Y ​generáció 80% 158 csillagozás

Rémesen elavult ez a könyv 10 év alatt. :) Hol van már az-az időszak, amikor a telefonon lógás az sms-ezést jelentette…
Nagyon szívesen a kezembe vennék egy updatelt verziót, fontolgatom a szerző újabb munkáinak beszerzését is.
Nem kell szédítő mélységeket várni a könyvtől, nem éreztem azt, hogy teljességében feltárná az említett jelenségek mögötti okokat. Viszont elindult ezen az úton, még ha sok témát csak feldob és nem is fejti ki.
Számomra azzal tudott értéket adni, hogy körképet nyújt a kihívásokról, amikkel a generációnk, és általában a társadalmunk küzd. Legyen szó családi kapcsolatokról, párkapcsolatokról, párkeresésről, életúttervezésről. Sok olyan szituációval találkozam, amit már megéltem. Teljesen új szintre emelte „az amit az emberek mondanak és valójában gondolnak /éreznek/tudatalatt csinálnak" játékomat.

Nagy áttörést nem hozott az életembe, rögtön meg kell jegyeznem azonban azt, hogy az idézett elméletekből, szakirodalomból és szaktekintélyekből vizsgáztam, szigorlatoztam én is, műkedvelő szociológusként, így tehát érthető, hogy a nagy aha-élmény helyett inkább csak csendben bólogattam.
A kiosztott csillagokat megérdemli elsősorban a képzelt belső monológok miatt, na azokat tényleg mintha én mondtam volna a tükör előtt, és adekvát volt a rá adott válasz is.
Amiért meg a csillagok levonódtak, az egyre erősödő, a könyv végére már-már elviselhetetlenné váló érzés, miszerint semmi sem normális, amit csinálsz, és ha úgy érzed, hogy normális vagy, na az garantáltan nem normális, mindenképpen a korai kisgyermekkori kötődéseddel van baj, ott rontották el neked az egész életedet. (Amit nem elméletileg vonok kétségbe, hanem csak a számos példát, ez se jó, az se jó, sehogy se jó, bármit is csinálsz.)

Asszem a negyedét kijegyzeteltem, sőt, fénymásoltam is néhány lapot, főleg a mukaalkoholizmus témát, aztán rájöttem, hogy a könyv megvásárolható…. hm… számomra baromi érdekes volt és néha magamra ismertem, pedig abszolúte nem vagyok Y, igaz, közel állnak hozzám, sokat mozgok köztük. Remek összefoglalás, gratulálok a szerzőnek, nem hiába szeretem hallgatni amikor Horváth Gergellyel diskurál erről-arról. Ajánlom figyelmetekbe! Fogyasztói társadalom, fogyasztói társadalom… a buktatói… sajnos ez van.

Érdekes volt a könyv, bár inkább csak felvetett témákat, nem merült el mélységeiben benne, de szerintem az is volt a cél, hogy az érdeklődést felkeltse.
A könyv első fele jobban tetszett. Sok infót megtudtam belőle, illetve sok minden új megvilágításba került. Néhány példa:
– Miért olyan sikeresek a fiatalság körében a vámpíros könyvek?
– Nemcsak kétféle étkezési zavar jellemző napjainkra, hanem legalább 5.
– Munkaalkoholizmusról.
– Netes világ, virtuális világ népszerűségének okai
stb.
Sokat hallottam már erről a könyvről, érdemes volt elolvasni. Több pszichológiai ismeret, elmélet köszönt vissza hallgatói tanulmányaimból.
Nagyon közérthető, olvasmányos.

Érdekes könyv ez az Y generáció. Érdemes volt elolvasni. Kimond olyan dolgokat, amiket az Y generáció tagjaként nap mint nap tapasztalok és érzek, de nem tudtam volna magamtól megfogalmazni. A problémák megnevezésével ad egyfajta segítséget ahhoz, hogy legyen egy kis rálátásunk az életünkre.
Jó lenne, ha minél több huszonéves és/vagy családalapítás előtt álló ember elolvasná ezt a könyvet, mert az anya-gyerek kapcsolatról, kötődés kialakításáról fontos dolgokat oszt meg Tari Annamária. Ugyanakkor egy-két téma (a táplálkozási zavarok és a fogyasztói társadalom) olvasása közben az volt az érzésem, lerágott csont ez már.
Az egyes fejezetek feltárják a problémák hátterében álló okokat, de nem nyújt semmiféle javaslatot ezen problémák orvoslására. Ezt személy szerint hiányolom.

Ó, hogy én mióta vártam már erre a könyvre! A Z generációért is odáig voltam, és így lett az Y generációval is. Szerintem kihagyhatatlan azoknak, akik ennek a generációnak a tagjai. Nagyon jó átfogó képet ad arról, hogy mi miért van, miért vagyunk olyanok vagy épp nem olyanok, amilyenek. Szerintem kihagyhatatlan!

Az Y generáció képviselőjeként először ambivalens érzelmekkel vettem a kezembe a könyvet. Talán attól tarthattam, hogy jól helyre tesz, de nem ezt tapasztaltam, nagyon kellemes csalódást okozott. A mindennapi életben jól használható írásnak tartom, és ezért merem bátran ajánlani, nem csak Y generációsaknak, hanem különösen azoknak, akik a fiatalok számukra szokatlan, érthetetlen viselkedéséből kiindulva már-már apokaliptikus hangvételű vélemények megfoglmazására ragadtatják el magukat.
A különböző generációk találkozásakor sajnos gyakran tapasztalható kommunikációs problémák, sztereotípiák teljes feltérképezése természetesen interdiszciplináris horizontot kíván. Ebben a szerintem nem elsősorban szakembereknek szóló könyvben elsősorban a téma pszichológiai összefüggései kerülnek előtérbe. Lehetne ebben a témakörben egy mondjuk ezer oldalas, szinte minden aspektust elemző szakkönyvet írni, de komoly kérdés, hogy azzal mennyivel járnánk jobban. Akkor talán pont azokhoz az Y és egyéb generációs olvasókhoz nem jutna el, akiknek – a legalább részleges azonosulás a szerző elfogulatlan, higgadt és bölcs attitűdjével – a leginkább hasznára válhat.
Szerintem a szöveg egyik legnagyobb erénye, hogy Tari Annamária kritikusan viszonyul a témában fellelhető, főképp angolszász eredetű elméletekhez. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyáltalán nem fogadja el őket, hanem inkább azt, hogy az olvasóval együtt gondolkodva, konkrét élethelyzetek kontextusába helyezve vizsgálja meg az alkalmazhatóságukat.

Sajnálom, sokkal jobbra számítottam.
A Petőfi rádión rendszeresen hallgatom Tari Annamáriát a Kultúrfitnesz-ben. Mindig nagyon érdekesnek találtam a gondolatait és a párhuzamait a filmes és zenei világ és a generánciónk, az Y generációval kapcsolatban.
A könyv viszont nem igazán tetszett. Szinte mindenben igazat adtam az írónőnek, de valahogy olyan sablonosra sikerült. Lehet, ha nem a saját generációmról, hanem az X-ről vagy Z-ről olvastam volna, jobban élvezem.
Mindent egybevetve mégis ajánlanám Mindenkinek elolvasásra!

Az én generációmnak szól, közben valahogy mégsem. A legtöbb itt felvetett probléma messze áll tőlem, bevallom néhányról még nem is hallottam. Túlhajszolt életű menő cégvezetőknek és szingli életvezetésű nőknek többet segíthet. Szerencsére én csak átlagos vagyok. :-)

Összességében sok igazságot látok benne, érdekes volt, bár én valahogy mindig kívül éreztem magam a saját generációmon, de azért sok dologban magamra ismertem… vagy tudja a fene, az elején még élveztem olvasni, aztán valahol volt egy olyan pont ahol már azt éreztem hogy vagy ugyanazt ismételgeti, vagy tök evidens dolgokat fejt ki idegtépő részletességgel. A fejezeteket bevezető párbeszédek és monológok szerintem rettenetesen életszerűtlenek voltak, inkább valami amerikai giccsfilmben tudtam volna őket elképzelni… meg az is nagyon zavart, hogy a munkával kapcsolatos gondokról szóló fejezetek egy az egyben azt vetítették az olvasó elé, hogy csak multivállalatok léteznek és csak ezeknél lehet elképzelni az életet a számítógép előtt görnyedve… Hahó, vannak ám még nagyon szép szakmák ebben az országban, és természetesen a leírt problémák ugyanígy jelen vannak akár irodista valaki, akár mondjuk olyan sima „mezei” foglalkozást űz, mint a sarki kisbolt üzletvezetője. Vagy szakács, vagy asztalos, vagy rendőr, vagy fodrász, vagy autószerelő. Vagy bármi.