Kifejezetten imádtam ezt a részt! De a Halál alsorozattal általában így vagyok, mégha ebben a részben maga a Halál nem is annyira hangsúlyos. Helyette sok másik rettenetesen érdekes karaktert kaptunk.
Zsuzsát ismerjük és szeretjük a logikájával és hidegvérével együtt.
Node itt voltak az idő történész-szerezetesek, ami már önmagában egy érdekes helyet és Rendet ismertetett meg velünk. Megállt már egyszer a történelemben az idő? És rendet kell teremteni az Idő vonalán.. itt ellopni egy kis Időt, ott odatenni.. és az emberek észre sem veszik, hogy valahol fogy az Idő, valahol terem.. mintha nem is lenne semmi fura a történelemben.
Aztán itt van az Apát, aki újra és újra kisbabaként születik újjá, és gügyög, „rágcsit” akar, meg játszit és úgy egyáltalán egy kis rosszaság; miközben fontos kérdésekben is helyt kell állnia.
És itt van Lu-ce, aki csak egy Söprögető? Node milyen egy Söprögető!!
És ebbe a Rendbe keveredik Ludd Lobsang, aki természeténél fogva tehetséges, mégpedig valahogy az Idő-vel van összefüggésben a tehetsége. És senki sem tudja hova tenni ezt a tehetséget, de kell neki egy Mester, mégpedig a Söprögető.
És ott van Jeremiás, aki órákat készít. És valahogy az Idő dologgal neki is fura tehetsége van, amit órakészítésben él ki.
És a Grémm mesékben megírt Üvegóra egy igazi kihívás bárkinek, aki megszállottja az Időnek.
És Jeremiás kap egy megfelelő szolgát is egy Igor személyében, és elkezdődik az Üvegóra elkészítése.
Nekem meglepő fordulat volt, amikor kiderül az Idő gyermekének születésével kapcsolatos dolgok.. A szülésnél Ogg Nagyi segítkezik, imádtam az Ő karakterét is ebben a könyvben. (A fiatal Ogg Nagyi, hm vajon milyen lehetett!) És ikrek születtek.. vagyis nem is ikrek, hanem valahogy kétszer született gyermek. Azaz egyik a másik, illetve a másik az egyik, csak egy kis idő eltolódással. És a végén Lobsang megtalálja önmagát, szó szerint, azaz Jeremiást, és valahogy megint egyek lesznek.
Imádtam a Revizorok jelenlétét. Ahogy emberi alakot öltenek ezek a halhatatlan, nem evilági hatalommal rendelkező, nem emberi lények, akkor elkezdődik valami fura bennük. Mert embernek lenni fura. És nem könnyű. Tele van logikátlansággal. És ezt még ők sem tudják feldolgozni. Imádtam, ahogy leírja, milyen gondolatok játszódnak le bennük az emberi lét felfedezésénél. Méghogy a test önálló dolgokat csinál? Még akkor is, ha az agy másképp gondolja? Például Lady LeGion hogy lehet, hogy elpirul, amikor Jeremiás rámosolyog? Meg csokoládét enni hogy lehet ennyire erőteljes érzés?
Ott volt még a tejesember.. Hogy lehet, hogy mindig mindenkinek friss tejcsit tud vinni? Szoák Karcsi úr, hm hm, fura vagy Te is. :) És ráadásul a neved visszafelé olvasva: Káosz!
Azokat a részeket is szerettem, amikor a Halál felkeresi a 4 lovasát, hogy kilovagolni hívja őket. Hiszen hát így megy ez, a lovasok kilovagolnak Apokalipszis idején. Node valahogy egyik sem akar már.. kis nyügisek lettek.. A kedvencem a Háború, ahol otthon valahogy az utolsó szó mindig Háborúnénak jut.. :)
Node azért amikor eljött az idő, csak kilovagoltak mindannyian a Halál oldalán, és megkezdődött a csata a Revizorok ellen. És kiderült, hogy volt egy 5. lovas is, maga Káosz úr, és Ő is bevetette magát mégegyszer a többi lovassal együtt.
És a végét imádtam!
Lobbsang felkeresi Zsuzsát. :)
És hát nugátos csokival is lehet tökéletes egy pillanat. :)