Érdekes ​idők (Korongvilág 17.) (Széltoló 5.) 91% 147 csillagozás

Megkövetem magam, az Erik értékelésénél spoiler még azt írtam, nem nyerte el túlságosan a tetszésem Széltoló, most azonban megváltozott a véleményem. Az Érdekes idők az elejétől a végéig szórakoztató volt, különösen az Ezüst Horda alakított nagyot. Szegény, naiv Széltoló, majdnem elhitte, hogy jóra fordulhat a sorsa! Alig várom, hogy végigkövessem a kalandjait XXXXX-en is.

Engem Pratchett megvett magának az első találkozásunkkor, csak ismételni tudom azóta, hogy mennyire jó – vicces (de annyira, amikor olvasok tőle, minden más vicces írás hatalmas lemaradással következik mögötte), okos (tele van ragyogó utalásokkal, győzze csak az ember észrevenni, biztosan rengeteg mellett elmegyek, de még így boldog felismerések sorozata olvasni), és (bármekkora szó is) igazi humanista (minden humor ellenére sziklaszilárd elvek vannak a regényekben).
Nem sorrendben olvasok tőle, nem tudom, hogyan viszonyul az Érdekes idők a sorozat többi kötetéhez, de nem is hiányzik ez, megáll önmagában. (Mondjuk az Őrség-alsorozatból eddig Vinkó Szilárdról olvastam és ő jobb karakter, mint Széltoló, aki ennek a regénynek a főszereplője, de persze úgy értem ezt, hogy Széltoló nagyon jó, Vinkó pedig nagyon-nagyon jó.)
Az Érdekes időkben benne van Kína történelme, a forradalmak természete, a nagy elvek szerint élt élet hamissága, az egyszerűség és (túlzott) kifinomultság ellentéte – mindez egységben, prédikálás nélkül és nagyon viccesen.
Egyetlen fenntartásom maradt csak: Ankh-Morpork a (nyugati) demokrácia és értékrend jelképe (miközben persze nincs elhallgatva számos hibája sem), de valahogy visszás lett Kínával való szembeállítása. Az eddigi regényekben ugyanúgy megkapták a magukét a bemutatott más kultúrák, mint Ankh-Morpork, de a jó oldalaik is el voltak ismerve – Ankh-Morpork itt folyamatosan a példakép volt, Kínáról kiderültek a visszásságai, egyértelműen jogosan, és természetesen mindegyik kifigurázásával csak egyetérteni lehetett, de mintha túlfutottak volna ezek, olyan lett a bemutatása, mintha jó oldala nem is lenne.

Egy munkatársamtól adta kölcsön ezt a könyvet, és ez volt az első Terry Pratchett-könyv, amit olvastam. Nem is értem, eddig miért hanyagoltam a műveit! Talán mert fantasy, és sok próbálkozás után sem tudtam valahogy ráhangolódni a klasszikus fantasyra könyvben. Talán azért is, mert sorozat, és nagyon hosszúnak tűnt. De ez egyben paródia is, ráadásul a sorozat nem folytatásos, minden kötet egy komplett sztori. És eszembe jutott a borítóról, hogy van egy ilyen PC-s játék is, olvastam róla régebben, onnan ismerősek voltak a szereplők.
Így hát belevágtam, és tetszett! Ráadásul a könyv is jó választás volt, mert az egész egy középkori Kína-paródia, benne egy kis Japánnal is. Forradalmárok, nehéz, hangsúlyokra és szótagokra épülő nyelv, és még egy konfuciánus hivatalnokvizsga-paródia is van benne. A szálak néha összefutnak, néha szét, de a történet során egyrészt Széltoló szerencsétlenkedéseit követhetjük nyomon, akit csak úgy berángattak, hogy oldja meg a problémát, másrészt a Cohen, a barbár vezette Ezüst Hordát, a harcos nyugdíjasklubot. Az egyik kedvenc részem az volt velük kapcsolatban, ahogy próbálnak megismerkedni a civilizált viselkedéssel.
Egyszóval szórakoztató kötet, jók a poénok, de időnként elgondolkodtató is. Valószínűleg még fogok olvasni Pratchettől máskor is!

Remek volt ez a könyv, a nagy kínai birodalom megjelenítése és paródiája. Majdnem-hősökkel, majdnem-varázslókkal a színen, intrikákkal és cselvetéssel. Széltoló és Conan Cohen a barbár egy kötetben? Cohen és csapata még megöregedve, zsémbelve is zseniális. Eddig a Halál sorozat volt a kedvencem, ez a kötet felsorakozott melléjük.

Érdekes.. nekem ez a szó negatív egy ideje..és mostanában eléggé negatív is vagyok.. próbálnám lekötni magam könyvekkel, sokszor nem megy.. na erre a könyvre is lehet elsőre azt mondanám.. Milyen volt? Ér…rdekes.. az elején döcögős.. betudtam a hangulatomnak.. de nem csak az volt, egy része jóval pörgősebb és jobb..Ezt amúgy miért csinálják sok könyvnél?? Le is tennéd néha olyan unalmas az eleje, aztán A már ismert szereplőkhöz köthető viselkedésükben és a szokásos poénokban nem csalódhatunk most se.
    – Mija?    
Széltoló ismét varáSzlás helyett a menekülés, túlélés nagymestere. Most se ő irányítja helyzetét – inkább a Sors játszik megint, és holmi pillangók szárnyalnak ..- és ugyan sok minden rajta múlik, a történetben más főszereplők is előkerülnek:
Feltűnik Dzsingisz a troll fogaival..
    – Mija?     hát COHEN a barbár! És verbuvált ám egy csapatot, az Ezüst Hordát! És Szafalá Tan'tó Úr közreműködésével viccesen elegyedik a Barbárság és a Civilizáció :)
    – Mija?    
Na meg ott a Vörös Hadseregspoiler, életkorban kissé eltérspoiler a Hordától, de komoly szerepük lesz.. ééés Kétvirág is előkerül, nem is akárhogy..
Megtudjuk milyen az, mikor a Korongvilág unalmas felén, történik vmi „Érdekes időkben”

Ezúttal a keleti végeket parodizálja ki Pratchett Széltoló segítségével. Szeretem ezt a dilinyós (vagy nem is annyira dilinyós?) Varászlót, így nagyon örültem, hogy ezúttal vele találkozhatok. spoiler
A Horda pedig egyszerűen fenomenális! spoiler

Eddig talán ez volt a legjobb Korongvilág regény, amit olvastam, de mindenképpen a legjobbak közül való. Az idáig is kedvenc Széltoló most sem okozott csalódást, de a könyv csúcsa az Ezüst Horda, és persze Cohen, a barbár…szenzációs volt. Számos alkalommal könnyesre nevettem magam rajtuk.

A könyvet pedig külön köszönöm @legrin -nek. Örök hálám érte.

Tanulság: Figyelni kell az olyan apró részletekre is, mint amilyen egy lepke pillangó szárnyának a mintázata.

Úgy került hozzám a kötet, hogy majd elolvasom, ha majd egyszer megöregszem (ettől jobban), de az elmúlt hét közepén belelapoztam kicsit éés ott világított Dzsingisz Cohen meg az ezüsthorda, én meg nem tudtam letenni. Majd az elmúlt hétvégén felkerült a telefonra és felolvastattam aminek az lett a vége, hogy konkrétan maradandó agykárosodást szenvedtem vélhetően az elhangzott töméntelen sületlenségtől. Nagyon fárasztó tud lenni ahogy folyamtosan csapong egy egy poén okán. Még, hogy a vörös hadsereg meg Szafalá úr! Ez a kötet annyira durva, hogy 18-as karikát érdemel, meg zsugorfóliába árusítást, már ha egyszer újranyomnák persze … :D

na nem bírtam ki… egy nap alatt elolvastam és most éjjel kettő van. Mállotviksz Néne mellett Széltoló a másik kedvenc Pratchett figurám, és igazán jó kedvre derített a regény. (bár azért szurkoltam hogy szegény srácnak jusson valami pozitív, legalább egy kis sültkrumpli, ifjú hölgyek társaságában, és némileg szomorkodtam hogy nem így történt).
néha bosszantott, hogy olyanra utalnak a poénok amit nem értek, vagy rossz a fordítás, időnként befigyelt egy-egy elírás is, de ezért nem vonok le csillagot. csak sikerüljön fölkelni holnap reggel…