Novellák 88% 10 csillagozás

Egy csokorra való a tökéletességből.

Olvassatok sok-sok Thomas Mann művet, nem csak azért, mert jó, sőt nagyon jó, s akár még aktuálisnak, frissnek is érezhető. Hanem a nyelvezetért, a stílusért, ezer hála a fordítóknak érte !, a felbukkanó ritkán használt, szinte ismeretlen szavakért, az intelligenciáért, és a leírásokért, mint például ez :
„ A ház asszonyát, akinek vonásait a sudárabb növésű Ingrid örökölte, a háztartás őrületes nehézségei felőrölték és kimerítették. Ráférne egy kis nyaralás, pihenés, fürdőhely, de a föld inog a lábuk alatt, minden a fejetetején áll: a fürdőzés egyelőre keresztülvihetetlen. Most a tojásra gondol- ma okvetlenül be kell szerezni tojást és erről beszél: a hatezer márkás tojásról, amely csak ezen a hétköznapon kapható meghatározott számban egy meghatározott üzletben, negyedórányi távolságban, s amelyeknek átvételére a gyerekeknek rögtön ebéd után, minden mást félretéve, indulniuk kell. Danny, a szomszéd fia értük jön és a civilbe bújt Xaver ugyancsak csatlakozik ifjú gazdáihoz. Mert az üzlet hetenként csak öt tojást ad egy-egy háztartás számára és ezért a fiatalok külön-külön, egymás után, mindenféle kitalált néven lépnek be a boltba, hogy összesen húsz tojást harcoljanak ki a Cornelius-villa számára: a részvevők heti főmulatsága ez, Kleinsgütl muzsikot sem véve ki, de különösen Ingrid és Bert élvezik, akik rendkívül hajlamosak embertársaik felültetésére, lépten-nyomon csinálnak is efféléket, még ha tojás nem is jutalmazza őket. Szeretik például a villamoson egészen másoknak megjátszani magukat, mint akik a valóságban; tájszólásban, amelyet különben sohasem használnak, hosszú, koholt beszélgetéseket folytatnak mindenki füle hallatára s olyan közönséges hangon, ahogy az ilyen emberek beszélnek : mindenféle badarságot hordanak össze politikáról, élelmiszer-árakról, nem létező emberekről, úgyhogy az egész kocsi rokonszenvvel s mégis homályos gyanúval, hogy itt valami nincs rendjén, figyeli határtalanul közönséges nyelvelésüket. Ők pedig egyre szemtelenebbek lesznek és a nem létező emberekről a legszörnyűségesebb történeteket kezdik mesélni. Ingrid nem restelli magasból mélybe hullámzó közönséges hangon előadni, hogy boltoskisasszony és egy törvénytelen fiúgyermeke van, aki szadista hajlamú, legutóbb is faluhelyen olyan rettenetesen meggyötört egy tehenet, hogy jótét-léleknek nézni is kínszenvedés volt. A meggyötört szót úgy csicsergi, hogy Bertből csaknem kipukkad a nevetés, de azért borzasztó részvétet mutat és a szerencsétlen boltoskisasszonnyal hosszú és borzadályos, egyben pedig romlott és ostoba beszélgetésbe ereszkedik a beteges kegyetlenségi hajlamról, míg egy szemben ülő öregúr, aki összehajtogatott jegyét mutatóujján a pecsétgyűrűje alatt őrzi, megelégeli és nyilvánosan szót emel ellene, hogy ifjú emberek efféle témákat ilyen részletesen megtárgyaljanak ( méghozzá a themata, görögös többesszámot használva). Mire Ingrid úgy csinál, mintha szemét ellepné a könny és Bert megjátssza, hogy gyilkos dühét az öregúr ellen csak a legnagyobb erőfeszítéssel, de már nem sokáig tudja elnyomni és féken tartani : kezét ökölbe szorítja, fogát csikorgatja és egész testében reszket, úgyhogy az öregúr aki igazán csak jót akart, a legközelebbi megállónál sürgősen leszáll.”

A kiváló író novelláit olvashattam, melyek ifjúkorától egészen 1944-ig íródtak. Thomas Mann nagyon jó megfigyelő és észleléseit, következtetéseit mesterien veti papírra. Novellái nagyrészt önéletrajzi ihletésűek és mindig elgondolkoztatóak.