!

A királyné nyaklánca 111 csillagozás

Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca

„Ez a könyv Marie Antoinette királyné nyakláncának híres történetérõl szól, vagyis a francia forradalom elõzményeirõl. A szokott történelmi életrajzoktól egyrészt abban különbözik, hogy nem életrajz, másként és fõleg pedig abban, hogy nem elégszem meg az események elmondásával, hanem igyekszem elmagyarázni azokat, elõzményeikkel és következményeikkel együtt.
Így kísérlem meg egy rendkívül kalandos és mégis elejétõl végig igaz történet keretében bemutatni XVI. Lajos korának francia társadalmát, irodalmi és érzelmi életét, nevezetes figuráit, és az egészet egy eleven és szuggesztív tablóba állítani össze, amely képet ad arról, hogy miért kellett kitörnie a francia forradalomnak.” – Szerb Antal nyilatkozata (Bibliotheca, 1943)

Eredeti megjelenés éve: 1943


Hirdetés

Kedvencelte 8

Most olvassa 9

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
volna P

annyira jó humora van szerb antalnak! és olyan kedves, hogy egyenrangúként tekint az olvasóra. szeretnék partner lenni, pedig nem fogok én feléri hozzá műveltségben, tájékozottságban, valószínűleg semmiben, de e téren biztosan soha. az apropó a világ legdrágább (egyben legolcsóbb) nyakéke, a téma az ancien régime elmúlása, ettől függetlenül nem is ő lenne, ha nem említené meg a kedvenc témáit, a keltáknak és a rózsakereszteseknek mindenhez köze van. van itt csapongás, tobzódás, anekdotázás, persze lényeg a miliő, de jól jött volna egy igazi történet, ami végigvezet rajta, hogy a szokásos módon, csak a végén tűnjön fel, hogy hoppá, mennyi minden van ebben. jó, enélkül is megküzdöttem a könyvvel, és megérte a sok hátralapozgatás, szeretem ezeket az apró részleteket, szeretem a haszontalan tudást, és továbbra is minden elismerésem, szeretetem, tiszteletem, viszont ez a könyv most visszamegy a polcra, az utas és holdvilág pedig marad az ágy mellett, de annyira jó, hogy valaki így tud beszélni a történelemről, nem felejtem el.

4 hozzászólás
+
>!
tgorsy

Azt írja valahol Szerb Antal, h. 6 éves kora óta szereti a történelmet. Ha íilyeneket tud, nem is csoda.
Vesz egy semmi kis sztorit és kerekít belőle egy olyan Forradalalom előtti korrajzot, h. tátott szájjal olvasom/hallgatom/nézem. Ha eddig nem szerettem volna, is megszerettettné velem. Többször megnéztem: mi is a könyv címe? De csak azért mert annyira belemerültem, h. már el is felejtettem milyen apropóból íródott is ez a könyv.
Történelem tanárok!! Így kell ezt csinálni!

1 hozzászólás
+
>!
Manni

Tegnap este tizenegyig olvastam, majd egész éjjel szélhámoskodtam, udvariaskodtam, forrongtam és adósságokat halmoztam fel álmomban. Ugye, hogy nem kell mást mondanom?

( megjegyzés magamnak : sürgősen meg kell tanulnom franciául, legalább a kiejtést, kellemetlen, hogy minden francia szót blablával helyettesítettem fejben, mert még kiolvasni se tudtam. )

15 hozzászólás
+
>!
Avraham P

Nálam ilyen a tökéletes könyv. Információáradat, de az egész könyvet végigkísérte az író – máshogy nem tudok fogalmazni – jófejsége, így az egész nagyon könnyed volt és… olyan, amilyennek lennie kell, na!

+
>!
Tíci

Nem szeretem a történelmet, sosem érdekelt túlzottan, és mindig is távol állt tőlem. Ezért kissé csalódott voltam az elején, mikor láttam, hogy ez bizony nem egy regény lesz, pedig a történelmi regények még úgy ahogy érdekelnek. De azért belevágtam, és kezdetben nehezen ment belerázódni, de aztán már örültem, hogy ezt választottam.
Azt hiszem Szerb Antal az az író, aki ha szakácskönyvet írna, akkor is elolvasnám. Mert mindent jól ír. És itt nem csak a nyakláncról olvashattam, volt itt társadalomrajz, filozófia, Goethe, Schiller – imádtam, ahogyan nem tudta megállni, hogy ne meséljen róluk is többet – és minden más, ami valahogyan kapcsolódhat a témához.
Aki szereti a történelmet, biztosan kincsként fogja kezelni. Sajnálom, hogy velem nem tudták megszerettetni. Pedig ha Szerb Antal írta volna a töri könyvünket, akár több száz oldalt is olvastam volna egy-egy leckéhez.

2 hozzászólás
+
>!
Izolda A×+SP

Szórakoztatóan elmesélt részletes korrajz egy letűnőfélben lévő korról. Szerb Antal törióráira szívesen beültem volna bármikor.

+
>!
worsi A×SP

Amióta az egyetemen tanultuk, azóta a szívem csücske a 18. századi Franciaország. Az irodalma mindenhogyan, a történelméről meg nem tudtam sose eleget. A Forradalom meg maga a nagy sötét folt a tudásomban. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy ez egy tökéletes történelemkönyv, mert részletes, de mégse szószátyár, sokat mesél, de mégse unalmas, és nem csak az eseményeket írja le, hanem a hátterüket is, a miérteket, mindemellett kultúrtörténet is van benne pont elég, és ha nem is támadt kedvem ott élni abban a korban, azért továbbra is rajongója maradok így messziről. Meg persze Szerb Antalnak is.

+
>!
Lovely

Nehezen nyeltem le az első oldalakat. De aztán már rágni sem kellett, annyira belejöttem a történelembe. Jelentem, a műfaji kísérlet csillagos ötös. Bárcsak Szerb Antal írta volna a történelem tankönyveimet! Az író kiváló humora és sokrétű tudása is megmutatkozott ismét. Csodálom továbbra is.

+
>!
Aurore P

A könyv – nem regény! – olvasmányosan és anekdotázva járja körül Charles Auguste Boehmer és Paul Bassenge párizsi ékszerészek meganyakláncának történetét és XVI. Lajos hatalmának hanyatlásának tényezőit, a nagy francia forradalomhoz vezető okokat. Ám a MVGYOSZ hangoskönyv – ó, borzalom – a felolvasónő, Kerekes Andrea minősíthetetlen műveletlenségéről tesz tanúbizonyságot, ami egy ilyen mű esetében, mely hemzseg az idegen nevektől és kifejezésekről, több mint bűn: megbocsáthatatlan. Óvakodjatok tőle, inkább könyvben olvassátok.

10 hozzászólás
+
>!
Eszter01

Ez egy tipikusan olyan könyv, amit nem olvasni kell, hanem tanulmányozni. Rengeteg hasznos információt tartalmaz, amiknek külön utána is néztem, például a kalaposokról és sapkásokról, akikről ezidáig nem is tudtam. Nagyon érdekes olvasmány.
Ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi a XVIII. századi francia udvar kulisszák mögötti életére, és a francia forradalom előzményeire.
Aki regényre számít, az csalódni fog.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Eszter01

Aki egy kor derűjét, szépségét, boldogságát akarja megismerni, annak a művészet emlékeihez kell fordulnia.

331. oldal

+
>!
Amadea

La Motte-ról nincs semmi különös mondanivalónk, nem szükséges részletesen bemutatni. Olyan jómodorú és rendkívül undorító, szemtelen és gyáva francia strici volt, amilyent mindenki százával ismer, aki járt Franciaországban. Ez a típus a gallok földjén, úgy látszik, örök. Utálta a munkát, szerette a nőket, nagyon csúnya volt, de olyan szépnek tartotta magát, hogy időnként a nők is elhitték neki.

22. oldal (Magvető, 1957)

+
>!
Doro

Csak a szabad népeknek van figyelemre méltó történelmük. Zsarnokság alá vetett népek történelme csak anekdotagyűjtemény.

190.

+
>!
Izolda A×+SP

[III. Gusztáv svéd király] Gyűlölte feleségét, a dán királylányt, nem is volt hajlandó együtt élni vele, és csak 11 év után, 1777-ben szánta rá magát, hogy mégis lépéseket fog tenni egy trónörökös érdekében, és ezt a nagy eseményt országszerte fényes ünnepségekkel ülték meg.

245. oldal (Magvető)

1 hozzászólás
+
>!
ClockworkRobot

[…] az aranykorszakok szomorú szokása az, hogy nem jönnek el […]

207-208. oldal (Magvető, 1975)

+
>!
Izolda A×+SP

Benne nem volt semmi a francia királyok jellemző vonásaiból. Inkább olyan volt, mint egy német vagy más északi fejedelem. Amit tulajdonképpen nem is lehet csodálni. Minthogy a francia uralkodócsalád legfontosabb tagjai mindig külföldi uralkodóházakból származó hölgyeket vettek feleségül, XVI. Lajosban sokkal több külföldi vér folyt, mint francia. Ősének, XIV. Lajosnak felesége Mária Terézia spanyol infánsnő, fia, a Nagy Dauphin, bajor herceglányt vesz el; ennek fia, a Duc de Bourgogne, szavojai királylányt vezet oltárhoz; fiának, XV. Lajosnak felesége Maria Leszczyńska lengyel királyleány; fiának a Dauphinnak felesége, XVI. Lajos anyja Mária Jozefa szász hercegnő. Tehát ha csak XIV. Lajostól számítjuk a keveredést, XVI. Lajosban alig van már francia vér, nem is beszélve arról, hogy XIV. Lajos anyja sem francia és így tovább. Ezzel szemben Marie Antoinette, az osztrák főhercegnő mennyire franciás jellem; amit szintén nem lehet csodálni, hiszen csak anyai ágon Habsburg, apai ágon a színfrancia Lotaringiai-ház leszármazottja, benne tehát sokkal több a francia vér, mint férjében, a Bourbon-sarjban.

350-351. oldal (Magvető)

+
>!
Aurore P

A Rohan-család az előkelőség századaiban is Franciaország legelőkelőbb családai közé tartozott. Mint „külföldi fejedelmek” rangban mindjárt a királyi család után következtek, a lotharingiai hercegekkel együtt. Büszke jelmondatuk így hangzott: Roi ne puis, prince ne désire, Rohan suis – király nem lehetek, herceg lenni nem kívánok, Rohan vagyok. Egy Rohan hercegnét, meséli Chamfort, megkérdezték, mikorra várható a családi esemény. – Hízelgek magamnak azzal, hogy két hét múlva lesz részem ebben a megtiszteltetésben – felelte a hercegné. Ti. abban a megtiszteltetésben, hogy egy Rohant hozhat a világra.
Sajátságos módon ennek a családnak nem volt egyetlenegy tagja sem, aki mint államférfi, hadvezér vagy más téren nagy ember megokolta volna a család hatalmas önérzetét. A Rohanok ebben is olyanok voltak, mint ahogy az ember az Ancien Régime nagyurait elképzeli: nem tettek semmi mást, csak származtak; nem röstellték a fáradságot megszületni, mint Figaro mondja.

A nagyúr (Magvető 2001, 33-4. old.)

1 hozzászólás
+
>!
dödölle

Élni olyan betegség, amelyen az álom tizenhat óránként segít valamit. De ez csak fájdalomcsillapító. Az orvosság a halál.

238. oldal (Magvető, 1975)

+
>!
ClockworkRobot

[…] a XVIII. század egyik legfurcsább eseménye, az 1772-es svéd forradalom. Ez a forradalom abban különbözik a többitől, hogy Svédországban a király lázadt fel zsarnoki alattvalói ellen. E forradalom történetét minden részletével együtt tanítani kellene abban a nem létező iskolában, ahol a politika művészetére képezik ki az ambiciózus ifjúságot.

205. oldal [Magvető, 1975]

+
>!
volna P

És akkor megértjük: ez a kor olyan szép volt, mint a legfinomabban áttört csipke, mint egy múlhatatlan bájú és törékenységű sèvres-i porcelán, olyan volt, mint a szőlő aszú nedve, telt és sűrűn édes, olyan volt, mint a magyar ősz levegője, amikor az ember pirosló levelek közt a halál kimondhatatlan édességét szagolja.
Csak a vers tudja ezt elmondani, csak a vers. Verlaine verse, a Fétes galantes kötetből:

CLAIR DE LUNE

Votre âme est un paysage choisi
Que vont charmant masques et bergamasques
Jouant du luth et dansant et quasi
Tristes sous leurs déguisements fantasques.

Tout en chantant sur le mode mineur
L'amour vainqueur et la vie opportune
Ils n'ont pas l'air de croire à leur bonheur
Et leur chanson se mêle au clair de lune,

Au calme clair de lune triste et beau,
Qui fait rêver les oiseaux dans les arbres
Et sangloter d'extase les jets d'eau,
Les grands jets d'eau sveltes parmi les marbres.

HOLDFÉNY

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.
(Szabó Lőrinc fordítása)

330-332. oldal (Magvető, 1965)


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is