Holló ​Csete, a besenyő 84% 32 csillagozás

Mint mikor ősznek évadján a fonóban felfut a rokka kerekére a fonál, úgy tekeredett szép karikába az ő útjuk fonala is Patonyék nyomán. Helyenként ugyan meg-megszakadt, mint a figyelmetlen, cserfes lány keze munkája, máskor kettő-három is egymásba gubancolódott, mintha vénasszonyok fonták volna; hol összekötözték, hol szétválasztották, ám nem lehetett kétséges, hogy Patony meg Csank az a két lovas ember, aki sietve szakadt el Brunóc fölött a Vágtól, s tört át az Inóc legsőrőbbjén.

…búcsúba menni pénz nélkül olyan, mint keresztelőbe indulni csecsemő nélkül.

Tudományát pedig ártásra soha nem használta. Használni vele inkább tudott. A legdühödtebb égiháború is rögtön elcsendesedett, amikor a jégeső alá élével rakta ki a fejszét, hogy elvágják rajta lábukat a szélördögök, de állított már el egyetlen szavával is vihart a szulyói sziklák között – három szélördög a varázsszóra megtorpant, azóta is kővé meredten vigyáz a manini út mentén –, és indított a táltos jótékony esőt a ledniciek könyörgésére,amikor tízhetes szárazság aszóvá szikkasztotta a völgyet,és a pap imádsága nem használt.

Bodon mély gödröt kerestetett, iszapos fenekőt, megsemmisítőt, abba hurcoltatta bele az elesetteket, földet magasra hányatott rájuk. Külön temettette az ellenséget, külön a jó barátot. A maga holtjainak fegyverét is meghagyta, a másvilágon szükségük lesz még rájuk, az ellenségének semmit, holtuk után ők lesznek a szolgák. Az apák, ükapák szokása szerint egy-egy marék búzát is szóratott a sírba a zsákmányból, és mert igen sajnálta kedves emberei vesztét, három sült récét s egy nagy kenyérlepényt is mellükre helyeztetett, legyen mit enniük a túlvilági kalandozásokban; ne mondják, hogy a jó Bodon hadnagyuk még ezt is sajnálta tőlük.

A veszprémi püspök sóhaja keresztülszállt hegyen és völgyön:
– Zavaros szegény Magyarországunk vize.

Íj pattant az erdő félhomályában, idege néhány pillanatig muzsikálva rezgett még, nyila végigsüvített a bükkök zöld levelei között, s egy gyanútlan csókát ért.

(első mondat)

Futottatok vagy futtattatok?

Most ott állott tehát Csák úr elıtt, kezében a kalitkával. Minden szem rátekintett, feltámaszkodott Petykó is,
a törpe. Közelebb döcögött a fiúhoz, két ujjával benyúlt a
rács közé.
– Kot-kot, egy sovány tyúk! – vigyorgott.
– Megkap – szólt halkan a fiú –, megkap, vigyázz!
Vág a csıre veszettként.
Az úr pillantása egy ideig a fiún pihent. Már jóllakott,
bort is ivott – nem volt borissza, mértékkel cselekedte –,

béke szállta meg szívét, az asztali fények melegében kissé elernyedt.
– A te nevelésed az a sólyom? – kérdezte, és a mögötte várakozó étekfogónak nyújtotta át süvegét, mert
eddig a fején tartotta, de a megannyi gyertya már kályhaként melegített az ebédelıteremben.
– Az enyém.
– Mióta röpteted?
– Pünkösdi tüzes nyelvek ünnepe óta, ahogy a
szkalkai barátok mondják.
– Hol fogtad?
– Az Inóc alatt a Nagysziklán.
– Hol gyakoroltattad?
– Az Inóc alatt, a Vág partján, erdıben, mezın.
Máté úr kényelmesen dılt hátra, egy lába alatt hentergı kopót rúgott félre. A besenyı gyerek értelmesen,
nyílt arccal, bátran felelt.

– Jó garatjárást – mondta, mert így köszöntötték a molnárokat – és jó vizet!