A ​tengeren 81 csillagozás

Toine Heijmans: A tengeren

A férfi három hónapja hajózik már egyedül a tengeren. Hazafelé tart. Az út utolsó szakaszára hétéves kislányát is magával viszi vitorlásán az Északi-tengerre. Az utazás két napig tart majd a dán kikötőtől a holland partokig. A kislány anyja aggódik, de a férfinek végül sikerül meggyőznie arról, hogy az út a legkevésbé sem veszélyes. Kint a nyílt tengeren, maga mögött hagyva az értelmetlennek érzett irodai munkát és a mindennapos kudarcok világát, a férfi végre újra szabadnak érzi magát. Talán jobb apaként és jobb férjként tér majd haza. A hullámok lágyan ringatják a hajót, a kislány békésen alszik a kajütben. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van. Vagy mégsem? A remekül megírt történet mindvégig feszültségben tartja az olvasót, aki csak az utolsó lapokon érti meg, mi is történik valójában.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Gondolat, Budapest, 2013
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636934323 · Fordította: Máthé Veronika · Illusztrálta: Jenna Arts
>!
Gondolat, Budapest, 2013
216 oldal · ISBN: 9789636934323 · Illusztrálta: Jenna Arts

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Harisnyás Pippi


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Toine Heijmans: A tengeren

A rendkívül egyszerű cím és lenyűgöző borító egyszerre keltette fel a figyelmemet erre a kisregényre, aztán valahogy mégis elég sokáig kellett a polcomon csücsülnie, mire sort kerítettem rá.

A borítón megjelenő háborgó tenger a kis lélekvesztővel remekül visszaadja a könyv hangulatát, a könyvben megjelenő illusztrációk pedig szerves részét is képezik a regénynek.

A történet kezdetekor megismerünk egy életközepi válságban szenvedő negyvenes férfit, aki úgy dönt, hogy valóra váltja az álmait és hajóra száll, hogy kivonuljon a világból és megküzdjön az elemekkel. Célja, hogy átértékelje az életét, a karrierjét, a családjában betöltött helyét és szerepét, hogy jobb férj és jobb apa váljon belőle.

Már az első sorok olvasása után elkezdi átjárni az embert valami nyomasztó érzés, amely lapról lapra egyre inkább csak erősödik, majd amikor már azt hinnénk, hogy történni fog valami, akkor kapunk néhány sort, ami egy időre elringat és megnyugtat. Ezzel a folytonos hullámzással követhetjük nyomon Donald küzdelmes utazását, amely egyben egy belső utazás és harc is. A végére Toine Heijmans egy olyan dupla csavarral áll elő, aminek segítségével mindenki egy kicsit a saját ízlésének és gondolatvilágának megfelelően értelmezheti az olvasottakat.

3 hozzászólás
Kuszma>!
Toine Heijmans: A tengeren

Ez egy szép, egységes kötet, ahol a nyomdaipari tervezés és a prózai szöveg hatásos egészt alkot. Ezek az egész oldalas képek a maguk jeges idegenségével erősítik a lecsupaszított mondatokat. Az atmoszférához még külön hozzáteszi a magáét, hogy én, amikor ilyen letisztult prózát olvasok E/1-es elbeszélővel, mindig elkezdek gyanakodni: nem titkol el ez a fránya mesélő valamit? Nem fontosabb-e az, amit nem mond el, mint amit elmond?

Az értelmezés első síkja adja magát: Donald kilép a civilizáció börtönéből (franc essen az irodai munkába!), és tengerre száll. Világos, a nyugati ember igényéről van itt szó, hogy visszatérjen valamibe, ahol van természetesség, van magány, ahol egymaga nézhet szembe az elemekkel. Ebben van valami komikusan illuzórikus, tekintve, hogy bármerre veti a szél, a műholdak azért csak rajta tartják a szemüket, és még a legutolsó világítótorony őre is tudja, hogy ő Izmael, és hogy merre jár, mit csinál. Másfelől Donald emeli a tétet, mert magával viszi hétéves lányát, Mariát is. Így már nem csak magáért vállal felelősséget, hanem valaki másért is. Úgy hiszem, Donald úgy hiszi, hogy ha lányát is kiszakítja a civilizációból, akkor helyreállítja majd a kozmikus rendet kettejük kapcsolatában. Mert elbeszélőnket nagyon erősen meghatározza az a frusztráció, ami a szülő-gyermek viszonylatban oly sűrűn előbukkan a nyugat-európai regényekben (különösen a holland és a skandináv művekben). Valami olyasmiről van itt szó, ami egyszerre szeretet, és ugyanakkor rettegés attól, hogy kudarcot vallunk, hogy nem tudunk megfelelni a szerepünknek: hogy nem tudunk kellőképpen szeretni, és kellőképpen szeretve lenni. Ilyen értelemben véve Donald nem is a civilizációból akar kilépni, hanem a felelősség elől menekül, olyan helyzetet akar teremteni, ahol csak ő számít, aki apa és hajós. Aki irányít. Hogy mi lesz mindennek a vége, az kiderül. Vagy nem derül ki. (Mindenesetre nekem tetszett ez az ahogy vesszük-kiderülés.) Szerintem A tengeren a kortárs irodalom fontos könyve. Apa-regény, apaszemszögből. Azért nem csak apáknak.

17 hozzászólás
Annamarie P>!
Toine Heijmans: A tengeren

Aki olvasni kezdi Heijmans regényét, az beszáll abba a lélekvesztőbe, ami a viharos tengeren hánykolódik. Hihetetlen feszültségek közepette próbáljuk fejünket kint tartani a vízből, megérteni mi történik valójában, miközben oldalról oldalra át leszünk dobva egy másik nézőpontba.
Utólag, ennek a kisregénynek legnagyobb bravúrja az az írói eszköztár, amit a szerző alkalmaz. Ringat, és ringat, és ringat, majd kiborít a csónakból.
Mi meg még élvezzük is.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/07/heijmans-t…

1 hozzászólás
Éva_Bátka>!
Toine Heijmans: A tengeren

Micsoda remek könyv volt ez! Felülni Donalddal Izmael fedélzetére olyan élmény volt, mintha Michael Douglas-szel az Összeomlásból ülnék Pí csónakjában.
Heijmans mondatai az egyik pillanatban dobálnak bennünket jobbról balra egy hajóban, vihar kerekedik, néha oda-oda vágódunk, aztán kisimul a víz, és békésen ringatózunk tovább. Azok a hol vad, hol békésebb hullámok végigvezetik a történet fonalát, az érzéseinket, és egy apa gondolatait is, miközben egy fajta fura feszültségbe szorít a történet. Azt érzed, valami nincs rendben, valami történni fog. Ennek az utazásnak fantasztikus kiegészítői a könyv szenzációs illusztrációi.
Elgondolkodtató rövid kis történet apaságról, életről, egy negyvenes férfi életközepi kríziséről. Szívből ajánlom!

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Toine Heijmans: A tengeren

Nyomasztó kis könyvecske, olvasás közben sokszor eszembe jutott a Tengerpart című kötet, reménykedve, hogy nem valami hasonló befejezés lesz. Végig lekötött, folyamatosan gyűlt a feszültség (a gyomromban is), bár néha idegesített az, hogy tudatlan módon cselekszik – ami persze összefügg a fáradtsággal, x óra alváshiány után valószínűleg mi is így cselekednénk spoiler… Ráadásul végig volt bennem egy olyan érzés, hogy spoiler, merész húzás lett volna, de még így is ezzel a csavaros megoldással (duplán), jó volt, na. Az idegesítő dolgok miatt vontam le egyet, voltak részek, amelyek szerintem simán kimaradhattak volna, de azért kíváncsi lennék, hogy lesz ez utána spoiler. Mindenképpen egyedi a kötet, nem a megszokott stílus és történet, tetszett.

olvasóbarát>!
Toine Heijmans: A tengeren

Különös hangulatú kötet. Egy kellemes, de persze néha kalandos hajóút (hosszú évek álmának beteljesülése) leírásával indul, majd a történet egy éles kanyart vesz és csak csodálkoztam, hogy akkor most valamiről lemaradtam? Együtt hajóznak, hogyan alakul a kapcsolata a lányával?
A munkahely, az emberi kapcsolatok meglazulása, a leépítő munkahelyi történések következményei mind benne vannak, ebből szeretne kilépni a főhős egy olyan hatalmas elemmel kapcsolatba kerülve, mint a tenger. Nagyon jó apa-lánya történet, a szülő felelősségéről, a kudarcok lehetőségéről. A házastársak kapcsolatának elemzése is a jól megoldott, az is ahogyan a gyermekükhöz viszonyulnak, más a két szülő helye a kislány életében. Két apatípust boncolgat az anya nézőpontjából, és nagyon érdekes, ahogyan ez a valóságban működik. http://moly.hu/idezetek/573500
Kár lett volna lemaradni az olvasásáról. Jenna Arts rajzai jól kiegészítik a szöveget. Különösen tetszett a világítótornyos kép, kifejezi a kiszolgáltatottságot: a hatalmas tenderen a kis hajó, viszont a segítség lehetősége is benne van. Tetszik nekem általában, ha egy sztori több szereplő szemszögéből világítja meg az eseményeket és ez ebben az esetben is elgondolkodtatóan jól sikerül. Nagyon jól megoldott az is, ahogyan álmaink megvalósulásról ír a szerző, sokkal vonzóbb ahogyan elképzeljük: a hajó, a tenger, az életünk…

egy_ember>!
Toine Heijmans: A tengeren

Olyan ez a könyv, mint egy hétköznap esti főzés, amikor se kedved, se energiád, se alapanyagod nincs igazából, így aztán kisöpröd a hűtőd, a kamrát, és amit találsz, azt beledobálod egy cseréptálba és addig sütöd, amíg össze nem áll, és a végére valami igazán ízletes kaja jön ki belőle.
Heijmansnak ez az első regénye, de az az érzésem, hogy elég sokáig sütötte. Van ebben egy kis Doppler, egy kis Pi élete és persze Moby Dick meg egy adag Az útból, és frankón össze van rottyantva.
Igazi aparegény, egy apa rémálmáról, egy negyvenes férfi útkereséséről, szóval abszolút az én konyhámba való. Újraolvasós.

Dominik_Blasir>!
Toine Heijmans: A tengeren

A borító alapján nagyon barátságos történetet is lehetne várni, pedig valójában a legkevésbé sem az – meglepően drámai, egyenesen tragikus tengeri „kaland” Heijmans (kis)regénye, ami nekem ott fájt a legjobban, ahol pont nem vártam.
Többen meséltek már A tengeren „aparegénységéről”, de valahogy engem ez a vonulat (nem lévén apa) szólított meg a legkevésbé. Sokkal érdekesebbnek gondolom azt, amit és ahogy a „tengeri kalandok”-ról mesél: hogy milyen hirtelen mozdulattal rántja le a romantikus elvágyódásról a leplet, hogy „a tenger és az ember” (vagy általánosan: a természet és az ember) típusú történeteket milyen természetességgel mentesíti a hősiességtől. Mostanság a szépirodalmi olvasmányaim közé előszeretettel válogatok tengeri-hajós-északi történeteket (biztosan valami kiújuló vágyódás – minél messzebb az emberektől – lehet mögötte), de még az Északi vizekennél sem éreztem, hogy ilyen fájdalmas lenne (pedig az aztán brutális regény).
Szépen, nagyon szépen előadott történet.

marschlako >!
Toine Heijmans: A tengeren

Maria be van takarózva, neki is biztosan melege van. Jobb kezemmel kitapogatom az őt beborító takarókat. Semmit sem látok. Biztosan ugyanúgy izzad, mint én, csak álmában nem veszi észre. A takarók alatt tapogatózom. Csak egy pillanatra akarom megérinteni. Nem akarom felébreszteni. Biztosan összegömbölyödött, mint egy sündisznó. Egy pillanatra meg akarom érinteni a lábát, a karját, a hátát. Hallani akarom, ahogy nyugodtan lélegzik, nyugodtan, mint a gyerekek. És meg akarom simogatni az arcát. Ezt otthon is meg szoktam tenni. Minden este, mielőtt én magam aludni megyek. Úgy képzelem, hogy ettől jobban alszik.

Apa – gyermek, apa – lánya történet, gondolom elsőre. Írom ki sorra az idézeteket, mivel nekem is pont akkora lányom van, mint a regénybeli Maria, s nagyon bele tudom élni magam az apa helyzetébe.*

A tenger kiszámítható, ezt megtanultam. Kiszámíthatóbb, mint a szárazföld, ahol mindenféle emberekbe botlasz, akik egészen váratlan dolgokat akarnak tőled. Ha tengerre szállsz, egy időre elveszíted az egyensúlyod, de aztán a tested hozzászokik és megnyugszik.

Meneküléstörténet a civilizációból, vissza a természethez, jelen esetben a tengerhez. A főhős sabbaticalra megy, hogy elszakadjon a mindennapok rutinjától**, hogy újra rátaláljon magára a tengeren. Nagyszerű!

Aztán elkezdenek sokasodni a kérdőjelek. Biztos, hogy csak egy ilyen egyszerű történetről van szó? Az idillt egy közelgő vihar réme kezdi megbolygatni. S ekkor elkezdenek feltárulni a regény további, egyre érdekesebb rétegei is. Remekül megírt, elgondolkodtató történet, ami az értékeléseket olvasva, mindenkinek egy kicsit mást mond. Nekem elsősorban magáról az apáról szólt.

A következő bekezdést ne olvassa el, aki még nem olvasta a regényt és el szeretné:

spoiler

* Hasonlóan kezdődik tehát számomra, mint H. G. Wells apa-fia története, A bűvös bolt.
** Az utolsó napokban csatlakozik hozzá a lánya is.

Paulinusz_Tünde P>!
Toine Heijmans: A tengeren

„ … a hajó visszatartja a lélegzetét.”

A borító és a rajzok hangulatosak, látszik bennük a történet némely fontos pillata.
A történet összetett, egy férfi az elbeszélőnk, aki több hónapja úton van. Ő monologizál, emlékszik. Ezek a fajta könyvek nem igazán jönnek be nekem, de most kellemes élmény lett, bár nem kimagasló. Néhol szomorú, néhol kissé nyomasztó volt, és néha azt éreztem, hogy nem igaziak a szereplőink.
A végére összeállt minden, de nem értettem meg.
spoiler


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Az anyák nem akarják, hogy felnőjenek a gyerekeik, az apák igen. Az apák nem győzik kivárni, míg a gyerekeik elég nagyok lesznek ahhoz, hogy mindenféle apás dolgot lehessen csinálni velük.

43 hozzászólás
Chöpp >!

Aki nem gondolkodik tisztán, azt magával sodorja a tenger.

13. oldal

Kuszma>!

A hajósok mindenféle történetet továbbmesélnek. Addig mesélik tovább, míg a történet elég szép lesz ahhoz, hogy félredobják.

2 hozzászólás
olvasóbarát>!

– Meg akarom neki tanítani, hogy másképpen is lehet élni. Hogy nem kell marionettbábuvá válnod, ha nem akarsz. Hogy ne rángassanak zsinóron, sem más emberek, sem a helyzetek, sem az, hogy mi az elfogadható, vagy mi a szabályos. Vagy mi a szokás. Szeretném megmutatni neki, hogy létezik egy másik világ, más szabályokkal. Meg akarom tanítani neki, hogy milyen az élet a tengeren.

24. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Ha te magad vidám és erős vagy, a gyereked is az lesz.

189. oldal

Annamarie P>!

Nem akartam a végére gondolni. Az egyelőre maradjon a lehető legtávolabb tőlem. A tengeri út első óráiban az ember mindig a túlpartra gondol. Aztán, amikor megpillantja a túlpartot, már nem is akar eljutni oda.

133. oldal

Kuszma>!

Az apák előbb beadják a derekukat, mint az anyák. Az anyák tudják, hogy a gyerekeik feltétel nélkül szeretik őket. Így sok mindent megengedhetnek maguknak. Az apáknak azonban bizonyítaniuk kell. Megveszik a plüss jegesmedvét, és remélik, hogy segít.

14 hozzászólás
Annamarie P>!

Túlélni is csak rutinból lehet. Ha baj van, vakon tudni kell, mi hol van. Ha nincs meg ez a rendszeresség, összegabalyodnak az ember gondolatai. Minden egyszerre jut eszébe. […] Aki nem gondolkodik tisztán, azt magával sodorja a tenger.

13. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruby Saw: Fordulj a Nap felé!
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Vi Keeland: Hívatlan vendég
Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Rita Falk: Bajorkolbász-társaság
William Landay: Jacob védelmében
Graeme Simsion: A Rosie-következmény
Karina Halle: Az elérhetetlen uralkodó
Margaret Mazzantini: Ne mozdulj!
Hugyec Anikó: Túl hosszú út