Tiszteletreméltó kirándulás 7 vélemény
Egy svájci úr üzleti úton jár Tokióban. Tárgyalásai szünetében – meglátogatva az 1922-es Béke Világkiállítást – fölöttébb megtetszik neki a nép két egyszerű, ám annál csinosabb leánya. Addig ügyeskedik, amíg a szebbiket meg nem szólítja, meghíván őt egy Tokió környéki kirándulóhelyre, átadván neki az útiköltséget és lelkére kötve, hogy egy szállodánál fognak találkozni. Az ügylet még végbe sem mehetett, amikor közbeszól egy japán üzletember, a svájci úr valamelyik ügyletének partnere, hogy azt a helyet, azt a szállodát ő fogja az európai úrnak megmutatni, méghozzá jelentős japán urak társaságában, hivatalossá és tekintélyessé, mindenekfölött tiszteletreméltóvá téve az alkalmat. A svájci átkozza az okvetetlenkedő japán üzletembert, nem ahhoz a vonathoz megy ki, amelyet a lánynak megígért, viszont a lány – akit a meghívás igencsak érdekel – szintén különböző nehézségeknek néz elébe; barátnőit is értesítenie kell, sajnos, azt a pénzt is elherdálja gyermetegen, amit az útra kapott; a japán társaság is elszánt azonban, sokat várnak a kirándulástól. Szóval nagy az összevisszaság, sajátosan alakulnak, kereszteződnek a szervezések, a megbeszélések, egymásnak ellentmondanak a szándékok és a célok. A francia író bravúrosan bonyolítja az eseményeket, a szituációk humorát és groteszkségét azzal is növelve, hogy fejezetenként váltogatja az elbeszélőt. Hosszú monológokból értesülünk a különböző szereplők terveiről, szándékairól, céljairól, egyre jobban belebonyolódva az alapjában véve végtelenül egyszerű, ám hovatovább átláthatatlan szituációba. A rövid regény egyszerre üdén humoros és gúnyosan szatirikus. Legfőként a japán szokásokat, erkölcsöket, mindennapokat és mentalitást ironizálja, de kijut a gunyorosságból Európának is bőségesen. – Sokaknak ajánlható, népszerűnek ígérkező olvasmány.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Terebess, 1998 | 9638572396 | 114 | Fóti József Lajos | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 14
Kívánságlistán 5
Népszerű értékelések
Tökéletes kikapcsolódás ebben a 40 fokos hőségben. Üdítő, szórakoztató, rövid és akár a neten is elolvasható. Aranyos.
Nagyon rövid, mégis azt hittem, sosem érek a végére… Nem az én stílusom, szerintem.
Gyilkos egy nyelve van a szerzőnek, be is tiltották a könyvét a háború előtti Japánban.
Minden fejezetet más-más szereplő mesél el, röhögni mindegyiken lehet.
A neve egyébként álnév, állítólag azt jelenti: „nem hálunk együtt?”
nagyon nagyon nagyon!
És szatíra meg karikatúra ide vagy oda, szerintem több benne a való, mint a szurkapiszka.
Népszerű idézetek
Én eddig csókot csak a moziban láttam. Az amerikai filmek végén fordul elő, a szerzők így akarják a közönség tudtára adni, hogy a darabnak vége van.
Svájcban minden nőt már messziről fel lehet ismerni a ruhájáról. Ha egyiknek piros kalapja van, hát tudom, hogy legalább egy évig ezt a piros kalapot hordja. A másikat arról ismerem meg, hogy jó mellei vannak, a harmadikat, hogy szőke, vagy hogy vörös, a negyediket arról, hogy terhes. De mindez változatlanul megmarad legalább egy évig.
Tarka éji
Lepke után…
Futottam…
S elbuktam
Ájultan…
Hetdik fejezet: A gésa
Hallottam mesélni, hogy hasonló alkalmakkor a német katonatisztek levetkőztetik a köztük levő hölgyeket, vagy legalábbis egyet közülök. A nőt lefektetik az asztal közepére és úgy mulatnak tovább. Szerencsére nálunk ez nem szokás, különben megfáznánk.
Ebből az is következik, hogy legkeresettebb gésa kisasszonyok, nem a legszebbek, mint például én, de a legszellemesebbek. Mondjuk meg az igazat, a legszemtelenebbek, akiknek legjobban pereg a nyelvük. Ezeket hívják meg minden este, ezek révén lesz híres a gésaja. Ez természetesen a mi értékünket is emeli, de mégsem tudjuk ezeket a gésákat szeretni. Ezek kapják a legszebb ruhákat, azt hiszik magukról, hogy sógun (mágnás) lányok és óriási fényképezőgépeket kapnak ajándékba.
A nők általában két kategóriába tartoznak. Először vannak a független nők, akik mint mi, saját keresetükből tartják fenn magukat; azután vannak az alárendelt nők. Ezek ismét két csoportba oszlanak: a házas nők és az o-dzsoró-szan-ok, vagyis a nagyon tiszteletreméltó nők. Mind a ketten egyeznek abban, hogy nem maguk választják meg a férfit, akit szeretniök kell. Az egyiket becsülik és tisztelik akkor, ha egy éjszaka több férfivel kedves és szeretetreméltó; a másikat akkor, ha egy életen át csak egy férfivel kedves, azzal, akihez szülei hozzáparancsolták.
…
Éppen azért valahányszor Aszakuszában vagyok, sohasem mulasztom el, hogy Kvannon istenasszony templomában áldozzak. Gondolják meg, ha apámnak, nem akkor, de mondjuk hat évvel később lett volna pénzre szüksége, mikor már tizenhét éves voltam, akkor már nem tanulhattam volna ki a gésa mesterséget és apám kénytelen lett volna egy dzsorójába adni. Ott ugyanolyan tiszteletreméltó mesterséget folytattam volna, de az sokkal fárasztóbb és nem ilyen előkelő.
Meg vagyok győződve, hogy a tiszteletreméltó szellemek mind el fognak jönni, hogy gyönyörködjenek e fenséges látványban.
Az élőknek is szabad megnézni a tűzijátékot és nagy tömeg gyűlt a helyszínen össze.
Első fejezet: A fiatal leány
A leány, csakhogy pénzt keressen – ahelyett, hogy feleségül ment volna a tiszteletreméltó fiatal emberhez, aki el akarta venni – tíz évre eladta magát egy tiszteletreméltó bordélyháznak.
Első fejezet: A fiatal leány
A második dobozban szépítőszerek és piperecikkek vannak. Szappanok, fogkefék, ecsetek, ráspolyok, csiszolók, fényezők, mit tudom még mi. Ha jól emlékszem még kalapácsok és harapófogók is voltak.
