelennek meg ebben a történetben. Félni attól, hogy nem vagyunk fontosak, félni attól, hogy elfelejtenek.
Csak a túl aranyos nyelvezet giccsbe fordította sok helyen az egészet.

Sister>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Az eddig olvasott három kötet közül egyértelműen ez volt a legszomorúbb. És nem csak azért, mert hiányzott a lapok közül a Mumincsalád… Valahogy úgy éreztem, hogy a magány és az elkeseredettség végtelen szomorúságba taszította a többieket, és a Muminok nélkül már nem is igazán érezték az élet igazi ízét. Sajnos ez a depresszív hangulat engem sem hozott túlzottan lázba. De végtére is ez egy befejező kötet, ahol minden szál szépen el van varrva, minden szereplőről megtudunk valami újdonságot. Azért nekem a Mumin sorozat a Mumincsaláddal az igazi, hiába… :)

Doria09>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Hát ez is elérkezett, végére értem a sorozatnak. Ez a rész is nagyon tetszett, de sajnálom, hogy 1-2 szereplő nem szerepelt benne.Viszont a többieket szerettem, kedvenceim is színre léptek :)

petibácsi>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Fene se gondolta volna, hogy a második Mumin-könyv, ami a kezem ügyébe akad, pont a befejező kötet lesz:P
Szóval itt nincsenek muminok, ebben a kötetben a többi szereplő gyűlik össze a Muminlakban, és várja a távol lévő Mumin családot, közben dacukból és büszkeségükből párszor összebalhéznak, hogy a végére szépen megtanulják elfogadni egymást és önmagukat. Mert hogy itt is rendesen kirajzolódnak ám a jellemhibák, önző rigolyák:
– hogy Cukota kisasszony tisztaság- és üldözési mániás,
– hogy Vándor egy titokzatoskodó emberkerülő (egy kölyök-Thoreau, hehe),
– hogy Lapu árvaságában folyton a képzelet birodalmába menekül,
– hogy a böngész szervezés- és tervezésmániás,
– hogy Lencsilány az ami-a-szívemen-az-minden-esetben-a-számon mentalitással gyakran tapintatlan, stb.
Nem rossz , de ez így egy leheletnyivel egyszerűbb, mint A láthatatlan lurkó kötet, és ez talán visszafogottabb is, míg abban voltak furcsább, bizarrabb ötletek is.
Sőt ennek az eleje szerintem kimondottan döcögős, úgyhogy erre négy csillagot tudok adni.

5 hozzászólás
Sakura>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Amikor neki kezdtem nem gondoltam hogy ennyire szomorú lesz. Tele van ugyan ez a könyv is tanulságokkal és emberi tulajdonságokkal, amiken jót mosolyog az ember, mert fel véli bennük fedezni egy-egy ismerősét, barátját, azonban mégis ráül az emberre. Ilyen téli, sötét időszakban különösen. Nem éreztem gyerekeknek valónak mint a korábbiakat, de ajánlom mindenkinek.

Zoltán_Bálint>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, mert nem a muminok voltak benne a szereplők. Ennek ellenére kellemesen csalódtam benne, mert olyan oldalukat ismerhettem meg (jó és rossz egyaránt), ami alapján megváltozott a véleményem több szereplő kapcsán, illetve árnyalta a róluk kialakított képemet is. Sajnos ezzel a könyvvel véget ért az utazás a Mumin-völgyben, de így van ez minden sorozattal, egyszer véget érnek.

Pennmenelien P>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Hiába a szomorúság, hiába a muminok hiánya, nekem ez a kötet tetszett. Lehet könnyebben vettem az akadályt, hogy napfényes időben olvastam. Aranyosak voltak a szereplők, bár böngész most valahogy nekem kilógott a sorból, mert ő picit zavart.

cashews>!
Tove Jansson: A Mumin-völgy novemberben

Imádom ezeket a történeteket. Képes vagyok egész nap arra várni, hogy legyen egy pici időm végre, és olvashassam! Imádom a karaktereit, esendőségüket, emberi, gyarló vonásaikat is. Létezik olyan mai mese, ahol ilyen aprólékosan vannak megformálva a karakterek? Én úgy érzem, manapság csak fekete és fehér létezik. Nincs cizellálás.
Ez a Mumin könyv kicsit szomorkás, de a végére jóra fordulnak a dolgok!
Számomra az is különlegessé varázsolta a könyvélményt, hogy most itt is épp ősz van. Begubózás a köbön!


Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

Ahhoz, hogy a mesék valóra váljanak, szabad terekre van szükség és nagy csöndre.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend · mese
11 hozzászólás
Futtetenne I>!

– Talán nem is olyan nehéz elengedni azokat, akik menni akarnak. Talán ez az egyetlen esély arra, hogy majd visszatérjenek. A szigetek attól még rajta vannak a térképen, ha épp nem is látjuk őket. Semmi baj! Hagyni kell mindenkit, hogy a maga útját járja.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elengedés · sziget · visszatérés
Futtetenne I>!

– Vigyázz, nehogy fejedre nőjenek a vágyaid!

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vágy
Chöpp >!

Mi sem könnyebb és kényelmesebb, mint otthon érezni magunkat a világban.

58. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

Egyre jobban és jobban beleélte magát a mesébe. Jól ügyelt a szavaira, hiszen azok veszélyesek lehetnek.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szó
Futtetenne I>!

Megtanulta az életben, hogy minél inkább sóvárog valami után, annál jobb halogatnia a dolgot.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halogatás · sóvárgás
Futtetenne I>!

Minek kiszínezni a valóságot? Minek álmodozni olyasmiről, ami nem igaz?
– Hogy az élet szebb legyen – dörmögte Ráncapó.

76. oldal

Chöpp >!

Vándor már jókor reggel ébren volt, mert szeretett volna pár órán át egyedül lenni. A tűzrakás ugyan már rég elhamvadt, ő mégsem fagyoskodott. Volt ugyanis egy különös, bár egyszerű képessége: meg tudta őrizni a meleget. Mozdulatlanul feküdt és összegyűjtötte az őt körülvevő melegségmorzsákat.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vándor
theodora P>!

Nincs is annál furcsább időszak, mint amikor az ősz komótosan télbe fordul. Ilyenkor kell begubózni és felkészülni a zordabb hónapokra. A mütyürük rendszerint maguk köré gyűjtik csecsebecséiket, összegereblyézik legféltettebb gondolataikat, elvackolódnak a melegben, a szívüknek kedves dolgok biztonságos ölelésében. Akkor aztán jöhetnek a farkasordító fagyok, a sötét nappalok és a hóviharok!

8-9. oldal

2 hozzászólás
Chöpp >!

Talán nem olyan nehéz elengedni azokat, akik menni akarnak. Talán ez az egyetlen esély arra, hogy majd visszatérjenek.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elengedés

Hasonló könyvek címkék alapján

Timo Parvela: Gyerekek! Tessék vigyázni!
Timo Parvela: Szerencsekerék
Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Astrid Lindgren: A kis csínytevő
Geronimo Stilton: Csonkamancsú Miau kastélya
Sven Nordqvist: Lesz nemulass, Findusz!
Holly Webb: A gazdátlan kiscica
Ingrid Sjöstrand: Prücsök
Bella Swift: A kiskutya, aki sztár akart lenni