Gondatlannak ígérkező balatoni víkend. Öngyilkos lány a szomszédos villában. Mi történt, hogyan juthatott el az öngyilkossági kísérlethez egy ilyen fiatal élet? – ez a kérdés nem hagyja nyugodni Tatárt, a kormánytisztviselőt, aki esetről esetre kínos ügyekkel foglalkozik. Utat tévesztett fontos beosztású emberek botlásainak vagy bűneinek jár utána a törvények és a törvényesség védelmében. S míg kideríteni igyekszik az okokat, összefüggéseket, társadalmunk egyik fontos gondja rajzolódik ki egyre élesebb vonásokkal: egymástól elidegenedő szülők és gyerekek sorsa, egy rosszul értelmezett, elviselhetetlen és mégis elfogadott életforma gúzsába kötve, egy család értelmetlen vegetáló élete azon a szinten, amit köznapi kifejezéssel a „társadalom krémjének” szokás nevezni… A nyomozás során Tatárban a fiatal vonzó ügyvédnő váratlan szenvedélyeket szabadít fel, s így már nemcsak az öngyilkos gyereklány sorsáért, de önmaga megkísértett hűségéért is küzdenie kell.
Ördög a falon 82 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1972
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Deák Tibor · Peterdi Mihály · Tatár Márton
Kedvencelte 10
Most olvassa 8
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Gyerekkorom nagy szerelme Szilvási Lajos, sok könyvét elolvastam akkoriban, bár csak felnőtt fejjel derült ki, hogy nem értettem teljesen a lényegét, de az akkor nem számított.
Akkoriban, kamaszfejjel láttam benne a szerelmet, a boldogságra vágyást, de nem éreztem a rendszer igazságtalanságait, persze, mert még nem tudtam róla szinte semmit.
Ma már értem.
Mint ahogy ebben a könyvben is, amelynek alcíme lehetne, hogy: avagy Tatár, a pszichológus. Ő az ugyanis, aki mindenkit meghallgat, mindenkit látszólag megért, vagy éppen kritizál és megpróbál a helyes útra terelni.
Csak éppen önmagát nem sikerül.
Hiszen érett, felnőtt fejjel bedől – mint oly sok férfi – egy szinte csitrinek, aki ráadásul fiús hangú hisztérika.
A mellékszál az öngyilkosság, a nyomozás, és azt is mellékszálnak érzem, ahogy az ügyvédnő próbál kikecmeregni a tapasztalatlanságából, és ahogyan eljátssza védencének a nagy mindenhez értőt, a megmentőt.
A könyvnek vannak persze hibái, amelyek egy részét fel is soroltam, de emellett azért olvasható, élvezhető.
Csak nem szabad belegondolni az akkori rendszerbe, mert akkor még jobban belemélyedek a kritikába.
Ami nem lenne teljesen igazságos, hiszen ha olyan volt a világ, hát olyan volt.
Szocialista ponyva. Ahhoz képest igényes, bár a fiatalokat igencsak mesterkélten szólaltatja meg. Móriczra emlékeztet, csak nem rázza meg az embert.
És persze hazug is, rejtetten:az ilyen nemes lelkű parlamenti dolgozók nem léteztek, mert aki valóban tisztességes, az nem kerül ilyen pozícióba. Hiába a sok rendszerkritika, ami akkoriban menő volt, mégis hiteltelen.
Ezt a regényt nem tudom hová tenni. Jól indult találnak egy lányt aki öngyilkos akart lenni, viszont a szoba ahol találták káosz. Aztan valahová elment a regény, hosszú monológok, oda nem illő beszelgetések. A kislány nyafogása, aztán az ügyvédnő hisztijei, nagy szerelmi drámája sem illik oda….kusza és unalmas.
Vannak ezek a könyvek, amik gyerekkorom óta kacsintgatnak rám a szüleim polcáról, és várják, hogy sorra kerüljenek. Szilvási mellett sorbaáll Passuth-tól az Esőisten siratja Mexikót, Berkesitől a Sellő a pecsétgyűrűn és Fejes Endre Rozsdatemetője is. Nem feltétlenül az Ördög a falon volt a vágyott mű Szilvásitól, de ez akadt a kezembe a nyaralóban és elvitt a balatoni víkendés nyomozás ígérete, hogy aztán ott találjam magam egy végletekig becsületes társaságban, ahol szépen építik a szocializmust és egy olyan szerelmi fellángolásban való szenvedésben, aminek az égegyadta világon semmi alapja nem volt, mégis oldalakon keresztül tudtak dagályoskodni és vergődni rajta. Amolyan ’70-es évekbe visszacseppentő nyári ponyva, ami száradás után smemiféle nyomot nem hagy.
Furcsa elegye ez a könyv egy kriminek, egy romantikus-lélektani történetnek, és persze a hetvenes évek politikai légkörének, de becsületére legyen mondva, hogy egyiket sem didaktikusan műveli.
Nincsenek benne kiemelkedően szerethető karakterek. Viszont ami nagyon érdekes számomra, az a nyelvezete. Nagyon szépen elkülönül egymástól az akkori húsz évesek és a negyvenesek szlenghasználata.
Szilvási, köszönöm!
Ezzel talán mindent el is mondtam. Mindenesetre rég akadt a kezembe olyan könyv, amit ekkora élvezettel olvastam.
Nagyon tetszett a korrajz, tetszettek a karaktrek, szinte a szemem előtt láttam az eseményeket. Gyerekkorom javát átitatta a szocializmus, nekem még volt némi kis részem az akkori világból. Nem sok ugyan, de ahhoz elég, hogy segítsen jobban elképzelnem, megértenem a Szilvási által ábrázolt világot, helyszíneket, hangulatot.
Döbbenetes élmény volt, ahogy szembesültem a szereplők magányával, az egymástól elhidegült emberekkel, akik amúgy egy családot alkotnak, egy fedél alatt élnek. Hivatalnokok, akik maximálisan kiszolgálják a rendszert, de a családi életük csak egy kirakat, egymásra már se idejük, se energiájuk. Először furcsa volt, hogy Tatár előtt mennyire megnyílnak olyan emberek, akikkel nem hogy napi kapcsolatban nem állt előtte, de nem is ismerték egymást. Ahogy haladtam előre az eseményekkel rájöttem, hogy ezt az a pillanatnyi öröm válthatja ki az belőlük, hogy érzik, hogy van valaki, aki akkor tényleg odafigyel, tényleg meghallgat és nem ítélkezik fölöttük. Megnyílnak, s az ember azt érzi rajtuk, hogy megkönnybbülnek attól, hogy végre elmondhatták.
Ennek a társas magánynak állít kontrasztot Tatár baráti társasága, akik törődnek egymással, segítik egymást, észreveszik, ha valaki közülük meginog, érzelmi válságba, vagy csak érzelmi viharba keveredik. És ott vannak egymásnak bármikor, megjelennek, beszélgetnek, támogatják egymást. Pedig mobiltelefon még nem volt, saját autó se nagyon… De mégis a legjobbkor toppannak be egymáshoz, folyamatosan jelen vannak egymás életében.
Tetszett. Nagyon.
És még valami. Lehet, hogy ma már nem kommunizmusnak, szocializmusnak hívjuk, de az az érzésem, hogy ma is így működik az establishment …
Annyira imádok olvasni a szüleim boldog fiatalkoráról, hogy elnézem Szilvási összes unalomig ismételt szófordulatát és a néha modorosblogra kívánkozó stílusát. Ez a regény meg nem elég, hogy hetvenes évek, hanem nyári és balatoni is, egy kis nyomozgatással megfejelve.
Már rég eszembe jutott, hogy elviszem magammal a Balatonra, és meglesem, hogy mi változott az elmúlt negyven évben. Gyanúm szerint minden és semmi.
Ez de jó volt. (Milyen jó lett volna kevesebb megszakítással olvasni…) Emberi gyarlóságok, bűnök amiket megbánunk, és nem szándékosak, de semmissé akkor sem tehetők. És féltő gondoskodás, amit sosem értékelünk eléggé, mert a hétköznapokban olyan észrevétlen. Nekem ilyesmiket mondott ez a regény. De adott izgalmakat, fülledtséget, érdekes (ugyanakkor elképzelhető, valóságos) karaktereket, beleélős korrajzot. Szilvási Lajos valamit nagyon tud, bár csak kettőt olvastam tőle, de eddig odavagyok…
Szeretem Szilvásit. Szeretem, hogy reálisan látja a világot, szeretem, hogy az utolsó porcikájukig jellemzi a szereplőit. Nem mond ítéletet, hagyja, hogy az olvasóban alakuljon ki, hogy mennyire kedveli a karaktereket. Hétköznapi emberek érzelmeiről ír, s talán ezzel éri el, hogy mindenki azonosulni tudjon velük, hogy mindenki érezze azt, amit a szereplői.
Népszerű idézetek
– Ha akarod, teljesítem három kívánságodat, már amennyiben a szerény plébániám adottságaihoz méretezett igényekkel állsz elő.
– Bízhatsz hagyományos igénytelenségemben. – Deák megráncolta a homlokát. – Első kívánságom, hogy valld be, hol tartod a tartalék konyakot. Második kívánságom, hogy add elő. A harmadik pedig, hogy essünk neki.
42. oldal
Nem lehet belevándorolni valahová a világba, repülőgéppel se lehet olyan messzire menni, hogy megszabadulj a gondolataidtól, mert azokat magaddal viszed. Magadtól kellene megszabadulnod, hogy megszabadulj a gondolataidtól.
384. oldal
Szépséges virág a szerelem, ám legyen elegendő bátorságunk, hogy szörnyű szakadék szélén szedjük.
Bevezető idézet
Ítélekezni akart emberek felelőtlen tettei felett, és most ott tart, hogy csak önmaga felett ítélkezhet.
394. oldal
Én megpróbálok aludni. Akkor nem érzem, hogy egyedül vagyok. Az alvás megvéd. A gondolkodástól is megvéd.
374. oldal
[…] aki azt akarja, hogy kitűnjön a többi közül, azért akarja, hogy a többiek befogadják maguk közé.
145. oldal
Mert kalandra minden nőnek nyílik lehetősége, függetlenül a küllemétől és a társadalmi helyzetétől.
245. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton 93% ·
Összehasonlítás - Kristóf Attila: Valakit mellém temettek 82% ·
Összehasonlítás - Baráth Katalin: A türkizkék hegedű 82% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as ügy 96% ·
Összehasonlítás - Szlavicsek Judit: Hullámsír 92% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton 91% ·
Összehasonlítás - Berkesi András: Mónika ·
Összehasonlítás - Fejős Éva: Csak egy tánc 80% ·
Összehasonlítás - Mira Sabo: Játékszerek 95% ·
Összehasonlítás - Szlavicsek Judit: Viharcsapda 88% ·
Összehasonlítás