A ​rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam 58% 20 csillagozás

Azokkal értek egyet, akik nem becsülik le a mai gyerekeket. Tudom, nagyon silány a szókincsük, és ezt gyakran, mi felnőttek (is) alakítjuk ki éppen azzal a hozzáállással, hogy ezt úgy sem érti, túl sok a jelző, túl bonyolult a fogalmazás stb. Gondolok itt az újrafordított mesekönyvekre, az újraszinkronizált mesefilmekre, amik egyre silányabb minőséget képviselnek. Kár.
A könyv szerzője nemes céllal nyúl roppant kényes és roppant aktuális témához. Pedig mikor írta, nem is sejthette, mi lesz másfél évtized múlva. Nem kamaszoknak szól a könyv, ők már nem vennék be, annál érettebbek, és többet tudnak a témáról. És nem is 8-10 éves gyerekeknek szól, ahogy az előhangban állítja, hanem 8-10 éves gyerekek szüleinek. Nem tartja magát mindenhatónak, egyszerűen csak egy példát ad arra, hogy ő miként oldotta meg ezt a kérdést. Gondolatot ébreszt, a legtöbb idegen szót megmagyarázza, mégpedig a gyerek szintjén. Ezt a könyvet én segédeszköznek tekintem, egy olyan témában, amit ma sokan tabuként kezelnek, annak ellenére, hogy lépten-nyomon belebotlunk.
Valóban nem nagy durranás, de attól még lehet hasznos.
Irodalmi műként nem is lehet értékelni, akkor kettest adnék. A rám való hatását, információs értékét tekintve sem több hármasnál. Ha azonban annak tekintem, ami, akkor azért jó, hogy van egy ilyen füzetecske is.

A szándék nemes… a közhely pedig elcsépelt és semmitmondó ez esetben (is)! Egyáltalán nem olyan rossz könyv ez, mint amilyennek az átlaga alapján látszik (jelenleg: 53%-on áll). Mikor a szerző a 8 és 14 év közötti korosztályt nevezte meg célközönségeként, már ennek kapcsán is megjegyzi, az idősebbek már nem lesznek rá vevők… És ezt nagyon jól látja, sajnos.
Engem az idegen szavak egyáltalán nem zavartak, mivel általában a rákövetkező mondatokban rögtön meg is magyarázta őket. És a téma kapcsán ezek a fogalmak valóban megkerülhetetlenek. Emlékszem, hogy 10-12 éves koromban pl. Jókait olvastam, és abban is rengeteg ismeretlen kifejezéssel találkoztam, éppen ezért az Idegen szavak szótárát is gyakran felütöttem –, akkor mennyivel egyszerűbb helyzetben van egy „mai fiatal”, akinek csak az interneten kell rákeresnie! Szóval nem igazán értem azokat a kritikákat, amik erre irányulnak… Egyébként a rasszizmus maga is egy idegen szó… De úgy tűnik, azért annyira mégsem áll tőlünk távol, haha…
    Kierkegaard írta valahol, hogy szívesebben beszélget gyerekekkel, mivel tőlük még remélhető, hogy értelmes felnőttek lesznek. Tahar Ben Jelloun könyve is egyértelműen inkább nekik való. – Csak sajnos, el sem jut hozzájuk…

Rasszizmus, ahogy a lányommal elolvastuk.
Merthogy ő a célközönség, ehhez képest kicsit sok benne az idegen kifejezés, de alapvetően nem rossz.
Mivel a szerző marokkói francia, elsősorban abból a kultúrkörből merít, annak a csoportnak az élményeit építi be az írásába. Jó lenne egy magyaros verzió.
Osztályfőnököknek mindenesetre jó segédanyag lehet.

nem rossz. sajnos a becélzott közönséghez nem jut el ez a füzet, de én inkább a szülőknek és pedagógusoknak ajánlanám – hasznos segítség lehet, amikor elmagyarázzuk a gyerekeknek, hogy a küszöbmajom miért rasszista szó. Shop Stop 2

150 forintért nem hagytam ott a könyvesboltban. Egy szuszra elolvasható. A téma jó, a cél nemes, viszont nem jól sikerült írás. A kérdések valóban egy gyermek kérdései, a válaszokat viszont nagyon nem a megfelelő köntösbe burkolták. Pl. ha egy gyerekkel beszélek erről a témáról, akkor nem használok olyan szavakat, hogy melanin , genocídium , szociokulturális környezet , diszkrimináció , apartheid , exterminálás…stb, hanem helyette szép, egyszerű, hétköznapi magyar szavakat, mint pl. bőrben található festékanyag, hátrányos megkülönböztetés… Ami viszont nagyon tetszett, az az író személyes érintettségéből fakadó plusz információk a marokkóiakról és egyáltalán az észak-afrikai helyzetről, a volt francia gyarmatokról.

A szándék jó, tényleg nagyon nehéz megfogalmazni a témát a fiataloknak, a sok miértre úgy válaszolni, hogy megértsék, felfogják és meg is maradjon bennük a lényeg. Saját tapasztalatom, hogy a gyerekek sokkal jobban értik és alkalmazzák a különböző idegen szavakat, legalábbis nálunk a 8 évesem, jobban „érzi” a szavak jelentését. Engem zavartak az idegen szavak, jobban szeretek mindent magyarul használni, már amire lehet. Nem volt rossz, de nem tervezem az újraolvasását. Nem kötött le, és bár nem túl hosszú, de elhúztam sokáig, mire kiolvastam.

A rasszizmus lebutítva. A szándék nemes, a kivitelezés kissé gyatra, a könyvecske főleg a rasszizmus és a hozzá köthető fogalmak definíciója. Ráadásul nem én vagyok a célközönség. (Ezek után pedig elolvasom a ’Miért nem bírjuk a kínaiakat/izraelieket’ c. könyveket. ;)

Rövid kis könyvecske, amit tényleg egy szuszra ki lehet olvasni. Elvileg gyerekeknek, tiniknek szólna ez a könyv, és a kérdések valóban olyanok is, mint egy gyerek kérdései, de a válaszokba már olyan idegen szavak keverednek, amelyeket egy ennyi idős gyerek nem biztos, hogy ért. Lehet, hogy ez csak a fordítás számlájára írható: megeshet, hogy ezek a szavak az eredeti nyelven sokkal gyakrabban használtak, mint magyarul. Biztosan lennének olyan magyar szavak, amikkel lehetne ezeket helyettesíteni. Vagy pedig ha eredeti nyelvén is inkább szaknyelvi szavak ezek, illett volna megmagyarázni egy kicsit, hogy a fiatalabb korosztály számára is érthető legyen.

Egyébként sok olyan gondolat van benne, amivel egyetértek, és sok olyan összefüggésre mutat rá, ami egyébként biztosan nem jutott volna eszembe, viszont néha már túloz. Mindenesetre most, hogy a bevándorlás által ennyire aktuálissá vált a téma, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánlom az olvasását, majd azután akár a könyv közös megbeszélését is.