A Korongvilág sorozatból az Őrség alsorozat mellett Halál saját sorozata az, ami leginkább belopta magát a szívembe, és talán a Gördülő könyvek nem Pratchett egyik legerősebb regénye, mégis kellően szórakoztató, egyszerre humoros, tanulságos, érzelmes és elgondolkodtató, csakúgy, mint a többi műve.
Pratchett már egyszer górcső alá vette a show-business világát a Mozgó képekben, akkor Hollywood és a filmvilág kapta meg a Korongvilág-szűrőt, most pedig a szórakoztatóipar másik szeglete, a rock-, illetve könnyűzene kapta meg a magáét Sir Terry éleslátó, elmés humorából. A regény egyszerre pedzegeti a zene emberi lélekre gyakorolt végtelen erejét (nem véletlen az eredeti cím), a showbiz varázsát és annak árnyoldalát, a lázadás, útkeresés, kitörni vágyás hatalmas hajtóerejét, Halálon keresztül pedig a depresszió, identitásválság és tehetetlenség érzését is. Pratchett varázsa abban rejlik, hogy ezeket az egyébként baromi súlyos témákat annyira könnyedén tudja a komédia segítségével egyszerre könnyed, közben mégis tartalmas egésszé gyúrni, ahogy talán senki más.
Mondanám, hogy Halál egyedül is elvisz egy teljes regényt a hátán, de pont, hogy Halálnak most segítségre van szüksége, régi és új szereplők egyaránt előbukkannak, hogy egyszerre siessenek kedvenc kaszásunk és a Korongvilág megmentésére. Zsuzsa személyében egy meglepően szerethető és erős karaktert kaptunk, és a kisebb szerepekben felbukkanó újoncok is üde színfoltokként jelennek meg a Korong lakóinak népes táborában.
Gyengesége igazán nincs is, egyszerűen ezt most csak nem éreztem annyira kiemelkedőnek, mint sok másikat, tökéletesen meg azért mégsem lehet mindegyik. (Nekem az erősen magyarosított zenei utalások annyira nem jöttek be, de ez ízlés kérdése, de azért jár a piros pont, hogy nem tükörfordított zenekarneveket kaptunk.) Jó erős 4 csillag, bár Patkányhalálnak még külön járna másik öt is.