Szöllősi Péter (szerk.): Indián varázsló – In memoriam Jim Morrison 3.56 / 15
A Jim Morrison rockénekes, rockzenész és kultuszsztár emlékére, mintegy az ő nevében és alkotásmódját parafrazeálva készült Szöllősi Péter-kötetben az igazi végállomásról, a halálról szóló, kétnyelvű, legtöbbször igen rövid verseket találunk.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
látogatás a borús csodaországba Morrison úr idegenvezetésével. eredeti nyelven azért hatásosabb.
Top idézetek
Tegnap éjjel álmomban, sütött a hold és táncoltam.
Hangom csuklott törötten, szellemek jártak körömben.
Nyelvem alatt izzó parázs, három napig tart a varázs.
Féltem, arcom földbe fúrtam, hideg verejtékben úsztam,
Vállamra ültek szellemlények, farkasszemet velük nézek.
Nem mondtak õk semmit talán, csak két szót súgtak:
Párizs, Halál.
Indián varázsló
A születés véres és fájdalmas.
Az élet hosszú és vígasztalan.
A halál lassú és megalázó.
Ki az, aki képes kieszelni
ilyen kegyetlenséget?
Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság – röviden:
„Már megtanultam élni nélküled.”
Amit megőriztem
Kedvesem fáj, hogy ezt kell mondanom,
tegnap még szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom.
Ki mondja meg?
Köszönöm Uram, hogy
nem ismerjük szándékaid.
Mindannyiunkat vakká tettél.
Remény nélkül, élve eltemettél
gigantikus csapdádba.
Élek és haldoklom.
Remélem, te azért jól
szórakozol!
Huszonhét éve haldoklom
s még csak egy perce élek.
Látod, nincs mit veszítenem,
már semmim sem maradt.
Reggel kurvákkal ébredek,
napok óta nem eszek.
Mondd, mit veszíthetek,
ha mindent egy lapra felteszek?
Mit veszíthetek?
Míg iszod a kávéd s én a teám
csak ülünk egymás mellett némán.
Szeretném tudni, most mi lesz,
nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.
Emlékszem, aznap késõ estig vártalak,
eljöttél, de az ajtóm nyitva maradt.
Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod,
nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott.
Tudod, nehezen alszom el és nehezen ébredek,
és reggelente egy kicsit sírok is,
de azóta más hangot nem hallok meg,
csak egy ajtót, amely lassan becsukódik.
Míg te ittad a kávéd, s én a teám,
csal ültünk egymás mellett tétován.
Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán?
Kérdezlek, de csak a csend felel rá – némán.
Szeretlek
Külső linkek
Nincsenek linkek.
