Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy szélhámos vallomásai 40 csillagozás
Félix Krull kellemes megjelenésű, megnyerő modorú ifjú; álmodozó, fantaszta, mihaszna. Korán megszokja, hogy mindig egyedül van, és csak magára számíthat. Már iskolás korában kitűnően hamisít aláírásokat, szimulál különböző betegségeket. Első nagy sikere a sorozóbizottság becsapása. Párizsba kerül egy előkelő hotelbe liftesboynak majd pincérnek; innen ível felfelé szélhámoskarierrje. Behízelgő modora, szellemi rugalmassága, s nem utolsósorban jártassága a szerelem művészetében, valamint precíz, szinte tudományos felkészülése egyes újabb vállalkozásaira képessé teszik őt arra, hogy egyaránt megállja a helyét akár álmárkiként a portugál királynál, akár tolvaj liftesboyként a vécécsészegyáros széplelkű nejével az ágyban.
Szélhámosságának célja voltaképpen nem is a pénz, hanem maga a kaland, az ábrándjaihoz, képzeletéhez gátlástalanul alkalmazkodó életvitel. Erkölcsi meggondolásai nincsenek, csalásaival, lopásaival csak kiigazítja azt a… (tovább)
Eredeti mű: Thomas Mann: Bekenntnisse des Hochstaplers Felix Krull
Kedvencnek jelölte 3
Most olvassa 5
Várólistán 37
Kívánságlistán 7
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Én Félix Krull, a címbéli szélhámos, ezennel vallok. Már gyerekkoromban megtanultam hogyan kell a szelet hámba fogni. Ennek a karriernek a alapfilozófiáját egy, az apámmal meglátogatott színházi előadás adta , ahol a színen ünnepelt bonviván az öltözőjében a manírok és külsőségek levedlése után már csak egy lepukkant, érdektelen senki volt. Itt és ez által a felismerés által, no meg nagybátyám jelmezviselős mást látást mutató bátorítási folytán nyílt rá a szemem arra, hogy a tetszetős látszat megváltoztatja a külvilág viszonyát a felszínen sikló szemhez igazított mutatványhoz. Szívesebben hiszi a szépség és a kimódolt illem mögé rejtett törtetős kivagyiságot, mint az őszinte , de a valóságában társadalmi különbözőségében eltérő, ám képességeivel ezeket áthidaló eredetiséget.
Persze ne gondolják, hogy ez csak színház, mert én ezt tiszta szívemből teszem.
Szépen haladtam a látszatkarrieremmel, de sajnos az íróm egyszer csak elvágta a továbblépésem útját és két női mell közt ragadtam …
Az eleje az ilyen regényeknél szokásos bemutatás, „bemelegítés”, azon azért nehezebben jutottam túl, de utána nagyon olvasmányos, érdekes.
Nem tudtam, hogy egy sorozat első része, amit végül nem folytatott az író. Amikor az utolsó 20 oldal volt már csak hátra, és nagyon nem úgy nézett ki a dolog, hogy le akarna zárulni a történet, akkor azért elkezdtem gyanakodni :)
Kár, hogy nem születtek meg a következő részek, kíváncsi lettem volna, hogy alakul Félix sorsa. De tényleg érdemes elolvasni így is.
(Nekem kicsit fura lett a vége, mintha csak egy fejezet vége lenne, nem egy könyvé, még akkor is, ha több részesnek indult.)
Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai (Die Bekenntnisse des Hochstaplers Felix Krull, 1954; fordította: Lányi Viktor)
Sárpöttyöket pucolok a cipőmről. Nem magától értetődő, hogy a cipőm fényének elrondítói milyen hatással lehetnek a sorsomra (manapság). Ehhez a látszólag apró dologhoz mérhetőek a főhős, Félix, szélhámosságáról írottak. Ha hiszel benne, vagy ragaszkodsz az elvhez, vagy sikeresen beléd nevelték a hagyományt, hogy a szépség ápolása fontos, akkor ez a könyv szellemesen, kedvesen, bájosan, de határozottan fogja meg a kezed és segít éned sárpöttyeit tisztogatni.
Nagypapám adta a kezembe, mikor legutóbb olvasnivalót kerestem a kincseket rejtő sufnijukban. Azt mondta, hogy olvassam el, jópofa könyv. Azt hiszem, csalódást kell okoznom neki, mert nekem ez nem tetszett. A főhőst utáltam, túlságosan körülményesen fogamaz, és nagyon nagyra van magával. A fülszöveggel meg nem értek egyet, nekem ez nem volt „remekmívű epizódok sora”, csak hooosszasan megírt nem különösebben érdekes történések, még kalandnak se nevezném. A kaland Felix Krull számára, legalábbis én úgy éreztem, csakis egy női hölgy elcsábítását jelentheti.
Népszerű idézetek
Aludjon jól! Álmodjon a létről és az életről! Álmodjon a tejutak nyüzsgéséről, amelyek, mivel léteznek, a lét gyönyörét és terhét viselik! Álmodjon a telt idomú női karról, annak őskori csontozatáról, és a rét virágáról, amely képes a Nap-éterben megrepeszteni az élettelent, és saját élő testébe kebelezni. És ne feledkezzék meg álmában a kőről, a mohos kőről, amely ezer meg ezer éve pihen a hegyi patakban, megfürösztve, lehűtve, átöblítve a habzó ártól! Nézze rokonszenvezőn a létezését, a legmélyebben alvónak legéberebb létét, és üdvözölje őt a teremtett világban! Neki jó, ha lét és jólét valahogyan összefér. Nyugodalmas jó éjszakát!
290. oldal (Harmadik könyv, Ötödik fejezet)
Úgy, ahogy ma ismerjük, az ember kései jövevény a földtekén, és a bibliai Genezisnek tökéletesen igaza van, amikor a teremtés művének betetőzéseként szerepelteti. Csak éppen kissé drasztikusan lerövidíti a folyamatot. A földön a szerves élet, durván számítva, ötszázötvenmillió éves. Idő kellett ahhoz, hogy elérjen az emberig.
…nem csupán a földi élet viszonylag gyorsan múló epizód, maga a lét is az: semmi és semmi közt. Lét nem volt öröktől fogva, és nem lesz örökké. Volt egy kezdet, és lesz egy vég, s azzal együtt véget ér majd a tér és az idő, mert ezek csak a lét által léteznek és az által vannak egymáshoz kötve. A tér – mondta – nem egyéb, mint anyagi dolgok egymás közti rendje, vagy vonatkozása. Dolgok nélkül, amelyek kitöltik, nem lenne tér, és idő sem lenne, mert az idő csupán a dolgok megléte folytán lehetséges rendje az eseményeknek, mozgás, ok és okozat eredménye, ezeknek lefolyása ad irányt az időnek, enélkül nincs idő. A tér- és időnélküliség pedig a semmi meghatározó jegye. Ez minden irányban kiterjedéstelen, álló örökkévalóság, amelyet csak átmenetileg szakít meg az idő és tér szerinti lét. Több, eonokkal több haladék adatott a létnek, mint az életnek; de egyszer bizonyosan véget ér majd, és – ugyanoly bizonyossággal – a végnek kezdet felel meg. Mikor kezdődött az idő, a történés? Mikor szökkent elő a semmiből a lét egy „legyen” szóra, amely múlhatatlan szükségszerűséggel már magában foglalta azt, hogy „szűnjön meg”? Lehet, hogy a lét kezdetének időpontja nem is olyan nagyon régi, a megszűnésé nem is olyan nagyon távoli – talán csak néhány millió esztendő ide és oda…
Mindig meg kellene kísérelnünk, hogy minden dolgot, a legmegszokottabbakat is, amelyek létezése magától értetődőnek tűnik fel, friss, ámuló szemmel, mintegy első ízben nézzünk. Ezáltal a dolgok visszanyerik bámulatos voltukat, amely a magától értetődőségben elenyészett, s a világ friss látvány marad, másként azonban minden elenyészik: az élet, az öröm, az ámulás. Például a szerelem…
De már sokkal korábban, a föld középkorának kezdetén, a triász alakzatban, mielőtt még egyetlen madár szállt volna a levegőbe vagy egyetlen lombos fa zöldellt volna, találunk csúszómászó szörnyeket, ezek a dinoszauruszok; akkora teret igénylő fickók, hogy az itt, e földön, már illetlenségszámba megy. Egy ilyen dinoszaurusz olyan magas volt, mint egy terem, olyan hosszú, mint egy vonatszerelvény, negyvenezer fontot nyomott. A nyaka, mint egy pálmatörzs, a feje az egészhez képest nevetségesen kicsiny. Ez a túlméretezett testtömeg buta lehetett, mint a tök. Egyébként jóindulatú, ami vele jár az esetlenséggel…
– Eszerint nem is olyan nagyon bűnös, dacára a sok húsának…
– Alkalmasint butaságból nem az. – Mit mondjak még önnek a dinoszauruszokról? Talán ezt: hajlamuk volt az egyenesen járásra.
281-282. oldal (Harmadik könyv, Ötödik fejezet)

























































