Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
már olvastam. és aztán még egyszer. és még egyszer. mert olyan hangulatok és igazságok vannak benne, amit többször is át kell élni. mindemellett szerb antal stílusa olyannyira jó, hogy ha mosogatógép-használati utasítást írna, még azt is élvezet volna olvasni.
bárhol, bármikor olvastam volna, feltűnt volna, hogy ez így tökéletes. de a körülmények összeállnak, a könyvek megtalálnak, éppen úton voltam, nem is én vittem magammal, nem is tudtam, hogy létezik, nem is érdekelt, csak valahogy amikor elkezdtem olvasni, akkor megállt minden. a legvadabb nyári napsütésben behúzott az ő nyomasztó, sikátoros világába, világfájdalmas, elveszett, életunt szereplői közé (ahogy találomra kiválasztottam ezeket a jelzőket az ellentét érzékeltetéséért, rögtön meg is akadtam, mert nem is igaz, de írhatok mást is, az sem jó. jé, végre olyan szereplők, akiket nem lehet egy szóval jellemezni. végre egy olyan könyv.)
és újra- (és újra- és újra-) olvasva is ilyen.
csak az ulpius kiadó ne sajátította volna ki a nevet, nem tudom ezen túltenni magam. egyébként a könyvön sem, újra kell olvasnom, úgy megkívántam most, ahogy felidéztem.
„-” Semmi baja – mondta az orvosa –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem.
És elaludt."
Rendkívüli könyv. Sokkal jobb, mint a Pendragon legenda, mert nem csak szórakoztat, hanem elvarázsol, olyan helyekre visz, ahol mindig is járni szerettem volna, és közben nagyon emberi és mély marad. Mondjuk a befejezés engem kicsit lehangolt, nem így képzeltem, de mindenesetre le a kalappal, tudott valamit ez a Szerb Antal.
Szeretem nagyon. Nagyon. Úgy olvasom újra és újra, úgy bolyongok én is képzeletben Róma utcáin, mintha otthon járnék.
a fordulópontot megélni a legjobb: amikor érzed, hogy jó jó jó, és elérkezik az a pont, hogy NA! most érzem azt, hogy megmásíthatatlanul Jó . nincs visszaút. elragadott.
és az benne a legvarázslatosabb, hogy nem csak egyszer. hulláámvasúút, ö.
Életem könyve. Pont jókor talált meg. A midlife-crisis odavág.
Az nekünk az Utas és holdvilág, itt, Magyarországon; ami a Zabhegyező és/vagy az Úton az USÁ-ban. Legalapabb alap.
Útikönyv, legjobb bédekker, amellyel – közben rongyosra bújva – bejárjuk Itáliát, és átéljük mindazokat, amelyeket Mihály átél.
A — kötelező — olvasmány!
Ez ide kívánkozik:
az Utas és holdvilág regény, rádiójáték ambient atmoszférikus stílusban…
Itália bűvölete és az absztrakt fogalmak morzsolása tetszett (halál tabu, konformizmus,ember-áru, a pillanat megragadása, gyakorlati élet vs. művészet hegemóniája. Nem tetszett, vagy inkább meghökkentett a pikareszk vonulat. A csapongó gyakran önmagába visszaforduló cselekmény és a főhős ellentmondásosan szentimentális karaktere. (Az a Mihály, aki bálványozza Pater Severinust és Assisi Szt. Ferencet otthagyja egy szó nélkül a vonaton menyasszonyát, sőt később júdáspénzt fogad el érte az oly megvetett Szepetnekitől-Patakitól, így elárulva önmaga ideáljait…)
Top idézetek
Ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.
262. oldal - utolsó mondat
Van olyan férfi, akit nem izgat a telefonban megcsendülő ismeretlen és kellemes női hang? A nők, ha ismernék a férfiakat, mindent telefonon és ismeretlenül kérnének tőlük.
136. oldal
A pénz egyszerűen nem számít ott, ahol a lényeges dolgok számítanak. Pénz mindig kell, hogy legyen, és ha az ember nem törődik vele, akkor van is mindig. Hogy mennyi és meddig és honnan, az egészen lényegtelen. Aminthogy minden lényegtelen, ami a pénzzel összefügg. Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos. Sosem az kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt… De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek, ami sokba kerül… A pénzt nem szabad tudomásul venni. El kell fogadni, mint a levegőt, amit az ember beszív, és nem kérdi, hogy honnan jött, ha nincs szaga.
206-207. oldal
Édes, a lélekben az ellentétek egymás mellett vannak. Nagy aszkéták nem hideg és szenvtelen emberekből lesznek, hanem a legtüzesebbekből, azokból, akiknek van miről lemondaniuk.
74. o. (I. rész 4.)
– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem.
A férfiak hihetetlenül befolyásolhatók, ha nőkről van szó.
I. rész 3.
– Igen. De Mihály nem olyan, mint más ember. Azért is mentem hozzá.
– Jól is jártál vele. Nem szeretem az olyan embereket, akik nem olyanok, mint más ember. Más ember is elég undorító. Hát még az, aki nem olyan.
202. o.
Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.
45. oldal, Magvető: Budapest, 2000
Megható szerelem volt, költészettel, budai várral és húszévességgel átitatott szerelem, tudod, olyan, hogy mikor ketten végigmentek az utcán, szinte vártam, hogy az emberek tisztelettel félre fognak húzódni előlük, mint mikor a Szentséget viszik.
73. o. (I. rész 4.)
Éva nem változott semmit. A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született, és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban.
340.o. (IV. rész 5.)
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fejes Endre: Rozsdatemető
- Németh László: Gyász
- Szabó Magda: A szemlélők
- Székely János: Kísértés
- Déry Tibor: Képzelt riport egy… / A félfülű
- Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága
- Bartis Attila: A nyugalom
- Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
- Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
- Márai Sándor: Válás Budán
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- George Orwell: 1984
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- Szerb Antal: A Pendragon legenda
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Ottlik Géza: Iskola a határon
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
