Ne ​félts (Ne érints 3.) 91% 698 csillagozás

Az biztos, hogy ez a sorozat eddigi legjobb kötete. Imádtam! Nagyon olvastatta magát, izgalmakban nem volt hiány, mindezt pedig megfűszerezte a szerző egy csipetnyi romantikával. Végre megtörtént a nagy áttörés is, hiszen a karakterek óriási jellemfejlődésnek indultak. Kezdem megkedvelni Juliette-t, amire nem gondoltam, hogy sor fog kerülni. Magasra tette a lécet, kíváncsi vagyok a következő rész vajon megugorja-e.

„Egy napon majd”…

Az első gondolatom, hogy köszönöm.
Végre nem kellett végig szenvednem egy nyávogással és irritáló döntésképtelenséggel szenvedő lány gondolatait.
Ebben a részben kivételesen összeszedted magad, drága Juliette. Helyén voltak a gondolataid, és a döntéseid is.
Azt külön köszönöm az írónőnek, hogy a szerelmi háromszögből az a fiú ért révbe, akinek szurkoltam. :)
Adamtől és Warnertől sajnálattal fogadtam, hogy ennyire megváltoztak.
Warnerben pont azt szeretem, hogy pszichopata, de ugyanakkor gyengéd.
Jó volt olvasni a lelkéről, az érzéseiről.
A két fiú gyerekkora elég hasonló, érdekes volt látni, hogy mennyire másképpen próbálták feldolgozni személyes tragédiájukat.
És Kenji a legjobb karakter mind közül, imádtam olvasni a párbeszédeket, a vicceit.
Róla szívesen olvasnék egy másik történetben.
Szuper befejezése egy nem hibátlan, de annál szórakoztatóbb trilógiának.

Az előző részekhez hasonlóan a Ne félts is a kedvencemmé vált.
Tetszett a történet, bár a könyv végi csatát egy kicsit részletesebben is ki lehetett volna dolgozni. Engem például érdekelt volna, hogy mi történt a többi szereplővel is a csatában. Juliette-et mintha teljesen kicserélték volna ebben a részben. Végre összeszedte magát, és kiállt önmagáért. Szerintem nagyon szép karakterfejlődésen ment keresztül a három rész alatt.
Warner még mindig az egyik kedvenc szereplőm, egyrészt miatta szeretem annyira ezt a sorozatot, és ő is jelentős változáson ment keresztül.
Adam-ben nagyon csalódtam; mintha teljesen kifordult volna önmagából. Jóformán minden szerethető tulajdonságát elvesztette, ezért bármennyire is kedveltem a sorozat elején, mostanra abszolút semleges karakter lett.
James azonban még mindig irtó édes, Kenji pedig itt is hozta a formáját, amiért csak imádni lehet.
Nagy kedvencem a sorozat, újraolvasva is tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és már alig várom, hogy a Restore Me-t is elolvashassam. Egyébként ennek a résznek tetszik a legjobban a borítója. ;)

Imádom a sorozatot, komolyan. Ez a rész is annyira jó volt, a borító iszonyatosan gyönyörű, és a történet is nagyon jól folytatódott, viszont olyan rövid az egész. Örültem volna, ha kapunk egy kerek befejezést, de még annyi minden nyitva maradt. Kicsit ki lehetett volna még bővíteni, de ez van.
Elég sok minden kavargott bennem olvasás közben. A szerelmi háromszög volt az, ami teljesen megbolygatta az érzéseimet. Úgy szerettem Adam-ot az első részben, annyira megfogott magának, erre mit tett vele az írónő. El sem akartam hinni, hogy miket mond Juliette-nek. Persze valahol azért megértem, hogy miért ilyen feszült, és ingerült. De, hogy valaki ennyire megváltozzon… Az egyik dolog, amit mindig is szerettem Adam-ban, az a testvére iránti szeretet. Ez legalább nem változott.
A másik, aki egy hihetetlen változáson ment keresztül, az Warner. Az a pszichopata, gyerekkínzó, emberölő pasi egy igazi kezesbárány lett. Sosem hittem volna, de engem is teljesen elcsábított. Egyszerűen mindenre volt magyarázata, mindent jóvá tudott tenni. Szóval, igen, gratulálok Aaron, most már én is imádlak :) Viszont én Adamról sem mondtam le. Szerintem nagyon is szerethető még mindig. Ennek ellenére, ha valakinek a pártjára kéne állnom, az nem más lenne, mint Kenji *-* Hozhattok egy papot, én már megtaláltam az igazit :D
A végső harctól azért többet vártam volna. Megmondom őszintén, a vége miatt picit csalódtam, de azért még mindig imádom a sorozatot.

– Nem szerethetsz bele egy ilyen alakban, mint Warner úgy, hogy nem mondod meg nekem az okát.

Sejtettem, hogy nekem a harmadik kötet lesz a legnagyobb kedvencem és ez így is lett.

Juliette és Aaron kapcsolata végre átváltott valami egészen újba és én minden pillanatát imádtam. Azt, hogy Aaron annyira vágyakozik utána, annyira szereti, mégis annyira türelmes és kitartó. Imádom a stílusát, a gúnyos modorát, a lesajnáló megjegyzéseit, azt, hogy mennyire tud szeretni, hogy milyen alapos, megbízható és gondoskodó.

De hogy ne csak Aaron Warnerről áradozzak, szeretném megemlíteni, hogy ebben a kötetben vált igazán nagy kedvencemmé Kenji is. A viccei, a lezser beszólásai, az igaz barátsága Juliette-tel.

És ha ezt a kettőt összeeresztjük… Na, abból voltak a legjobb részek, imádtam Kenji és Aaron élcelődős párbeszédeit, nagyokat vigyorogtam rajtuk.

Nem tudok újat mondani: imádtam.

„ Aaron Warner Anderson, a 45-ös szektor parancsnoka és régense, a Regeneráció főparancsnokának fia. Rajong a divatért.”

Aaron drágám, egyszerűen imádlak! A karaktered, a humorod és a mély érzelmeid… minden női szivet megdobogtatnak, ebben biztos vagyok.
Szó szerint olvadoztam a vallomásai alatt.Elképesztő mennyire kimért és érzelgős is egyben.

Juliettet is megkedveltem, szerettem az ő szemszögéből olvasni, de mit nem adtam volna, ha ezt az egész történeten Warner szemszögéből kaphattam volna meg! Hát az maga lett volna a tökély.
Már az elején is Team Warner szálon csüggtem, de most… itt … hát a szavam elakadt olykor ettől a sráctól.

Csajok… Mindenki megérdemelne egy Warnert magának. Egy olyan Warnert, aki kiáll értetek, hisz bennetek és őszinte, mély érzelmeket táplál felétek. Na persze a külsővel is jöhet egy az egyben! :D

Nagy változás volt ez a másodikhoz képest. Semmi gyötrődés, semmi lelki fájdalom; bár volt az elején néhol egy kis vita, de aztán túllép rajta J. Vannak fontosabb dolgok is, mint az ex gyötrelmes drámázása. Céltudatos lett, erős, harcias és magabiztos a döntéseiben. Felfedezte önmagát és a végre a vágyai szerint cselekedett. És Warner… vagyis Aaron…. hjaaajj, de bódult lettem tőle. Tökéletesen tökéletlen, aki nem sajnál semmit; egy olyan világban nevelkedett, ahol csak brutalitással élhet túl az ember, s ő elsajátította ezt, hogy megvédje önmagát, és az anyját. Majd később Juliettet is.
És Kenji, drága Kenji… neked tényleg elkéne egy barátnő :D
A harc gyorsan le lett rendezve, mindenki túlélte, az eljövendők meg a képzeletünkre van bízva.
Élvezetes volt olvasni, tele érzelmekkel és önismerettel.

Eddig ez a része tetszett a legjobban. Warner nagyon megérkezett. Eddig is ő volt az egyik húzó karakter, de ebben a részben… Szavak nincsenek rá. Azért sokat javított a karakterén az írónő.
Juliette ebben a részben pozitívan, tettre készen állt végre mindenhez. Így kellett volna az első rész óta. Egyébként jól érzem, hogy ők ketten spoiler Csak azokat a részeket a szerző ügyesen, ifjúsági olvasmány szintjén megoldotta. Kenjit továbbra is imádtam.
Valahol olvastam, hogy ez a sorozat eredetileg trilógiára lett tervezve. A vége miatt mégsem éreztem ezt. Olyan hirtelen ért véget, ráadásul befejezetlennek éreztem. Kíváncsi vagyok, mi mindent tartogat még ez a sorozat.

Én már semmit sem értek!
Hová lett a kedves és védelmező Adam?
Hová tűnt a tétova és nyafogós Juliette?
Warner tényleg képes volt belopni magát a szívembe?
Őrület! Egyik változástól szörnyen szomorkodtam, a másiktól ujjongtam örömömben,. Warner miatt még nem tértem magamhoz. Egyedül Kenji maradt meg ugyanolyan jópofa mókamesternek, mint amilyen korábban is volt.
Olyan különleges volt ez a trilógia, hogy előre rettegtem a befejezéstől. Egy epilógust nem bántam volna, így egy kicsit hirtelen lett vége, de összességében elégedett vagyok.
Csak azt sajnálom, hogy izgalmakat kizárólag az utolsó 40-50 oldal tartalmazott. Addig csak folyt a tervezgetés, felkészülés és sok-sok lelkizés, Tahereh Mafi különleges stílusában.

Oke, sulyos fangorcsom van.
Kiolvastam a trilogiat, kiolvastam a kiegeszito koteteket (pedig utalom a kiegeszito koteteket) es nem tudom elengedni a tortenetet.
Szoval most elnyomom a kesztetest, hogy ujrakezdjem az elso reszt, lefeszegetem az ujjaimat az olvasorol es megyek aludni.