A ​királyné nyaklánca 244 csillagozás

Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca

„Ez a könyv Marie Antoinette királyné nyakláncának híres történetérõl szól, vagyis a francia forradalom elõzményeirõl. A szokott történelmi életrajzoktól egyrészt abban különbözik, hogy nem életrajz, másként és fõleg pedig abban, hogy nem elégszem meg az események elmondásával, hanem igyekszem elmagyarázni azokat, elõzményeikkel és következményeikkel együtt.
Így kísérlem meg egy rendkívül kalandos és mégis elejétõl végig igaz történet keretében bemutatni XVI. Lajos korának francia társadalmát, irodalmi és érzelmi életét, nevezetes figuráit, és az egészet egy eleven és szuggesztív tablóba állítani össze, amely képet ad arról, hogy miért kellett kitörnie a francia forradalomnak.” – Szerb Antal nyilatkozata (Bibliotheca, 1943)

Eredeti megjelenés éve: 1943

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fehér Holló Könyvek Magvető

>!
ISBN: 9786156377920
>!
Magvető, Budapest, 2021
434 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425093
>!
Lazi, Szeged, 2020
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632674773

13 további kiadás


Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Georg Wilhelm Friedrich Hegel · Marie Antoinette · Oswald Spengler · szélhámos · XVI. Lajos

Helyszínek népszerűség szerint

Svédország · Bastille


Kedvencelte 21

Most olvassa 19

Várólistára tette 178

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

A polcról – most hogy annyira tetszett A Pendragon legenda –egy 1965-ös Magvető kötetet vettem le, mely egykor, a beírás szerint Székely Zsuzsa tulajdona volt, de ő nagyon vigyázhatott rá, nem olvasta tönkre. A kötet még saját textilszál-könyvjelzővel ellátott termék, mívesebb munka. Szerb Antal e művének tárgya a nagy francia forradalom előtt lezajlott hírhedt „nyaklánc-per”, amely szimbóluma is lehet a kornak. A forradalom előtti évek, az utolsó felvonását élő francia hatalmi arisztokrácia jellemző dőzsölése, költekezése – egy tulajdonképpeni „haláltánc” motívumként is értelmezhető. E kort elemzi Szerb Antal finom irodalmi művésziességgel, olvasmányos stílusban. Nem csalódtam. Kitűnő munka – nagyon tetszett, élvezetesen mutatja be a kor Franciaországát.
Élvezkedtem a „stílben”.
Nagyon reménykedem, hogy a francia arisztokrácia haláltáncához hasonlítva egy író nagyjaink közül megírja/megírhatja majd a XXI. század új magyar hatalmi elitjének haláltáncát elemző történelmi esszét is, ahol kellőképp terítékre kerülnek majd az újgazdagságból, kivagyiságból, urambátyámságból következő, kizárólag önérdeket szolgáló jellemzők, amelyeknek nem szolgált tanulságul a francia arisztokraták sorsa. De hogy szolgált volna, hisz Mészáros Márta is megmondta:"semmilyen erkölcsi érdeklődés se irodalom, se film, se színház iránt nincs ma Magyarországon, soha egy könyvet, egy színdarabot nem említenek meg, bezzeg a foci létezik.”

2 hozzászólás
SteelCurtain >!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Az értékelés rövidsége nem Szerb Antallal, vagy a művével szembeni közöny megnyilvánulása. Az ok prózai; éppen szobafestés közben vagyok, s mindjárt mászhatok ismét a létrára egy újabb festékréteget felvinni a falra. De előbb némi virtuális tinta a monitorra:
Szerb Antal az Ancien régime állatorvosi lován nemcsak bravúros stílusát és páratlan tudását csillogtatja, de egyben tökéletesen szemléltet egy olyan marxi tételt is, melyről többnyire nemcsak ellenfelei, de hívei is meg szoktak feledkezni. Teszi ezt úgy, hogy tudtommal őt semmiképpen sem lehet marxista világnézettel meggyanúsítani. Az öreg szakállas ugyanis azt állítja, hogy a forradalmak – nem összeesküvések, vagy kiprovokált lázadások – egyik előfeltétele az, hogy az uralkodó osztály már nem képes a korábbi módon uralkodni. Szerb Antal tökéletesen vázolja fel az akkori világ legnagyobb botrányában, a hírhedt nyaklánc perben ennek az igazságát. Az író aligha lehetett tisztában a Marx által megfogalmazott tétellel, de az ítéletét nem hinném, hogy bárki vitathatja. Az Ancien régime egyszerűen túlélte önmagát. Fejezetről fejezetre bizonyítja az abszolút monarchia határtalan lehetőségeit, s ugyanakkor az uralom képtelenségét eme lehetőségek kihasználására. Szemléletesen festi le az uralkodó osztály bomlását, s a mai olvasó nem akar hinni a szemének, amikor látja, hogy milyen primitív csalással tették lóvá a francia arisztokrácia egyik legnevesebb képviselőjét. Ugyanakkor az is sokat elárul, hogy a mindig, minden hatalmi központ körül föltűnő kalandorok közül a fénykorban zsoldosvezérek, diplomaták és gyarmatosítók vitték a prímet, addig a bukást megelőzően ez már a közönséges csalóknak jutott. Nem hinném, hogy a Szerb Antal által nyújtott korrajz bármi kiegészítésre szorulna. Történelmet kevésbé kedvelők is bátran olvashatják.

2 hozzászólás
Cukormalac P>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Szerzőnk akár korának mémgyárosa is lehetett volna, olyan kíméletlenül éles, sokszor nem éppen politikailag korrekt humorral osztja a XVIII. századi Franciaország arisztokráciáját ebben a remekbeszabott esszében. A Pendragon legenda csupa szövevényes, misztikus detektívsztorija és az irodalomtörténeti munkák olvasóbarát, rengeteg lazasággal fűszerezett egyvelege kiváló választás lehet mindazoknak, akiket érdekel a nagy francia forradalom előtti időszak és nem zárkóznak el a rengeteg ármánnyal, intrikával, cselszövéssel támadó, szappanoperákat idéző világtól.

Az alapos, minden részletre kiterjedő információhalmaz ellenére sem unalmas, érdeklődésünket végig fenntartó, pazar történelmi tablót nyújt át nekünk egy filozófiai, politikai téren is rendkívül művelt, olvasott ember. Szerb Antal ezen művében a történelemkönyvek, vaskos lexikonok szereplőiből esendő, sokszor nevetségesen szánalmas figurák válnak és megrajzolásukhoz nem kell túl vastag ceruza, így is már-már karikatúraszerű dolgokat művelnek. Sokkal inkább valami menüettes, pezsgőzős, rizsporos kacagásparádét vártam, ez tény – de annál sokkal többet kaptam és biztos, hogy még visszatérek a világába, mert nagyon érdekes volt.

>!
Magvető, Budapest, 1967
372 oldal · Illusztrálta: Gyulai Líviusz
tgorsy>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Azt írja valahol Szerb Antal, h. 6 éves kora óta szereti a történelmet. Ha íilyeneket tud, nem is csoda.
Vesz egy semmi kis sztorit és kerekít belőle egy olyan Forradalalom előtti korrajzot, h. tátott szájjal olvasom/hallgatom/nézem. Ha eddig nem szerettem volna, is megszerettettné velem. Többször megnéztem: mi is a könyv címe? De csak azért mert annyira belemerültem, h. már el is felejtettem milyen apropóból íródott is ez a könyv.
Történelem tanárok!! Így kell ezt csinálni!

3 hozzászólás
Zsuzsi_Marta>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Egy kellemesen szórakoztató, vidám történelmi utazáson vettem részt, melyen Szerb Antal volt az idegenvezető; aprólékosan, humorosan, könnyed, olvasmányos stílusban ismertetve a Franciaország XVIII. századi, pontosabban közvetlenül az 1789-es forradalmat megelőző évek eseményeit, fellibbentve az arisztokrácia, az uralkodó osztály olykor megmosolyogtató, többnyire megbotránkoztató szokásait.
Mindezt az ún. Nyaklánc-per kapcsán tette, mintegy gyöngyszemenként ismertetve meg minket, olvasókat ennek, a szinte detektívregénybe illő ügy hátterével, szereplőivel és kimenetelével.
Szerb remek, közvetlen stílusa és az aprólékosan kidolgozott részletek, ismeretanyag teszi élvezetessé ezt a regényt. Őszintén megvallva, korábban nem igazán érdeklődtem sem a francia forradalmat megelőző, majd az azt kirobbantó politikai tényezők iránt, sem az arisztokrácia, és XVI. Lajos, valamint hites felesége Marie Antoinette viselt dolgai iránt. Elsősorban az író miatt vettem kézbe a regényt, nagyon szeretem Szerb Antal műveit. Ebben sem csalódtam, sőt! Ismét egy remekművét sikerült olvasnom, miközben még bepillantást is nyertem egy érdekes és érdeklődésre méltó történelmi korba.
Néha picit túl sok szereplőt vonultatott ugyan fel, töménynek tűnt a sok információ, kapcsolati összefüggések, ám mégis sikerült – magyarázatainak és humoros stílusának köszönhetően – eligazodni közöttük.
A könyv előszavát 11 fejezet követi, melyet egy hosszabb epilógussal zárt az író. Legjobban Marie Antoinette-ről írtak ragadtak magukkal; udvartartását, különc, rendhagyó szokásait megismerve – többek között felelőtlen pénzköltését, valamint ahogy szembement az etikettel pl öltözködés terén, és a szerelmet sem vetette meg, nagykanállal fogyasztotta a „finom és kevésbé finom” falatokat…. :-)
A „Nyaklánc-per” tulajdonképpen egy mókás, agyafúrt csalássorozat volt, ami rétestésztaként nyúlt; kapzsiság, hiszékenység táplálta, ám mindenki hoppon maradt, aki bármi hasznot is várt tőle, tenyerét dörzsölve a busás haszon reményében.
Nagyon szórakoztató, sok információt nyújtó, kedves kis olvasmány ez a regény, jól éreztem magam ezen a Szerb Antal – vezette utazáson.

"Marie Antoinette nem volt démon, mint ahogy a forradalom, és nem volt angyal, mint ahogy az ellenforradalom látta. Talán igaza van Stefan Zweignek, éppen az volt a baj, hogy annyira középszerű volt. Mártíromsága megindító; de életében nincs semmi olyan vonás, amelyért különös tisztelettel vagy meghatottsággal kellene rá gondolnunk. Búcsúzva tőle idézzük, szépségükért eredetiben, Lamartine szavait, amelyekkel a királynét jellemezte:
„Inkább egy elöregedett monarchia kedvence lévén, semmint egy új monarchia királynéja, nem kísérte sem a régi királyság presztízse, a tisztelet, sem az új uralom presztízse, a népszerűség. Nem tudott mást, mint elbájolni, tévútra vezetni és meghalni.”
(328.oldal)

kaporszakall>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Szerb Antal ismeretterjesztő írásait jobban szeretem, mint a regényeit. Két irodalomtörténete rojtosra van forgatva (a világirodalmi rojtosabbra), de ez a kis történelmi esszéje is kedvemre való, másodjára olvastam végig.

Ez a könyv az Ancien Régime alkonyának egyik kínos epizódját eleveníti fel: az úgynevezett nyakláncpert, amely – ártatlansága ellenére – gyanúba keverte Franciaország királynéját, és nevetségessé tette magát az arisztokráciát is. A közvéleményben megerősítette az osztrák kurvával kapcsolatos előítéleteket, és csúnyán megtépázta a királyi hatalom nimbuszát. Az ország egy kis lépéssel előbbre jutott a forradalom, a királyi pár pedig a vérpad irányába…

A nagy átverés fókuszában egy Jeanne de la Motte nevű nagyravágyó némber, családi eredetét tekintve a Valois királyi ág fattyúhajtásának kései, lecsúszott ivadéka áll, aki kellően hülye palimadárra akadt Rohan herceg, levitézlett egykori bécsi követ személyében. Kereslet-kínálat ily szerencsés egymásra találása eredményezte azt a bűnügyet, amit itt most nem spoilerezek el (tessék elolvasni), de ami a kor viszonyait híven tükrözi. Kedvcsinálónak egy rövid jellemzés a kötetből, a főszervezők jelleméről és indítékairól:

"Jeanne és férje mindennel megpróbálkozik, csak egy dolog nem jut az eszükbe: az, hogy dolgozzanak. Mentségükre szolgáljon, hogy ez a lehetőség náluknál százszor becsületesebb nemesemberek agyában sem merült fel akkoriban. A nemesember, ha tönkrement, a királyi gondviselés napsugarára számított, mint ahogy később a „történelmi osztályok” az államnál vagy a vármegyénél kerestek elhelyezkedést, ha elfutott alóluk a föld és a vagyon. Ha pedig annyira süllyedtek, hogy abba a mélységbe már nem hatolhatott le a királyi tekintet, akkor jött a szélhámosság, a rang látszatával való visszaélés, a férfi hamiskártyás vagy selyemfiú lett, a nő kiárusította magát – de dolgozni nem dolgozott, mert ezzel megsértette volna a dolgok örök rendjét, amely a munkát a polgárság és a parasztság osztályrészéül jelölte ki. Ez a felfogás nehezen egyeztethető össze a mi világképünkkel, pedig fonáksága éppen abból következik, ami oly nagyszerű és szép a régi világban: hogy minden öröktől kiszabott helyén áll és mozog, mint a csillagok. Az ember ebben a világban nem választhatja tetszése szerint életformáját, mert születése véglegesen kijelöli azt és aki saját életformájából kiesik, nem cserélhet életformát, hanem a semmibe zuhan. A nemesember, aki inkább szélhámos lesz, semminthogy dolgozzék (egyébként mit is dolgozhatna, rangjánál fogva nem ért semmihez), viselkedésével az arisztokratikus világrendet tartja tiszteletben, olyan negatív módon, mint ahogy a képmutató tiszteli az erkölcsi világrendet, mert ha nem tisztelné, akkor nem akarná, hogy erényesnek tartsák, hanem nyiltan vállalná ocsmányságait."

Szerb Antal tehát ebben az esszében nem csupán a bűnügyet és az azt követő pert, hanem a kor általános képét rajzolja meg, a fontosabb szereplők portréjával színesítve; élvezetes, némileg pletykás formában. Ha meggondolom, hogy halála előtt kb. egy évvel jelent meg, és ez volt az író utolsó nagyobb terjedelmű munkája, akkor egyszerre lep meg a lapokról sugárzó könnyedség és (burkolt) optimizmus.

A könyv 77 éves, de a stílusa ma is zamatos. Fogyasszátok jó étvággyal!

Mollika >!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Egy szokásos remek kultúrtörténeti, történelmi iromány Szerb Antal tollából, igazán olvasmányos formában, egy kis szatirikus humorral vegyítve.
Az esszé kevésbé tartalmaz cselekményt, inkább leírások jellemzik. A nyaklánc pert mutatja be, annak előzményeit, az abban résztvevő személyeket, kitekintéssel a XVIII. századi francia társadalomra, annak irodalmi, szellemi társasági életére.
Az esszé alaptétele az, hogy a nyaklánc per az ancien regime hanyatlásának egyik jellemző mozzanata volt, illetve a francia forradalom kirobbanásában is fontos szerepet játszott.
A kort és az egyes szereplőket nagyon jó korrajzzal, jellemrajzzal mutatja be.
Az esszé során ismét megmutatkozik Szerb Antal hatalmas történelmi és irodalmi tudása, rengetek idézetet és pontos évszámot, egyéb történelmi információt tartalmaz a mű.

Trixi_Adzoa P>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Nehéz értékelni a többi Szerb Antalom után, mert ez megint nagyon más volt, mint a Pendragon legenda vagy az Utas és holdvilág. Ez a könyv sokkalta kevesebb cselekményt tartalmaz, mint a két említett regény, inkább leíró jellegű történelem-szerű könyv némi pletykával átszőve. Jellemrajzokkal tarkított leírás arról, hogy mi váltotta ki a francia forradalmat közvetett módon.
Annak ellenére, hogy lassan haladtam vele, és néhol unalmasnak találtam a jellemrajzokat, leírásokat, mert nagyon eltávolodtak a mögöttes cselekménytől, mégis jónak tartom ezt a könyvet. A sok megemlített ember viselkedéséből, jelleméből szépen apránként egy teljes korrajz bontakozik ki, ami viszont már sokkalta közelebb áll a szívemhez, mint az egy-egy – nem annyira érdekfeszítő – ember megismerése.
Az egész Ancien Régime annyira más, mint amiben élünk, és mégis ugyanolyan, mert az emberek viselkedése mit sem változott azóta. Az áskálódás, a pletykákra való éhség, a csalás és a mások életében való vájkálás most sem áll távol az emberektől, mindössze annyi a különbség, hogy manapság sokkal nehezebb lenne összehozni egy olyan gaztettet, amire Jeanne de la Motte vetemedett. Talán nem is nehezebb, inkább nagyon más eszközökkel kellene nekiállni :-)
Stílusában még mindig hamisíthatatlan Szerb Antal. Az, ami miatt annyira szeretem, ami miatt annyira jó őt olvasni. Tökéletesen egyet értek @Tíci-vel abban, hogy egy Szerb Antal által írt szakácskönyv is érdekes lenne :-)
Egyébként nagyon ügyesen építette fel a regény struktúráját. Azt a miniatűr valós nyaklánc történetet 10-15 oldalban elmesélte, de előtte annyi információval látott el, hogy cselekmény már szinte mellékes is lett a könyv utolsó fejezeteiben.
Örülök, hogy megvettem a könyvfesztiválon!

ancineni P>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

A könyv címkéit tanulmányozva egy kicsit tartottam tőle, hogy egy szárazabb ismeretterjesztő kiadványt fogok a kezemben. Pedig bízhattam volna Szerb Antal írói vénájában.
Kellemes csalódásként ért, hogy mennyire könnyen elmerültem az olvasásban. A királyné nyaklánca középpontjában Marie Antoinette királyné híres ékszere áll. Az esszé a francia forradalom előzményeit mutatja be, ármány és cselszövés tengerén keresztül vezeti végig az olvasót a cselekmények láncolatában.
Kapunk egy részletes korrajzot Szerb Antaltól, bemutatja az akkori uralkodó osztályt, az arisztokráciát. Kapunk sok évszámot, nevet és helyszínt, mégsem válik szárazzá a szöveg. Az ismeretközlésen túl, saját értelmezésében magyarázza az események mozgatórugóit, az adott történelmi kor folyamatait. Időnként pedig ki-kitekint és érdekes információkkal látja el az olvasót. Az eseményekben fontos történelmi alakokat részletesen bemutatja, megismerhetjük jellemüket, motivációjukat, indítékaikat. Ezek miatt válik olvasmányossá ez az esszé.
Aki szereti a történelmi regényeket, az ebben az írásban sem fog csalódni.

Manni>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Tegnap este tizenegyig olvastam, majd egész éjjel szélhámoskodtam, udvariaskodtam, forrongtam és adósságokat halmoztam fel álmomban. Ugye, hogy nem kell mást mondanom?

( megjegyzés magamnak : sürgősen meg kell tanulnom franciául, legalább a kiejtést, kellemetlen, hogy minden francia szót blablával helyettesítettem fejben, mert még kiolvasni se tudtam. )

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

Amadea>!

La Motte-ról nincs semmi különös mondanivalónk, nem szükséges részletesen bemutatni. Olyan jómodorú és rendkívül undorító, szemtelen és gyáva francia strici volt, amilyent mindenki százával ismer, aki járt Franciaországban. Ez a típus a gallok földjén, úgy látszik, örök. Utálta a munkát, szerette a nőket, nagyon csúnya volt, de olyan szépnek tartotta magát, hogy időnként a nők is elhitték neki.

22. oldal (Magvető, 1957)

5 hozzászólás
Eszter01>!

Aki egy kor derűjét, szépségét, boldogságát akarja megismerni, annak a művészet emlékeihez kell fordulnia.

331. oldal

estimese24>!

A társadalom két nagy osztályból áll: azokból, akiknek több az ebédjük, mint az étvágyuk és azokból, akiknek több az étvágyuk, mint az ebédjük.

279. oldal

Frank_Waters I>!

Az Úr azzal bünteti az elvakult embereket, hogy teljesíti kívánságaikat…

106. oldal

Frank_Waters I>!

…a Don Juanok titka az, hogy minden nő tetszik nekik…

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don Juan
7 hozzászólás
Aurore>!

A Rohan-család az előkelőség századaiban is Franciaország legelőkelőbb családai közé tartozott. Mint „külföldi fejedelmek” rangban mindjárt a királyi család után következtek, a lotharingiai hercegekkel együtt. Büszke jelmondatuk így hangzott: Roi ne puis, prince ne désire, Rohan suis – király nem lehetek, herceg lenni nem kívánok, Rohan vagyok. Egy Rohan hercegnét, meséli Chamfort, megkérdezték, mikorra várható a családi esemény. – Hízelgek magamnak azzal, hogy két hét múlva lesz részem ebben a megtiszteltetésben – felelte a hercegné. Ti. abban a megtiszteltetésben, hogy egy Rohant hozhat a világra.
Sajátságos módon ennek a családnak nem volt egyetlenegy tagja sem, aki mint államférfi, hadvezér vagy más téren nagy ember megokolta volna a család hatalmas önérzetét. A Rohanok ebben is olyanok voltak, mint ahogy az ember az Ancien Régime nagyurait elképzeli: nem tettek semmi mást, csak származtak; nem röstellték a fáradságot megszületni, mint Figaro mondja.

33-34. oldal, A nagyúr (Magvető 2001)

2 hozzászólás
Izolda P>!

[III. Gusztáv svéd király] Gyűlölte feleségét, a dán királylányt, nem is volt hajlandó együtt élni vele, és csak 11 év után, 1777-ben szánta rá magát, hogy mégis lépéseket fog tenni egy trónörökös érdekében, és ezt a nagy eseményt országszerte fényes ünnepségekkel ülték meg.

245. oldal (Magvető)

1 hozzászólás
Doro>!

Csak a szabad népeknek van figyelemre méltó történelmük. Zsarnokság alá vetett népek történelme csak anekdotagyűjtemény.

190.

Gridranger I>!

[…] az aranykorszakok szomorú szokása az, hogy nem jönnek el […]

207-208. oldal (Magvető, 1975)

Richard_the1st>!

[…] a XVIII. század egyik legfurcsább politikai eseménye, az 1772-es svéd forradalom. Ez a forradalom abban különbözik a többitől, hogy Svédországban a király lázadt fel zsarnoki alattvalói ellen. E forradalom történetét minden részletével együtt tanítani kellene abban a nemlétező iskolában, ahol a politika művészetére képezik ki az ambiciózus ifjúságot. Ha elolvassuk Jacques Le Scène Desmaisons 1781-ben megjelent könyvét, amely József nádor hagyatékából került az Egyetemi Könyvtárba, látjuk, a király annyira kiszámított és előkészített mindent, mint egy egészen nagy vonalú színházi rendező.
Először hagyta, hogy a Kalapok és Sapkák egy évig veszekedjenek a király által leteendő eskü megszövegezésén, vagyis a királyi hatalom gúzsbakötözésének módozatain. Azután amikor a két nemesi párt már kellőképen hajbakapott, titokban megakadályozta a gabonaszállítást, úgyhogy a nép éhezett és elégedetlenkedett. Majd egy kis helyi felkelést inszcenált, hogy öccsének módjában álljon a forradalom leverésére kiküldött sereg vezetését magához ragadni. Mialatt a kormány ezzel az álforradalommal foglalkozott, két távolabbi ponton kitört az igazi forradalom. A király ezután palotájában elzáratta a fiatal tiszteket és addig ki nem engedte őket, amíg meg nem nyerte magának.
Egész idő alatt csodálatos színészi tehetségről tett tanubizonyságot; környezetét mindvégig félrevezette szándékait illetően és az orosz követtel elhitette, hogy a közel jövőben tisztelgő láto­gatásra készül a cárnőhöz. Végül mikor a döntő pillanat elérkezett, elfogatta a szenáto­rokat, megszállta a fontosabb stratégiai pontokat, végigvonult a fővároson, beszédeket mon­dott, a nép mindenütt lelkesen üdvözölte az uralkodót, aki megszabadította a nemesek zsarnokságától „és az a király”, mondja Desmaisons, „aki reggel még mint Európa leginkább korlátolt hatalmú uralkodója ébredt fel, két órán belül olyan abszolut fejedelem lett, mint a porosz király Berlinben vagy a szultán Konstantinápolyban.”
Ezután összehívta a diétát, a palota bejárata elé ágyukat állíttatott fel és megkérdezte az ország­gyűlés tagjait, vajjon van-e valakinek kifogása a történtek ellen. Csodálatosképen sen­kinek sem volt és az alkotmányt egyhangúan megváltoztatták olymód, hogy minden felség­­jog visszaszállt a király személyére.
Mindez a XVIII. századi udvariasság szabályainak gondos betartásával folyt le. A király sajátkezű levelekben értesítette az elfogott szenátorok nejét és gyermekeit és elnézésüket kérte, hogy egy rövid időre kénytelen vendégként magánál tartani férjüket vagy apjukat. A leg­közelebbi, immár ágyúmentesen ülésező diéta udvarias köszönetet szavazott meg a ki­rály­nak, hogy megfosztotta a nemességet túlságos jogaitól és helyreállította a rendet Svédország­ban; meghagyta, hogy érmet verjenek a nagy esemény emlékére.
Ahhoz képest, hogy milyen kevés köze van Nyakláncunk történetéhez, meglehetősen hosszan időztünk a svéd forradalomnál. Ezt részben azért tettük, mert úgy hisszük, a történelemnek ez az érdekes fejezete közönségünk előtt ismeretlen, részben és főkép pedig azért, hogy meg­gondoljuk, tulajdonképen ez a lehetőség is nyitva állt a francia uralkodó előtt. A svéd király XVIII. századi eleganciával és humánummal azt tette, amit a francia és angol uralkodók, XI. Lajos és VII. Henrik a középkor végén sokkal nyersebb eszközökkel vittek végbe: hatalmuk megerősítésére a néppel szövetkeztek a nemesség, az előjogosak ellen. Valami ilyesmi járha­tott ugyanezekben az esztendőkben Turgotnak, az Ancien Régime egyetlen nagy francia állam­férfiának fejében is: királyi hatalmi szóval keresztülvinni a nép érdekében szükséges reformokat, a nemesség rovására. Ez lett volna talán az egyetlen módja annak, hogy a francia királyság megmaradjon, hogy Franciaország megmeneküljön a forradalomtól. De XVI. Lajos nem volt III. Gusztáv és a büszke, megalkuvást és taktikázást nem ismerő Turgot-t megbuk­tat­ták az udvari intrikák.

Kapcsolódó szócikkek: 1772

Hasonló könyvek címkék alapján

Ráth-Végh István: Az emberi butaság
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok 2.
Hahner Péter: A Vadnyugat
Hahner Péter: A Bastille bevétele
Boris Dänzer-Kantof: Magánélet Napóleon korában
Benedek István: Párizsi szalonok
Johan Huizinga: A középkor alkonya
Passuth László: Édenkert az óceánban
Kéri Katalin: Holdarcú, karcsú ciprusok
Takáts Sándor: Bajvívó magyarok