Time ​Between Us – Elválaszt az idő (Elválaszt az idő 1.) 85% 444 csillagozás

Váratlanul kezdtem neki. Ez a könyv talán a legrégebbi olvasatlanom volt a polcomon. Közel hét vagy talán nyolc évet is várt arra, hogy elolvassam. Nem. Inkább én vártam arra, hogy elolvashassam. Minden könyv jókor talál meg. Ez nálam most „betalált”. Tökéletesen értem a mondanivalóját. Értem a pillangóeffektust. Noha van benne egy kis fantasy szál, ez a könyv így tökéletes. Ritkán mondok ilyet, de az. Nagyon szerettem!
Dióhéjban arról szól, hogyan válasszuk azt az életet, amit élni akarunk, és hogyan küzdjünk érte el nem múló kitartással. Szóljon az szerelemről, munkáról, vagy csak úgy ámblokk az életről. Ámulok, hogy egy vörös pöttyös könyv így tud hatni rám.
Szerettem, hogy megnevettetett, hogy benne könyvekről és a zenéről is írnak, hogy Anna szeretné ugyanúgy beutazni a világot, és hogy annyira imád futni… de tudjátok, mit szeretek ebben a legjobban? Azt az erőt, ami a könyvből árad. Azt a mérhetetlen, mindent elsöprő erőt!!
Kedves írónő! Tudom miért került épp most a kezembe ez a könyv. Köszönöm!♡

„(…) Álmodhatok én, amit csak akarok! A legvalószínűbb az, hogy itt fogok megöregedni, és a hintaszékben kötögetek majd a tornácon, amikor épp nem a könyvesboltomban vagyok, vagy nem az unokáim után szaladgálok. Akik mellesleg vén bolondnak tartanak majd, amiért nagy ívben elkerülöm az útikönyves polcokat. A bezártság túl enyhe kifejezés.”

Ritkán olvasok időutazós könyveket, mert sokszor zavar az idősíkok váltakozása, kevés író képes követhetően és izgalmasan vezetni az eseményeket.
Először kicsit húztam a számat, hogy itt megint valami „csúszás” lesz, de szerencsére tévedtem.
Bár nem egy gyors lefolyású történet, mégis kellemesen végig izgultam az egész könyvet.
Adott két fiatal, akiknek nem kellett volna találkozniuk, mégis úgy adódott, hogy megismerik és megszeretik egymást.
A két karakter főleg az érzelmekben erős és nagyon szerettem követni, hogy bontakozik ki közöttük igazán a kapcsolat. A romantika része nem erőssége ennek a történetnek, mégis pont annyit kaptam, amitől jó érzésem támadt.
Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre.
Egy élmény volt az olvasása.

A könyv olvasása során rájöttem, hogy én már máskor elkezdtem ezt a könyvet, csak elfelejtettem a címét.
Maga a történet nem túl romantikus, de azért ott van a szerelmi szál. Nem túl pörgős, de unalmas se volt. Izgalmas volt abból a szempontból, hogy soha se tudtuk, hogy mi fog legközelebb kiderülni Bennettről, így folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Nagyon aranyos is volt a történet, és teljesen elvarázsolt. Nem tudtam letenni és emellett teljesen kikapcsolt.

Ez most nagyon jólesett, tökéletes hangulata volt számomra. Az időutazós történetekre mindig kíváncsi vagyok, és bár ez egy egyszerűbb verzió, nem igazán tudományos mű, engem teljesen kikapcsolt és szórakoztatott bár a logikai részében nem voltam 100%-ig biztos. Anna és Bennett szerethető karakterek, úgy éreztem, ott vagyok velük én is, beleéltem magam a helyzetükbe, velük együtt izgultam egy olyan megoldásért, ami mindenkinek jó lehet, velük együtt féltem, hogy talán nem fogunk ilyet találni… az írónő stílusa magával ragadó, humoros, érzelmes, minden benne van, ami kell. Kíváncsi voltam, milyen meglepetést kapok a végén, és egy kicsit sajnálom, hogy az utolsó pár oldal összecsapott lett, egy-két kérdés nyitva is maradt (pl. Brooke, Maggie), szívesen olvastam volna egy epilógust, nekem azzal lenne teljes az összkép.

Ez egy nagyon aranyos történet volt egy fiúról és egy lányról, akiknek soha nem kellett volna találkozni. Anna és Bennett szerethető karakterek voltak, rögtön megkedveltem őket. Bár tudni lehet, hogy kettejüknek nincs jövőjük, mégis végig szurkoltam nekik, hogy találjanak mégis valami módot, ami áthidalja az időt. Tetszett, hogy nem volt túlbonyolítva maga az időutazás, mégis felhozott olyan kérdéseket, amiket azonban csak részben válaszolt meg a történet. Aranyos és romantikus volt, egy jó kis fordulattal és a csavarral a végén, én mégis hiányoltam a magyarázatokat. Pont az a szál maradt elvarratlan (Brooke), amiért Bennett egyáltalán Anna közelébe került. Ahogy az is egy kicsit elsikkadt, hogy Bennett nem véletlenül hozott szabályokat a múlt megváltoztatásával kapcsolatban. Alapvetően szórakoztató és kedves történet volt, nyári kikapcsolódásnak tökéletes.

Könnyed. Romantikus. Szórakoztató. Ifjúsági. Időutazás.
Az egyik legjobb választás egy borús, őszi napra.
Biztos, hogy újraolvasom, és be is szerzem.
Bővebben: https://zivataroskonyvek.blogspot.com/2016/09/tamara-ir…

Hú, hát nem is tudom hol kezdjem.
Az időutazás témája mindig is foglalkoztatott, és mivel Gwen és Gideon történetét nagyon szerettem, így nem volt kérdéses, hogy valamikor erre a könyvre is sort kerítek. Azonban annyira nem keltette fel az érdeklődésem, mint más könyvek így csak toltam az olvasását.

Tetszett, mert más nézőpontból közelítette meg az időutazást, és valami újat kaptunk ezáltal. Kicsit olyan Az időutazó felesége beütésem volt közben.
Egyébként rátérve a főszereplő csajra, Annára, minden Anna hülye, vagy csak én nem bírom őket? Mert egyébként tetszett, hogy futott, az a térképes dolog is. De az ahogy az elején Emmával is bánik, meg Bennettel, már túl hisztis és önző volt tőle.

A történet egyben elgondolkodtatót és szórakoztató volt. Néha túlságosan is el kellett gondolkodnom dolgokon, mert számomra elsőnek érthetetlen volt valami. Valamikor csak kitekintettem a könyvből és így megjegyeztem magamnak, hogy most mi van?
Szerencsére nem volt felesleges karakter sem, a mellékszereplőket is megkedveltem: Justin és Emma. Azt sajnálom, hogy arról nem kaptunk leírást, hogy Brooke hogyan került haza, meg számomra a vége is kicsit… nem is tudom, csak valami másra számítottam.

A spanyol órákat is nagyon szerettem, mert eddig még nem olvastam olyanról, hogy valaki spanyolt tanul az iskolában.
Bennett. Hmm… kedves volt, jobb szót nem találok.
Nem volt rossz a könyv, bár számomra nem lett kedvenc.

Zseniális volt!
Végig érdekes tudott maradni, nagyon izgultam a karakterekért és alig vártam, hogy milyen meglepetésekkel tud még szolgálni az író.
Egyedül egy dolog amit másképp csináltam volna: spoiler, aztán rájöttem hogy ez egy vörös pöttyös könyv..
Igazából mindegyik karakter közel került hozzám, és úgy nagyon tetszett az egész történet kerek volt. Szerintem ez a könyv nagyobb ismerettséget érdemelne.

Szóval íme Az időutazó felesége c. könyv ifjúsági változata. Úgy nagyjából.
Nem lett volna rossz, ha nem maradt volna benne néhány zavaró következetlenség, de hát mindent az érzelmekért. És könyörgöm, nincs végre egy olyan ifjúsági könyv, amiben nincs ruházkodási probléma? :D Komolyan ez annyira fontos téma, hogy mindenhol meg kell hogy jelenjen?
És ezt az egész futás dolgot nem nagyon értem, ahány oldal szólt róla, azt hittem, hogy valami nagy jelentősége lesz majd a történetben spoiler, de nem, Anna fut, sokat, tájon, de minek és főleg minek ennyire részletesen írni róla?

Rosszabbra számítottam, de nagyon kellemesen csalódtam. Kikapcsolhattam olvasás közben, nem kellett a következő fordulaton gondolkodnom (bár volt benne pár), és a fordítás is élvezhető volt. A szereplők 16 éves létükre jól muzsikáltak, nyilván Anna párszor már túl soknak érződött, mégis meg tudtam érteni valamilyen szinten a helyzetét. A terepfutás, a zene szeretete és az utazgatás mind izgalmassá és kézzelfoghatóvá tették a történetet, szépen kiegészültek az időutazással és a vele járó kérdésekkel.
Leginkább az tetszett, hogy semmi sem volt kőbe vésve. Az írónő nem szorította határok közé Bennett-et, meghagyta neki a sötét foltokat, amiket neki kellett megtapasztalnia, és külön örülök, amiért nem került bele olyan szál, amiben a srác nekiáll megkeresni a hozzá hasonlókat. Még az sem hiányzott, hogy nem derült ki, honnan van ez a képesség – csak létezett, és ezzel megnyílt a lehetőségek tárháza.
Bennett szimpatikusabb szereplővé vált, mint Anna, de ezen már nem lepődöm meg, általában így szokott lenni. Emmát és Justint is kedveltem, a spanyoltanár és Anna édesapja szintén jobbá tették a könyvet – az anyja egy kicsit kérdőjeles maradt, és nem lett volna rossz, ha Bennett családja is megjelenik valamikor, bár lehet ez a következő részre maradt. Összességében elég aranyos, fiatalos és pihentető könyv, talán még a folytatásra is benevezek valamikor.