Thomas Mann: József és testvérei

Gyönyörű munka, az olvasó együtt él az alkotóval. Érezni az írásban való délelőtti elmélyedést, a meleg nyári délutánok csöndes, termékeny magányát. Fantázia + mély korismeret + tisztaság. Ezek a mű fő jellemzői.

A valóság meseszerű túlbővítése. 3 hónapig mélyedtem el benne. Főleg az nem tetszett, ahogy Potifárné feléledő szerelme végül mintha Józsefét is felélesztené, sőt arra fogná. A többi bővítmény miatt a mű magávalragadó és maradandó.

Lehetetlenül jó könyv. Mindig elhatározom, h. nem sietek vele, elvégre a storyt ismerem, megrágok mindent mondatot, gondolatot. És egyszer csak azon veszem észre magam, h. már megint olyan tempóban rohanok, mintha nem tudnám a végét.
Csodálatos jellemrajzok. Soha, senkinél nem olvastam még, h. ilyen hajszálpontosan bemutassa azt a folyamatot, ahogy egy nő a közömbösségtől eljusson az őrjöngő szerelemig (Potifárné), vagy a szenilis önzőséget, vagy az önzés szenilitását (?), (Potifár szülei).
József feltétlen hite, bensőséges kapcsolata Istennel, ahogy leáll vele vitatkozni.
„Mélységes mély a múltnak kútja”; de mélységes mély ez a könyvnek nevezett csoda is.

A jó könyv első bekezdése sűrített tartalom.
(Az utolsó bekezdést utoljára illik elolvasni…)

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneket­lennek?
Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek múltjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a magunk természeti-gyönyörűséges és termé­szetfeletti-nyomorúságos létének tartálya, s akinek titka érhető mó­don minden kérdésünk és szavunk alfája és ómegája, s minden sza­vunkat hévvel és szorongással és minden kérdésünket izgatott sür­getéssel telíti. Mert éppen ekkor történik az, hogy minél mélyeb­ben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk s tapogatózunk a múlt alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kez­deti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérő­ónunk elől, bármily kalandos távolságokba gömbölyítjük alá zsi­negét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy „újra és tovább", mert kutató buz­galmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz: látszatmegál­lókat és úti célokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb múltszakaszok tárulnak föl, ahogy a partjáró bolygása sem ér soha véget, mert minden egyes megmászott agyagos fövenykulissza mögött új távolságok csábítanak új hegyfokok felé."

(Thomas Mann: József és testvérei – első, bővített bekezdés)

Nagyon tetszett, érdemes volt belevágni és túllendülni az első 100 oldal nehézkességén. Új képet kaptam a biblia történet megértéséhez, emberismeretet is tanultam és érdekes volt a világ eseményeinek spirális visszatérésének elmélete. Ajánlom a komoly olvasmányokat kedvelőknek.

Igazi remekmű.