A gyerekek különösen fogékonyak a költészet iránt. A bölcsődalok, ringatók jelentik az első találkozást a verssel, és ez az élmény sokáig kíséri őket. Tőlünk, felnőttektől függ, hogy mivel gyarapítjuk ismereteiket, milyen hatásokat gyakorolunk érzékeny, fogékony belső világukra. Antológiánkban azokat a verseket olvashatjuk, amelyek az óvodai nevelés alapját képezik, és korszerű versízlésre vezetik a legkisebbeket.
Ebben a közel négyszáz versben megtalálják a szülők és az óvónők a magyar klasszikus költészet legszebb ismert darabjait. A témaköröket úgy alakította a kötet válogatója, T. Aszódi Éva, hogy azok egyformán nyújtsanak lehetőséget óvodai beszélgetésekre, ünnepen szavalható versek kiválasztására és a meghitt családi olvasgatásokra is.
Végül is úgy döntöttem, nem lesz meg itthon, mert a java az Weöres, ő meg már megvan a Bóbitában, ami abban nincs, az meg meglesz a rigósban… De azért vannak benne mások is, akik jók, a rajzok pedig nagyon viccesek. Összességében viszont sajnos erre is igaz, amit a legtöbb versantológiánál tapasztalok, hogy túl sok benne, ami számomra fölösleges. Nem is beszélve arról, hogy egy csomó népköltést én teljesen máshogy ismerek.
Talán készítek magamnak egy saját válogatást.
Megint olyan mesekönyvet olvastam, melyre azt lehet mondani, hogy csodálatos. Meseversek olvashatók benne, például: Zelk Zoltán, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, és még sorolhatnám tovább. A könyv szerkezete nagyon jó, mivel korosztályonként van sorba szedve. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a szép meseverseket.
Szuper válogatás, nagyon jó a csoportosítás, és a végén a különböző szempontok szerinti áttekintés. Gyakran hozott nosztalgikus hangulatba, sok emléket ébresztett óvodából, általános iskolából. Az illusztrációiért annyira nem rajongok, gyerekkoromban sem tetszettek.
A legnagyobb részét mind ismertem, nyilván, így könyv formátumban most először lapoztam végig és olvastam fel @Tíci legnagyobb örömére :D Igaz, csak az ismerteket és kevésbé mozgalmi mondókákat, de így is muszáj egy nagy ötöst adnom… Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Orbán Ottó, József Attila és a többi „nagyok” gyerekverseire, na meg a nagyon-nagyon Gazdag Erzsire, aki bár néhol tényleg nagyon-nagyon szocializmus, de ugyanannyira a 20 évvel ezelőtti gyermekkorom, amikor „Trombitája, víg ormánya földet túrja, döf-döf-döf.” És besírósan visszaröpültem tőle hároméves önmagamba.
Persze a népköltések is viszik a prímet, bokréta és rip hajnal foreve'.
Még gyerekkorombol maradt rám egy példány ebből a könyvből. Ezt lapozgatva sok verset felismerek, a rajzok nagyon aranyosak benne. Ez a könyv sokkal jobban tetszik mint a Tóthné Pánya Marianna: Tente baba, tente…, mivel ebben nem csak mindenfele (jobb szo híján) osszehajigalt versike van, hanem rengeteg költő altal írt igényes gyerekvers! Nagyon jó szerintem az életkor szerinti bontás a könyvben és szuper, hogy a végén még fel vannak sorolva a versek alkalom (ünnepek), tartalom (hetkoznapok, allatok, viragok, altatok, stb) szerinti bontasban is, illetve van beturendes név és cimmutato is, szóval eleg könnyű kikeresni egy egy verset. Szerintem ez egy olyan könyv, amit jó szem előtt tartani és használni!
Megunhatatlan óvodai kisiskolás élmények tárháza ez a könyv. Örök helye van a polcomon. emlékszem számtalanszor ebből tanultunk meg egy verset, valamelyik iskolai vagy óvodai a rendezvényre. Ezek azon rigmusok gyűjteménye, amit minden gyerek ismer.
Nekünk gyermekként nem volt meg ez a könyvünk, és nem is emlékszem, hogy bárkiét vagy könyvtári példányt olvastam volna.
Igazán színes válogatás, kezdve a népköltésektől a neves költők verséig. Némelyik alkotás talán nem feltétlenül az óvodás korosztálynak szól.
Maradéktalanul nem tetszett a kötet, ettől függetlenül öröm volt olvasni.
A megzenésített verseket nem lehetett pusztán szövegként olvasni, mert az ember fülében ott volt az ismerős dallam. Meglepett, hogy egyes – felnőtt irodalomból ismert – nagy költőknek is akad gyerekekhez szóló költeménye, pl. Nagy László, Radnóti Miklós. Persze Petőfit, Kosztolányit és József Attilát sem hagynám innen ki, de azt, hogy ők a gyerekeket is megszólították, tudtam eddig is.
Az ismerős sorok mellett akadt jó pár, amit most olvastam először, vagy legalábbis nem voltak ismerősek.
Ugyanezt elmondhatom a költőkről is. Szégyen, nem szégyen, némelyik neve ismeretlen volt. pl. Juhász Ferenc, Kalász Márton, Garai Gábor, Gulyás Pál, Hárs László, Károlyi Amy, Mándy Stefánia stb. Jó, hogy korosztályonként csoportosították a verseket, s még ezen belül is akad némi rendszer az azonos vagy hasonló témákat figyelembe véve.
Kellenek az ilyen kötetek minden gyermekszoba könyvespolcára!
Hááát… nekem nem hagyott mély nyomot ez a könyv. Az illusztrációk nagyon nem tetszettek, és a megszerkesztettsége is inkább felolvasásra volt alkalmas, de közös gyerek-felnőtt olvasgatásra nem.
Jó a ropogó
piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
bokrában felkeresi.
Egy tenyere
tele vele,
a másikkal
úgy csap bele.
Meghámozza, lám, lám,
és bekapja, hám! hám!
Ha teleszed egy mancsot,
vígan eszi és csámcsog.
Jó a ropogó
piri mogyoró.
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
