Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ködlámpa 45 csillagozás
„Hidd el nekem, ha egyszer ködbe kerülsz, amikor húszlépésnyire se látsz előre, hiába az előírás szerint kötelező lámpáidon kívül a ködlámpa, semmit sem segít rajtad! A köben csak egy segít: az ösztön” Ez az idézet mottója lehetne Szilvási Lajos regényének.
Öt fiatal férfi víkendje során arra vállalkozik, hogy az érzelmi és gondolati útvesztőkből azt az utat találja meg, amely az egyetlen lehetséges út a barátság, a vállalt eszmék, a hűség megtartására. Egyiküket távol levő hatodik társuk barátságukat eláruló hűtlenséggel vádolta meg. Miközben ennek a vádnak a részleteit bogozzák, önmagukkal is szembesülnek korunk legfontosabb etikai problémáival, saját magukat is le kell mérniök ahhoz, hogy ítélekezhessenek. A vád végül nem bizonyul igaznak, de a felmentés mégsem egyszerű, mert az elmúlt esztendők mérlegre tétele során az is bebizonyosodik, hogy valamennyien „ködbe kerültek”, a továbbiakban is szükségük van egymásra.
Eredeti megjelenés éve: 1967
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Deák Tibor · Peterdi Mihály · Simon Sándor · Tatár Márton
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
A Szilvási által megformált kedélyes, magukat szeszkazánként aposztrofáló férfiak képe erősen hozzájárult ahhoz, hogy még napjainkban is nehéz meggyőzni a társasági ivókat illetve a „minden nap csak egy pohárka bor”-életmódot folytatókat arról, hogy alkoholisták.
Imádom a stílusát, én is jókat derültem egy-egy leíráson, beszóláson, párbeszéden, ami arról szólt, hogy a férfinak féldecis pohárba mérjék a rövidet, ne „gyűszűnyi, nőies likőradagban", meg amikor a nővérke konstatálja, hogy a főorvos úr rendelőjében egyik napról a másikra megint elfogyott egy üveg konyak… De minél többet ittak, annál inkább már csak kínomban nevettem, mert az, hogy a pia ’67-ben ilyen szinten hozzátartozott a mindennapokhoz és a munkakapcsolatokhoz, hogy ilyen kedvesen mókásan írjuk le, hogy a dolgozóból senki sem haza, hanem a kocsmába ment – ez a sok apró, hétköznapi szokás, ami akkor a világ legtermészetesebb dolga volt, mai napig rányomja a bélyegét egy generációra. Ha úgy tetszik, isszuk a levét.
Mindez persze inkább csak elszomorító érdekesség, nyilván nem nyúlhatok vissza 2022-ből és kérhetem számon Szilvásin, hogy miket írt ’67-ben, mert csak azt, ami körülvette. A kort nézem szörnyülködve, de a Ködlámpát minden hibája ellenére élveztem, leginkább azért, mert összegyűltek benne a régi ismerőseim: Simon Sándor meg Tatár doktor is a többiekkel együtt.
Nagyon érdekes volt figyelni, hogy bár a képzeletemben ötvenes rókák jelennek meg, a fiúk ebben a történetben alig pár évvel idősebbek nálam.
Kezdésnek semmiképp sem ajánlom, de ha az ember már túlvan egy-két Szilvási-köteten, ez is csúszni fog neki. Míg a kolleganőm pár hónappal ezelőtt 1-2 nap alatt befejezte, én hosszú heteken át húztam az olvasást, nem tudom, melyikünké a jobb módszer, csak azt, hogy ez a szöveghalmaz bizony nem adja meg magát könnyen. De biztosan megdöbbentően jó lehet úgy olvasni, hogy az ember minden szavát érti, mert pontosan abban a rendszerben élt, mint a szereplők. off
Nem tudom, mihez kezdtem volna ezzel a könyvvel, ha nem szeretem nagyon-nagyon az írót, és ha nem ismerem már ezeket az öregembernek tűnő harmincas fickókat, akiknek szájukba adta az életről szőtt szinte összes gondolatát. De Édes Lajosom, ezt mind el akartad mondani…?
Tényleg nem a legszórakoztatóbb Szilvási könyv és nagyon örülök, hogy nem ezzel kezdtem az ismerkedést az íróval. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy egy nagyon jó kor rajz az akkori rendszerről és gondolkodásmódról. Az már csak plusz kérdés, hogy tényleg ennyit ittak akkor az emberek? Vagy az a furcsa, hogy ezt valaki le is írta?
Valamikor régen, úgy 15 év olvastam utoljára Szilvásit. Nem is tudom, miért akadt ez a kezembe… azt meg pláne nem, hogy miért olvastam el előtte az értékeléseket. Emiatt sajnos úgy álltam hozzá, hogy ez nem lesz jó.
No, nekem ez tetszett :) És igenis, én is tudni akartam az igazat.
Jó, bevallom, voltak hosszabb monológok, amiket csak felületesen olvastam…
Népszerű idézetek
A saját közegében mindenki alá van vetve a tömegpszichózisnak, akkor is ha ez a csak néhány emberből áll.
Erzsébet gondolkozott egy másodpercig, és odament a falba épített szekrényhez. Otthonos mozdulattal nyúlt be az aljába, kiemelte a konyakosüveget, megnézte, mennyi maradt benne, s megkérdezte:
– Töltsek?
Deák megrázta a fejét:
– Ma még vezetnem kell.
Erzsébet visszatette az üveget:
– Szorgalmasan járnak rá – mondta. – Tegnap hoztam. Ki volt az éjszakai ügyelet? – S mindjárt felelt is magának: – Fiáth doktor. Unatkozott.
Deák elmosolyodott.
– Én se hagytam volna többet belőle. Látja, Erzsébet, csupa szeszkazán veszi magát körül. Tán jobb is lenne, ha kocsmát nyitnánk az osztályon.
– Élvezném a humorát, Deák doktor, ha csak humor volna. De túl sok benne az igazság. Már csak az hiányzik, hogy a műtétekhez is szeszt igyanak. Védőital gyanánt… Vagy gyászáldomásnak?
8-9. oldal
Tatár maga is szívesen leült volna valamelyik lépcsőre, hogy kedvére bámulja a budai parton a Szent Anna-templom sárga épületét s két barokk sisakját, amelyek alól hat órát kongattak a harangok, s hirtelen ingere támadt, hogy elmondja Tomorinak: tulajdonképpen egészen értelmetlen dolog, hogy ő minden délután autóval viszi haza valamelyik sofőr, értelmetlen, hogy a beosztásával együtt jár ez a kocsihasználat, s még értelmetlenebb, hogy tartania kell magát a figyelmeztetéshez, miszerint mai jár, az jár, ne egyénieskedjen olyan allűrökkel, hogy neki nem kell a kocsi, mert rögtön akadnak tízen, akik úgy állítják be a dolgot, ez semmi más, mint álszerénység…
11. oldal
Peterdi az órájára nézett:
– Fél nyolc. Gyerünk, ideje átöltözni. Nyolcra rendeltem asztalt a „Szigony”-bán.
– Már megint enni … – sóhajtott Bodor. – És még át is öltözni hozzá! Ha én egyszer Gauguin lehetnék Tahitiben …
– Lenge kosztümhöz ott lepra is jár – jegyezte meg unottan Tatár. – Vállalnád?
– Annyira nem vagyok nagy igényű – mozdult meg Bodor. – Gyerünk kultúremberré vedleni.
52. oldal - Metszéspont
Furcsa: amióta hazajött a Balatonról – hiányzik. És ennek örülnöm kellene, ha nem motoszkálna bennem a kétség, hogy vajon meddig tarthat ez az állapot, ami jó. Akár az én hibámból, akár azért, mert egyszer csak – előbb vagy utóbb – Kinga un meg engem. Honnan és miért táplálódott belém, hogy ha valami nagyon jó adódik az életemben, rögtön társul hozzá az a rossz érzés is, hogy elmúlhat – mert ami nem eleve adott, hanem keletkezett, el is tűnhet…
247. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szabó Magda: Katalin utca / Ókút 93% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: Julie Könyvkuckója 87% ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: A német lány 84% ·
Összehasonlítás - Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke 97% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Lucy 97% ·
Összehasonlítás - Varga Gy. Brian: Két nap az élet 98% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: Tél Berlinben 96% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: A kastélykert álma 95% ·
Összehasonlítás - Elena Ferrante: Az új név története 94% ·
Összehasonlítás - Bonnie Garmus: Minden kémia 95% ·
Összehasonlítás