A ​szelek temploma I-III. (Az igazság kardja 4.) 90% 49 csillagozás

Igen, eljött ez a pillanat is.
Egy újabb ömlengés egy újabb Igazság kardja részről, bár lehet tőlem már meg lehetett szokni.
Mert én imádom ezt a sorozatot és ki nem állhatom, hogy ennyire nem olvasott ezen az oldalon, mikor olyan jó.
Persze tudom, (még így olvasást szeretők közt is) hogy a részenkénti 900-1000 oldal nem mindig a legcsábítóbb benyomást kelti. spoiler

A történet egy járvány kitörésével indul, aminél végig az motoszkált a fejemben, de jó, hogy nálunk most nincs ilyen a világban. Januárban olvastam, nos azóta azért sok minden megváltozott.
Cara végre sokkal többet szerepel, az egyik kedvencemmé nőtte ki magát, ahogy mindenek felett védelmezi Kahlan-t és Richard-ot, ahogy egyszerre félelmetes ellenség és szerethető, hűséges barát.
Ahogy Cara és Kahlan üldözte Jagang emberét, át a csatornán is, iszonyú izgalmas volt.
spoiler
Ahogy próbálják megtalálni a Szelek Templomát, a próbák, amiket ki kell állniuk.
No meg a spoiler. Annyira de annyira sejtettem, spoiler és annyira fájt, hogy Kahlan nem vette észre, úgy elszomorított.
A Sliph ötlete is remek volt, na meg Kolo iratainak fejtegetése, a régmúlt bugyraiban való elmélyedés.
Tetszett még mindig a sok szálon futó történetvezetés. Ahogy minden összefügg valahogy, ahogy helyre kerülnek a részletek.
Zedd szála nem volt túl hosszú ebben a részben, szegény, mindig bajba keveredik. Verna még mindig kedvenc. Berdine és Raina párosát is megkedveltem már.
Mindig van egy újabb nehéz próba feladat, amit meg kell oldani, egy újabb prófécia, ami megvalósulni látszik spoiler. Nadine-t sem kedveltem, idegesítő, rosszindulatú és törtető, de azrt ezt nem kívántam volna neki.
A vége felé megijedtem, hogy Richard nem akar majd visszatérni soha.
spoiler

De mint tudjuk, még messze vagyunk a történet végétől.

Mit gondoltok pozitívnak egy könyvben? Soroljatok el magatokban ilyen jelzőket. Megvan? Na, ez a könyv ilyen volt.
Végeláthatatlan rajongásos ömlengés lenne, ha a kedvenceimről akarnék írni valamit. Szóval maradjunk annyiban, hogy imádtam Richardot, Kahlant, Carát, Berdine-t, Rainát, Vernát, Zeddet… Hihetetlenek! ♥
A sztori még mindig eszméletlenül szuper. Egy icipicit lassabban történnek a dolgok, de ez épphogy csak feltűnt, mert ledaráltam pár nap alatt a könyvet. A csavarok, a feladatok, minden… Imádom. Még sose olvastam olyan könyvet, amiben megjelent volna a spoiler Nagyon beteg, ha azt mondom, ez nagyon tetszett benne? Ahogy próbálják megfékezni, amikor már nem tudják mit kezdjenek vele… Lehet, hogy lassabb, de egyáltalán nem unalmasabb. És a megoldása is… Kegyetlen, de imádom. :D
spoiler
Oké, egyáltalán nem összeszedett értékelés, csak áradozok mindenről, szóval abba is hagyom. Van benne néhány negatív dolog is, de elveszik a többi között. Igazi szuper mese. De a lényeg: ♥

Ez a leggyengébb rész eddig a sorozatból, eléggé vontatott volt. A két főszereplő, Kahlan és Richard kapcsolata már kezd kicsit unalmassá válni, túl sok a dráma. A mellékszereplők egyébként is jóval érdekesebbek, róluk sokkal szívesebben olvastam. Zedd az egyik kedvencem, aki sajnos most elég keveset szerepelt, de legalább vitt egy kis humort a történetbe, mert egyébként elég nyomasztó volt a hangulata. A szereplőknek megint annyit kellett szenvedniük, már nagyon drukkoltam, hogy történjen valami jó is. A könyv utolsó harmadára felpörögtek az események, a vége nagyon gyorsan lett lerendezve, hirtelen jött a megoldás. Bár ez a rész nem igazán tetszett, folytatom a sorozatot, kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből az egészből.

Nagyon felemás rész. A korábbi 5 csillagot nem módosítom, de nem egyenletes számomra a minőség.
Kicsit az elején sok a napi élet. Persze kell az is, ahogy Richárd és Kahlan kialakítja az új rendet, de lehetett volna pár oldallal kevesebb.
Szerencsére a többi szál itt is kárpótolt. Zedd, Ann és Nathan hatalmas kedvenc.
A Szelek Temploma kicsit csalódás volt, többet vártam volna tőle. S az esküvő körüli húzavona is kezdett unalmas lenni. spoiler
Az biztos, hogy annak, aki nem szeretné tovább olvasni a sorozatot ez egy jó kiszállási pont.

Egy kicsit aggódtam amiatt, hogy sablonossá válik a történet, ennyi hosszú részen át…
Valóban egy kicsit így is van, de ez elég elnagyolt sablon :) És azért nem körbe-körbe futkorászunk, hanem haladunk is előre valamiféle végkifejlet felé.

Az egész történet nekem kezd egy kicsit misztikusba átcsúszni. Már annyira bonyolódik a mágia és a lehetőségek. És hiányolom a magyarázatokat. spoiler A könyv tulajdonképpen akköré épült számomra, hogy Richard és Kahlan összeházasodnak-e vagy sem. Én úgy gondolom, hogy egy határozott mozdulattal a Sliph felé megoldhatták volna ezt a dilemmájukat, de ha nem, hát nem. Attól még szerintem maradt volna téma a könyvben, de nyilván ez az érzelmi szál kimaradt volna.

Kíváncsi vagyok, hogy még mi jöhet, mert már igazából majdnem minden bajt a fejükre szakajtott az író. Bár lehet, hogy az én fantáziám szegényes ehhez, majd meglátjuk.

A sorozat egyik legérdekesebb része volt, sajnáltam, amikor abba kellett hagynom az olvasást. Anélkül, hogy lelőném a poént, a templomba való bejutás és a próbatételek…
Na ott igazán sikerült engem meglepnie az írónak. Le a kalappal…

Nehéz szülés volt, de megérte. Mostanában elég sűrű az életem, nem volt úgy energiám olvasni. Ha elalszik az ember lánya a könyvvel a kezében, akkor nem halad. Pedig a történet pörgős és misztikus, tele próféciákkal és rejtélyekkel, melyekre csak a rész végén kapunk magyarázatot. Számomra letehetetlen volt (már amikor nem kómáltam be pár mondat elolvasása után), és nem egy zombi állapotban túlélendő munkanapot okozott ez a rész, mert egyszerűen magával ragadott a történet és csak olvastam és olvastam… Veszélyes sorozat ez, ártalmas az alvásidőre :D

Hmm… Ezek után kicsit pihentetnem kell a sorozatot. A rengeteg szerelmi dráma mellett nem maradt túl sok idő kifejteni az igazán érdekes szálakat… A fantasy része a dolognak nagyon is háttérbe szorult egy-két villámcsapás meg aura-szál kötögetés között. Nagyrészt azt vártam, hogy történjen valami, amikor pedig végre történt, nagyon gyorsan átcsapott egy újabb szerelmi drámába…
Tetszett az a pár részlet, ami jobban megmutatta a világ történelmét, a karakterek pedig még mindig erősek, bár úgy érzem ezt a kötetet egyedül a mord-sithek cipelték a vállukon, ami a 900+ oldalhoz nem volt elegendő… (Több Zeddet, Nathant és Vernát kérnék szépen, meg egy kevésbé picsogós Richardot és Kahlant…) Azért Drefan is kicsit besegített, hogy elviselhetőbb legyen a kötet, az ő karakteréből egy-két csavart sikerült kihoznia Goodkindnek.
Csak remélni tudom, hogy a Tűz Lelkét jobban fogom szeretni…

Ennél a résznél kicsit alábbhagyott az érdeklődésem, de azért mégsem hagyhatom abba, ha már a könyv(fájl, mert e-bookként olvastam ezt is ^^) felét elolvastam, igaz?:) Én valahogy így gondoltam, és egy pár nap szünet után sikerült két nap alatt, szinte letevés nélkül elolvasnom. Nem csalódtam, de szerintem most egy ideig nem kezdek bele az új részbe. Hagyom, hadd ülepedjen le ennek a résznek a sztorija és csak utána „csapok újra a lecsóba” ;)

csak dicsérni tudom, aki már eddig olvasta a sorozatot, abba ne hagyja :)