A boszorkányok természetüknél fogva nem igazán társas lények, vezetőket pedig egészen biztosan nem választanak maguknak.
De nem létező vezetőik közül a legnagyobb tiszteletnek Wiharvész Anyó örvend közöttük.
Azonban még ő is kénytelen belátni, hogy a királyi udvar cselszövényeibe beleavatkozni jóval bonyolultabb, mint azt bizonyos színművek el szeretnék hitetni az emberrel…
Eredeti megjelenés éve: 1988
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek Cherubion
Halál · Wiharvész Eszmeralda (Anyó) · Ogg Gitta (Nagyi) · Hobó · Póré Magrat
Öt csillagos könyv ez is! Pratchett humora továbbra is zseniális és kicsit elborult, ami nálam nem egy hátrány.
Imádtam a három boszorkány cselszövéseit, persze a bolondot sem nem lehet nem szeretni.
De voltak itt trollok, törpök, szellemek, akik még egy koronát sem tudnak feltenni a fejükre, mert átesik rajtuk, újra repülhettünk boszi seprűn. Szóval továbbra sem kell nagyon komolyan venni a történetet. Sokat mosolyogtam rajta, és igazán kellemes olvasmány volt így az előző év végére.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti az elvont humort.
Utalások a mesékre is nagyon tetszettek, szóval olyan igazi Pratchett volt.
Továbbra is azt mondom, hogy szeretném elolvasni minden könyvét. :)
Sir ez nagyon jó volt, remélem fentről kapok egy kósza fejbólintást, mert egy újabb rajongója született.
Királydráma Korongvilágra hangszerelve… vagy amit akartok!
A változatosság kedvéért nem találom a szavakat.
Adott minden, ami egy királydrámába való: meggyilkolt király szelleme, elmenekített kiskorú trónörökös, új király, pár őrült, egy bolond, na meg a színészek.
Igazolj le mindenkit a Korongvilágra, ami alapból nem egy normális hely, és akkor még jön a Halál, a boszorkányok, élükön Wiharvész Anyóval, rengeteg mágia, némi Ankh-Morpork, meg a minden… Egy csipetnyi Grimméknek és a meséknek, de azért egy fél gondolatnyit kapott Csodaország is, és még sokan mások…
A végeredmény fergetegesen szórakoztató és jobbára kiszámíthatatlan, engem pedig sokadjára is lenyűgözött az a virtuozitás, amit Terry Pratchett írás címen művelt!
A boszorkány alfejezet részeit kedvelem a legkevésbé a sorozatból, de ez a kötet még így is tetszett. Fordulatos volt, nem hiányzott a pratchetti humor sem. NannyOgg egy hatalmas figura. Egyáltalán nem egy visszafogott, hanem buján beleveti magát az életbe. A hatalmas Ogg família erre fényes bizonyíték. Viharvész ezzel szemben kimért és szigorú. Magrat pedig megint csak egy teljesen különböző személyiség. Mégis jól tudnak együtt dolgozni. Összességében ez egy jó rész volt. Lassan újra kellene már olvasni.
Ez nagyon kellett!
Régen olvastam már ennyire szórakoztató történetet, ahol a humor nem erőltetett és az író nagyon jól használja a nyelv adta lehetőségeket. (Gratulálok a fordítónak is, hiszen nagyon jó munkát végzett, hiszen nem lehetett könnyű átültetni angolból a szófordulatokat)
Többször is meg kellett állnom az olvasásban, mert elkapott a röhögőgörcs. Terry Pratchett nagyon jól tudta időzíteni a humoros pillanatokat. Amikor az ember nem is számít rá, valami olyat tesz, ami nevetésre késztet.
A történet is jól fel volt építve, és csak sodort magával.
Egyszerűen úgy érzem, hogy belesétáltam a kelepcébe, hiszen ezt követően kénytelen leszek elolvasni a sorozat többi részét is (illetve amelyikből film is készült, olvasás után megnézni).
Csak ajánlani tudom mindenkinek! Én új kedvencet avattam :D
Bővebben: http://www.letya.hu/2020/01/terry-pratchett-veszbanyak/
Vészesen beleszerettem ebbe a sorozatba. Ez most tényleg tudott még egy szintet emelni az előző részhez képest, pedig már azért is oda voltam. Gördülékenyebb a történet, gyakrabban robbannak a humortöltetek, dobostorták és az írók céhe által jóváhagyott egyéb szórakoztató szófergetegek ®. Olvasás után állítólag többször is felnevettem álmomban (na nem mint egy mániákus, hanem mint aki ártatlanul jól szórakozik Ogg Nagyi egyik beszólásán), ez talán jelez valamit a korongvilág ragadósságából.
Sajnos ez most nekem csak 4 csillag, mert többnyire untam. Kicsit el is bizonytalanodtam a folytatást illetően, de a vége felé voltak olyan jelenetek, amiken felnevettem. Szóval adok még esélyt a sorozatnak. Még mindig a boszorkák a legviccesebbek, Ogg Ángyi hatalmas forma. Inkább velük töltöttem volna több időt, mint a főszállal.
Shakespeare összes röviden, sűrűn emlegetve a Grimmeket. És szerintem Tom Jones is itt van valahol. Na jó, Shakespeare összes röviden, ahol nagyobb hangsúlyt kaptak a clown-jelenetek. Meg a boszorkányok. De azért a királyok is igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, és még az erdő is megindul.
A legjobb mellékszereplő díját a viharnak ítélem oda.
Első Pratchett-könyvem, azt hittem sikerült alsorozatindítót választanom, de ez mellément. De most komolyan, volt bárki, aki kételkedett abban, hogy a Shakespeare-retellinget választom?
Népszerűtlen vélemény: nekem néha erőltetettnek hatott a humorizáló stílus. De én közismerten nem tudom értékelni a humort, szóval a hiba az én készülékemben van. Meg potenciálisan a fordításéban.
A történet egy kellemes ötvözése a Hamletnak meg a Macbethnek. Tetszett, ahogy kicsavarta a történetet, és a boszorkányok nagyon menők!
A világegyetemben egész idő alatt hózáporoznak a nyers inspirációrészecskék. Hébe-hóba egyikük eltalál egy befogásra kész agyat, ami aztán föltalálja a DNS-t, vagy a fuvolára írt szonátaformát, vagy egy módszert arra, hogy a villanyégő feleannyi idő alatt égjen ki. De a többségük mellémegy. A legtöbb ember leéli az életét anélkül, hogy egyszer is eltalálná egy.
Egyesek még ennél is pechesebbek. Ők kapják az összeset.
59. oldal
Gyorsan gyalogolt a sötétben, annak egyenes lépteivel, aki legalábbis abban biztos, hogy az erdőben, ezen a nedves és szeles éjszakán, különös és rettenetes dolgok fordulnak elő, és az ő.
41. oldal
Igazából az istenek sehol sem sakkoznak. Nincs elég képzelőerejük. Jobban szeretik az egyszerűbb, gonosz játszmákat, amikben az ember Nem Önnön Korlátain Túl, hanem Egyenest az Örök Feledésbe lép; az összes vallás megértésének kulcsa az, hogy az istenek elképzelése a mulatságról olyan Ki Nevet a Végén, amit letálisra ólmozott kockákkal játszanak.
5. oldal
Beméri királynő (670-722) portréja alatt üldögélt, akinek a szigorú szépsége
sokkal jobban tetszett volna neki, ha nem látta volna a királynőt valamivel
korábban aznap reggel keresztülsétálni egy falon.
Verensz próbálta elkerülni a falakon való keresztülsétálást.
Egy férfinak legyen tartása.
116. oldal
 | Korongvilág sorozat · Összehasonlítás |
 | Boszorkányok sorozat · Összehasonlítás |
