Nappali őrség (Őrség 2.) 89% 150 csillagozás

A végén visszadolgozta magát a könyv, mert az elejét lecsillagoztam volna.
Nem tetszett az úttörő táboros rész, ennél keményebb kegyetlenebb a homály, és terjedelmesre is sikeredet, még akkor is, ha ott volt mögötte a cselekmény, amit azért ötletesebben is kitalálhatott volna az írópáros. Aztán jött a tükör amire azt mondtam, na erre vártam, egy igazi rejtélyre, egy setétre, aki mégis más. Sokat emelt a könyv megítélésén. A Prágai rész meg kifejezetten jól összefoglalta a regényt, és megadta a válaszokat amik már a 2 könyv után ott voltak a fejembe, kimondatlanul. Persze nyitott is kapukat, sőt több „valószínűség vonalon” is folytatódhat a könyv.
Meglátjuk mit hoz a 3. rész.

Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, @sztimi53 szavai jártak a fejemben: „Gyere ide Nappali Őrség!” Alig vártam, hogy megtudjam, hogyan folytatódik a Fény és Setét meséje. Az Éjszakai Őrségből megismerhettük, milyennek látja egy Fény híve a világot. De milyennek látja egy Setét? Milyen a Nappali Őrség? A könyv három történetéből betekintést nyerhetünk ebbe is. És persze itt is intrikák és cselszövések szövevényes hálójába csöppenhetünk. Végül, ha most választani lehetne a Setét híve lennék, az éjszakai utcát járnám, ahogy Maxim, fülemben szólna a Setétek himnusza:
Felettem ott a néma csönd
tűzzel teli az ég.
A fény átárad rajtam,
És szabad vagyok ismét.
szabad szerelemtől,
ellenségtől és pletykától,
az elrendeltetett sorstól
és a földi szemektől,
jótól és rossztól.
Lelkemben számodra nincs többé hely.
Jöjjön hát az Alkonyi Őrség.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Nappali Őrség a Setét szemszögéből meséli el a történteket. Gyakori narrátorváltással peregnek az események. Az első “könyvben” egy boszorkánylány a regény főszereplője (a Prológust leszámítva). Alisza, aki a Fény erőivel vívott küzdelemben egy időre elveszíti a mágikus erejét.

A Krímbe küldik pihenni, itt 10-11 éves kislányok rajvezetője lesz.

Aki úttörővezető akar lenni, Pokolra kell annak menni… :)
Istenem, az úttörőélet tengerparti szépségei! A mesebeli Artyek!
Oroszhonban (bár most Ukrajnában – Jaltán – járunk) nehezen felejtenek, úgyhogy a tábor még mindig magán viseli a szovjetkorszak rengeteg jegyét.

Lisza beleszeret egy hétköznapi emberbe, nem sejtve, hogy a Fény és a Setét erői kiszámíthatatlanok.

A második részben ismét Moszkvában vagyunk, ahol egy amnéziás mágussal rejtélyes gyilkosságok helyszíneire tévedünk.
Sőt, a harmadik narrátor is megjelenik: maga a szerzőpáros (Szergej Lukjanyenko / Vlagyimir Vasziljev) egyik tagja láttat.

Az Inkvizítorok európai központjából ellopnak egy nagy erejű mágikus tárgyat, innentől kezdve felbillenhet az erőegyensúly a Másfélék világában.

Kaland kaland hátán, fordulat fordulat keblén, az egyik meglepetésből a másikba estem.

Nem vagyok fantasy-kedvelő, de az oroszok már a spájzban vannak, így Harry Potternek nem árt felkötnie a nadrágját, mert ez a két (remélem mind a négy) regény magasan megüti a ragyogó könyvek mércéjét.

A kötet “magyar” vonatkozásai megmosolyogtattak, de meg is hatottak egyben.

Két deci száraz magyar bort szolgálnak fel a repülőgépen Anton Gorogyeckijnek (aki a Fény híve, az első rész főszereplője volt, de a másodikban is fontos szerepet kap). Anton hezitál, jobbra számított, de miután megkóstolja a nedűt, nyelvcsettintve, megelégedetten dicséri.

Később Prágában összefut egy olcsó kocsmában egy sötét mágussal, de fegyverszünet lévén el-elsörözgetnek. A “magyar” Dréher márka is említésre kerül, de a Másfélék itt és most egyetértésre jutnak, hogy a frissen csapolt cseh sörnek nincs a Földön párja.

Sajnálom őket, mert nem is hallottak, nem is ittak még Borsodit… :)

A harmadik vonatkozás az Erdélyi Köddel kapcsolatos. Ezt Edgar (Anton sörbarátja, másodosztályú mágus) kapja Zavulontól (A Setétek moszkvai főnőkétől), és egy hatalmas erőforrás, amulett-töltet neve.

Aranyos volt még a sztoriban, amikor a Nappali Őrség székházában ügyeletes vámpír – december vége közeledtekor – karácsonyfát állított fel az előtérben, vagy amikor az egyik boszorkány megjegyezte, hogy ő hisz Istenben.

Az orosz napi (2000) valóság rendszeresen beszűrődik a regénybe, kritikai és mosolykeltő szándékkal. Gyakoriak a dalrafakadások (Viszockij zenéjével), a vadkapitalizmus ellentmondásainak bírálata, a régi időszak dicsőségének felemlegetése.

Ezek az orosz srácok (Lukjanyenko és Vasziljev) nem csak a fantáziavilágban mesterek, az olvasók érzelmekre is tudnak hatni.

Fény – Setét harcol:

varázslók, banyák; mégis

könnycsepp a könyvön.

Setétek a központban. Ez a sorozat egyre jobb lesz. Kicsit még mindig sok a filozofálás, de a többi sötét, borongós, kicsit rémisztő, úgy ahogy kell. Az első rész szerintem kapkodósra sikeredett, de a második pótolt az elnagyoltságért. A harmadikban összeáll a kép, és (sajnos gyengécskébben) levezeti az ügyet. Ennek ellenére van a sorozatban valami, ami nem ereszti az embert. Jövő szerdán megyek könyvtárba, jöhet a harmadik könyv.

Hát nem is tudom… Valahogy nem győzött meg ez a könyv… Jó volt, jó volt, az első sztori még tetszett is, meg persze a vége se volt olyan rossz, de a kettő közötti rengeteg sor nem tudott lekötni… Sokszor untam…

Tetszett benne, hogy a nappali őrség szemszögéből látunk dolgokat, aztán persze rájöttem, hogy ez inkább csak az elejére volt igaz, később már bekapcsolódott az éjszakai is… Nem erre számítottam…
De említésre méltó magyar sör tényleg nincs, ebben igazat adok :)

A sorozat első része nagyon tetszett, bár csak 4,5 csillagok kapott tőlem, mert úgy gondoltam, ez egy jó kezdet, hagyni kell kibontakozni a többi kötetet…
Ehhez képest tényleg nagyot csalódtam…

Persze nem adom fel, el fogom olvasni folytatásokat, de most kell egy kis szünet…

A kitalált világ változatlanul tökéletes. Az első részben a szerelmi szál vértelen, élettelen, gyenge – szerintem. Az a kapcsolat, ami létrejött, legfeljebb szex volt, és nem szerelem. A könyv közepén az akciójelenetek elég jól kidolgozottak, izgalmasak. A harmadik fejezetben túl sokat agyaltak, beszéltek, ez elég unalmas volt. A történet befejezése nem valami nagy szám. Az orosz alternatív-rock együttesek szövegei érdekesek voltak. A setét erői sokkal szimpatikusabbnak tűntek, mint a fény harcosai. Ez így együtt négy csillag volna. Azért lett három (ami nálam rossz könyvet jelent), mert egyértelművé vált számomra, a szerzők erkölcsi relativizmusa mögött nem a jó és rossz egyensúlya, hanem egy erkölcsök nélküli nihilista álláspont rejlik. A fény harcosai azért tűnnek kevésbé szimpatikusnak, mert ők hazudnak, hazudnak maguknak és a világnak, és álszent álarc mögött valójában pontosan ugyan azt teszik, mint a setét erői nyíltan. A setét a szabadságot hirdeti, de ez a szabadság az önzés szabadsága. Belefér bárki (emberek) kihasználása, majd kifacsart citromként a szemétbe hajítása. Szerintem a könyvek hatnak az emberek gondolkodására, és ennek a könyvnek az „üzenete” számomra elfogadhatatlan.

Kicsit jobban megismerjük a Setét oldalt – akik néha nem is különböznek annyira a Fény harcosaitól. Nem tudom eldönteni, hogy a Setétek szabadságvágya, vagy a Fénypártiak önfeláldozása pusztítóbb a saját ügyükre nézve.
Tetszett, hogy megint a végére állt össze a három látszólag különböző történet egy egésszé.
Kérem a következőt :)

Már az első is nagyon tetszett, de a Nappali még jobban. Antont az első perctől fogva nem szívlelem, ezért örültem, hogy vagányabb karakterekkel is megismerkedhettem ebben az ízig-vérig oroszos fantasyban.:)

Az első könyv, amit Lukjanyenkotól olvastam és rögtön meg is tetszett a történet és Szergej stílusa is. Viszont pont emiatt a tetralógia (ami ugye gyakorlatilag 5 könyv a Káoszőrséggel együtt) során mindvégig egy kicsit jobban szimpatizáltam a Nappali őrséggel, mint az Éjszakaival, annak ellenére, hogy Antont és Szvetlanát is elég gyorsan sikerült megkedvelni.

méltó folytatása az első résznek. ez is olvastatja magát, és csak hasonló jókat tudok róla mondani, mint az Éjszakai Őrségről. kíváncsian vágok bele az Alkonyiba:)