Thomas Mann: József és testvérei 4.75 / 46

Nos, mi ismerjük ezeket a verseket és mondákat; megvannak a táblára vésett szövegek, amelyeket Asszurbanipálnak, a mindenség királyának, Asszarhaddon fiának, Sénakhérib fiának ninivei palotájában találtak, s amelyek közül egynéhány szürkéssárga agyagra írt kecses ékírással szolgáltat forrástudósítást a nagy vízözönről, mellyel az Úr romlottsága miatt kiírtotta az első emberiséget, s amely József személyes hagyományai közt is nagy szerepet játszik. Valljuk be azonban, hogy a "forrás" szó, legalábbis eredeti és szemléletes jelentésében nincs egészen helyén; mert azok a megromlott táblácskák csak másolatok, melyeket Asszurbanipál, az írást és lerögzített gondolatot kedvelő úr, a "főokos", mint a babilóniai szójárás mondta, és az okosság termékeinek buzgó gyűjtője, csak mintegy hatszáz évvel időszámításunk kezdete előtt készíttetett tudós rabszolgákkal, éspedig oly eredeti után, amely jó ezer évvel régibb volt, …
Ám az eredeti sem volt tulajdonképpen eredeti, nem volt az eredeti, ha jól megnézzük. Ez már maga is másolata volt egy Isten tudja, milyen régidőből való emléknek, amelynél tehát most már, bárha még mindig nem tudjuk, hol, mint csakugyan erdetinél megállhatnánk, … – és így folytathatnánk, ha nem táplálna az a reménység, hogy hallgatóink már itt megértették, mire gondolunk, amikor fövenykulisszákról és kútmélyéről beszélünk.
Egyiptom fiainak volt erre egy szavuk,….: "Szét napjaiból való"… , mert minden dolgaiknak kezdete kinyomozhatatlanul elmerült az őshomályban.

p.16 (Európa, 1986)

"Mélységes mély a múltnak kútja."

(első mondat)

"Szét napjaiból" – tetszett ez a szófordulat az ifjú Józsefnek, és mi is osztozunk gyönyörködésében; mert … jól alkalmazható és jóformán mindenre illő megjelölés ez – igen, amerre csak pillantunk az emberinek birodalmában, … minden dolgoknak kezdete Szét napjaiba vész el.
Az időben, amikor elbeszélésünk kezdődik – meglehetősen tetszés szerinti időpont, de valahol mégis bele kell vágnunk … József már testvéreivel együtt marhapásztor volt, … Milyenek voltak ezek az állatok, és miben különböztek azoktól, amelyeket mi tartunk és őrzünk: Semmiben. Ugyanazok a baráti és megjuhászított teremtmények voltak, a kitenyésztettség ugyanazon fokán, mint ahogy ma ismerjük őket, és – mondjuk – a marha tenyésztörténete vadbivaly-alakjából az ifjú József napjaiban már oly rég lezajlott, hogy "rég" szinte nevetséges kifejezés ekkora időtávolságokra: a marhát kimutathatóan már a kőszerszámok ama korai fejlődésszakában megszelíditették, amely a vas- és bronzkorszakot megelőzte, s amelytől a babilóniai-egyiptomi műveltségű József, az emoreusok földjének fia, csaknem éppoly távol állt, mint mi, maiak – a különbség elenyésző….
Ugyanakkor történt a vad és meddő füvek megnemesítése kenyéradó gabonává.

p. 19

Ami miatt felkerekedett (Ábrahám), szellemi nyugtalanság volt, istenszomjúság volt, és ha kinyilatkoztatásokban részesült, amire nézve senni kétség nem szabad hogy legyen, ezek csupán újszerűen személyes istenélményének kisugárzásaira vonatkoztak, … Szenvedett, és mikor belső zaklatottságának mértékét a nagy többségével összehasonlította, ebből azt következtette, hogy szenvedése jövővel terhes. "Nem lesz hiábavaló – így hallotta az újonnan megpillantott Istentől – szenvedésed és nyugtalanságod: … – egyszóval áldás leszel." Áldás? Valószínűtlen, hogy ez a szó helyesen adja vissza annak lényegét, ami látomásában történt…. "És sors leszel" – ez az ígéret szavának világosabb és helyesebb fordítása, akármilyen nyelven is mondjuk.

p. 11-12

A hagyomány tudni véli, hogy istene (Ábrahámnak), az Isten, akinek lényegét kereste szelleme, a Legmagasabb a többiek között, akit egyedül akart szolgálni büszkeségből és szeretetből, az örökkévalóság istene, akinek nevet keresett, s nem talált megfelelőt, ezért többes számmal ajándékozta meg, és Elóhimnak, istenségnek próbálta elnevezni:

p. 10