Ködlámpa 45 csillagozás

Szilvási Lajos: Ködlámpa Szilvási Lajos: Ködlámpa Szilvási Lajos: Ködlámpa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Hidd el nekem, ha egyszer ködbe kerülsz, amikor húszlépésnyire se látsz előre, hiába az előírás szerint kötelező lámpáidon kívül a ködlámpa, semmit sem segít rajtad! A köben csak egy segít: az ösztön” Ez az idézet mottója lehetne Szilvási Lajos regényének.

Öt fiatal férfi víkendje során arra vállalkozik, hogy az érzelmi és gondolati útvesztőkből azt az utat találja meg, amely az egyetlen lehetséges út a barátság, a vállalt eszmék, a hűség megtartására. Egyiküket távol levő hatodik társuk barátságukat eláruló hűtlenséggel vádolta meg. Miközben ennek a vádnak a részleteit bogozzák, önmagukkal is szembesülnek korunk legfontosabb etikai problémáival, saját magukat is le kell mérniök ahhoz, hogy ítélekezhessenek. A vád végül nem bizonyul igaznak, de a felmentés mégsem egyszerű, mert az elmúlt esztendők mérlegre tétele során az is bebizonyosodik, hogy valamennyien „ködbe kerültek”, a továbbiakban is szükségük van egymásra.

Eredeti megjelenés éve: 1967

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1975
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631503402
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1970
312 oldal · keménytáblás
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1967
336 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Deák Tibor · Peterdi Mihály · Simon Sándor · Tatár Márton


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

csucsorka IP>!
Szilvási Lajos: Ködlámpa

A Szilvási által megformált kedélyes, magukat szeszkazánként aposztrofáló férfiak képe erősen hozzájárult ahhoz, hogy még napjainkban is nehéz meggyőzni a társasági ivókat illetve a „minden nap csak egy pohárka bor”-életmódot folytatókat arról, hogy alkoholisták.
Imádom a stílusát, én is jókat derültem egy-egy leíráson, beszóláson, párbeszéden, ami arról szólt, hogy a férfinak féldecis pohárba mérjék a rövidet, ne „gyűszűnyi, nőies likőradagban", meg amikor a nővérke konstatálja, hogy a főorvos úr rendelőjében egyik napról a másikra megint elfogyott egy üveg konyak… De minél többet ittak, annál inkább már csak kínomban nevettem, mert az, hogy a pia ’67-ben ilyen szinten hozzátartozott a mindennapokhoz és a munkakapcsolatokhoz, hogy ilyen kedvesen mókásan írjuk le, hogy a dolgozóból senki sem haza, hanem a kocsmába ment – ez a sok apró, hétköznapi szokás, ami akkor a világ legtermészetesebb dolga volt, mai napig rányomja a bélyegét egy generációra. Ha úgy tetszik, isszuk a levét.

Mindez persze inkább csak elszomorító érdekesség, nyilván nem nyúlhatok vissza 2022-ből és kérhetem számon Szilvásin, hogy miket írt ’67-ben, mert csak azt, ami körülvette. A kort nézem szörnyülködve, de a Ködlámpát minden hibája ellenére élveztem, leginkább azért, mert összegyűltek benne a régi ismerőseim: Simon Sándor meg Tatár doktor is a többiekkel együtt.
Nagyon érdekes volt figyelni, hogy bár a képzeletemben ötvenes rókák jelennek meg, a fiúk ebben a történetben alig pár évvel idősebbek nálam.

Kezdésnek semmiképp sem ajánlom, de ha az ember már túlvan egy-két Szilvási-köteten, ez is csúszni fog neki. Míg a kolleganőm pár hónappal ezelőtt 1-2 nap alatt befejezte, én hosszú heteken át húztam az olvasást, nem tudom, melyikünké a jobb módszer, csak azt, hogy ez a szöveghalmaz bizony nem adja meg magát könnyen. De biztosan megdöbbentően jó lehet úgy olvasni, hogy az ember minden szavát érti, mert pontosan abban a rendszerben élt, mint a szereplők. off
Nem tudom, mihez kezdtem volna ezzel a könyvvel, ha nem szeretem nagyon-nagyon az írót, és ha nem ismerem már ezeket az öregembernek tűnő harmincas fickókat, akiknek szájukba adta az életről szőtt szinte összes gondolatát. De Édes Lajosom, ezt mind el akartad mondani…?

6 hozzászólás
brigi11 P>!
Szilvási Lajos: Ködlámpa

Tényleg nem a legszórakoztatóbb Szilvási könyv és nagyon örülök, hogy nem ezzel kezdtem az ismerkedést az íróval. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy egy nagyon jó kor rajz az akkori rendszerről és gondolkodásmódról. Az már csak plusz kérdés, hogy tényleg ennyit ittak akkor az emberek? Vagy az a furcsa, hogy ezt valaki le is írta?

youlcsi>!
Szilvási Lajos: Ködlámpa

Valamikor régen, úgy 15 év olvastam utoljára Szilvásit. Nem is tudom, miért akadt ez a kezembe… azt meg pláne nem, hogy miért olvastam el előtte az értékeléseket. Emiatt sajnos úgy álltam hozzá, hogy ez nem lesz jó.
No, nekem ez tetszett :) És igenis, én is tudni akartam az igazat.

Jó, bevallom, voltak hosszabb monológok, amiket csak felületesen olvastam…

szia777 I>!
Szilvási Lajos: Ködlámpa

Hogy megértük, ismerni kell azt az érát, amiben élt és alkotott az író.

nacse>!
Szilvási Lajos: Ködlámpa

Nekem tetszett. Valóban inkább melankolikus a sztori, nem pörgős. De érdekes volt.
De az biztos, hogy nem gyorsan olvasható.

peonia>!
Szilvási Lajos: Ködlámpa

Nem cselekményleírás, inkább pár barát visszaemlékezései, értékítéletei, változatok az ifjú szocialista gondolatok elöregedésére. Egy barát hibáztatása… nehéz ügy. Nehezen tudtam ráhangolódni ezekre az eszmékre most, inkább filozofikusnak mondanám…


Népszerű idézetek

Nandi>!

Aki kezdeni mer, készüljön fel arra is, hogy folytatnia kell.

Minka>!

A bölcsek szerint az évek múlása olyan folyamat, amihez észrevétlenül hozzászokik mindenki.

36. oldal - Metszéspont

Nandi>!

A saját közegében mindenki alá van vetve a tömegpszichózisnak, akkor is ha ez a csak néhány emberből áll.

1 hozzászólás
Minka>!

Mi kell ahhoz, hogy valaki elégedett legyen? Beteljesült kívánságok, kielégülés … Esetleg még annyi, hogy ne kelljen sokáig várni a vágyak teljesülésére, mert hosszú várakozásban megavasodnak a kívánságok is.

107. oldal - Metszéspont

csucsorka IP>!

Erzsébet gondolkozott egy másodpercig, és odament a falba épített szekrényhez. Otthonos mozdulattal nyúlt be az aljába, kiemelte a konyakosüveget, megnézte, mennyi maradt benne, s megkérdezte:
– Töltsek?
Deák megrázta a fejét:
– Ma még vezetnem kell.
Erzsébet visszatette az üveget:
– Szorgalmasan járnak rá – mondta. – Tegnap hoztam. Ki volt az éjszakai ügyelet? – S mindjárt felelt is magának: – Fiáth doktor. Unatkozott.
Deák elmosolyodott.
– Én se hagytam volna többet belőle. Látja, Erzsébet, csupa szeszkazán veszi magát körül. Tán jobb is lenne, ha kocsmát nyitnánk az osztályon.
– Élvezném a humorát, Deák doktor, ha csak humor volna. De túl sok benne az igazság. Már csak az hiányzik, hogy a műtétekhez is szeszt igyanak. Védőital gyanánt… Vagy gyászáldomásnak?

8-9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deák Tibor
csucsorka IP>!

Tatár maga is szívesen leült volna valamelyik lépcsőre, hogy kedvére bámulja a budai parton a Szent Anna-templom sárga épületét s két barokk sisakját, amelyek alól hat órát kongattak a harangok, s hirtelen ingere támadt, hogy elmondja Tomorinak: tulajdonképpen egészen értelmetlen dolog, hogy ő minden délután autóval viszi haza valamelyik sofőr, értelmetlen, hogy a beosztásával együtt jár ez a kocsihasználat, s még értelmetlenebb, hogy tartania kell magát a figyelmeztetéshez, miszerint mai jár, az jár, ne egyénieskedjen olyan allűrökkel, hogy neki nem kell a kocsi, mert rögtön akadnak tízen, akik úgy állítják be a dolgot, ez semmi más, mint álszerénység…

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tatár Márton
Minka>!

Valamikor régen a férfiak ragaszkodtak hozzá, hogy a nő a tulajdonuk legyen, ma a nők akarják totálisan birtokolni a férfit, aki valahogyan hozzájuk tartozik.

21. oldal - Metszéspont

Minka>!

Peterdi az órájára nézett:
– Fél nyolc. Gyerünk, ideje átöltözni. Nyolcra rendeltem asztalt a „Szigony”-bán.
– Már megint enni … – sóhajtott Bodor. – És még át is öltözni hozzá! Ha én egyszer Gauguin lehetnék Tahitiben …
– Lenge kosztümhöz ott lepra is jár – jegyezte meg unottan Tatár. – Vállalnád?
– Annyira nem vagyok nagy igényű – mozdult meg Bodor. – Gyerünk kultúremberré vedleni.

52. oldal - Metszéspont

Kapcsolódó szócikkek: Peterdi Mihály · Tatár Márton
1 hozzászólás
Nandi>!

– Uniformisban mégse állíthatok be a templomba.
– Miért – ugratta Tatár- Miska is reverendában ült velünk a kocsmában.

Kapcsolódó szócikkek: Peterdi Mihály · Simon Sándor · Tatár Márton
szeder>!

Furcsa: amióta hazajött a Balatonról – hiányzik. És ennek örülnöm kellene, ha nem motoszkálna bennem a kétség, hogy vajon meddig tarthat ez az állapot, ami . Akár az én hibámból, akár azért, mert egyszer csak – előbb vagy utóbb – Kinga un meg engem. Honnan és miért táplálódott belém, hogy ha valami nagyon jó adódik az életemben, rögtön társul hozzá az a rossz érzés is, hogy elmúlhat – mert ami nem eleve adott, hanem keletkezett, el is tűnhet…

247. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Katalin utca / Ókút
Fábián Janka: Julie Könyvkuckója
Fábián Janka: A német lány
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Ruby Saw: Lucy
Varga Gy. Brian: Két nap az élet
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Palotás Petra: A kastélykert álma
Elena Ferrante: Az új név története
Bonnie Garmus: Minden kémia