A vörös sárkány (Hannibál 1.) 89% 126 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Letehetetlen…. Nagyon szuper történet, jó karakterekkel, akiknek a múltját is bemutatja az író, tehát megtudjuk, ki miért van ilyen lelki állapotban.:) Graham nyomozó nagyon ott van, baromi fifikás, jól összekapcsolja a dolgokat, és picit depresszió is. De ki ne lenne az, ha Hannibal megszurkálná. :P Graham felesége engem nagyon idegesített…. Hannibal nem sokat szerepel a könyvben, de azért beleszól a történet menetébe. És végül a fő"gonosz" Mr. D., aki miután megtudjuk a múltját, annyira talán nem is csodálkozunk, hogy ilyen jellem alakult ki abból a kisfiúból, akit senki nem akart…. Baromi jól bemutatja az író, ahogy D. hadakozik a sárkánnyal, miután végre belekóstol a normális életbe…. A végén még talán sajnáljuk is…., de a kis huncut Harris azért belerak egy csavart, és bazmegolhatunk sűrűn:)
Összegezve, egy nagyon jó kis krimi, jó nyomozati szakasszal, nem összecsapott megvanazujjlenyomatésazadatbázisbólkinézzükagyilkost stílusú, jó karakterekkel, gyors történésekkel (SPOILER: mikor megtalálták Hannibalnál a levelet, és időre kellett rajta elvégezni vizsgálatokat, szinte érezte az ember, ahogy gyorsan telnek a másodpercek, és drukkoltam a szereplőknek, hogy találjanak nyomokat).:)
Miután befejeztem, rögtön megnéztem a filmet is: 90%-ban a könyv, többször tűnik fel benne Hannibal, gondolom Hopkins miatt, aminek nagyon örültem. A színészek is jól ki vannak választva, mondjuk Grahamet én idősebbnek képzeltem:) A sárkány (Ralph Fiennes) viszi a prímet:) De azért a vége más.:)

Tényleg letehetetlen volt… Öt órán keresztül folyamatosan olvastam a végén már kifolyt a szemem de nem bánom. Ugyan előbb láttam a filmet de ez nem vont le semmit a könyv élvezeti értékéből. Azért nem öt csillagot kapott mert el tudtam volna viselni egy kicsivel több Hannibal jelenlétet. Antony Hopkins meg vitathatatlanul KIRÁLY! :D

Mostanában bejönnek a krimik, mind könyvben, mind filmekben. Úgyhogy ez a történet is tetszett. Graham, aki egyszerre értékeli és féli azt a képességét, hogy mennyire képes belehelyezkedni a gyilkosok gondolkodásmódjába. A vörös sárkány, akinek megismerhetjük a múltját is, így már nehezebb egyértelműen azt mondani rá, hogy ő a megtestesült gonosz.
Nehéz lehet ilyen munkát végző embernek a feleségeként élni, de ennek ellenére engem Molly kifejezetten idegesített. Persze lehet hogy bennem van a hiba.
A vége pedig kifejezetten jól volt megírva.

Nem annyira tetszett, mint az első rész, de még mindig verhetetlen

Rettentően élveztem.Izgalmas volt és fordulatos. Mikor már azt hittem ,hogy ezt nem lehet fokozni tévedtem. Mikor már azt hittem a befejezést olvasom az a tetőpont volt. Csak azt sajnáltam , hogy Hannibal nem kapott több szerepet a könyvben.

Nálam öt pontos!

Letehetetlen.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vége… Nehéz összeszednem a gondolataimat.
Hannibalt – mert hát Hannibal-tetralógiáról van szó, no meg itt hiába mellékszereplő, nem elhanyagolható – először filmek révén ismertem meg. Ezért is anyunak hála. :) Volt egy időszak, mikor vonzott a gondolat, hogy el kéne olvasni könyvben is, de aztán nem jutottam hozzá, elfelejtettem megkeresni a könyvtárban, és a többi. Aztán a könyvtári 50 ft-os polcnál anyu megvette ezt (amit persze csak ma tudtam meg), én meg a hiányos borító miatt ajándékba kaptam A bárányok hallgatnakot. Hányszor bele akartam már kezdeni… De valahogy mégsem. Aztán @Thorpapa értékelései meghozták a kedvemet. Meg így legalább megtudtam, hogy ezzel kell kezdeni. :)

Kívánságlistás, ezt már az elején tudtam. Anyuval ma beszéltük is, hogy újabb sorozat (de rövidebb, mint a többi), amit be kell szerezni. De legalább már egy megvan. =D
Kicsit sajnáltam, hogy Lecternek olyan kevés szerepe volt benne, elvégre ő az, akit tényleg imádok, és aki miatt egyáltalán a kezembe vettem. Azért itt is megmutatkozott csodás, lehengerlő énje, én lehet, hogy benyúltam volna a rácsok mögé… Mondjuk attól is függ, hogy Hannibal Hopkins-e vagy pedig Cox. Ne haragudj Cox, de szerintem te szörnyű vagy… Illetve. Nem vagy egy Hopkins, na. :)
Francis meg… Volt, hogy undorodtam tőle (ajakleharapásnál, érdekes módon ez a kis apróság ütött nálam), volt, hogy részvétet éreztem iránta. És ez nem csak a gyerekkorára értendő. Szántam… Persze már a műben kiderül, hogy ő nem szán senkit, és nem is akarja. Ahogy a félelmet sem… Csak azért mégis… szerelmes lett a drága, és ezért elgondolkodott dolgokon. Meg amikor kitör rajta a tudathasadás… Fuh, az nagyon el lett találva!
Graham nem volt rossz karakter, csak azt sajnáltam, hogy nem derültek ki jobban az előzmények Lecterhez fűződő kapcsolatáról. Mondjuk a film vol 2. kárpótol ezért. :) A feleségét nem bírtam, rohadt kis szuka, egyértelmű a végén, hogy el fogja hagyni. A film ezért sem tetszett, mindkettőben happy end, és boldog család, no meg ott úgy tűnik, hogy vérszerinti fia.
Többi szereplőről annyira nem tudok mit mondani. Reba kellett bele, hogy D. megváltozzon, kihagyhatatlan szereplő, bár nekem nem volt teljesen szimpatikus. A nők nehezen vívják ki a rokonszenvemet. :) Crawford eléggé semleges maradt, mondjuk nem is az ő szerepe a fontosabb, hanem Grahamé.
A végén meg a csavar… Bámulatos! Ott vissza is kellett kicsit olvasnom, mert nem akartam elhinni, hogy csak úgy hirtelen így felbukkan… No meg persze Mollynak kell kinyírna. Miért nem lehetett az, hogy Mollyt megöli, aztán úgy nyírja ki valaki, akár a kissrác is?! Miért maradt életben a nő? Váá… idegesített, na. x)

Nagyon jó történet. Mostantól ráállok a Thomas Harris könyvekre.
Valamilyen szinten én megértem a Sárkányt. Nem tehet ő róla, hogy azzá lett amivé. Az a nagymama remélem a pokol tüzén hempereg az ördöggel.

Az eleje nagyon döcögős, ide-oda váltogat a nézőpontok között, vannak benne teljesen felesleges párbeszédek is, amik nem viszik előre a történetet.
Ezek ellenére, nagyon jó a hangulata, úgy fokozódik az izgalom, ahogy halad előre a nyomozás is. A végére azt az utolsó csavart nem tettem volna bele, de ez már inkább ízléskérdése. Attól kicsit megbomlott az egysége a könyvnek.
Kedvenc részeim, a Sárkány múltjának taglalása, és a küzdelme önmagával.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nagyon szeretem A vörös sárkányt. Meg egy kicsit a Sárkányt is. Meg Lectert is. Még akkor is, ha a lelkem mélyén egy helyesírás-náci haldoklik, a fordítási hibáktól legyengült immunrendszerén végleg áttört a hibákkal tűzdelt szöveg, ami mintha korrektúrát sem látott volna. Ezt végül is félre lehet tenni.
Valamiért Harris könyvei megragadtak, pontosabban azok alakjai. Azok közül is az aberráltabbak. A női alakok kifejezetten ellenszenvesek, – de lehet, hogy ez csak valami régi, amerikai mentalitás? – Mollyt kifejezetten utállom. Felajánlanak neki egy házat, ahol meghúzhatja magát és vélhetőleg nem ölik meg, ő meg húzgálja az orrát, hogy érintkeznie kell az ott lakókkal, stb. Fúj. Bár Reba azért elviselhető. És D., avh, a kisebbrendűségi komplexusa ennivaló, kicsit skizoid talán, kellő mértékben agresszív. A monomániája megfelelően stílusos, – és megeszik egy festményt. <3