Kínzások ​és kivégzések története 80% 77 csillagozás

Aki járatos a témában, annak nem sok újat mond ez a könyv. Ennek ellenére elég részletes és alapos ahhoz, hogy megkapja az 5 csillagot.

Kultúrtörténet? – jöhet. Az emberiség sötétebbik oldalának találékonysága részletesen taglalva? – nanáhogy.
Két részletben tárgyalja történelmünk piszokságait, az első felében a kínzásmódokat, a másodikban a kivégzéseket vesézi (:P) ki, bár az első felében is sűrűn társult az „eszmecsere”. a szegény kuncsaft ketyegőjének leállásával. A kínzásmódok nagy részét ismertem korábbi olvasmányaimból, bár azért olykor előfordult, mint egy vizuális típusnál várható is, hogy hányinger kerülgetett (élve szétrohasztás, vagy az elevenen megfőzés, netán a fogaknak érzéstelenítés nélkül való fúrogatása, húzogatása, ínytépkedés).
Összességében tetszett, bár akadt benne néhány elütés, a stílus sokszor összekacsintóan kedélyeskedő (amivel nincs bajom, csak ezt Ráth-Végh anélkül művelte zsigerből (:P), hogy egyszer is erőltetettnek éreztem volna), és a képek minősége csapnivaló (nem pusztán azért szerintem, mert régi metszetekről, rajzokról van szó).

Érdekes könyv volt az emberi kegyetlenség határtalanságáról.
Jó pár kínzási módszert ismeretem már, de némelyik okozott meglepetést azért. Fejbúbra víz csepegtetés… élve elrohasztás… júdásbölcső…és sorolhatnám még.
Ez mind arról ad tanúbizonyságot, hogy bizony a világon az emberi faj az, ami a legkegyetlenebb a saját fajtájával. A legszomorúbb az, hogy még a mai napig alkalmazzák a kínzás „tudományát”.

Érdekes volt, néhány klasszikust már ismertem, de sok újdonság is volt. A legtöbb eléggé durva volt, és mivel vizuális típus vagyok, volt olyan, aminél már én sem éreztem azt a bizarr érdeklődést, amivel egyébként a téma felé fordulok. Helyenként pedig igen furcsa a szerző humora.

Gyerekként különösen érdekelt ez a téma. Komolyan, ha a családi kirándulások alkalmával olyan várban jártunk, ahol volt ún. „kínzómúzeum” (különösen panoptikummal), az zicher, hogy engem oda be kellett fizetni, és az összes információs táblát végigböngésztem, amit egyébként egyetlen más múzeumban sem tettem meg. Máskülönben egészséges lelkű, kiegyensúlyozott gyerek voltam. ^.^

Ennek az érdeklődésnek az égisze alatt olvastam ezt a könyvet is, és bőségesen kiszolgálta a kíváncsiságomat. Volt benne néhány olyan „szakág” is, aminek az említésétől még ma is enyhe hányingerem támad (madzagnyeletés!!).

Érdekes…mindenképpen kíváncsiságot kielégítő. Valamit mégis hiányoltam. Magam sem tudom mit. Igazából az egyik történetemhez használtam, és valószínűleg nem találtam meg benne azt amit igazán kerestem. A tökéletes kínzást. (Bár nem tudom, hogy ez a saját kreatív perverzitásomnak tudható-e be… XD) Azért hasznomra volt.

Pár dolgot már megismertem Torrente del Bosque: Kínzások és kivégzések Magyarországon könyvében, de itt azért több valódi kínzó eszköz/mód lett kitárgyalva.

Nem szívesen élnék ezeknek a szadistáknak a világában. Hála az égnek ezek a büntetőformák már nem használatosak hivatalos eljárások formájában.

spoiler

Húh. Nem az én világom. A kíváncsiság vezettet ahhoz, hogy elolvassam ezt a történelmi könyvet. Nagyon érdekes és jól megírt könyv, de juj mennyiszer kirázott a hideg, amikor olvastam, hogy kiket hogyan és milyen módszerekkel kínoztak meg. Ilyenkor mutatkozik meg, hogy az ember Minden téren frappáns tud lenni.

Ha valaki külföldi hangzású álnéven szeretne írni, akkor arra azért figyeljen oda, hogy a hazánkban szófordulat ne Magyarországot jelentse. Mindazonáltal a néhol túlzó jelzőket leszámítva egészen érdekes is lehet a könyv.

Több mint 10 év után vettem elő újra ezt a könyvet, mely középiskolás éveimhez köthető. Ez volt az a könyv, ami körbejárt a kollégiumi szobatársaim között, egyfajta perverzül jóleső borzongást okozva (vagy csak én gondoltam így?:P) A lényeg, hogy végül én is megvettem ezt a puhaborítós kis könyvet, mely sosem volt a könyvespolcom ékessége, mindig a hátsó sorban tartottam, így legalább senki sem tehetett megjegyzést, hogy milyen könyveket olvasok már…:D
Aztán nemrégiben egy baráti beszélgetés során szóba került ez a könyv is. Gondoltam, akkor ideje újra elővenni, mert rájöttem, hogy igazából egyben sosem olvastam el, csak olvasgattam belőle. Most ezt pótoltam. Nos, a könyv érdekes, nem száraz (erre még visszatérek), de borzasztó is: elképesztő, mennyi energiát fektettek bele az emberek az évezredek folyamán egy másik ember hatékony megkínzásának és megölésének tökéletesítésébe. Sosem kellett a szomszédba menni, ha arról volt szó, hogyan okozzunk hosszan tartó fájdalmat embertársunknak. Néhány fejezetet fájdalmas volt olvasni, főleg a szem, fül és fogak kínzásával kapcsolatosakat.

Összességében tetszett a könyv, de mégis csak 3,5 csillagot adok rá. Miért? 1 csillag levonás azért, mert a könyvben egyáltalán nincs irodalomjegyzék, forrásmegjelölés vagy lábjegyzet. Ez nagy kár, mert maga a könyv információtartalma szempontjából tetszik, de nem tudományos a szakirodalom hiánya miatt. Fél csillag levonás pedig a stílusért jár: különösen a vége felé túlságosan cikornyás és humorizáló, túl sok benne a szubjektív véleménynyilvánítás.