!

Huszadik századi skandináv novellák (Modern Dekameron) 11 csillagozás

Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák
Könyvtár

A kötet több, mint harminc svéd, norvég, dán és izlandi szerző művét tartalmazza.


Hirdetés

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

+
>!
Piintyő
Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák

Jó sokáig kotlottam rajta – de hát úgy látszik, mostanában így mennek a dolgaim…..
Érdemes volt elolvasni, mert, bár nem különleges, mint a latin-amerikai kötet, inkább olyan földhözragadt, de egyrészt számomra fehér folt volt eddig a skandináv irodalom, s ez egy jó ki/betekintés volt, másrészt azért ebben is voltak érdekes, értékes írások. Meglepett, hogy több Nobel-díjas (talán 6 is?, vajon hazai pálya? – ez egy kis *gonoszkodás* volt), és aránylag több női író (ez biztosan hat – a könyv végén lévő életrajzi adatokból vettem – egyik-másik névről nem tudtam volna megállapítani, hogy az nő) szerepel a kötetben.
Nem tudnék egyet választani, ami a legjobban tetszett: változatosak voltak témában, stílusban. Talán ami a legmélyebb nyomot hagyott bennem: Ninni Holmqvist: Halálszoba c. írása – végig viszolyogva olvastam, de le nem tudtam tenni – azt sem tudtam eldönteni csak egy bizonyos ponton, hogy a *főhős* nő-e vagy férfi – inkább férfira tippeltem, de nem az, sőt azt sem gondoltam, hogy nő írta, annyira nem nőies. Kemény írás. Profi megfogalmazás.
Két novelláról már karcoltam, azokról csak annyit, hogy a Haldór Laxness írás olyan, mintha egy természetfilmet néznénk (persze ez, mint kiderült, csak részlet az azonos című regényből), a másik, a vasútvonal avatása túlmutat a próbaúton – négy különböző ember összezárva a vasúti kocsiban, s idővel mindenki kimutatja a *foga fehérjét*.
Érdemes megemlíteni Kjell Askildsen: Ingrid Langbakke c írását: egy házasság hétköznapjait, a feleség egyenrangúságra való törekvését, s az ebből eredő konfliktust írja le – forgatókönyvszerüen, hogyismondjamcsak – mintha egy drámát nézne az ember, olyan feszült légkörű.
Több figyelemreméltó írás van még benne, vagy olyanok, melyek emlékeztetnek egy-egy magyar íróra pl. Knut Hamsun: Karácsony a hegyen – nagyon Móra Ferencre emlékeztet, vagy Artur Lundkvist: Parasztdrámája akár nálunk is játszódhatna.
Többségében tetszettek az írások, noha az egy Selma Lagerlöf-ön kívül -szégyen, nem szégyen- ismeretlenek voltak számomra – de ha jól meggondolom, ez is csak egy icike-picike kóstoló :)

6 hozzászólás
+
>!
gybarbii P
Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák

Nagyon szeretem a skandináv irodalmat (nem csak a krimiket), de ez a kötet most még sem fogott meg igazán… elég sokáig is tartott, amíg a végére értem.
Persze voltak benne olyan alkotások, amik nagyon is tetszettek (Bjørnstjerne Bjørnson: Veszedelmes leánykérő, Knut Hamsun: Karácsony a hegyen, Selma Lagerlöf: Az arckép, Karen Blixen: A gyűrű, Johan Borgen: Négy levél, Tove Ditlevsen: A bíró stb,), de összességében nem tartom egy kiemelkedő válogatásnak.

++
>!
darkfenriz
Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák

Bjornsterne Bjornson – Veszedelmes leánykérő: Ha már egyszer komoly a célod, hát tedd meg érte a nehezebb utat, így a végén a kockázat árán eléred azt. 4,5
August Strindberg – Készpénz ellenében: Egyszer fent és egyszer lent, az emberi gőg és nagyravágyás megbosszulja magát. Emellett a fagyosság, merevség sincs túl jó hatással az emberi kapcsolatokra és persze egy rossz házasság előfutára is lehet, ha valaki ilyen szinten konzervatív és a saját világában él. Lehetünk-e annyira önzők, hogy a fejlődés és a jövő nemzedékének megalapozása ellen tegyünk? És ha mindenki így gondolkodna, mivé fajulna a társadalom? És a túlzott elfojtott vágy egyszer kitörve nem tesz minket is olyanná, mint ami ellen harcolunk? Sok mondanivalóval tarkított, remek lélektani gondolatok súlyától terhelt novella. 5,0
Knut Hamsun – Karácsony a hegyen: Könnyed kis történet a karácsonyi várakozásról, a szegény ember öröméről, ha együtt a család. Olyan súlyú mondanivalóval nem rendelkezik mint az előző, ráadásul ez a vallásos hangnem távol áll tőlem. 2,0
Selma Lagerlöf – Az arckép: Hallgass mindig a tapasztaltra, még ha nem is evilágról érkezik az üzenet, hiszen ha elveszettnek érezzük magunkat, mindig megtalálhat az a társ, aki végül megmentőnknek bizonyul. 5,0
Hjalmar Söderberg – A szibilla barlangja: Fiatalos szerelem, szenvedélyek és remények állnak szemben az öregkori tapasztalt, kissé megkeseredett életszemlélettel. A szerelem különböző perspektívái a hársfák árnyékában és a Vättern-tó ködös, holdfényes partján. 5,0
Sigrid Undset – Báli előkészületek: Több társadalmi rétegek félelmeibe, problémáiba és örömeire bukkanunk. A szerző szereplői gondolatain keresztül mutatja be azt a képmutató, önmagának ellentmondó logikát, melyet a gazdagok követnek és megtehetnek, ezzel szemben ott vannak a kis és átlagemberek, akiknek már egy szebb ruha is a boldogság netovábbját jelenti. Baj talán, ha az ember a szürke, dolgos hétköznapok világából a fényűzésbe vágyik? Még ha az önáltatás is? És amíg tart a bál, két ember lelki rokonsága egyre szorosabbá válik, mi pedig érdekes görbetükrét kapjuk a XIX. századi norvég társadalmi életnek. 5,0
Karen Blixen – A gyűrű: Aranyos, romantikus kis történet arról, hogy talán egyes lányok még túl fiatalok frigyre lépni, vagy ha meg is teszik, még gyakran bekerülhetnek egy olyan sűrű erdőbe, ahol szerelmüket elveszítik és más ösvényen lépnek ki újra a tisztásra. 4,5
Pär Lagerkvist – Lakodalom: Egyszerű mondanivalóval bíró boldog történet arról, hogy a sok éven át egyre közeledő szívek végül egymásra találnak és még ha akadnak is irigyeik, a csillagok fénye alatt végül megszűnik körülöttük a külvilág. 3,0
Tarjei Vesaas – A macska: Gyermeki érzések, a felnőttek mind gonoszak, hisz kegyetlenségekre készülnek, a miskároló gonosz alakja csak tetézi Kristian félelmét, míg aztán végül ha nagy nehezen is, de túlesnek a dolgokon, és senkiben sem marad olyan szintű bűntudat, még Kristianban sem, amely lehetetlenné tenné a továbblépést. Kissé Tom Sawyer-re emlékeztetett ez a kisfiú. 4,5
Wilhelm Moberg – Halál minden fehér emberre!: Amikor már az ember szinte révbe ér, felbukkan valamilyen veszedelem, mely által összedőlni látszik a gondosan felépített élet. Ilyenkor mit lehet tenni? Végzetesnek bizonyulhat-e, ha rosszkor tör ki egy lázadás? Valószínűleg megtörtént eset lehet, melyet Moberg feldolgozott. 4,5
William Heinessen – A legyek: Igazi entomológus válik jópofa szerzőnkből, aki az Atlanti-óceán partján próbál ihletet meríteni, de csak a rovarhad komolyzenei koncertjét élvezheti éjjelente. De ugyanakkor képes párhuzamokat látni a maga teremtette világ és a jelenlegi között, milyen más volt a türelmes, művészi világban élni a mai fogyasztói társadalomhoz képest. Tetszik az az egyre álomszerűbbé váló világ, melybe a szereplőnk belekényszerül. Olyan képeket láthatunk és olyan különös bűntudat lép fel emberünkben, melyet a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk normálisnak. Fantasztikus utazáson kalauzol minket végig a többszemélyiségű főszereplő, míg végül az álom elillan, és az egészséges valóságban eszmélhetünk. 5,0
Eyvind Johnson – Nehéz óra: Az az ember, aki egész életében csak gyűjtött, kiszemelt magának valakit, de őt tőle elvette egy közeli ismerőse, no az az ember nehezen felejt. Legyen bárhol, éljen át bármit, mindig eszébe vésődik az emlék és vonzza a végzet helyszínére. Ott pedig csak állunk és várunk, tettrekészségünk elillan a makrapipa füstjével. 4,0
Ivar Lo-Johansson – Kártyások: Szörnyű egy megromlott, ideges, remegő házasságban élni, ahol a másik kényelme, érzései mit sem számítanak. Ehhez ha még hozzápárosítjuk a BETEGES játékszenvedélyt, akkor garantált, hogy éjjelente is forog a pakli és nyugodalom nem marad. Talán mindenért a másik a hibás, így gondolkodnak egymásról a megfáradt vénemberek. És vajon meddig fajul a hajsza, melyet nem veszünk elég komolyan? 4,0
Johan Borgen – Négy levél: Vélemények más-más szemszögből, szubjektív érzések, sejtések és megállapítások tükröződnek. Mennyire nem ismerjük a másikat és mégis, van olyan, aki átlát a szitán és a disznóságokon. Ez a rövidke kis történet a képmutatásra és a számításra fókuszál, remekül megvillantva a nüanszokat. 5,0
Halldór Laxness – Kereszténység a gleccser aljában (részlet): Szerencsére a kereszténységnek nincs sok szerepe ebben a történetben, viszont annál inkább találkozunk az izlandi táj nyomasztó, ugyanakkor gyönyörű természeti képeivel. 4,0
Jörgen Nielsen – Amikor Erósz megöregszik: Bizony elmúlik felettünk az idő és egyesek szívét öregkorukra bűnök nyomják, az őrületbe kergetve. Ugyanakkor másoknak kötelessége megakadályozni a későbbi baklövéseket, végleges elhatározásokat, még ha olykor már el-elengednénk valakit, aki olyan megszállott, mint Anders barátunk. Vajon ki lehet-e küszöbölni a lehetetlent? 5,0
Artur Lundkvist – Parasztdráma: A helyezkedés, a kitúrás, az öncélú gyarapodásnak lehetünk szemtanúi. Míg egyesek keményen dolgoznak egy életen át, addig a másik, mint valami kakukk, elhelyezkedik a fészekben és kitúrja azt, aki akadályozza célja elérésében. Neveletlen asszonynak neveletlen kölykei lesznek, akik felnőve egyre szemtelenebbek, önzőbbek és gonoszak. A tragédia felé önzőséggel, keserűséggel és bosszúvággyal terhes ösvény vezet és a végkifejlet mintegy szabadulásként omlik a szereplőnkre. 5,0
Tove Ditlevsen – A bíró: Mi játszódik le a bűnökkel terhelt emberben ítéletének kimondása előtt? És mi játszódik le a bíróban, aki kötelességét teljesíti, mégis évtizedek elteltével nehezen tolulnak ajkára a szavak, nehezen képes meghozni a mindenki által elvárt döntését? Kísérteties összegzése azon érzelmeknek, melyeket át kell élnie mind a két oldalnak. 5,0
Leif E. Christensen – Csavargó: Az ellentétes pólusok küzdelme a térnyerésért, akik mégis szorosabb kapcsolatban állnak, mint képzelnénk. Két olyan szintű ellentét, amelyek más célokért, más útra születtek, mégis sorsuk összefonódik. Árnyék és fény tánca egybeforrt, még ha a taszítás oly erőteljes is. 4,5
Villy Sörensen – A tigrisek: Te mihez kezdenél, ha reggelihez készülődve a konyhában egy tigrist találnál elterpeszkedni, aki ráadásul éhes is? Megteszi a kevés borjúhús és krumpli? A tömegek fanatizmusát, változó közhangulatát idézi fel Sörensen, amikor is a népszerűség veszélyekkel jár. 4,0
Kjell Askildsen – Ingrid Langbakke: Van úgy, hogy a lelkiismeretünk néz vissza a kanyarból, mielőtt eltűnne a dombok között. És van úgy, hogy már rég meg kellett volna hozni egy döntést, hisz a felek elhidegültek, és mégis meg kell várni azt a kis szikrát, ami felkavarja az egyiket, nyugtot nem hoz, őrlődést annál többet. A vívódások akkor csapnak le ránk éles karmaikkal, amikor a legmagányosabbak vagyunk, amikor van idő a gondolatok országútjára lépni. És igyekezetük ellenére végül az utaknak muszáj elkanyarodniuk. 4,5
Göran Tunström – Tulipán Jimmy: Vajon milyennek láthatja rövidke, parányi életünket egy más bolygóról érkezett szellemiség? Ez a test valóban csak problémákat szül és korlátok közé zár? 5,0
Jan Kjaerstad – Hit és vár: Azt a különös viselkedést ragadja meg Kjaerstad, amikor férfi és nő nem látja egymást, már alig várják, hogy újra egymásra találhassanak, azonban a viszontlátás szitkozódásba, féltékenységi jelenetbe csap át. Azonban, ha belegondolunk, hogy min is veszekszünk…4,5
Roy Jacobsen – Vallomások: Egy párkapcsolat épülhet a bizalmatlanságra? Biztos, hogy jó az, ha mindig új és új kalandokat keres valaki? Hogy aztán a végére már azt se tudja eldönteni kit szeret?! Gondoljuk meg mindig jól, hogy az értékes időt mire vagy kire áldozzuk, mert később megbánja tévelygéseit, aki így cselekszik. 5,0
Rubén Palma – Santiago, a hőség és a túlvilág: Képesek-e a túlvilágra költözött lelkek a földieket segíteni? Legalábbis ebben a kultúrkörben eképpen gondolkodnak az egyszerűbb emberek. Az animiták, ezek a jellegzetesen dél-amerikai fogalmak erejében bízva az emberek reményt képesek szívükbe táplálni. 5,0
Peter Hoeg – Utazás egy sötét szív mélyére: Milyen különös világ volt még a XX.század elején is Afrika, megfejthetetlen, sötét és vad kontinens az európai emberek számára. De vajon ezt a képet mennyire árnyalja a közvetítő közeg és a cenzúra, valójában nem egészen más, és sokkal differenciáltabb? Az igazságot kereső matematikus számára persze mindig át kell vizsgálni az összes oldalát az adott dolognak. Az élet különböző tapasztalatcseréit követően aztán mindenki indul a
maga dolgára, a leplek és az álarcok lehullanak, és a Mérleg csillagkép beragyogja az afrikai éjszakát. 5,0
Hakan Lindquist – Északi fény: Amikor egy emlék köt össze azokkal, akik már
nincsenek köztünk, egy csodás életszakasz, amit aztán nem felejtünk, ezáltal az az
ember is örökké létezik. A gyermekkor csodáit kereső testvérpár megható
elbeszélése. 5,0
Ninni Holmqvist – Halálszoba: Borzasztóan lehangolt az elején, hiszen ez a téma
azért elég kemény. Viszont benne van az élet (halál?) szaga, nem kertel az írónő és
a főszereplő személyes tragédiáján keresztül rá kell döbbenünk, hogy ebben a
világban valami nagyon el van rontva, elidegenedtünk egymástól, talán halottnak
lenni jobb, mint az élőket érő megaláztatásokat és feszültséget elviselni nap mint nap. 5,0
Jon Fosse – Line haja: Sajnos számomra ez a stílus olyan messze van, mint a Föld
másik fele. Értem a gyermeki írásmódra törekvő ábrázolást, a gondolatmeneteket, a
hétköznapi rutinban beállt változást, a gyerekszerelmet, azonban sajnos unalmasan,
köntörfalazva jelennek meg az események. Néhol azért már a belerázódás miatt
szórakoztató, de kissé soknak érzem ebből a történetből a 46 oldalt. 3,0
Frode Grytten – 19:52: Sokat gondolunk arra, hogy miképp alakult volna az életünk,
ha nem szól közbe egy drámai fordulat. Felelőtlenül hajtunk előre a siker érdekében,
ahelyett hogy megállnánk elgondolkodni, milyenek is vagyunk. De akit elkapott a
gépszíj, bármilyen értelemben is, annak búcsút inthetünk. 5,0
Thomas Boberg – Saga: Rövid kis anekdota arról, hogy tulajdonképpen tudjuk-e,
hogy kik vagyunk? Főhősünk persze a maga komikus módján talán rátalál, hogyan is
kezdődött ez az őrült história. 5,0
Gyrdír Elliasson – Az idő hegyén túl: Álomszerű izlandi csendélet, Rembrandt úrral,
aki bátran vigyázza gazdája álmát, aki lelkében örök fiatal és az emlékei nem hagyják
cserben. A változatlanság gyönyörűsége. 5,0
– Az égi lajtorja: A rövid történetek sorát egy, a társadalomtól elszakadt emberrel
folytatjuk, aki elvesztette hitét és az összekötő kapcsolatot régi főnökével. 4,0
– A füvesasszony: Abszurd anekdota koporsóval, melyben egy élő fekszik szürke
ragályfűre bízva életét. 4,0
– Látogatóban: Rádöbben a kedves olvasó, hogy a gyerekkor és aggkor között nem is olyan nagy a különbség, és hogy különcség dolgában Izland azért bővelkedik. 5,0
– Lefekvés előtt: Milyen magányos tud lenni az ember, ha egyedül él, talán még a
rovarok társaságát se bánja. 5,0
– Padlásszoba: A halálfélelem a legerősebb embert is ledönti lábáról, amennyiben
feladja élni akarását. 5,0
– Három kép Kópavogurból: Nyugodt életképek egerekről, macskákról, lilékről és
emberekről. 4,0
– Késő éji bolyongás: Na de hogy egy rebarbara lekvárra bízni a párválasztást? 4,5
– Sötétség: Romantikus sétából különös lesz, hogy aztán a félelembe is karonfogva
meneteljenek. 5,0
Sigmund Jensen – Waldemar Brun: Van olyan ember bizonyára, nem is egy, aki
otthon ül, a könyvei és gondolatai birodalmában. Kilépni nem mer, de fantáziája
minden nap emberekkel veszi körül, társalog, elképzeli őket. És vajon csalódást is
képes okozni egy ilyenfajta elmélkedés, mely meg sem történik? Lehangoló lehet ez
a tudat, a magány várkastélyában élni életünket. 5,0
Hanne Orstavik – Ameddig tart: Látszólag nyugodt az életünk, csendesen éljük meg a
pillanatot, visszagondolunk emlékekkel telefűzött eddigi perceinkre. De vajon meddig
tart? Mikor feslik fel az anyag és szakítja meg a boldogságot? Mindannyiunkban
benne van a félsz, hogy elveszítjük szeretteinket. 5,0
Jerker Virdborg – Be: Különös történet egy olyan segítségnyújtásról, melyet még a
svédek sem tartanak szokványosnak. Veszély esetén ki-ki döntse el, hogy bevállalja
e egy megtört ember megsegítését avagy gyáván visszafordul. Mert ha igent
mondunk, számolni kell vele, hogy a sötét alagút valami misztikus titkot rejt…Csak
vigyázni a zseblámpával! 5,0
– Hétfő reggel: Middelkerke: Milyen rossz érzés is, ha szégyenkezni kell egy
családtag szókimondása miatt. Talán olyan szintű stresszt teremt, hogy valamiképp
le kell rázni? Egy megkeseredett ember áll szemben fiával, aki elszokott közelségétől,
épp ezért menekül. Egyikőjük a gyökerei felé húz, a másik a kötelezettségei elől. 4,5
Mats Kolmisoppi – Lombrét lakótelep: Ifjúkori foglalatosságok, csínytevések, az élet
sava-borsa, ahogy kell. Nincs túlbonyolítva, események egymást követő sora. 4,0

+

Népszerű idézetek

+
>!
darkfenriz

Hogy Aaslaug hajadonná serdült, Husaby fenekestül felfordult. Éjről éjre ott verekedtek-marakodtak a szállás legdelibb legényei. Szombat éjjel ott volt a legnagyobb dulakodás; de olyankor az öreg Knut Husaby le sem vetette bőrnadrágját, és nyírfahusángot tett ágya elé. – Ha már leányom van, hát meg is őrzöm- mondogatta.

5. oldal (Bjornstjerne Bjornson - Veszedelmes leánykérő)

+
>!
darkfenriz

A konyhából égett gumi szagához hasonló kellemetlen bűz árad befelé. Gloire vacsorát készít. Rovarok és újra csak rovarok. Fatetőpástétom. Poloskacsülök lárvamajonézzel, feketehangya-kaviár, vöröskabócaszemsaláta. Többen ülünk az asztalnál. Gloire-on, rajtam és másik énemen kívül – aki mostanra vicces álnevet választott magának: Monsieur Mitavenin – a rovarvilág üzleti életének, kulturális intézményeinek és fegyveres erőinek számos kiemelkedő képviselője is megjelent, mindegyikük teljes embernagyságban. Az előkelő vendégek között ott van pl. a világhíres orvos, Fürkészdarázs professzor, aki hírnevét Maidanekben és Auschwitzban folytatott korszakalkotó hernyókísérleteinek köszönheti. A lakatlan szobák felől, ahol a közrovarok fogyasztják egyszerű étküket, jókedvű társaság ricsaja hallatszik, egymás szavába vágó kiáltozás, nevetésfoszlányok, önelégült magamutogatás, kisebb veszekedések, tetszésnyilvánítás, kacérkodás, sikamlós daltöredékek, éljenzés. És a csikorgó és nyikorgó kitin állandó kísérőzenéje…

201. oldal (William Heinessen - A legyek)

+
>!
darkfenriz

Hisz ez a hazug morál, az egészséges természet ellen lázadozó emancipációs őrület, az idealizmusnak, a kereszténységnek a tizenkilencedik századba átcsempészett aszketikus elméletei – mindez csak arra jó, hogy a pokol rothadását álcázzák vele!

36-37. oldal (August Strindberg - Készpénz ellenében)

+
>!
darkfenriz

A halál ott lóg a kupolás csillár alatt, rálehel a napszínezte keskeny porcsíkra, mely a magas, rácsos ablakokon át vetődik a terembe, meglegyinti az emberek homlokát; csontos mutatóujját a vádlott melléhez nyomja, súlyosan, hidegen, hogy szíve még dermedtebben dobog, és arca, bármily lehetetlen, még annál is sápadtabbá válik, mint amikor az őr sietve széket hozott neki.

304. oldal (Tove Ditlevsen - A bíró)

+
>!
darkfenriz

Úgy vélem, a bosszúállás, megtorlás és gyilkosság kegyetlen szükségszerűség.

314. oldal (Leif E. Christensen - Csavargó)

+
>!
gybarbii P

– A szerelem – mondta – vándorserleg. Szájról szájra jár. Sokan megkapták már, de nem maradt meg senkinél.

69. oldal (Hjalmar Söderberg: A Szibilla barlangja)

+
>!
darkfenriz

Megtömtem a pipám, és egy pillanatra átadtam magam az egyedüllét – a tökéletes magány élvezetének. A gyönyör állapota, ritkán és váratlanul látogatja meg az embert. A vadon peremén, az orozva szerzett boldogság és feledés időtlen elidőzése…

173. oldal (William Heinessen - A legyek)

+
>!
darkfenriz

…az álarc a legteljesebb igazság. Nem azért, mert elárulja, mi rejtőzik mögötte, hanem azért, mert mögötte nem rejtőzik semmi.

454. oldal (Peter Hoeg - Utazás egy sötét szív mélyére)

+
>!
darkfenriz

A szúnyog érzéki fuvolaszólója sokkal személyesebb. Sokkal drámaibban provokálja a hallgatót. Romantikus operaária. A kis cinikus hárpiák nem kevesebbet, a szíved vérét akarják, és szellemesen kiagyalt fegyvereikkel, egy veszedelmes, fertőbe mártott tőrrel, ezzel az injekciós tűvel gyógyíthatatlan betegségeket oltanak életnedveidbe.

177. oldal (William Heinessen - A legyek)

+
>!
darkfenriz

Nem más ez – gondolta –, mint a közösen meghalni készülők intimitása, az őrült, polgári udvariasság, mely magába foglal hóhért és áldozatot, s kitart, míg a halál el nem választja őket egymástól.

459. oldal (Peter Hoeg - Utazás egy sötét szív mélyére)


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is