Thomas Wharton: Szalamandra 4.33 / 28

Nagyon jó hangulatú könyv (bár nekem A szél árnyéka jobban tetszett), fél pont levonást azért kap, mert sokszor a történet megtörik, ha nem figyeltem, simán elvesztettem a fonalat.

Ha valaki elkapja ezt a nagyon különös, eredeti hangulatot, amit a könyv teremt, és átadja magát neki, hagyja, hogy magába szippantsa a világa, akkor egy csodálatos élményben lehet része. Sajnos nekem csak pillanatokra, 1-2 oldal erejéig sikerült ezt átélni, így most elég nehezen csúszott le ez a könyv, néhol kifejezetten megszenvedtem vele.

jaj de jó volt, megtaláltam benne, amit a szél árnyékából hiányoltam
(majd részletezem egy kicsit)

Különc, mesés, emlékezetes figurákat felvonultató, nagyon szépen megírt és fordított pikareszk regény. Márquezre engem egyáltalán nem, Ecóra meg legfeljebb egy kicsit emlékeztetett, a Baudolino furcsa tájaira és embereire. Sokkal inkább Borgest és Calvinót juttatta eszembe.

Varázslatos könyv.

Nagyon érdekes fantáziavilág. Győztem elképzelni :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a történet magával ragadó mese az őrült grófról, akinek a kastélya önálló életet él, mozog benne minden, a falak, polcok, ágyak, és tele van gépekkel; a lányáról, Irenáról, aki fémpáncélt visel egy gyermekkori betegség óta, beleszeret a gróf által a kastélyba hozatott nyomdászba, amiért apja fogságra ítéli; egy nyomdászról, aki a végtelen könyvet elkészíteni érkezik a kastélyba, szerelemre talál, majd elveszíti azt; a lányukról Picáról, aki egy betűtípusról kapta a nevét, furcsa bőrbetegsége van és lélegezni tud a víz alatt; a helyekről, ahol jártak: a Vág völgyétől Velencén, Ausztrálián, Alexandrián, Kínán át Londonig; egy hajóról és annak utasairól, ami és akik szintén csodabogarak; az útközben megismert emberekről és történeteikről; végül pedig főleg a nyomdászatról és a könyvekről, azok formájáról, tartalmáról, céljáról, csodás mivoltáról…
Mindez egyedülálló eredetiséggel, tetszetős nevekkel, szokatlan ötletekkel…
Abszolút kedvenc.