Egy ​vagány vámpír naplója (Egy vagány vámpír naplója 1.) 72% 100 csillagozás

Többnyire vicces volt, hiszen ezt senki sem gondolja komolyan, mert ez csak egy lúzer vámpír naplója.
spoiler

Kb. az Egy ropi naplója, vámpírosítva.
Nekem a vámpír legyen ijesztő és ne ilyen szerencsétlen. És egy vámpír, ha kimegy a napra, a fene fenét eszik is, égjen már hamuvá! :(
Nem szeretem ezt a modern vámpír trendet.

Nem lett a kedvencem ez a könyv.
Tetszett az ötlet, a megvalósítás, hogy tényleg napló formája volt, illetve az illusztrációk is jók voltak.
Egy 15 éves vámpírfiú naplóját olvashatjuk, aki szerelmes lesz az egyik osztálytársába, és folyamatosan azon nyavalyog, hogy hogyan valljon neki szerelmet, hogyan mondja el neki, hogy ő valójában vámpír. De nekem ez teljesen úgy jött le, mintha egy 12 éves kislány álmodozna és gyötrődne. Egy kicsit besokalltam tőle.
Plusz még azon szenvedett – amit mondjuk meg tudok érteni –, hogy ő nem kapott vámpírerőt, – gyorsaságot és -szépséget. spoiler
spoiler
Nem érzem azt, hogy Tim Collins mindent kihozott belőle, amit lehetett volna, mert akárhogy is nézem, ebben az alaptörténetben van potenciál, hogy egy 15 éves vámpír fiú naplót ír. Valahogy nem bírtam azonosulni a gondjaival, az életével.
A második részt is egyszer el fogom olvasni, mert kíváncsi vagyok rá, hogy valami jobb is lesz-e belőle. Lehet, hogy nem megfelelő hangulatomban olvastam, nem tudom, de egyelőre nálam csak 3.5 csillagot ér.

Gyerekkoromban három visszatérő rémálmom volt és ezek közül az egyik vámpírokról szólt. Félelmem azóta már sokat csökkent, de egy kicsit még mindig hátborsóztató érzés rájuk gondolni. Nem voltam tehát igazán lelkes, amikor az Egri Molyklub decemberi könyvklubos összejövetelén az a döntés született, hogy a következő alkalomra erről a témáról olvassunk. Sokáig kutattam, hogy megtaláljam a legkevésbé ijesztő és gyaníthatóan legkevesebb gyilkolászást, marcangolást, vérengzést tartalmazó könyvet – de végül csak sikerült. (És a nagy keresgélés során még azt is megtudtam, hogy a Somogyi-könyvtárban teljesen külön polcon tartják a vámpíros könyveket két fokhagymafüzér között ;).)

Olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha Adrian Mole 15 évesen vámpírrá változott volna… sok szó esett ugyanis pattanásokról, meg nem értett költészetről, epekedő szerelemről, idegesítő családtagokról és persze rengeteg szerencsétlenkedésről. Azonban valahogy mégsem az igazi, mégsem tud úgy működni, mint az Adrian Mole-sorozat. Itt csak fel-felpattanó poénok szerepelnek, Adrian naplói esetében azonban ezek jobban előkészítettek és sokszor csak több naplóbejegyzéssel később áll össze a kép és nevettet meg igazán. Úgy érzem, mintha a szerző kicsit koppintani akart volna, sőt, még menőbbé tenni az egészet a mostanában divatos vámpír-téma hozzáadásával, illetve a vonalasfüzet-szerű formátummal, a könyvbe nyomtatott számtalan tintapacával, firkával és illusztrációval. A célközönség számára szerintem ez elég izgalmas is lehet, számomra azonban nem volt egy kiemelkedő könyvélmény, de néhányszor azért én is elmosolyodtam olvasás közben.

Tetszett a történet, a rajzok, a stílus, ami viszont nem tetszett, hogy nagyon sok olyan nap volt amikor, semmi, de semmi nem történt…vagy éppen annyi, hogy ábrándozott Chloeról.De ezektől eltekintve szórakoztató, Nigelt bírtam, még ha egy kicsit esetlen vámpír is..

A történet? Vagány. A főszereplőnk? Pancser. Persze, abban a jó értelemben, mert nagyon szerethető, kissé ügyefogyott tinédzsert kaptunk, és végre nem női szemszögből látunk egy vámpírsztorit! Kacagtató volt, úgy látszik igazán nekem valók ezek a napló formájú könyvek (SzJg, Egy különc srác feljegyzései, Egy ropi naplója…)
Egyszerűen értékelem: tökre tetszett! Haláli! :)

Nem kedvenc, de aranyos sztori. Stílisztikailag tökéletesen egy 15 100 éves kamaszfiú gondolatait, nyelvezetét mutatja be nekünk Tim Collins.

A csillagozásban nagyon nem voltam biztos, mert egyértelmű, hogy ez a kötet nem nekem szól, nem én vagyok a meg célzott korosztály. Voltak benne vicces szöveg részletek, soknál nagyon fogtam a fejem, és volt olyan is ahol kínomba hangosan felnevetem. A napló formának köszönhetően szerencsére gyorsan olvasható. Nagyából ennyi a pozitívuma. Számomra a kimondott csalódás a főszereplő jelentette. Értem én, hogy gyermek testbe ragadt, és hogy vámpír évekbe fiatal, de hogy 100 év után ennyire semmilyen legyen… Még akkor is ha ő nem kapott szinte semmit a vámpírok szuper képességeiből. Illetve szinte semmi érdekes nem történik, csak olvassuk az egyik bejegyzést a másik után.

Tetszett az alapötlet,a naplóforma,de mintha valami hiányzott volna.

Hát furcsa ennyi idősen kisebb korosztálynak való könyvet olvasni :D de pótolni kell, ami a múltban kimaradt. Álltalános iskolás gyerekeknek vagy gimiseknek ajánlom. Nagyon könnyű olvasmány tele képekkel, így gyorsan elolvasható. Egyetlen problémám a sokszor felemlegetett dolgok, amiket már nagyon kezdtem unni. De elég vicces dolgok is történtek benne, így vén fejjel is jót szórakoztam rajta.