La mattanza 90% 23 csillagozás

Mi a La mattanza?
A La mattanza egy tradicionális rítus, „a csapdába ejtett tonhalak leölése”. (22. oldal)
A La mattanza egy realista krimi, mentes minden kacifántos, felesleges körúttól.Hihető, jól végiggondolt, gondosan végigvezetett.
A La mattanza két ember megismerkedése, elszakadása, majd egymásra találása. Szépen megírt szerelmi történet, az emberi kapcsolatok széles tárháza.
A La mattanza hol humoros, hol bölcselkedő, csak annyira, hogy nevess, hogy sírj, hogy gondolkodj.
A La mattanza borzongatóan szívmelengető írás, melynek hatása az utolsó oldal után is hat. Valódi sorsforduló nem csak a szereplők, de az olvasók számára is.

Jó néhány évvel ezelőtt olvastam már ezt a regényt, akkor Tengertánc címmel jelent meg. Akkor nagyon tetszett, kölcsön is adtam, de sajnos elkeveredett és azóta is vadásztam rá, hátha be tudnám újra szerezni. Most, hogy megtörtént és újra olvastam immár új címmel (szerintem sokkal találóbb), már tudom, hogy erre a példányra nagyon fogok vigyázni. Az évek ugyan elteltek, de ez a könyv ugyanannyira tetszett, sőt, még jobban. A történetben van jó adag romantika (szerencsére nem a csöpögős fajtából), aztán egy szerteágazó krimi szál nyomozással megspékelve, eltávolodások, félreértések, meglepetések, kedves és nagyon szerethető karakterek, humoros párbeszédek és jelenetek. Sano, a homokhalász karakterét imádtam a legjobban (biztos, hogy ezek után másképp fogok nézni a homokszínbe öltözött férfiakra). A La Mattanza pedig annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy utána is olvastam, képeket néztem és elgondolkoztam ezen a vad és kegyetlen hagyományon, ami a Trapanin élő embereknek oly sokat jelent.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit is mondjak erről a könyvről.
Minden szóval egyet értek, amir a borító hátulján állítanak. 3 nap alatt olvastam végig, mert nem tudtam letenni, míg nem ismertem a végét. A témája magával ragadó, és mégis oly egyszerű és olyan ősi.
Maga a felépítése, a szerkezete, a cselekménye remek.
A mattanza csak a Tonhalvadászatot jelenti, de a La mattanza egy lélekformáló könyvet. Sokat merít az életből.
Manapság túlbecsüljük a beszédet, mert hogy ennek köszönhetően váltunk felsőbbrendű fajjá, holott, talán néha sokkal többet érhetünk el a csönddel. Nekem ez az üzenete a La mattanzának, amellett hogy egy letehetetlen romantikus krimi, érdekes, és eddig ritka alaptémával (nem a nyomozásra gondolok, hanem a halászatra, de sok minden van ebben a mesterségben).

Szóval, egy ideje szeretem Tara Monti (ál- s művésznév) írásait. Anno olvastam az első kiadást, de most ismét előtérbe került. Remek, hogy a Könyvmolyképző, Ildikó (és mindenki, aki dolgozott érte) a másodkiadás mellett döntött.
Azt nem egészen értem, hogy ha már úgyis átdolgozásra került a kézirat, a floppyt, mint olyat, miért nem lehetett átírni, de ez legyen a legnagyobb furcsaság. A szép mondatokért, gondolatokért, Vavyan Fable-hasonlóságért (pozitív értelemben), a megbúvó irodalmi és történelmi említésekért még a kissé elhúzott első száz oldalt is elnézem, sőt, még a szerelmi szál számomra kicsit lelkizős, erőltetett mivoltát is. Jó olvasni ezt a könyvet. Szerintem.

Amikor olvastam, akkor az jutott az eszembe, hogy határozottan Vavyan Fable beütése van a könyvnek. Az eleje becsapos és a fülszöveg se árul el túl sokat a könyvről. De én kicsit elnyújtottnak érzem a történetet, ezért most négy csillagot adok Tara Montinak.

Ahogy elovastam az eddigi értékeléseket, azt dünnyögtem: Jaj nekem!
Persze az a szép az egészben, hogy nem vagyunk egyformák, nem csak emberként, de olvasóként sem. Olvasás közben szinte állandóan Vavyan Fable járt a fejemben, ugyanis a korai munkássága több elemében is visszaköszön a történetben. (A későbbi Fable-ről nem tudok nyilatkozni, sajnos néhány év alatt leszoktam róla…) A gyakorta zabolátlan, bolondos női főhős, és a macsóságában is meglehetősen sok nőies jegyet magán hordozó férfi főhös párosa bőven beférne Fable bármelyik művébe. Talán csak a nyelvi lelemények maradtak el, de hát azok, mint tudjuk, Fable-védjegyek, ebben valóban utánozthatatlan.
A regény maga románcnak krimi, kriminek pedig románc. Nagyon nagy erénye viszont, hogy igazán kellemesen van megírva, ez segített abban, hogy haladjak benne. A magát olvastató szöveg elég jól ellensúlyozta, hogy a történet számomra kevéssé volt érdekfeszítő. A bűnügyi szál labirintusa lehet, hogy csak számomra volt nehezen követhető a nagyszámú rosszfiú bonyolult kapcsolatrendszerében. gyakran nem tudtam, hogy akkor most ki kinek a kicsodája és mikor mit miért csináltak…
Végül is nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen mint említettem, olvasmányos, van benne bőven jó poén. Ráadásul bizonyítja, hogy vannak jó tollú magyar írók bőven, lehet nekik nagyobb teret adni. A magam részéről elsősorban női olvasóknak ajánlom, de a női lélek rejtelmeire kíváncsi férfiak sem fogják megbánni, hogy elolvassák…

Az első oldalakon kissé elbátortalanodtam, mert a sorok között volt valami élesség, mintha az egész határozott, szigorú vonalak között húzódna, és ezzel nem tudtam mit kezdeni. Aztán valamikor, teljesen észrevétlenül szakadt át bennem a gát, elmúlt a távolságtartás, és a történet engem is bevont – magába olvasztott, együtt gondolkoztunk, együtt lélegeztünk. És néha megdobbant a szívem, mert annyira igazinak, annyira valósnak éreztem, olyan szereplőkkel, akik mintha a szomszédomban laknának. Mindannyiuknak megvan a maga útja, amit végig kell járniuk, sőt tulajdonképpen épp ezek az események azok, amelyek elindítják őket az ösvényen. Illetve inkább taszítanak rajtuk egy utolsót a lejtő peremén, mi pedig csendes fohászokat mormolunk, hogy ne kapálózzanak túlságosan. Nyughatatlan, reszkető hullámverés minden szó.

Bővebben és hosszabban: http://sastollpenna.blogspot.hu/2012/11/a-csend-hangjai.html

Izgultam végig :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát ebben a könyvben aztán minden van ami kell a népnek..Szerelem, csavaros krimi főhősnőrablással, kisikló majd helyrejövő életek, és persze happy end. De mégis egy kicsit több, más, mint egy átlagos krimi. Kicsit elgondolkodtad, kicsit megállásra késztet aztán persze kiránt ebből és pereg tovább..Valami mégis mintha hiányozna, épp csak egy picit ahhoz, hogy igazán tökéletes legyen. De jó szívvel ajánlom.

Amikor elolvastam a kiadó közösségi oldalára felpakolt regénytöredéket, azonnal tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Most, az olvasás végeztével pedig azt mondhatom, új kedvencet avattam.
Szeretem a krimiket, ez is tetszett, bár azt gondolom, a regény igazi erőssége nem a történetben, hanem az ábrázolásmódban, a szereplőkben és az emberi viszonyokban (különösen a szerelmi szálban) rejlik.
Tudom, hogy a krimi-szál nem éppen könnyed, ahogy a mattanza és a főszereplők élete sem (csak) a vidámságról szól, mégis először két szó ugrott be a könyvvel kapcsolatban: allegria e gioia (és ezekkel együtt egy dal is, amit majd itt kommentben linkelek). Néhány oldalt ismét átfutva – a gyönyörű mondatoknak köszönhetően – most is azt a magával ragadó és léleksimogató hangulatot érzem, amely a könyv lapjairól árad. (Sano pedig felkerült a kedvenc férfikaraktereim listájára.)