Sertések ​a Bakonyban 70% 12 csillagozás

    András maga sem titkolta, hogy szenvedélyesen váltogatja a betegségeit.
     – Rengeteg nyavalyám van, csak egytől sikerült eddig megszabadulnom, a hipochondriától – mondta kedves öniróniával.

39. oldal

     – Úgy látom, hogy én szerencsésen választottam meg a tudományomat – mondta mosolyogva László. – Nekünk, matematikusoknak még sohase kellett kardot rántanunk a szinuszfüggvény vagy a Fibonacci-sor védelmében.
     – No persze, a matematika komolyabb tudomány, hogysem dilettánsok szélhámoskodjanak vele – mondta Imrus.
     – Arra is gondoljatok – jegyeztem meg én –, mennyire nehéz volna rajongó híveket szerezni egy olyan merész gondolatnak, mint… mint hogy, mondjuk, kétszer kettő az reggel három, este pedig öt. Azonos szintű szamársággal viszont a jelek szerint bárki próféta lehet a honi nyelvészkedésben, ha kellő adag nemzetiszínű szósszal önti nyakon.

22-23. oldal

Mint mondtam, még sokáig elidőzött a társaság. Én közben félreültem a lemezjátszóhoz, betettem egy CD lemezt, Mahler dalai voltak rajta Fischer-Dieskau előadásában.

30. oldal

A szászok a Temze vonalától délre telepedtek meg, itt a keletiek emlékét az Essex (East Saxon), a déliekét a Sussex (South Saxon), a nyugatiakét a Wessex (West Saxon) tájnevek őrizték meg;

119. oldal

    Amikor Nóra felvett az osztályára, csak álltam előtte a kórházi pizsamában, dideregve és szédülve, leforrázva és átszellemülten, amiből persze ő semmit sem vehetett észre. Hellyel kínált, adataimat lediktálta az asszisztensnőnek, majd kedves mosollyal a röntgenernyő felé intett. Beálltam az ernyő mögé, sötét lett, és ő átlátott rajtam, mint Behrens doktor Hans Castorp testén. A latin-magyar litánia, amellyel észleleteit diktálta a másik nőnek, nem fásult mormogásnak hatott, mint más doktoroknál, inkább finom lejtésű, érzékenyen tagolt dallamként lebegett célja felé.
    Oldalakat írhatnék most tele Nóra magasztalásával, De ahogy Szerb Antal a Száz vers antológiában egyszerűen csak annyit írt Johann Wolfgang von Goethe bemutatására, hogy „Ő volt Goethe”, én is csak annyit írok imádottamról, hogy „Ő Nóra”.

38. oldal

A svédasztal a mai alkalomra két finn ínyencséget is kínált, az egyik sült lazac volt, és hiillostetua-loh névre hallgatott, a kaporszószos hideg sült báránycombot pedig dillilammasnak hívták. Remete egy mélyre hűtött Finlandia vodkát állított az italasztal közepére.
    Evés, ivás és élénk csevegés következett, majd egy idő után rendezkedésbe fogtunk; én közben a lemezjátszóra feltettem Sibelius szimfonikus költeményét, A tuonelai hattyút, amely a finnek népi eposzának, a Kalevalának egy komor epizódját dolgozza fel.

46. oldal

    A Vénusz átvonulását, nagy szerencséjükre, a csillagászok pompás időjárási körülmények között figyelhették meg, és amikor az év októberében visszatértek Koppenhágába, mindkét tudós hozzáfogott a maga anyagának a feldolgozásához. Sajnovics itt, a tudományos körök megbecsülésétől és segítőkészségétől övezve, végre hozzájutott sok fontos szakkönyvhöz és tudományos munkához, amelyekre anyaga rendszerezéséhez nagy szüksége volt. Munkája eredményét, a latin nyelven írt Demonstratio című értekezését 1770 januárjában nagy sikerrel olvasta fel a Dán Királyi Akadémia ülésén, és rövidesen nyomtatásban is megjelentette Koppenhágában.
    A könyv megjelenése egyike volt ama ritka pillanatoknak, amikor a magyar tudomány az egész világ tudományának az élvonalába lépett. Méltán hasonlíthatjuk Bolyai János merőben új geometriai rendszeréhez, Jedlik Ányos dinamójához, Semmelweis fertőtlenítő eljárásához vagy Eötvös Loránd torziós ingájához.

48. oldal

    Sajnovics Demonstratiójának teljes came magyarul így hangzik: annak bizonyítása, hogy a magyarok és a lappok nyelve azonos. Ez így meghökkentően hangzik, és a szerző sietve ki is jelenti, hogy nem jelen állapotukban, hanem eredetükben azonosak. A két nyelv évezredek óta külön fejlődik, számtalan változás zajlott le mindkettőben, amelyek különböző irányba tartottak, természetes azért, hogy lapp és magyar ma már nem érti meg egymást. Lám még a Halotti beszéd is szinte érthetetlenné vált a fél évezreddel későbbi magyarok számára.
    Ez a felismerés volt a magyar nyelvész egyik úttörő érdeme, amely a történeti szempont néven a tudományos nyelvhasonlítás egyik alaptételévé vált.

49. oldal

    A másik és még fontosabb érdeme [Sajnovics Jánosnak], hogy túllépett a szóhasonlítgatás szűk körén, amely még abban a korban is fogva tartott mindenkit, aki a nyelvek összevetésével foglalkozott. Erről az eszközről sem mondott le persze, hiszen a csalme – szem, gietta – kéz, tolge – toll, manye – mony (tojás), jegna – jég, voj – vaj összevetések tetszetősek és helytállóak, ám tagadhatatlan, hogy e téren nem nyújtott sokkal megbízhatóbbat az elődeinél. De ő nem is ezt, hanem a nyevtani szerkezetek egyezését tartotta jóval fontosabbnak; ez lett utóbb a nyelvhasonlítás tudományának alaptétele.

49. oldal

     – Már említettem, hogy én még a hazai egyetemen tanultam – mondta Ernő a szünetben Remetének –, és akkor nemcsak az indogermán terminus járta, de indoárját is lehetett hallani. Nem tudom, hogy ez a kettő ugyanazt jelentette-e, magyarán, hogy a germán és az árja szinonimák-e, vagy csak én nem tudtam különbséget tenni közöttük. Gyerekkoromtól fogva, főleg az üldözések idején csak azt lehetett hallani, hogy vagyunk mi, a zsidók, és vannak a többiek, az árják. Mit mond mindezekről a tudomány?
    Eddigre kis kör képződött kettőjük körül, és többen is vártuk kíváncsian remete válaszát.
     – Kezdjük az indoárjával – mondta Remete némi töprengés után. – Ez az indoeurópai népek keleti csoportjának, az indeknek és a perzsáknak a megjelölésére elfogadott terminus, bár az indo-iráni pontosabb nála. Maga az árja szó a legősibb ind írásokban, a Védákban bukkan fel először arya formában, és valószínűleg nemeset, kiválót jelentett. A világosabb bőrű, harcias nyugati hódítók, akik India sötét bőrű őslakosságát délre szorították, bizonyára felsőbbrendűségük tudatát is belevitték ebbe a megnevezésbe. Az árja szót viszont nemcsak ők, hanem a rokon perzsák is használták magukra értve, sőt országuk mai neve, Irán is az aryana szóalakból ered.
     – Tehát a germán nép nem árja? – kérdezte Nóra.
     – Nem, csak a németek hirdették ezt – felelte András.
     – Úgy van, ahogy mondod, ezzel viszont nem feleltünk még Ernő kérdésére – mondta Remete. – Amikor a tizenkilencedik századi Európában, Bopp és mások működése nyomán köztudottá vált az indoeurópai nyelvrokonság, ezt egy ideig úgy értelmezték, hogy a latinoknak, germánoknak és szlávoknak, ennek az egész népcsoportnak az indek az ősei. Mivel az is kiderült, hogy Indiának még a görögöknél is ősibb kultúrája van, általánossá vált, hogy az európai rokon népeket árjáknak hívják. Ez még egyes tudományos körökben is elfogadottnak számított. A század végére a történelem és a nyelvészet tisztázta, hogy au indek nem őseik, csak távolra szakadt rokonaik az európaiaknak, az árját felváltotta az indoeurópai megjelölés, a szót hamarosan el is felejtették. Csak a németek nem. Közülük sokan továbbra is ragaszkodtak az ősi eredet mítoszához. Ezért választottak a nácik jelvényüknek egy ősi indiai napábrázolást, a svasztikát, azaz a horogkeresztet. Felsőbbrendű fajnak hirdették a germánokat, s azokon belül is főként magukat. Az árja tehát az ő szóhasználatukban fajtiszta germánt jelentett, szembeállítva a „más fajú”, sémi eredetű zsidósággal, amelynek teljes kiirtását tűzték célul maguk elé.
     – A nem zsidó magyarokat is árjáknak mondták nálunk akkoriban, pedig nem is vagyunk indoeurópai eredetűek – jegyeztem meg.
     – A tébolyban nem érdemes logikát keresni – felelte Remete. – A cigányok közül tömegeket hurcoltak haláltáborokban, pedig ők egyenest indiai eredetűek. A szlávok indoeurópaiak, de a náci németek őket is alsóbbrendű népeknek minősítették, és derekasan irtották a háború idején.
     – No és a felsőbbrendű germánok? – kérdezte Ági. – az angoloknak talán jobb sorsot szántak? Nem vadásztak a norvég ellenállókra?
     – Köszönöm, Remete, most már átlátom az egészet – mondta Ernő, és elnyomta a cigarettáját. – Nem gondoltam akkoriban, hogy még hatvan-egynéhány év után is foglalkoztatni fog a dolog, de sajnos vannak, akik eszembe juttatják. Igaz, hogy mostanság éppen nem árjának mondják magukat.

94-96. oldal