Cseles 68 csillagozás

Terry Pratchett: Cseles

Cseles kurkász – a csatornák böngésze, aki a dickensi London nyomorában él.

Az összes senki tudja, ki ő. De azok közül, akik számítanak valakinek, senki.

Régebben tudta, milyen jövő vár rá: olyan, amely csupa téglafalú alagútból és rengeteg mocsokból áll. Ám amikor megment egy bajba került ifjú hölgyet, akkor kerül csak igazán nagy katyvaszba.

Ettől kezdve mindenki, aki számít valakinek, őt akarja elkapni.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Róla szól: Charles Dickens

>!
Delta Vision, 2014
384 oldal · ISBN: 9789633950036 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Delta Vision, 2013
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314827 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Viktória királynő · Solomon Cohen · Albert Coburg herceg · Cseles · Henry Mayhew · Sweeney Todd


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Terry Pratchett: Cseles

Elkötelezett híve vagyok Sir Terry Pratchett munkásságának, de erről a regényéről a legnagyobb tiszteletem mellett sem tudok egyebet mondani, csupán annyit, hogy „jó volt”, holott a mester egyéb műveire többnyire a zseniális, lenyűgöző, szívbe markoló és elgondolkoztató jelzők megfontoltan visszafogott használatával igyekszem felhívni a figyelmet, még oly’ esetekben is, mikoron az ifjúsági regények tárházát gyarapítja az épp befejezett kötet, mint jelen esetben.
Hovatovább természetesen nem azt állítom, hogy ne emelkedne ki e kötet a serdülők és serdületlenek számára írt regények egyre sekélyebb és csalóka zátonyokkal teli tengeréből, ám sajnos nem dús vegetációjú szigetként, miként azt az Égből szőtt kalap teszi, csupán szirtként, melyen megpihenhet ugyan a fáradt utazó, ám vissza nem vágyik reá.

S hogy mire föl e sommás kijelentés?
Nos, nem tagadom, könnyed és humoros olvasmányra számítottam, amelyben egyenlő arányban jelentkezik a társadalmi és egyéni felelősségérzet nevében szót emelő lelkiismeret, valamint az ironikus és szatirikus fricskák, melyek a XIX. század középső harmadára céloznak ugyan, ám nem vétik el a XXI. századi olvasót sem. Való igaz, a könnyedség – olyasféle értelemben, melyet olvasmányosságként határoz meg az irodalomtudomány – nem hibádzik, hiszen jómagam is alig több mint egyetlen nap alatt értem a könyv végére. S persze humor is akad a sorok között, ám valahogy fakónak érződött, s nem volt elég éles a szatíra pengéje, amivel a szöveg odavág a visszásságoknak.
A történet pedig, nohát, vitathatatlan, hogy a sablonos szó nyilvánvaló túlzás lenne rá, de a tipikusan ifjúsági már olyan kifejezés, amellyel nem tudnék vitába szállni.
A regény címszereplője, habár számos tekintetben ízig-vérig a viktoriánus londoni nyomornegyedek gyermeke és foglalkozását tekintve az egyik legkevésbé attraktívat, a csatornakurkászokét mondhatja magáénak, mégis olyan tulajdonságokkal, képességekkel és mentori támogatással rendelkezik, amelyek miatt szerepjátékos körökben a „tápos” illetve a „mesélő kedvenc karaktere” eposzi jelzőkkel illetnék. S sajnos a cselekményszövésben akadnak olyan hiátusok, amelyek fölött egy ifjú olvasó nagyon is könnyedén túlteszi magát, ám a hozzám hasonló őszbe csavarodó fejű úriemberek már nem hunyhatnak szemet. Némely hajmeresztő fordulat és az a könnyedség, amellyel Cseles ifiúr a szédületes tempóban változó körülményekhez alkalmazkodik, nem vinné el a pálmát a történeti és szereplői hitelesség soha nem csituló versenyében.

Ám minden kifogásom ellenére le kell szögeznem, hogy ez egy remek regény.
Olyan, amelyet nyugodt szívvel lehet bármely kiskamasz kezébe nyomni (bár úgy vélem, hogy elsősorban talán a fiúk tetszését fogja elnyerni), mert a kisebb történelmi fikciók és csúsztatások dacára a számos nevezetes szereplő, Charles Dickens-szel az élen, valamint a korabeli London színének és fonákjának bemutatása garantálja, hogy egy hatalmas élménnyel és jó néhány érdekes gondolattal lesznek gazdagabbak azon fiatalok, akik az olvasásával ütik el az időt.
S netán némely kötelező és ajánlott olvasmány iránti idegenkedésük is oldódik némileg.

TiaManta>!
Terry Pratchett: Cseles

Gondolom nem sokan tesznek főszereplőnek csatorna kurkászt. Persze Sir Terry Pratchett-től nem meglepő az ilyesmi. Fura szereplői ettől is érdekesek.
Mindenképp el kell vonatkoztatni a Korongvilág regényektől. Itt is megvan az a stílus mint minden könyvében csak valahogy modorosabban. Hisz mégiscsak a viktoriánus Anglia a helyszín. Továbbá a humor is, de sokkal jobban bele simul észrevétlenül, rejtőzködően a szövegbe, mint máskor. Mint az itt is fellelhető, máshonnan is merős büdi kutya.
Kedves kis történet, komor, de néhol talán kicsit naiv. Vannak még továbbá történelmi személyek is. ..
És félúton rájövök hogy: „Hmm várjunk csak, valójában ez egy szerelmi történet."

pat P>!
Terry Pratchett: Cseles

Hogy ki a könyv célcsoportja? Olyan párok, ahol az egyik fél Pratchett, a másik pedig Dickens elkötelezett rajongója. A viktoriánus Londonban játszódó könyvek kedvelői, Sweeney Todd imádóival az élen. Olyan olvasók, akiknek Dickens vagy más viktoriánus írók körmondatai könnyeket csalnak a szemükbe. Magyartanárok, akik mondatelemzéssel szeretnék szívatni a gondjaikra bízott ifjúságot. Elvetemültek, akiknek zsigeri gyönyörűséget okoz, ha többé vagy kevésbé ismert valós történelmi személyekkel találkozhatnak egy regény lapjain, és olvashatnak utánuk a wikipédián. Pratchett rajongók, akik szeretnék kicsit pihentetni a rekeszizmukat. Fiatal olvasók, akik rendkívül jól tudnak kuncogni a szellemesen körülírt altesti (nem csak szexuális) utalásokon, és már nem kapnak sokkot az ábrázolt világ sötétebb oldalától (14 év alatt semmiképpen, talán inkább 16). Ifjúi lelkületüket megőrző felnőttek, kimunkált humorérzékkel.
Az egyetlen (általam ismert) metró-kompatibilis Pratchett. Mert az állandó belső mosoly nem látszik.

11 hozzászólás
Hollóhát>!
Terry Pratchett: Cseles

Szegény Cselessel az az egyetlen baj, hogy a Sajogi Stefánia könyvek túl jók. Meg a Fantasztikus Mauríciusz, ha már itt tartunk. Ilyen szomszédok mellett nehéz érvényesülni. Pedig a Cseles is magával ragadó mese, még ha nem is olyan emlékezetes.
Amint túltettem magam azon, hogy nem a Korongon járunk, (ami lényegesen nehezebben ment, mint gondoltam), jóleső izgalommal tudtam figyelni a kis csatornatöltelék cselezését. Talán ha olvastam volna Dickenst, még jobban megfog.

Nienna001 P>!
Terry Pratchett: Cseles

Nagyon lassan indult el ez a könyv. Ismerkedtünk a világgal, elidőztünk benne, időnként elejtve megtaláltunk egy információ morzsát… Csak a legvége sikerült pörgősre, de az nagyon. Pratchett úrnak ez egy másik oldala, olyan aminek nem sok köze van a Korongvilághoz, vagy a hangosan nevetős olvasáshoz. Itt is van humor, nem akasztotta szögre a szerző, de egy visszafogottabb fajta. A stílus pedig kacifántosabb, modorosabb, de ez illik is London viktoriánus korabeli világához. A nyomor sokféleképpen ütötte fel a fejét, szerencsére Pratchett mellőzte a naturalista részletezést, de ugyanakkor el sem akarja fedni a korabeli valóságot.

Cseles és a szereplők megkedvelhetők, bár ez is csak lassan fejlődött ki nálam, leginkább a zsidó Solomon volt a kedvenc a történetben. Sokkal több minden van ebben az idős úriemberben, mint ami elsőre látszódik!

_Numb_>!
Terry Pratchett: Cseles

Cseles története mindenképpen megérte az olvasást, bár úgy éreztem, hogy nem én voltam a célközönség mégis élveztem. Személyszerit azonban még mindig a Korongvilág szerelmese maradok, ezt pedig majd a gyerkőcömnek fogom ajánlani, ha lesz.

szdius84>!
Terry Pratchett: Cseles

Ennél a könyvnél kapásból 2 címkét nem értek: az egyik a humoros, a másik az ifjúsági. Még felnőtt fejjel is kínszenvedés volt végigolvasni, akkor megkérdezném, hogy melyik kamasz olvasná el szívesen? Általában elég gyorsan szoktam haladni a könyvekben, ha leköt, akár 100 oldalt is képes vagyok egyhuzamban elolvasni, itt viszont fejezetről fejezetre küzdöttem magam előre. A könyv felénél már úgy voltam, hogy most már jó lenne, ha történne is valami. A humorról nem is beszélve, egy árva poént nem találtam az egész könyvben, persze lehet, hogy nekem rossz a humorérzékem…
Terry Pratchettnek egy olyan írói stílusa van, hogy azt vagy imádják az emberek, vagy nem tudnak vele mit kezdeni. Úgy látszik, én az utóbbi kategóriába tartozok. Korábban már próbálkoztam a Korongvilággal, de ott úgy jártam, hogy a második kötet feléig jutottam, és azt mondtam, köszönöm, ennyi elég volt.
Nem lenne rossz ez a könyv, de annyira nem szól semmiről, hogy nagyon nehezen kötött le. Talán az utolsó három fejezet felforgatja kicsit az állóvizet, de egyébként semmitmondónak találtam.

gyoengyi>!
Terry Pratchett: Cseles

Kicsit tartottam ettől a könyvtől, nem tudtam, hogy mire számítsak, mennyire fogom én ezt szeretni. Végülis érdemes volt elolvasni, ha nem is ez a legjobb könyve az írónak. Kifejezetten tetszett a könyv nyelvezete, a viktoriánus kori London hangulata, és a humor, ami nem a hangos nevetésre késztető fajtába tartozik, de azért mosolyt csal az olvasó arcára. A karakterek érdekesek, a történet viszont elég egyszerű és csak lassan indul be. Ettől függetlenül jó kis olvasmány volt, de annyira nem fogott meg, mint az író Korongvilágon játszódó történetei.

kat_fromthemoon>!
Terry Pratchett: Cseles

Így kell megírni egy sztori szempontjából igazából elég középszerű regényt. Pratchett a szavak mestere volt, ez kétségtelen. Zseniális nyelvezet, humor, érdekes karakterek, magával ragadó hangulat és korszellem. És a történet? Ugyan kérem, ki a fenét érdekel ezek után a történet. :)

arsenal0522>!
Terry Pratchett: Cseles

Mindig érdekes, amikor egy „beskatulyázott” író másban próbálja ki magát, mint amit megszoktunk tőle (lásd J.K. Rowlings: Átmeneti üresedés). Pratchett úrról is mindenkinek a Korongvilág zseniális sorozata juthat eszébe, ebben a könyvben azonban a dickensi London világát eleveníti meg (sőt, maga Dickens is fő szereplője a könyvnek). Maga a cselekmény is elég érdekes, a szereplőábrázolások tökéletesek, a helyszín leírások nagyon valóságosak, szinte London csatornáiban érzi magát az ember olvasás közben (legutóbb Gaiman Sosehol-ja varázsolt ennyire vissza Londonba). Dickens és London rajongóknak kötelező, de a Korongvilág megszállottjainak is érdemes egy próbát tenni vele.


Népszerű idézetek

imma P>!

Az eső olyan erővel zúdult le Londonra, hogy táncoló vízfalnak tűnt, amelyben minden esőcsepp a szomszédaival küzd az elsőségért a levegőben, arra várva, hogy szétplaccsanhasson.

(első mondat)

arsenal0522>!

Ő nem volt tolvaj; egyáltalán nem. Hanem csak… hát, nagyon tehetségesnek bizonyult a dolgok megtalálásában. Végtére is, időnként leesik egy s más a kocsikról és a hintókról, nem? Cseles életében nem nyúlt még más zsebébe. Már azt az egy-két alkalmat leszámítva, amikor a más zsebe annyira nyitva volt, hogy mindenképpen kiesett volna belőle valami, amit ebben az esetben Cseles ügyesen elkapott volna, mielőtt földet ér. Ez nem számít lopásnak; ha úgy vesszük, ez csak a köztisztaság fenntartása […]

22. oldal

Uzsonna >!

[…] a felelősségvállalás az üllő, amelyen a férfit kovácsolják.

222. oldal

arsenal0522>!

Hoppmariska sírni kezdett; rendes lány volt, és mindig olyan benyomást keltett, mint aki valahonnan máshonnan jön, és csak most érkezett. Ibolyaszezonban ibolyát árusított a hölgyeknek, más időkben pedig bármit, amit szerezni tudott. Egyáltalán nem volt ügyetlen zsebtolvaj, mivel úgy nézett ki, mint egy igen hiányos fogazatú angyal, akit fejbe vágtak valamivel […]

59. oldal

imma P>!

Sajnálatos módon a kedvenc szlengkifejezésemet a modernsége miatt nem tudtam beleilleszteni; úgy szól, hogy tuppence more, and up goes the donkey, ami szó szerint azt jelenti, hogy „még két penny, és felmegy a szamár is”, és a vándorakrobatáktól ered, akik egy szamáron hurcolták magukkal a kellékeiket, és miután felálltak emberi piramis alakba, ezt szokták volt mondani. De persze a szamarat soha nem emelték a csúcsra, mert mindig kellett még két penny.

381. oldal

arsenal0522>!

– […]Azt hiszem, a Mr Coutts bankjában dolgozó emberek a te embereid, úgyhogy azt javasolnám, helyezd el a pénzedet náluk, ahol biztonságban lesz, és kamatozni fog. Ez tényleg remek kis tartalék!
– Kamatyozni? Miért kamatyolna a pénz?
Szaporodás végett – felelte Solomon.

199. oldal

imma P>!

[…] kicsit kifulladva érkezett meg az előző nap látott borbélyüzlethez, és ekkor először pillantott a kis névtáblára, amelyen az állt, hogy: Mr. Sweeney Todd, borbély-felcser.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sweeney Todd
arsenal0522>!

– Egyébként, rettenthetetlen barátom, talán érdekelhet, hogy az imént közölték velem, miszerint Mr. Sweeney Todd hat úriember torkát vágta el borotvájával a héten, akik hajvágásra és borotválásra jöttek hozzá. És ha nem ilyen bámulatosan cselekszel, te lettél volna a hetedik. És ez volt a legjobb nadrágom! – Ezt már kiabálta, vagyis, pontosabban, rikoltotta, mivel Cseles végighányta a reggelijével.

147. oldal

Uzsonna >!

… talán inkább előbb, mint utóbb, egy fiúnak el kell döntenie, milyen emberré is akar válni. Hogy játékos lesz, vagy bábu…?

88. oldal

imma P>!

Henry Mayhew-nek, amiért megírta könyvét
És Lynnek minden egyébért a világon

(ajánlás)


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A herceg
Nancy Springer: Az eltűnt márki esete
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
David Walliams: A nagy szökés
Paul Stewart – Chris Riddell: Doktor Morcos Viháncligetből
Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet
Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Leiner Laura: Hullócsillag
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Az ellopott időgép
Marcus Sedgwick: Kísértetek és ketyerék