Megjelenésének várható időpontja: 2024. június 3.

Battle ​Royale 1874 csillagozás

Takami Kósun: Battle Royale Takami Kósun: Battle Royale Takami Kósun: Battle Royale Takami Kósun: Battle Royale

Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg.

Eredeti cím: バトル・ロワイアル

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Művelt Nép, Budapest, 2024
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635801206 · Megjelenés időpontja: 2024. június 3.
>!
Művelt Nép, Budapest, 2024
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635801220 · Megjelenés időpontja: 2024. június 3.
>!
Művelt Nép, Budapest, 2019
752 oldal · ISBN: 9786155905469

3 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Kavada Sógo · Nanahara Súja · Mimura Sindzsi · Noriko Nakagawa · Szugimura Hiroki · Akamacu Josio · Cukioka Só


Kedvencelte 720

Most olvassa 79

Várólistára tette 823

Kívánságlistára tette 681

Kölcsönkérné 18


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Takami Kósun: Battle Royale

Kiolvastam. Legalább 15 perce ülök magam elé bambulva és csak reménykedek, hogy egy értelmes, épkézláb értékelést össze tudok hozni.
Nagyon brutális könyv ez, de abszolút megéri elolvasni. Nem csak a sok vér, illetve minden egyéb testnedv miatt durva, hanem pszichésen is. Mit hoz ki 42 középiskolásból az, ha egy lakatlan szigeten élet-halál harcot vívva küzdeniük kell egymással? Ez az úgynevezett Program, amit a kormány talált ki, egyfajta kegyetlen kísérletként. Sokan nagy változáson mentek keresztül, beleszálltak a harcba, volt aki csak önvédelemből, voltak, akik a puszta „öröm” miatt. Csak egy élheti túl.
A nevekbe sokszor belekavarodtam, főleg az elején, de több kedvencem is lett a szereplők közül. Annyira drukkoltam..
Ami itt végbement akár a rideg valóság is lehetne, pont ezért annyira brutális. Jól bemutatja (pszichológiailag) hogyan viselkedne az emberiség..

Kellett olvasnom közbe mást is, mert amúgy nem csúszott le a torkomon.

2 hozzászólás
Algernon P>!
Takami Kósun: Battle Royale

Ennyi, kész, imádtam, brutális volt, csak faltam a lapokat, borzongtam és borzadtam, drukkoltam, kombináltam, a nevek miatt folyamatosan előrelapoztam, meghökkentem, káromkodtam, pipálgattam a névsort, és igen, a vége, és ennyi, oda vagyok érte. Meg vissza. Kétszer.

És ezek után lazán kiröhögöm Suzanne Collinst.
Az Éhezők viadalának első kötete még elment, de a trilógia további könyvei már erős minőségromláson mennek keresztül nálam, hovatovább a Kiválasztottnál konkrétan a földön fetrengtem, a végére 5/1,5-ös produkciót hozott a Katniss-hiszti számomra.
De éreztem, nem lehet ennyire könnyen félredobni az egészet, az alapötletet zseniálisnak tartottam, a disztópikus környezetért is odavoltam. Talán rosszkor olvastam.

Erre szinte hajszálra pontosan egy évvel később jön a Battle Royale, és kétséget nem hagyva lesöpri a pályáról.
Ó, miért is nem ezt olvastam előbb???

Ez nem azon múlik, hogy szürke agyvelődarabok repülnek a lapokon, és mind tudjuk, a szabályok világosak, meg fogják ölni egymást. Mindannyian felképelnék a tetű Szakamocsit, csak pislogunk néhány osztálytárs reakcióján, hideg brutalitásán.
Van valami rideg valóság a sorok között, a realizmus, ami miatt elhiszem, hogy az évek során lezajlott Programok túlélői köztünk járnak.
Takami Kósun pedig elmebeteg. Pont.

Valami arra késztet, hogy elgondolkodj rajta, Te vajon hogyan viselkednél, és mit tennél, ha ilyen helyzetbe kerülnél?
Egyik legmegrázóbb és legfelkavaróbb olvasmányélményem az idei listámban.
Amit legnagyobb meglepetésemre az Ulpius hozott el nekem, a Rukkolán keresztül, első happolt könyvem volt ugyanis.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602612 · Fordította: Mayer Ingrid
7 hozzászólás
_Eriii>!
Takami Kósun: Battle Royale

Most már értem, hogy ilyen sok olvasás mellett, miért ilyen magas a százaléka ennek a könyvnek. Most már értem, hogy az éhezők viadala honnan ered. Ez a könyv, úgy ahogy van, brutális, durva, felkavaró és zseniális. Egyetlen hátránya van, hogy számomra mindig nehezebb gyerekek haláláról olvasni. Ennyit könyvön rég nem izgultam meg drukkoltam, mint itt ezen. Drukkoltam, de annyira kilátástalan volt a negyvenkét diák sorsa, hogy nem találok szavakat. Drukkoltam először két diáknak, utána háromnak, utána ötnek, tíznek. Képtelen voltam elhinni, hogy sorra hullanak mind a legyek. Sorra durrantsák szét egymás agyát, nyomjak ki egymás szemét, vagy éppenséggel egymás torkát vágják ketté. A nevekkel bajban voltam, tízenakárhányat megtudtam jegyezni, igaz még így is volt egy pár visszalapozás, hogy most ki is halt meg. Ha nem talált, egy keveset fellélegeztem, ha talált, akkor rohadtul elkeseredtem. Nem éreztem rajta a dísztópiát, nem olyan volt számomra mintha a távoli jövőben történne meg. Sajnos mindvégig azt képzeltem, hogy ez nem is olyan elképzelhetetlen napjainkban sem. Mindvégig olyan érzésem volt mintha csakugyan megtörtént volna valahol a távol keleten. A végéről meg nem is tudok írni semmit. Annyira sokkos állapotban olvastam, hogy kétszer kellett neki fussak. Minden tiszteletem az íróé, mert ilyen zsenialisan jó könyvet ritkán találni. E a könyv mellett az Éhezők viadala csupán kakasok közti harc, pedig én tényleg szerettem az Éhezőket is. Ajánlom…….

4 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Takami Kósun: Battle Royale

„– Te tisztára individualistának tűntél, már akkor, amikor az osztályunkba jöttél.
– Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van”

Jesszusom….nem fogok nagyon tudni mit írni, mert még ennyi idő elteltével is a hideg ráz ettől a kötettől.
Elképesztő volt, borzongtam, izgultam és természetesen imádtam.
Mondjuk mikor gyerekek kerülnek a képbe, sokkal rosszabbul viselem a történteket, de ha ezen éppen túl tudtam tenni magam, már csak fogytak a lapok gyorsan egymás után…
Nagyon kell egy saját példány és újra olvasós az is biztos.
Nagy kedvenc!

3 hozzászólás
Bla IP>!
Takami Kósun: Battle Royale

Nos, elkezdtem olvasni ezt a könyvet, amely még a XX. század utolsó éveiben jelent meg, messze megelőzi Az Éhezők viadalát, 20%-nál tartok. Nem tudtam miről szól, amikor mások/sokak kedvelt olvasmányaként kértem. Szimplán: ez egy brutális, véres horror. Mondom, nem jutottam még a negyedéig, de már egy tucatnyi hulla van változatos eszközökkel és módon juttatva őket az árnyékvilágba. Egy disztópikus horror egy képzelt távol-keleti diktatórikus vezetésű országban, ahol kísérleti program zajlik, amelyben alapvető a fiatalok halála. Kérdem én? Mi ennek az üzenete? Mi a fennkölt mondanivaló, amely érdekében ez a könyv íródott? Ennek olvasásában éljék ki agresszív ösztöneiket az olvasók?
Ennek nemigen lenne értelme Szóval jelenleg nem tudom, de tovább olvasok…
Eljutottam a 40%-ig. Már csak 25-en vannak életben. Közben megtudtam, hogy a rock-nak pozitív ereje van, s egy ilyen feltételekkel folyó játékban érdemes stratégiailag gondolkodni.
Aztán csak emelkedett tovább a halálozási százalék és eljutottam a végére. Időnként mást is kellett közben olvasnom, hogy jobb legyen a szám íze, mert mikor beleképzeltem magam a történetbe – nagyon a vesztesek közt voltam- hisz itt mindenki csak vesztes.
Szóval egy nagyon brutális és durva disztópia, mely – kétségtelen – szól a barátságról, hűségről, teenedzser szerelemről is, na meg a véletlenek szerepéről a konfliktusokban.
Emlékezetes írás, amely nem nőtt a szívemhez, s a végére teljesen valószínűtlenné vált.

22 hozzászólás
szadrienn P>!
Takami Kósun: Battle Royale

Tíz kicsi néger helyett negyvenkét kicsi japán lopakodik körbe-körbe egy lakatlan szigeten, ahonnan nem távozhat élve senki más, csupán közülük egyetlenegy. Gyilkos társasjáték távol-keleti módon koreografálva.
A háttérben a disztópiákra jellemző könyörtelen diktatúra áll, amely középiskolás gyerekek vérére szomjazik, és a borzalmas játékszabályok demonstrálásával próbálja lakosai között elhinteni a bizalmatlanság magvait.
Mert az elnyomó, fojtogató, zsarnoki államhatalomnál csak az lehet félelmetesebb, ha az iskolatársunk, a barátunk, netán a szerelmünk az a személy, aki alattomosan az életünkre tör.
Bár valószínűleg minden olvasó felvértezi lelkét a várható negyvenegy tragikus halálesetre, a gyilkosságok véres kegyetlensége néhol mégis túl szenvtelennek, öncélúnak hat, a fejből kiálló szekerce, kiskés, nyílvessző diadalmas vezérmotívumként tér vissza. Az irgalmatlan pusztítás közepette bizarr kontrasztként néha elérzékenyülnek a szereplők, és a tizenévesekre jellemző naiv álmok és vallomások hangzanak el a kedvenc együttesről és a kedvenc ellenkező nemű osztálytársról. De megtudhatjuk azt is, hogy miként viselkedik ebben a helyzetben a műszaki zseni, a túlélő típus, a hősszerelmes vagy a pszichopata karakter.
Az adrenalin egekbe emelésére leginkább alkalmas részek a szorongás, rettegés, halálfélelem jelenetei, amikor egy levél rezdülése is kétségbeejtő, és a biztos pusztulást jelentheti. Nem várt mellékhatásként azonban bele is fásulhatunk a vérfürdőbe. Csak erős idegzetűeknek!

AniTiger P>!
Takami Kósun: Battle Royale

Ez a történet valami elképesztő! Imádom a disztópiákat, amiben egymást kell levadászni és meggyilkolni, de ez viszi a prímet nálam mostantól. Nem egy könnyed délutáni olvasmány (738 oldal!), de nagyon nehezen bírtam félretenni és mással foglalkozni, az elolvasása után pedig a történettől nem bírtam szabadulni. (Megnéztem a filmadaptációt és elkezdtem olvasni a mangát…)

Magával ragadó és sokkoló. Folyton újabbnál újabb durva halálnemekbe botlottam és mindig a legsokkolóbban kerestem. Nincs. Mindegyik borzasztó volt – spoiler NAGYON durva, de azt hiszem, hogy a vége a legdurvább.

Voltak olyanok, akiknek a halálát már rémesen vártam (Kirijama Kazuo, Szóma Micuko), akiknek nagyon drukkoltam (Nanahara Súja, Nakagava Noriko, Mimura Sindzsi) és egy hatalmas kedvencem is lett a történetben.
Az én kedvencem: Kavada Sógo!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/07/takami-kosu…

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543772 · Fordította: Mayer Ingrid
5 hozzászólás
Riszperidon>!
Takami Kósun: Battle Royale

A jó életbe, könyvvel ennyit nem szenvedtem még, mint ezzel! Vagy, ha valamivel ennyit szenvedtem, azt csak szimplán félbehagytam. De hát az csak a Battle Royale, kultusz, izébizé, olvass el! spoiler
Olvastam, alaposan, négy és fél hónapig. :D Ezalatt az idő alatt kiolvastam 17 darab könyvet, amik között a tetejében kettő olyan is volt, ami nem nagyon tartozik a komfortzónámba. Ez jelent valamit, ugye?
Jelent. De jót nem, az biztos.
Az elején még nagyon örültem neki, hogy „Hát nézd már, milyen jó, hogy foglalkozik a szereplők lelki világával!” Igen, az elején jó volt az érzésekkel is foglalkozni a veszett hentelés mellett, de öcsém, ezek annyit éreztek, ami 3 falunak sok lett volna! Egy idő után sajnos annyira untatott, hogy nem ütött szíven, hogy 16-7 éves gyerekek irtó változatos módon halálra hadonásszák egymást.
Miért kell valakinek a gyerekkoráról 3-4 oldalt írni, ha aztán fél oldal után kinyírják?
A sok név nem zavart, mert már az elejétől kezdve lehet sejteni spoiler, hogy kik maradnak meg a végéig. A többi csak azért volt, hogy minél több halálnemet megismerjünk, és pontosan tudjuk, hogy milyen fegyverekkel ölnek. Volt a pisztolynak egy félsoros neve spoiler majd aztán zárójelben megjegyzi az író, hogy amúgy ez a kis Kakagava Harakirit nem érdekelte. Akkor miből gondolod, hogy minket igen? És nem, arra sem voltam annyira kíváncsi egy-két szereplő agonizálása közben, hogy a léckerítés, aminek épp lógó belekkel nekidőlt, két hete még piros volt, és tökéletes derékszögben állt, de most már zöld, és kicsit ferde, mert Marika néni véletlen meglökte a sárga műanyag locsolókannájával, amikor a piros rózsákat öntözte, mivel reggel kicsit sok volt a szaké.
A durván 750 oldalból én olyan 250-300-at simán szófosásnak éreztem.
Volt azért persze pár történet, illetve halál, ami megérintett, de volt, hogy ott is be lett vágva egy olyan mondat, hogy koppant a fejem az asztalon. Ez persze biztos a fordítás hibája is, meg olvastam pár embernél, akik tőlem jobban értenek hozzá, hogy japánból nem olyan egyszerű sok mindent átfordítani. De pl potyogtak a szemeim kifele a luk szótól, és a következetlen használatától. Most akkor vagy lett volna mindenhol lyuk, vagy luk, de olyan 70-30% arányban volt az utóbbi javára. Ez biztos nem japán nyelv nehézsége miatt volt.
A főszereplő fiú nekem kicsit túl tökéletes volt. A könyv folyamán kiderül, hogy kb minden csaj oda van érte, mert sportos, focizik spoiler, helyes magas, és csapatja a tiltott rockzenét, úúúúú! Emberileg nem volt gondom vele, csak amúgy volt egy kliséfiú.
A vége üthetett volna, de nem ütött. A hegyen tájat nézegetős jelenetnél kellett volna abbahagyni, úgy ahogy. Akkor talán egy csillaggal többet adok, de így csak 3.

Éhezők viadala. Sokan hasonlítják hozzá, nem csodálom. És, érdekes módon, akármennyire is lehúztam, úgy érzem, az Éhezők viadala ennek a nyomába sem ér. Ha az a trilógia véletlen a Battle Royale után kerül a kezembe, biztosan el sem olvasom.

>!
Művelt Nép, Budapest, 2016
750 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155676116 · Fordította: Mayer Ingrid
33 hozzászólás
Rodwin>!
Takami Kósun: Battle Royale

Battle Royal, Battle Royal, véres és kegyetlen, ahogy már sokan jellemezték, és valóban az, de ennél azért több is.
Ha nincs a Moly, ez a könyv is valószínű kimaradt volna, mint oly sok minden. A borítót nagyon eltalálták, ahogy a benne lévő rajzokat is.
Ahogy haladtam a könyvvel, úgy szívott magába, és nehezen engedett. Mikor szembesültem vele, hogy mi is ez a Program, és mennyire meg tud változni az ember, ha az élete a tét. Tud e barátságot kialakítani, egy ilyen helyzetben?
Vajon kiben bíznál, ha belecsöppennél ebbe a világba? Segítenél egy bajban lévőnek, vagy inkább elfutnál, esetleg a győzelem reményében, orvul megsuhintanád a katanádat?
Félelmetes, hogy az író mennyire tudott hatni az érzelmeimre. A halál megannyi arcát láttam, hihetetlen részletességgel leírva, szinte éreztem a vér szagát és ízét, az oldalakat lapozva.
Brutális könyv, ilyet tényleg csak egy japán író agyából pattanhatott ki. Érzékeny lelkületűek, azért kerüljék.
Kedvencem Kavada és Micukó lett. Sújáékat meg egy jól irányzott horoggal ütöttem volna ki, úgy idegesítettek.
A végét kicsit jobban meg lehetett volna tekerni érzésem szerint, persze akkor a nagyközönségnek lehet nem tetszett volna annyira.
Jó könyv, bátran ajánlom mindenkinek. :)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
738 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543772 · Fordította: Mayer Ingrid

Népszerű idézetek

BlissX I>!

– Te tisztára individualistának tűntél, már akkor, amikor az osztályunkba jöttél.
– Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van.

4 hozzászólás
Natasha>!

Még az olyan átlagemberek is, mint én, időnként mindent értelmetlennek találnak. Miért kajálok én, amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit, úgyis nemsokára szar lesz belőle, nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben, egyszer úgyis meghalok. Jó ruhákat hordtam, kiérdemeltem az emberek irigységét, vagy megszedtem magam, de semmi értelme nem volt. Teljességgel értelmetlen.

627-628. oldal

Kapcsolódó szócikkek: széklet, székelés
10 hozzászólás
Almost_Zed>!

Mindnyájatoknak egyes-egyedül kell harcolnia. Az élet már csak ilyen…

67. oldal

rlb_32557241>!

A szavaknak a zenéhez hasonlóan óriási erejük van.

673. oldal, 3. A végső küzdelem

Kapcsolódó szócikkek: Nanahara Súja
Natasha>!

Súja utálta, ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. Nem tudom, ki mondta, hogyha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass.

33. oldal

1 hozzászólás
Tiktak>!

Ha megtesz az ember minden tőle telhetőt, akkor nincs félnivalója a pokoltól sem.

Kapcsolódó szócikkek: pokol
Rodwin>!

Nem rossz dolog valakibe őszintén beleszeretni és szívből viszontszeretve lenni.

227. oldal

1 hozzászólás
Rodwin>!

Hogy lehet valaki ilyen szép, mint én! És még okos is vagyok.

388. oldal

4 hozzászólás
Rodwin>!

– Én akkor is úgy gondolom, hogy a rocknak ereje van.
Méghozzá pozitív ereje.

292. oldal

15 hozzászólás
Batus>!

Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a világon!

24. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés
Justin Cronin: A tizenkettek
Stephen King: Végítélet
Nick Cutter: A falka
Dennis Lehane: Viharsziget
M. L. Rio: Mintha gonoszok volnánk
T. B. Byrt: A néma csillag dala
Jack Ketchum: Holt idény
Stephen King: Bilincsben
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!