A királyné nyaklánca 86% 97 csillagozás

annyira jó humora van szerb antalnak! és olyan kedves, hogy egyenrangúként tekint az olvasóra. szeretnék partner lenni, pedig nem fogok én feléri hozzá műveltségben, tájékozottságban, valószínűleg semmiben, de e téren biztosan soha. az apropó a világ legdrágább (egyben legolcsóbb) nyakéke, a téma az ancien régime elmúlása, ettől függetlenül nem is ő lenne, ha nem említené meg a kedvenc témáit, a keltáknak és a rózsakereszteseknek mindenhez köze van. van itt csapongás, tobzódás, anekdotázás, persze lényeg a miliő, de jól jött volna egy igazi történet, ami végigvezet rajta, hogy a szokásos módon, csak a végén tűnjön fel, hogy hoppá, mennyi minden van ebben. jó, enélkül is megküzdöttem a könyvvel, és megérte a sok hátralapozgatás, szeretem ezeket az apró részleteket, szeretem a haszontalan tudást, és továbbra is minden elismerésem, szeretetem, tiszteletem, viszont ez a könyv most visszamegy a polcra, az utas és holdvilág pedig marad az ágy mellett, de annyira jó, hogy valaki így tud beszélni a történelemről, nem felejtem el.

Azt írja valahol Szerb Antal, h. 6 éves kora óta szereti a történelmet. Ha íilyeneket tud, nem is csoda.
Vesz egy semmi kis sztorit és kerekít belőle egy olyan Forradalalom előtti korrajzot, h. tátott szájjal olvasom/hallgatom/nézem. Ha eddig nem szerettem volna, is megszerettettné velem. Többször megnéztem: mi is a könyv címe? De csak azért mert annyira belemerültem, h. már el is felejtettem milyen apropóból íródott is ez a könyv.
Történelem tanárok!! Így kell ezt csinálni!

Hogy kinek a mije?
Na nem mintha nem lenne mindegy, amikor ilyeneket tudhatok meg, hogy mennyi szalagot használtak el egy évben kiskirálylányok hajába, vagy hogy már a francia királyok is körbetartozást generáltak szegény beszállítóalattvalóiknak. Vagy teszem azt, a munka nem az elit erénye, a csalókra mindig van igény, mert ahol van lószar, ott veréb is akad. Ilyen az, amikor az unalmas történelemi adatokat habzsolja az ember. Éljen a történelem. ….irodalmi életet.

Nálam ilyen a tökéletes könyv. Információáradat, de az egész könyvet végigkísérte az író – máshogy nem tudok fogalmazni – jófejsége, így az egész nagyon könnyed volt és… olyan, amilyennek lennie kell, na!

Tegnap este tizenegyig olvastam, majd egész éjjel szélhámoskodtam, udvariaskodtam, forrongtam és adósságokat halmoztam fel álmomban. Ugye, hogy nem kell mást mondanom?

( megjegyzés magamnak : sürgősen meg kell tanulnom franciául, legalább a kiejtést, kellemetlen, hogy minden francia szót blablával helyettesítettem fejben, mert még kiolvasni se tudtam. )

Amióta az egyetemen tanultuk, azóta a szívem csücske a 18. századi Franciaország. Az irodalma mindenhogyan, a történelméről meg nem tudtam sose eleget. A Forradalom meg maga a nagy sötét folt a tudásomban. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy ez egy tökéletes történelemkönyv, mert részletes, de mégse szószátyár, sokat mesél, de mégse unalmas, és nem csak az eseményeket írja le, hanem a hátterüket is, a miérteket, mindemellett kultúrtörténet is van benne pont elég, és ha nem is támadt kedvem ott élni abban a korban, azért továbbra is rajongója maradok így messziről. Meg persze Szerb Antalnak is.

Szórakoztatóan elmesélt részletes korrajz egy letűnőfélben lévő korról. Szerb Antal törióráira szívesen beültem volna bármikor.

Bár ezred annyi tudásom lenne, mint Szerb Antalnak volt. Elképesztő információmennyiség, elképesztően jó stílusban. Amúgy is érdekel a történelem, és itt nem volt oldal (mit oldal, bekezdés), amiben ne találtam volna valami érdekeset. Élővé tette a kort, az embereket, nagyszerű ÉLMÉNY volt olvasni.

Nem szeretem a történelmet, sosem érdekelt túlzottan, és mindig is távol állt tőlem. Ezért kissé csalódott voltam az elején, mikor láttam, hogy ez bizony nem egy regény lesz, pedig a történelmi regények még úgy ahogy érdekelnek. De azért belevágtam, és kezdetben nehezen ment belerázódni, de aztán már örültem, hogy ezt választottam.
Azt hiszem Szerb Antal az az író, aki ha szakácskönyvet írna, akkor elolvasnám. Mert mindent jól ír. És itt nem csak a nyakláncról olvashattam, volt itt társadalomrajz, filozófia, Goethe, Schiller – imádtam, ahogyan nem tudta megállni, hogy ne meséljen róluk is többet – és minden más, ami valahogyan kapcsolódhat a témához.
Aki szereti a történelmet, biztosan kincsként fogja kezelni. Sajnálom, hogy velem nem tudták megszerettetni. Pedig ha Szerb Antal írta volna a töri könyvünket, akár több száz oldalt is olvastam volna egy-egy leckéhez.

Egyszerűen imádom Szerb Antal stílusát!
Középiskolában is szerettem a francia forradalmat, de ha ilyen formában tanultam volna (de úgy általában a történelmet), vagy pont Ő tanította volna, akkor mostanra már biztos történelemtanár lennék.