„…Szerb Antal egész munkásságának van valami különleges, finom könyvi jellege. Olyan ember írásai ezek, akinek a betű, a könyv, az irodalom mindennél fontosabb, döntőbb, mélyebb és sorsformálóbb valóság volt az életben. A világ közepe a Könyvtár volt számára, itt volt elemében, itt lélegzett a legújabb ózonban. S aki ilyen élet láttára vértelenséget vagy papiroszörgést emleget, annak nincs sejtelme arról, hogy ez a létforma mennyire teljes, sőt túlcsorduló lehet heves és tragikus, mámoros és boldog élményekkel, hogy mennyire duzzadóan igaz, piros és eleven tud lenni az ilyen élet is, gyakran töményebb és feszültebb bármi másnál.”
Gondolatok a könyvtárban 12 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1946
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 19
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
A Gondolatok a könyvtárbanról két dolog jut eszembe. Az első az, hogy egészen varázsos élményt adott nekem. A második pedig az, hogy Szerb Antalt a második világháborúban, munkaszolgálatban agyonverték.
Népszerű idézetek
Berzsenyi is elevenebb, mint nagy költőink jó része – ezt ugyan nem bizonyítja az ifjúság, mert a mi ifjúságunk, sajnos, ritkán szokott irodalmi véleményeket nyilvánítani, és ha nyilvánít, annál rosszabb.
260. oldal, Az ihletett költő
Úgy kezdődött… vagyis sehogy sem kezdődött, mert mindig írtam és olvastam, úgyszólván világrajövésem pillanatától kezdve (olyan szemüveges csecsemő voltam, tudod), tehát hogy pontosan hol kezdődött, nehéz megmondani.
656. oldal
A mi századunk nem a költők kora. Ha egy új verseskötet jelenik meg, legfeljebb az ügyészség figyel fel.
713. oldal
Mindezek és bizonyára sok minden más, amiről nem tudunk, okot és tartalmat adtak a gyermek Kölcsey szomorúságának. De nem szabad ezeket a külső eseményeket túlságosan sokra becsülni. Lehet, hogy Kölcsey gyermekkora szomorú lett volna anélkül is, hogy ezek történtek volna vele. Ő azok közé tartozott, akik kiválasztattak a szenvedésre, mert szenvedésképesebbek, mint más. Lelkük egészen ösztönösen a szenvedés felé fordul, mintegy kinyílik virágként a szenvedés számára, és a sors eleve meghajtott fejükre szívessebben ejti csapásait. Ha ezek a csapások nem érték volna, bizonyára mások jöttek volna helyettük, és ha nem jöttek volna, Kölcsey kisebb okokon szenvedett volna ugyanannyit. Az ember csak annyit szenved, amennyi szenvedésre képes, és annyit viszont okvetlenül szenved, szinte sorsától függetlenül.
24. oldal, Kölcsey
És az irodalomnak mégsem az a feladata, hogy azokhoz szóljon, akiknek nem való könyv a kezébe, és az igazi olvasót kielégítetlenül hagyja.
478. oldal - Hétköznapok és csodák
Betegségét a mai orvostudomány valószínűleg szkizofréniának nevezné; ez az a szörnyű betegség, amely valami titokzatos rokonságban áll az alkotó ember természetével, és annyi művész végzete lett. […] Sietünk megjegyezni, hogy vallásossága nem tartozik ezek közé a szimptómák közé. Végtelen frivolitás volna azt mondani, hogy „vallási tébolyban” szenvedett; ilyen téboly, azt hiszem, nincs is, csak vannak tébolyultak, akik vallásosak.
460. oldal - Gogol
Nyugaton közben elmúlt a csodaváró frivolitás divatja. […] Most már újra vastag könyveket írnak burzsoá családok életéről, némelyik Nobel-díjat nyer, némelyik nem. A neo-frivolizmust legyőzte az örök naturalizmus, a neo-unalom.
664. oldal
A kőszál, amelyen épült, az egyik oldalon függőleges, mintha levágták volna, és a másik oldalán is hegymászóknak való. Az ember nem érti, hogy jutott eszükbe az első telepeseknek, hogy ide felmásszanak. Ez igazán az a város, ahol, ha az ember megcsúszik, kiesik a városból.
650. oldal
De ezt a problémát, mint Ibsen legtöbb problémáját, ma már nem tudjuk igazán problémának érezni. Ez a szabad választhatás művészet és szerelem között voltaképpen a posteriori, a valóságban sohasem állt fenn. Ibsen, ha a szerelmet választja, legjobb esetben boldog ember lett volna. És ez igazán kevés.
228. oldal, Ibsen
Különféle jó és igazságos cselekedet hajt végre, amelyek mind igen rosszul sikerülnek, míg végre megfogadja főnöke tanácsát: a jóság és a szeretet nagyon szép dolgok, és nagy örömet okoznak annak, aki gyakorolja őket, de le kell tudni mondani róluk a mások kedvéért.
493. oldal - Hétköznapok és csodák
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tüskés Gábor – Knapp Éva: A Fortunatustól a Törökországi levelekig ·
Összehasonlítás - Regéczi Ildikó: Térképzetek az orosz irodalomban ·
Összehasonlítás - Fábri Anna: Mi ez a valósághoz képest? ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Melankólia 93% ·
Összehasonlítás - Király Jenő: Mágikus mozi ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: Arra gondoltam, hogy az le 92% ·
Összehasonlítás - Hanák Péter: A Kert és a Műhely ·
Összehasonlítás - Neumer Katalin (szerk.): Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig ·
Összehasonlítás - Király Jenő: A fantasztikus film formái ·
Összehasonlítás - Szilágyi Márton: Határpontok ·
Összehasonlítás