Tamási Áron: Ábel 4.34 / 148

– Vajon itt utoljára ki lakott? – kérdeztem, amint a szemlélődést béfejeztem.
– Itt egy borzsovai vénember – felelte apám.
– S az hova lett el?
– Meghótt, augusztus végin.
– A vénségtől?
– Nem, mert a rossz gombától, azt mondják. A fahordók felpuffadva találták meg itt a házban; aztán egy fásszekéren hazavitték Borzsovára, s mivelhogy senkije sem volt, a szerelékje mind itt maradt a házban.
Egyszerte olyan félelem fogott el, mintha jégcsapvonóval az ördög akart volna hegedülni a szívemen. A képzeletem is részeg lett, mint a fény, amelyik dülöngézik az árnyékban s a szélben.
– Eredj, hozz vizet! – rebbentett fel apám.
– Honnét hozzak?
– Kapsz valami patakot.
Széjjelnéztem, hogy merre mehetnék vízért, aztán egyfelé megindultam. Nem találtam el azonban az utat, mert ahogy később kitapasztaltam, én a Csík felé eső részen kereskedtem, márpedig minden más irányba lehetett volna vízért menni, csak éppen arra nem. Keveset mondok, de legalább egy félóráig veselkedtem, amíg a szerencse egy forrást küldött az utamba. Mialatt a két markommal megmertem nagy ügyelettel a fazekat, elgondoltam a szegény szomjas vadak helyzetét is, akik nem sok Dunát kapnak itt a Hargitában. Aztán visszaindultam a kövér erdő között, s megint lett egy félóra, amíg eltaláltam valahogy a házat.
– Tán az Óceánból hoztad? – kérdezte apám, ahogy meglátott.
– Én onnét, a Veres-tengerből – mondtam, és a fáradtságtól úgy leültem, mint a gomba. A maradék erőm mind a megszeppenésre futott össze, mert a fazékból úgy kibukdácsolt a sok törtetésben a víz, hogy alig néhány ujjnyi maradott meg benne. Attól tartottam, hogy apám reám szökik emiatt, de csak ennyit kérdezett meg, ahogy belenézett a fazékba:
– Hát ebből a víz hol van?
– A szivárvány kiszipta – feleltem.
Apám megdöjtötte a fazekat, hogy többnek látszódjék benne a víz: nézte-nézte a vizecskét, s a fejét tekergette.
– Hiába nézi, mert attól nem szaporodik – mondtam.

Szép derült napunk volt, de csúnya őszi eső és sár is lehetett volna, amilyen szerencsével születtünk a világra.