Időtolvaj (Korongvilág 26.) (Halál 5.) 128 csillagozás

Terry Pratchett: Időtolvaj

AZ ​IDŐ TERMÉSZETI KINCS, OKOSAN KELL BÁNNI VELE.

Mindenki több időt szeretne, és ezt a Korongvilágban csak a képzett szakemberek tudják biztosítani: a történelem tiszteletreméltó szerzetesei. Akik képesek az időt eltárolni; kiszivattyúzzák onnan, ahol csak kárba veszne, mondjuk a tenger fenekéről (mégis, mennyi időre van szüksége egy tőkehalnak?), és átpumpálják például a nagyvárosokba, amelyek lakói állandóan amiatt siránkoznak, hogy hová tűnt az a sok idő.

Míg mindig mindenki arról beszél, hogy ideje lenne lassítani egy kicsit, egy ifjú órásmester éppen valami elképzelhetetlent készül tenni: le akar állni. Jobban mondva az időt akarja megállítani, méghozzá úgy, hogy elkészíti a világ első valóban pontos óráját. Ami azt jelenti, hogy a történelem nagyra tartott szerzetesének, Lu-cének, és tanítványának, Ludd Lobsangnak fel kell gyorsítaniuk egy kicsit, hogy megállítsák az időmérőt, még mielőtt elindulna. Ugyanis amint a Tökéletes Óra elüti az időt, az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161841 · Fordította: Farkas Veronika

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

212 tag · 226 karc · Utolsó karc: 2023. július 27., 17:37 · Bővebben


Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Halál · Ogg Gitta (Nagyi) · Sto Heliti Zsuzsa · Patkányhalál · Cuki · Lu-ce (Söprögető) · Igorok · Nagy A’Tuin · Szoák Karcsi · Dögvész · Éhínség · Háború · Imkor · Lady Myria LeGion · Ludd Lobsang · Órafi Jeremiás · revizorok · Szólt · Tuskóhát

Helyszínek népszerűség szerint

Ankh-Morpork · Korongvilág


Kedvencelte 22

Most olvassa 3

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

Nincs olyan év, hogy ne olvasnék Pratchett mestertől. Szerencsére még évekig el vagyok látva újdonságokkal. Könyvei pedig számomra igencsak újraolvasósak, úgyhogy ezt a szép hagyományt igyekszem megőrizni.
Barangolásaim a Korongvilágban, kedvenc kaszásunk történetével folytatódott. Arra azért nem számítottam, hogy a távol – keletre fogunk utazni. Pratchett meglepett, nem is kicsit. Aki nem fogékony erre, vagy nem mozog otthonosan a buddhista tanokban, az igen el fog veszni benne.
Bevallom én is sokszor hasonlóképp jártam, és még párosult mellé egy kis tér – idő egyenlet, na itt már az egyszeri olvasó bajba kerülhet. Kezdő könyvnek semmiképp nem ajánlatos.
A Halál mint központi alak szokott jelen lenni ebben az alsorozatban, most itt viszont elég keveset kapunk belőle. Valakiknek bizony az időre fáj a foga, ezáltal meg akarják dönteni az egész Korongot. Válogatott hőseink ezt nem adják könnyen, a gonosz revizoroknak.
Feltűnik Zsuzsa tanárnő, Halál sem lesz rest elkerülni egy jó kis kalandot. Olyan hősök állnak majd mellette, mint a rettenthetetlen négy lovas. Bizony a Korong dacol a legendákkal, mert itt feltűnik egy titkos ötödik is. Zseniálisan voltak leírva ezek a figurák.
Lu – ce mester, és önjelölt tanítvány lévén pedig már említettem, hogy a keleti kultúrába tekintünk be, olyan Prattchet módira.
Igorok mellett nem mehetünk el, szó nélkül, és persze Farkas Veronika remek fordítása mellett sem. Nagyszerűen adta vissza ezeket a selypítős szerzeteket, néha nekem is percekig kellett kibogozni, hogy szegény Igor mit is akart mondani.
Kizárólag csak tiszta fejjel ajánlott az olvasása, és ha több időt tudsz rászánni, nem csak pár oldalt.

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161841 · Fordította: Farkas Veronika
vicomte P>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

Ez a könyv nem csak azért nem ajánlható a Korongvilággal csak most ismerkedőknek, mert a Halál-alsorozat ötödik része, hanem mert a nehézsúlyú buddhista filozófia keveredik benne a kvantumfizikával és a káoszelmélettel.
És ezek olyan témák, amelyekben nagyon kevesen mozognak otthonosan – és én is közéjük tartozom. Még szerencse, hogy némi kung-fu is akad benne. Amihez szintén nem értek, de viharos ifjúságom során számtalan Golden Harvest filmen szocializálódtam, uh. azokat a vicceket legalább simán vágtam. ;)

Az idő, mint mindnyájan tudjuk, relatív*. De – bármilyen nehezen felfogható is – állítólag volt olyan, hogy nem volt. És nem csak abban a formában, ahogy én szinte nap, mint nap átélem, hogy nem jut valamire**. Hanem úgy, egyáltalán.
Pratchett pedig ismét előrántja és a Korongvilág (és az egész Univerzum) létezésének szegezi a Tömlöc létsík csápos borzadályainál is rémisztőbb entitások, a Revizorok jelentette fenyegetést.
Még szerencse, hogy a Halál unokája, Zsuzsa, Söprögető a (franc tudja, talán valóban bölcs) szerzetes és persze Igor*** és egy fura ikerpár segítségével sikerül a Revizorokból embert faragni. :P
És az ember, mint tudjuk, már esendő…

* Nekem például közel másfél év kellett ahhoz, hogy megírjam ezt az értékelést. Sok ez vagy kevés? Szerintem még belefér, de ki tudja…
** Csak nagyon kevés dologra azok közül, amit igazán szeretnék.
*** Ebben a könyvben asszem ismét Igornak jutottak a legjobb poénok!

marschlako>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

Valószínűleg nem egy alsorozat utolsó két kötetével kellett volna kezdeni az ismerkedést a Korongvilággal (a Vadkanapó volt az első olvasmányom Pratchettől); feltehetően ennek tudható be, hogy nem lett magával ragadó élmény. Ráadásul az Időtolvaj nagyon nehezen indult be, hogy aztán a harmadánál nagyon belelendüljön, s én is egyre jobban belelkesedjem, de aztán sajnos az utolsó negyedére megint eléggé leült a történet, vagy legalábbis én veszítettem el az érdeklődésemet. Pedig amúgy Pratchett stílusa élvezetes, a karakterek is ígéretesek, csak hát a történet is egy kicsit olyan volt, mint az első üvegóra, aminek eltörött a rugója: töredezett. A revizorok egyébként erősen emlékeztetettek a Momo szürke uraira; legjobban pedig Lu-Ce szála tetszett.

A következő próbálkozás mindenesetre a Kisistenek lesz (tudom, ez sem az első kötet, de ezt már többen is ajánlották).

2 hozzászólás
risingsun>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

Bevallom, párszor elvesztettem a fonalat a könyv olvasása közben. De ha azt vesszük, hogy nem igazán vagyok járatos a keleti kultúrában és harcművészetekben, akkor az nem is olyan meglepő, mivel ezúttal Pratchett ez a területet vette igencsak sajátos és egyedi látásmódú górcsője alá. Humorban, szellemes fricskákban no és persze elgondolkodtató mondanivalóban ezúttal sincs hiány, csak ezúttal számomra volt nehezebben emészthető. Éppen ezért némiképp ki is lóg a Halál-alsorozatból, egyrészt mivel a korábbi kötetek könnyebben, jobban lecsúsztak, másrészt a Halál is nagyobb szerepet kapott bennük. Itt meglepően kevés alkalommal találkozunk vele, mégis ezek a történet, számomra, legemlékezetesebb pillanatai (akik olvasták elég csak annyit mondanom, hogy az Apokalipszis Öt Lovasa és már sejthetik, mire gondolok).

A bonyodalmak az Idő misztériuma körül forognak. Egyesek éppen arra törekednek, hogy megállítsák az eddig, korongvilági mércével, békésen csordogáló időt. Az új karakterként behozott szerzetesek (Lu-ce és Lobsang) az idő békés őrzői, megfigyelői útra kelnek, hogy helyreállítsák az idő természetes folyását. A mester és tanítványa páros dobja be a legtöbb humorbombát a történetbe, komoly hatást elérve a rekeszizmokra. Zsuzsa, a Halál lánya is felbukkan és fontos szerepet játszik a probléma csokoládéval való megoldásában…

Tipikus Korongvilág történet, mely tele van humorral és érdekes mondanivalóval. Nekem ezúttal meggyűlt vele a bajom a történetbe szőtt keleti téma miatt. Első Korongvilág (pláne Halál-alsorozat) könyvnek nem ajánlott, de sokadiknak mindenképp érdemes beiktatni.

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161841 · Fordította: Farkas Veronika
Szávitrí P>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

A Halál alsorozat a kedvencem a Korongvilágon belül (bár nagyon szorosan követik az őrség és a boszorkányok), ebben viszont alig szerepelt a Halál, sőt, még Zsuzsát is keveselltem, pozitív meglepetés volt viszont Ogg Nagyi felbukkanása.
Érdekes elmélkedés ez arról, hogy mitől is lesz ember az ember. A testi funkcióktól, az érzelmektől vagy mindkettőtől? És hát igen, a csokoládé nagyon erős fegyver. Hiányozni fog, Sir Pratchett!

1 hozzászólás
RZednik>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

„Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének,
Csak híre marad fenn karunk erejének”

Az idő… Bizonyosan Sir Terry is szívesen lopott volna még magának néhány órát, napot vagy évet, hogy a kiapadhatatlan ötlettárházából további Korongvilág – vagy éppenséggel másutt játszódó – regénnyel örvendeztessen meg bennünket. De sajnos úgy döntött, nem halogatja tovább a találkozást egyik kedvenc karakterével, s nem gyarapítja tovább papírra vetett történetei számosságát. Amiért nagy kár, mert kedvenc – időtolvaj :) – szerzőm sok-sok örömteli percet „lopott” az írásaival az életemből, s tett részesévé azoknak a nem mindennapi, sőt egészen rendkívüli kalandoknak. Egy élmény volt… és ..szottul hiányozni fog!
Revizor lelkületűek és nem revizor lelkületűek figyelmébe: OLVASSATOK PRATCHETTET! EZ PARANCS! Hogy miért, erre magától a mestertől „szállítom” a választ: „Ez az egész olyan, mint valami hipnózis. (…) A népek azért követik, hogy lássák, mi történik legközelebb. Közben azt mondogatják maguknak, hogy csak egy kis ideig követik, és akármikor abbahagyhatnák, ha akarnák – de sosem akarják. Mint valami átkozott varázslat.”

Shinzo>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

Jágca! És ezzel mindent elmondtam :) Hehe :)
Már az elején rájöttem, hogy ezt a könyvet olvasni kell, és ez nem vicc, mert van olyan, aminél nincs erre jobb szó. Pratchett mester ebben a sztoriban sunyi módon elrejtett mindenféle elmélkedős, agytekervényt rendesen összekuszáló, buddhista életfilozófiára hajazó hipotézist. És különben is, már magáról az Időről írni, elég abszurd dolog. A történet maga nagyon szórakoztató, elképesztő szereplőgárda sorakozott fel, mint pl. Lu-ce (a csak söprögető), az Apokalipszis négy lovasa (akikről kiderült, hogy öten vannak), a revizorok! (akik rájöttek, hogy nem is olyan könnyű embernek lenni), és végül Zsuzsa kisasszony (aki mintha emberibb oldalát mutatta volna). Valamint azt is megtudtuk, hogy a csokoládé mindent megold. Hmmm…. :)
Összességében, tetszett. Kezdésnek nem ajánlanám, de fanoknak kötelező.

and_rea P>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

Kifejezetten imádtam ezt a részt! De a Halál alsorozattal általában így vagyok, mégha ebben a részben maga a Halál nem is annyira hangsúlyos. Helyette sok másik rettenetesen érdekes karaktert kaptunk.

Zsuzsát ismerjük és szeretjük a logikájával és hidegvérével együtt.

Node itt voltak az idő történész-szerezetesek, ami már önmagában egy érdekes helyet és Rendet ismertetett meg velünk. Megállt már egyszer a történelemben az idő? És rendet kell teremteni az Idő vonalán.. itt ellopni egy kis Időt, ott odatenni.. és az emberek észre sem veszik, hogy valahol fogy az Idő, valahol terem.. mintha nem is lenne semmi fura a történelemben.

Aztán itt van az Apát, aki újra és újra kisbabaként születik újjá, és gügyög, „rágcsit” akar, meg játszit és úgy egyáltalán egy kis rosszaság; miközben fontos kérdésekben is helyt kell állnia.

És itt van Lu-ce, aki csak egy Söprögető? Node milyen egy Söprögető!!

És ebbe a Rendbe keveredik Ludd Lobsang, aki természeténél fogva tehetséges, mégpedig valahogy az Idő-vel van összefüggésben a tehetsége. És senki sem tudja hova tenni ezt a tehetséget, de kell neki egy Mester, mégpedig a Söprögető.

És ott van Jeremiás, aki órákat készít. És valahogy az Idő dologgal neki is fura tehetsége van, amit órakészítésben él ki.
És a Grémm mesékben megírt Üvegóra egy igazi kihívás bárkinek, aki megszállottja az Időnek.
És Jeremiás kap egy megfelelő szolgát is egy Igor személyében, és elkezdődik az Üvegóra elkészítése.

Nekem meglepő fordulat volt, amikor kiderül az Idő gyermekének születésével kapcsolatos dolgok.. A szülésnél Ogg Nagyi segítkezik, imádtam az Ő karakterét is ebben a könyvben. (A fiatal Ogg Nagyi, hm vajon milyen lehetett!) És ikrek születtek.. vagyis nem is ikrek, hanem valahogy kétszer született gyermek. Azaz egyik a másik, illetve a másik az egyik, csak egy kis idő eltolódással. És a végén Lobsang megtalálja önmagát, szó szerint, azaz Jeremiást, és valahogy megint egyek lesznek.

Imádtam a Revizorok jelenlétét. Ahogy emberi alakot öltenek ezek a halhatatlan, nem evilági hatalommal rendelkező, nem emberi lények, akkor elkezdődik valami fura bennük. Mert embernek lenni fura. És nem könnyű. Tele van logikátlansággal. És ezt még ők sem tudják feldolgozni. Imádtam, ahogy leírja, milyen gondolatok játszódnak le bennük az emberi lét felfedezésénél. Méghogy a test önálló dolgokat csinál? Még akkor is, ha az agy másképp gondolja? Például Lady LeGion hogy lehet, hogy elpirul, amikor Jeremiás rámosolyog? Meg csokoládét enni hogy lehet ennyire erőteljes érzés?

Ott volt még a tejesember.. Hogy lehet, hogy mindig mindenkinek friss tejcsit tud vinni? Szoák Karcsi úr, hm hm, fura vagy Te is. :) És ráadásul a neved visszafelé olvasva: Káosz!

Azokat a részeket is szerettem, amikor a Halál felkeresi a 4 lovasát, hogy kilovagolni hívja őket. Hiszen hát így megy ez, a lovasok kilovagolnak Apokalipszis idején. Node valahogy egyik sem akar már.. kis nyügisek lettek.. A kedvencem a Háború, ahol otthon valahogy az utolsó szó mindig Háborúnénak jut.. :)
Node azért amikor eljött az idő, csak kilovagoltak mindannyian a Halál oldalán, és megkezdődött a csata a Revizorok ellen. És kiderült, hogy volt egy 5. lovas is, maga Káosz úr, és Ő is bevetette magát mégegyszer a többi lovassal együtt.

És a végét imádtam!
Lobbsang felkeresi Zsuzsát. :)
És hát nugátos csokival is lehet tökéletes egy pillanat. :)

Erzsébet_Szászi>!
Terry Pratchett: Időtolvaj

Pratchett már megint zseniálisat alakított. Felkavarta, széthúzta, összenyomta, széttörte, összerakta, ellopta és visszaadta az IDŐt intha valami okosgyurma lenne). A szereplők nagyot alakítottak, különösen Lu-ce és Zsuzsa spoiler állt közel a szívemhez. Kicsit talán kevesebb volt benne a földön fetrengve röhögős jelenet spoiler, cserébe izgalmat és (jól kifordított) filozófiát kaptunk bőven. És azok a csokileírások… (Még jó, hogy most jött a Mikulás, így van itthon bőven édesség)


Népszerű idézetek

Judzsin>!

– Az életben, csakúgy, mint a reggeli gabonapehely esetében, jobb, ha az ember először elolvassa a dobozon lévő utasításokat – mondta Lu-ce.

413. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · gabonapehely · Lu-ce (Söprögető)
6 hozzászólás
imma P>!

– Hát, sajtra mindig szüksége lesz a világnak.

379. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Háború · sajt
3 hozzászólás
imma P>!

HA AZT SZERETNÉNK, HOGY AZ UTOLSÓ PILLANATBAN MEGFORDULJON A SZERENCSÉNK, AKKOR KI KELL TARTANUNK AZ UTOLSÓ PILLANATIG.

377. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Halál
Judzsin>!

[…] különböző nemzedékek játszották újra és újra azt az ostoba katasztrófát, azt üvöltve, hogy „Ne feledjétek a Kúm-völgyet!”, miközben pontosan ezt tették.*

* Minden kultúrának szüksége van egy ilyen csatakiáltásra, de nagyon kevésnek sikerül kitermelnie a teljes, cicomázatlan változatot, amely valahogy új szól, hogy: „Ne feledjétek Az Ellenünk A Múltkor Elkövetett Atrocitást, Amely ürügy Az Általunk Ma Elkövetett Atrocitásra! S a többi! Hurrá!”

211. oldal

Ligeia>!

– Haladnunk kell a korral. Úgy értem, egy átlagos városlakó tart talán az éhínségtől?
– Nem, azt hiszi, hogy az élelem a boltban terem – felelte Lu-ce.

351. oldal

Kapcsolódó szócikkek: éhínség · Lu-ce (Söprögető)
latinta P>!

    – Nem lehet, hogy most egy sört szeretnék? – próbálkozott a Háború.
    – Te nem szereted a sört, drágám.
    – Nem?
    – Nem, az csak bajt hoz rád.
    – Ó! És mi a véleményem a brandyről?
    – Ki nem állhatod a brandyt, drágám. A különleges zabpehelyitalodat szereted a vitaminokkal.
    – Ó, tényleg – felelte a Háború gyászosan. – Már el is felejtettem, hogy azt szeretem. – Bátortalanul a Halálra pillantott. – Elég finom – mondta.

272. oldal (Delta Vision, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Háború · Halál · sör
5 hozzászólás
latinta P>!

    Háborúné egykor valkűr volt, jutott a Halál eszébe. Ez is egy ok arra, miért kell nagyon vigyázni a csatatéren.
    – Téged még soha nem kísértett meg a házasság gondolata, öregfiú? – kérdezte a Háború, amikor a felesége kiment.
    NEM. EGYÁLTALÁN NEM. SEMMIKÉPPEN.
    – Miért nem?
    A Halál megdöbbent. Ez olyan volt, mintha egy téglától kérdeznék, nem érdekli-e a fogászat. Ennek a kérdésnek egyszerűen nem volt értelme.

272-273. oldal (Delta Vision, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Háború · Halál · házasság
2 hozzászólás
Dávidmoly>!

Zsuzsa a dobozra meredt.
Mindennap át kellett esnie ezen. Nevetséges volt. A Szömörce & Pralin még csak nem is csinált jó csokoládét. Csak vaj van bennük, cukor és…
Kotorászni kezdett a dobozban lévő barna papír szánalmas kis maradványai között, és kivett belőle egy csokoládét. Végtére is, senkitől sem lehet elvárni, hogy egyetlen szem csokoládét se egyen.
A szájába tette.
Afenébeafenébeafenébeafenébe! Nugátos volt! Az egyetlen bonbonja aznap, és akkor egy átkozott mű, átkozott rózsaszín-fehér, átkozott émelyítő, átkozott ostoba nugátot kap!
Nos, senkitől nem lehet elvárni, hogy ez számítson.* Jár még egy csokoládé.

*Ez így is van. Az olyan csokoládé, amilyet nem akart enni az ember, nem számít csokoládénak. Ez a felfedezés a gasztronómiai fizikának ugyanattól az ágától származik, amelyik megállapította, hogy a járkálás közben megevett dolgok nem tartalmaznak kalóriát.

118-119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sto Heliti Zsuzsa
RáczPéter>!

– Mit szeretett volna pontosan, asszonyom? – kérdezte a tanítónő. – Csak mert egy algebrafeladattal hagytam ott az osztályt, és ha befejezik, viháncolni fognak.
– Algebrával? – kérdezte madame Csicseri arra kényszerülve, hogy saját keblét bámulja, amit még soha senki más sem csinált. – De az túlságosan is bonyolult a hétévesek számára!
– Igen, de erről nem tájékoztattam őket, és eddig nem derült ki számukra – felelte Zsuzsa.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: algebra · Sto Heliti Zsuzsa
imma P>!

A Halál egy llamedosi elfekvőben találta meg a Dögvészt. A Dögvész szerette a kórházakat. Ott mindig el tudta foglalni magát.
Pillanatnyilag éppen az „És most mosson kezet!” táblát próbálta eltávolítani egy repedezett mosdókagyló mellől.

230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dögvész

A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Mark Lawrence: Bolondok hercege
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: Pokoli balhé