Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A tűz lelke I-III. (Az igazság kardja 5.) 44 csillagozás
Jagang császár hatalmas hadserege Középföld felé nyomul, hogy elsöpörje D'Hara urának, Richard Rahinak és hitvesének, Kahlan Amnelnek szövetséges hadait. Ám még mielőtt sor kerülne a csatára, Jagang serege egy aprócska ország, Arderia felé veszi az irányt, ahol a régi korok egyik leghatalmasabb varázslójának legyőzhetetlen mágikus fegyverei, a Birodalmi Strázsák őrzik a határt. Az Álomjáró is jól tudja, a fegyverek megszerzésére könnyedén eldönthetné a Nagy Háború sorsát. Mindeközben az alvilágból kiszabadulva, az élők és a holtak világát elválasztó Fátylat átszakítva, mágikus lények jelennek meg a földön. Egy véletlen varázslat idézte meg őket, amellyel nemrégiben Kahlan mentette meg Richard életét. Ám a lények, amelyeket a régi varázstekercsek Három Harmónia néven említenek, hihetetlen pusztulással fenyegetik a világot. Emberi lelkekkel táplálkoznak, amerre felbukkannak, mindenütt kegyetlen halál jár a nyomukban. Ráadásul, jelenlétük következményeképpen a mágia fokozatosan… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1999
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 10
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Első körben kiírnám magamból, hogy valószínűleg sosem felejtem el az ördögi csirkét. Soha…
Még jó, hogy nem néztem meg a Madarak című filmet, most a csirkét is a listához írhatnám.
Szóval főhőseink életét bonyolítja, hogy új, hatalmas lények jelennek meg a földön, vagyis a három Harmónia, akik a varázslat világból való elszívásán munkálkodnak, ők már alapból kemény ellenfelek.
Aztán egy különös, seregeket is elpusztító fegyver kerül előtérbe, a Birodalmi Strázsák, amiknek működéséről keveset tudnak.
Arderia népe… nos a helyieket réges-rég meghódította egy fejlettebb nép. A helyiek ellestek minden tudást, ám a fortélyokhoz jobban értettek náluk. A tanító néppel elhitették, hogy zsarnokok, akik leigázták őket és nagy vétkeikért vezekelniük kell. Szóval a nép elhiszi, hiába vannak többen, hiába nem zsarnokiak, kvázi lenézettekként élnek és szegények egyre jobban elbutulnak.
Találkozunk Fitch-el, akinek a sorsa kezdetben szánakozásra méltó, de aztán láthatjuk, hogy az ostobasága milyen nagy veszélyekkel jár, mennyire könnyen formálható. Hiszen nem tudja mi a helyes. Olyan dolgokat visz véghez, amikre nincsenek szavak.
Aztán a szinte semmiből jövő egyre magasabbra jutó Dalton, aki egyébként kifejezetten érdekes figura, róla olvastam volna még. Nála annyira előre kerül a hatalmi kérdés, hogy elveszti a figyelmét azok a dolgok iránt, amik igazán fontosak. le is rombolja ez a világát,amit elképzelt magának.
Sajnos főhőseink kevesebbet voltak, de még mindig nagyon szerettem őket. Minden helyzetben próbált Richard és Kahlan jól cselekedni, ha nehéz is volt.
Ahogy Cara a két ostoba fajankót üldözi, vagy ahogy egy fiatal lánynak segít az elnyomottság ellen, bravó! Hajrá Cara!
A harmadik rész borítója szerintem a sorozat legszebbje, ezt találtam meg a legnehezebben.
Nekem még mindig tetszett, annyira más ez a történet mint a többi.
A főszereplők kissé háttérbe szorultak, kevesebbet szerepeltek az eddig megszokottnál. Új szereplők bukkantak fel, akiknek a többsége eléggé ellenszenves figura. Ennek ellenére mégis érdekes volt ezeknek a szereplőknek a cselekményszála. Kivéve Fitch-ét, mert őt tényleg nehezen bírtam elviselni. Rengeteg volt a politizálás, áskálódás, és bár a fő történetszál csak lassan haladt, azért elég fordulatosra sikerült ez a rész, a végére pedig csak fokozódtak az izgalmak.
Eddig a sorozatnak messze ez a leggyengébb része. És ez nem a sztori miatt van. Mert én komolyan mondom, az ember ritkán találkozik ennyire elviselhetetlenül buta néppel/országgal könyvekben. Már az első kötet fele óta, amikor először megjelentek, ki vagyok akadva tőlük. Nem is tudok hirtelen olyan szót, ami pontosan leírná a véleményemet ezekről az idiótákról… Oké, kiakadás első fele pipa, jöhet az ok. Szóval vannak az anderiták és a hakenek. Na, az egy dolog, hogy a hakenek totál agymosottak, de azért egy kis logika szorulhatott volna beléjük. Minden baromságot elhisznek. Fitchet és a többi társát is ide sorolom az idióták közé. Hát én ennyire könyvszereplőt még nem utáltam, pedig sokakat utáltam már nagyon. De Fitch egy külön fejezet… És komolyan elszomorít, hogy egy ilyennel telt el a könyv kb fele. spoiler Bár az egy kis remény, hogy voltak normális anderiaiak, csak kevesen.
A könyvet Richardék és az alapsztori mentették meg. Bár Kahlan fura volt, miért nem tanult meg még megbízni Richard ítéleteiben? Folyton le akarta beszélni mindenről. Ezen kívül viszont ugyanúgy bírtam őt is és kicsit sajnáltam is. Richard viszont főszereplő létére el lett kissé hanyagolva, a fontos részek kivételével. A sztori még mindig csodás; izgalmas kis ellenfelet kaptunk megint.
Ezután a befejezés után kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kisülni. Az előző részekhez képest brutálisan levontam a csillagokat, de ez csak amiatt van, amit fentebb írtam, az ostoba emberekkel teli hely miatt, ahová kerültünk a sztoriban. Még mindig ugyanúgy szeretem a sorozatot. ;)
Lassan folydogál a cselekmény ebben a részben, de ettől függetlenül ez a rész is tetszett. Szokás szerint egymástól független mellékszálak kusza hálójából alakul ki az izgalmas végjáték. Ja, és ez volt az első könyv, amit részben e-book formában élvezhettem, hála a könyvtárnak, ahol nem volt tetten érhető a 3 kötet közül az utolsó.
Érdekes országot ismerhettünk meg ebben a részben. Máshol is van hódítás, elnyomás, máshol is vannak felsőbbrendű fajok. Még az is megeshetett, hogy a hódítók végül elnyomottakként végezték új hazájukban. De valahogy itt ezt az elnyomást olyan érzékletesen jelenítette meg az író, hogy másnak éreztem. Nem hittem volna, hogy hitelesnek fogom érezni ezt a szintű megalázkodást, amivel itt találkoztam, pedig totál annak érződött. Nem lógott ki a könyvből.
Hogy őszinte legyek, most Rahl Nagyúr lógott ki belőle. Valahogy nem passzolt ehhez a történethez az, amit csinált és amit hagyott kibontakozni. Ezúttal nem értettem.
Az meg már csak hab a tortán, hogy szokás szerint egymást védve kerülnek az Inkvizítor Anyával megint kalamajkába, amit persze csakis nehézségek árán tudnak megoldani. Valahogy ez már egy spirál, ami elkapta őket. Ez a karmájuk.
spoiler
És ismét remek folytatás, az író remekül építi fel a történetet, ami nagyon epikus. Az első könyv is mondhatni megállja önálló műként is magát, a filmbeli sorozatban is azt próbálták meg feldolgozni. De aztán az ember olvas tovább, és utána rájön, hogy mennyire csak az eleje volt az egésznek az a történet, az a probléma :)
Az előző részekhez képest kicsit vontatottabb a történet, de ennek ellenére továbbra is olvastatja magát. A megszokottól eltérő helyzetek: kevesebb helyszín, lassabb cselekményfolyam, számomra idegesítő jellemű szereplők ellenére alapvetően nem volt rossz. De 3,5 csillagnál többet nem adok rá.
Azt hiszem megérte visszatérnem. Az előző kötet után azt hittem itt hagyom a Keresőt és társait. Nem nagyon akaródzott visszatérni. Bármilyen furcsa, de a sorozat segített visszatérni, még ha annak nem sok köze is van a könyvekhez. Mit is kaptunk ebben a három könyvben? Egy nagyon izgalmas államszerkezetet, érdekes történelmi háttérrel. Nem is maga a történet volt itt a jelentős, hanem a személyek, a társadalmi beállítottság. Kifejezetten élveztem azokat a részeket, amelyek nem a megszokott főszereplőkről szóltak. Ugyanis bár egyszerűnek tűntek, de valójában nagyon is összetett személyiségek voltak. Az az összetettség, amely számos esetben hazugság hazugságának és összeesküvésre lépett összeesküvés politikai világában jelenik meg, nos, pont ugyanaz ott volt a jellemben is. Amikor hazugsággal hazudunk magunknak, hogy elnyomjuk egy korábbi hazugság eredményét. A legjobb példa Dalton Campbell cselekedetei, küzdelme önmagával, ahogy felfelé lépünk, cselt szövünk, de embereinek pénzt ad és lehetőséget, ahogy összeomlik a boszorka megégetésekor, de mégsem sem tesz semmit, és ahogyan mindez az önámításra épülő jellembirodalma kártyavárként omlik össze egyetlen pillér kiemelésével (ebből látszott mennyire ingatag volt ez az önámításvár), majd azt követi a korábbi tapasztalatok alapján felépített bosszú. Zseniális. A többi rész meg halad előre. Szépen, lassan. Végre nem óriási léptékekben, végre van idő a részletekre. Jobb volt ez így. Ja, és hogy végre keveset kaptunk Dél-Amerikából, az azt jellemző szappanopera stílusból. (Bár amikor a szerző leírja, hogy alapvetően Kahlen nem volt féltékeny típus, akkor sírva röhögtem – Gondoljunk csak az előző könyvciklusra). Egyszóval azt hiszem a sokkötetes regényciklus itt most visszatalált a jó irányba. Remélem ez így is marad.
Népszerű idézetek
– Mindenki itt várjon!
Egy emberként tódultak utána.
I. kötet
A sorozat következő kötete
Az igazság kardja sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Brian McClellan: Karmazsin hadjárat 92% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar 91% ·
Összehasonlítás - John Gwynne: Az istenek árnyéka 91% ·
Összehasonlítás - Stian Skald: A lelkek kútja 93% ·
Összehasonlítás - Anthony Ryan: Az ébredő tűz 87% ·
Összehasonlítás - Adrian Tchaikovsky: Pókfény 85% ·
Összehasonlítás - Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék 86% ·
Összehasonlítás - Timár Krisztina: A látszat mesterei 83% ·
Összehasonlítás - Brent Weeks: Túl az árnyakon 91% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai 88% ·
Összehasonlítás