„Más testében létezni olyan, mint amikor a túlsúlyos ember gyomrára gyűrűt helyeznek, hogy fogyjon. Rengeteg kilót leadhat, de odabent ugyanaz a bizonytalan kövér kislány marad. Ugyanaz a dió, csak más héjban.”
Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmi hullámvasútra váltok jegyet, mikor elkezdtem olvasni a könyvet.
Meg kell hagyni, a kötet külső kivitelezése páratlan, pedig több ezer példány megfordult már a kezeimben.
Eleve ott kezdődik, hogy kemény borítású, gyönyörűen összeragasztott, a borító terv egy gótikus stílusú, de egyben egy apró szarkazmussal díszített remekmű.
Elképesztően tetszik, és lehet giccsesnek tűnik elsőre, de sokkal jobb az ilyen, mint a sok mai puha táblás, melyet már szinte kesztyűbe fogok meg és így is szétesik sajnos több esetben.
A belseje viszont elég zűrös.
Főszereplőnk Charlotte, nem volt az elején a kedvencem, hogy finoman fogalmazzak, az önzősége és a hisztije miatt ki nem állhattam.
Sokszor dühös voltam, hogy a szüleit miért nem hiányolja, aztán erre is fény derült, picit engedettebb lettem felé, de még mindig dühített és valahol a vége felé rájöttem, hogy mi a bajom vele.
Csak a felszínt kapargatom, mint olvasó, hogy mennyire nem áll ki azért amiért kellene, de ha velem is ez történne, vajon én hogyan állnám a „sarat”?
Végül rájöttem, nem ítélhetem el, nincs jogom hozzá.
Mert azon fájdalom, amin ő kesergett és amiért harcolt egész végig, mindannyiunk fájdalma, akiknek keresztül kellett ezen mennie. Az, hogy nem vagyunk ennyire „megszállottak” csak a személyiségünk dönti el.
És végül elkezdtem értékelni, hogy mennyire makacs és kitartó, és azt is, hogy minden melléfogására jutott pozitív is.
Amit nem maga miatt tett, hanem azért, hogy legyen másnak eredménye.
Viszont, akit külön kiszeretnék emelni, nem más, mint Scarlett.
Nagyon sok van belőle a mi való világunkban is, sokszor mi magunk vagyunk azok.
Az ő karaktere is sokat fejlődött, de egyben jó pár döntését megértettem, mert én is megtettem, csak „szellemeskedés” nélkül.
A cselekményszál kicsit sablonos, van benne romantika, és igen megvan benne az a bizonyos rózsaszín buborék és a klisék sem hiányoznak.
Mégis el kell ismernem, semmivel sem rosszabb, mint a mai úgy rajongott ifjúsági könyvek, csak kicsit parásabb kivitelben.
És igen is van benne humor, sok különlegesség, egy olyan világ felépítés, amit még nem olvastam, sok karakter még ha nem is volt a kedvencem fejlődött, és sok sok kérdésre nem kaptam választ.
A fejezetek kezdetén megbúvik egy árny rajz, ami gyönyörű és egy – egy híresebb embertől idézet.
A következő oldalon pedig egy olyan bölcsesség, ami finoman szólva is megfontolandó.
Tehát nem csak szórakoztat, de okít is.
Úgy gondolom egy egyedi kötetnek ez a dolga, hogy kiszorítsa a hétköznapokat és beengedjen egy olyan világba, ahol én szívesen léteznék, hogy te mit gondolsz erről, eldöntöd, persze ha van merszed elolvasni a könyvet!
Nagyon tanulságos olvasásnak tartom, és bár nem hittem volna, de megy azon polcom lakói közé, amiket nem egyszer akarok olvasni.
„Az igazság azonban az, hogy ismerőseink, barátaink és szeretteink tovább élnek, és általuk mi magunk is. Nem arra fognak emlékezni, amid volt, hanem arra, amit tőled kaptak. Nem az a lényeg, hogyan néztél ki, hanem az, hogyan éltél. És ne csak a nevedre emlékezzenek, hanem a történetedre is.”
Kedvenc!♥