Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.
Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.
1. fejezet – Érezted már valaha,hogy keresztülnéznek rajtad?
2. fejezet – Meghalok a népszerűségért
3. fejezet – Ébredés
4. fejezet – Miért pont én?
5. fejezet – Halál kezdőknek
6. fejezet – A holtak szerelmi élete
7. fejezet – Azt sem tudja, hogy létezem
8. fejezet – A sötétség mélyén
9. fejezet – A kormány mögött
10. fejezet – Utolsó jegyzetek
11. fejezet – Annyira eleven…
12. fejezet – Tesz-vesz páros
13. fejezet – Az Usher-ház bukása
14. fejezet – A csókpárbaj
15. fejezet – Megtenni vagy meghalni
16. fejezet – A hercegnő és a pozőrök
17. fejezet – Amíg te nem voltál itt
18. fejezet – Játssz rajtam!
19. fejezet – Mocskos kis titkok
20. fejezet – Lehetetlen kívánságok
21. fejezet – A holtak is tudnak táncolni
22. fejezet – Vérző szív
23. fejezet – A te szellemed
24. fejezet – Nyugodj népszerűségben
Epilógus – Van remény
Az első gondolatom az volt, amikor ezt a könyvet a kezembe vehettem, hogy egyszerűen gyönyörű. A borítója nagyon nagy ötlet. Már megszámolni sem tudom, hogy hányszor bámultam meg és nyitogattam-zárogattam a könyvet, mint valami hü***gyerek. A könyv belső része is valami csodaszép. Az egész könyv nagyon egyedi. Mást nem tudok rá mondani, mint azt, hogy elvarázsolt. De ennyit a külcsínről. Nézzük, hogyan vizsgázik a belbecs. Szórakoztató, bűbájos, néhol bugyutácska, máskor bölcselkedésekkel megtüzdelt szöveget olvashatunk. Tetszett? Igen, határozottan. A történet alapötlete nagyon jó. A lány, akit észre sem vesznek, aki a pomponlányok mellett szürke kis egér és fel akarja magára hívni a figyelmet, főként egy bizonyos fiú figyelmét. És a siker kapujában bekövetkezik a halál. A befejezetlen ügyeket pedig be kell fejezni. Ennek pedig eléggé szellemesen fog neki a főhősnő. A pomponlányok nagyon idegesítettek, Scarlet érdekes és kedvelhető szereplő, Charlotte pedig a maga csetlő-botló módján nagyon szimpatikus. Kár, hogy nem vagyok valamennyivel fiatalabb, mert akkor teljesen elmerülve tudtam volna olvasni a könyvet. Kinőve ebből a korból már vannak kifogásaim a történettel kapcsolatban, de nem sok. Ez egy ifjúsági regény, ami a fiataloknak szól. Nagyon sok olyan mondat és következtetés van benne, amelyet ha a fiatalok megfogadnak, akkor teljesebbé teheti az életüket, de mindenképp hasznukra válik.
Búcsúzóul az egyik kedvenc idézetem: „A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod, hogy veled vannak.”
Nagyon-nagyon köszönöm a könyvet @mama_gold-nak!
Aranyos, aranyos, de én ehhez már kicsit öreg vagyok :) Szellemes ( :D) történet, bár az eleje halálosan idegesített… onnan pörgött fel, hogy Charlotte feldobta a tappancsát, akkor viszont nagyon. Csak épp annyira tini, és annyira bugyuta néhol, hogy az már fáj. Viszont legalább jól van megírva, nem nyálas-szépelgős szar, van humora, úgyhogy tizennégy éveseknek bátran ajánlható! Afölött viszont csak módjával… A külsőre ugyanez igaz. Szép, igényes, messze veri a magyar könyvkiadás átlagát, a koporsós borító meg tényleg fantáziadús, de túl sok a rózsaszín-fekete virágizé, barokkos túlzás, ezüst gerinc… de nyilván tizennégy évesen ez is bejön :)
Hihetetlen jó!
Miért állt ez a kincs egy évig a polcomon olvasatlanul? Rettenetesen szégyellem magam, hogy ezidáig csupán „szellemkönyv” volt.
Fantasztikus történet, csupa érzelem, annyira sajnáltam Charlotteot, és úúúúgy megszerettem Scarlettet. :)
Ez a tini-magány mindenkinek ismerős lehet, még akkor is, ha csak rövid ideig volt részünk benne.
Vegyél egy szerelmes, kétbalkezes, okos, de az életben még butácska tinilányt; egy goth, zeneimádó és érzelmes csajszit; egy szexi, túlhelyes, de értelmes sportolófiút; egy önmagát mindennél jobban imádó, szőke cicababát; egy alig tizenhét évest, túl sok tapasztalattal és szabállyal; és egy halott, de annál okosabb professzort; tegyél hozzá némi humort, szerelmet, csöpp iróniát és TÁDÁ: Kész a Szellemlány!
Aranyos mese barátságról, elengedésről, felelősségről. Imádtam a regény stílusát (Hawthorne kastély, Scarlet szobája és ízlése, na meg Charlotte vezetékneve). Charlotte néha idegesített a hebehurgyaságával, de hát nem én vagyok a könyv célközönsége.
Mekkora szívás már, halál után is az iskolapadban senyvedni.
(Bővebben majd a linkeknél.)
Ez a vége! Ez húzta fel 5 csillagra.
Nagyon tetszett, különleges könyv, az egyszer biztos. Bevallom, Charlotte-t a könyv nagy részében nem tudtam megkedvelni… aztán végre megértettem mindent, s így az a cseppnyi bosszúságom is elmúlt, amit okozott.
Ezt leszámítva viszont tényleg fantasztikus olvasmány volt, tanulságos, humoros, morbid, szatirikus, absztrakt… kifogytam a jelzőkből.
Nagyon várom, hogy olvashassam a második részét.
Úgy ültem neki, hogy nem vártam tőle semmit. Próbáltam butuska kis mesének felfogni. És így tényleg nem volt rossz. Gyenge, de nem rossz. Tele van idegesítő logikai bakikkal (pl. ha a madárszar keresztülpotyog a szellemlányon, akkor hogy lehetséges, hogy pár perccel később kisminkelik???), béna lezárással, de ezek mellett meglepően jó irodalmi, zenei és filmes utalásokkal. Hatalmas pozitívuma, hogy nem akart komolyabbnak tűnni, mint amilyen igazából: nem jöttek a kis piti ügyek miatt nagy, életbevágó drámák, mint a tvájlájtban. Igaz, végig olyan érzésem volt, mintha az MTV-n néznék egy bizarr Made epizódot, de összességében kedves kis mese volt, önző, agyatlan kis tinilányoknak szóló tanulsággal. (Tehát nem épp nekem írták… de elment
Az előre le kell szögeznem, hogy nem én vagyok a célcsoport, ezt éreztem is végig, talán ezért lett 4 csillag.
Habkönnyű kísértethistória ez, nincsenek benne oldalas leírások, magvas gondolatok, hanem a középiskola maga, ahogy majdnem mindenki átélte.
Néhol vicces, néhol szívszorító, néhol bugyuta, ugyanakkor gördülékeny, és könnyed olvasmány (2 este alatt lett kivégezve) – nagyon tini. Mégis végigolvasod, mert érdekel a karakter(ek) sorsa.
Külön meg kell jegyezni a lélegzetelállító kivitelezést! Nem csak a borítóra fordítottak figyelmet (A fedlap koporsó alakban tartalmaz egy átlátszó fóliát, felhajtható, és alatt látod a főszereplőt, ami a fólián lévő árnyék takar – lényeg, hogy ötletes!), hanem a fejezetek elejére is, mindegyiken más-más rajz és idézet, és minden oldal fejléce, lábléce díszes kidolgozású. Nekem teljesen bejött ez a fekete/pink/ezüst színkombináció, a gótikusra hajazó cirádákkal, rajzokkal, illett a történethez.
(mínusz viszont, hogy a lapok széle ezüstösen csillog + 2x vágta el a kezem. De az összehatást nem rontja!).
Valószínűleg a kivitelezés miatt kerül a kötet 3600 Ft-ba. Megvételt szerintem csak tiniknek, másoknak pedig egy könyvtári kivételt vagy kölcsönkérést megér – zh-időszakban olvasva ideális, mert nem veszi igénybe az agysejtjeidet.
UI: És Scarlett a legmenőbb. Már csak a neve miatt is :)
Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy velünk együtt a világnak is vége lesz.
Az igazság azonban az, hogy ismerőseink, barátaink és szeretteink tovább élnek, és általuk mi magunk is. Nem arra fognak emlékezni, amid volt, hanem arra, amit tőled kaptak. Nem az a lényeg, hogyan néztél ki, hanem az, ahogyan éltél. És ne csak a nevedre emlékezzenek, hanem a történetedre is.
Ha valamihez vagy valakihez kötődsz, akkor elhiszed, hogy ez a tárgy vagy személy tehet téged teljessé. A kötődéseink tartanak minket életben. Ezek adnak erőt, hogy megtartsuk, amink van, vagy hogy elérjük kitűzött céljainkat. De az is előfordulhat, hogy parkolópályára állítanak, meggátolják, hogy továbblépjünk.