Szigeti Dorka édesapja a számítógépe mellett ül, és éppen egy fantasy könyv címlapján dolgozik, amikor egy különleges fényjelenségtől kísérve egy pillanat alatt eltűnik.
Dorka igazi Megfigyelő, a világ csodáinak szemlélője, ezért aztán nem lepődik meg, amikor pár héttel később budapesti lakásukban a hálószoba ajtaja nem az előtérbe vezet át, hanem a képzelet mágikus dimenzióiba. A lány kíváncsian belép a rá váró hihetetlen mesevilágba, és ott ragad. Mivel azt hiszi, hogy az édesapja is ide került, elhatározza, hogy felkutatja és majd együtt tér vele haza. Világjárásai közben királynője lesz egy országnak, parancsolója egy griffhadseregnek, új családra tesz szert, és megismerkedik a mindenség legfontosabb lényeivel: a csillagfényszövőkkel. Kiderül számára, hogy a feladat nem csupán édesapja megtalálása, hanem valami sokkal-sokkal nagyobb baj elhárítása.
De vajon van-e annyi kitartása, fantáziája, ereje egy tizenhárom éves kislánynak, amennyivel megmentheti az egész világot?
Csillagfényszövők 18 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Most olvassa 1
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 51
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Nekem ez a könyv olyan, mint Alice Csodaországában történő vég nélküli barangolás, de még inkább Dorothy Smaragdország felé történő naiv kalandozása (hazaútkeresése), csak szebben van megírva és (sajnos) több benne a félelem. A „képi megjelenítéssel” pedig Az időutazó felesége párhuzamos világaiban való hirtelen és kiszámíthatatlan felbukkanásokra emlékeztetett, mely azonnali cselekvésre és alkalmazkodásra készteti Dorkát.
Semmi kifogásom a könyv stílusa ellen, igazán szép írás, de végig az motoszkált bennem, hogy az én alig 13 éves fiam aligha tenne fel ilyen tartalmú (élet/létfilozófiai) kérdéseket még hasonlóan megfogalmazva sem… Úgy érzem, a könyv pozicionálása hibás, mert ezt a korosztályt (tisztelet a kivételnek) nem foglalkoztatják még az ilyen kérdések. Jó a felvetés: mi lenne ha, jó (bár igen nehéz) a történetelhelyezés, a fantasy témák közt a párhuzamos világok problematikája a legtalányosabb (szerintem) – de a vége, aminek a megoldást és a megnyugvást kellett volna hoznia, engem inkább összezavart, és bár eldöntöttem, nekem mit is jelent ez a megoldás, mégsem vagyok abban biztos, hogy ez volt az írói szándék? Az egyik általam feltett kérdés is ez volt: mi volt az írói szándék, a második: miért egy 13 éves gyerek szájába vannak adva ezek a kérdések, és a harmadik, leglényegesebb: ki az igazi célközönség? Mert ezt én valahogy nem tudtam eldönteni… A korosztály nem hiszem, hogy el fogja olvasni, mert nem fogja megérteni, aki meg megértené, az már kinőtte, akit meg még foglalkoztatnának hasonló kérdések, azt eltérítették a borítóval és a főszereplő korbesorolásával. De ez csak szerintem. Mert bár nem én vagyok a célközönség, sem fantasy-olvasónak nem számítok egyáltalán, de megpróbálkoztam az elolvasással, mert tetszett a szövegezés, de a végén csalódott maradtam – látszik, hogy sok munka és sok jó ötlet van mögötte… de vontatott volt, a történet folyt a maga medrében és az olvasói kizökkentés csak látszólagos volt
Pozitívumként jegyzem fel, hogy szép a stílusa, sokszor úgy éreztem magam, hogy nem is írást olvasok, hanem egy aprólékos miniatúrát nézek.
Legszebb rész az Egy új család és benne Sam, meg a többi családtag: Riarsson, Niara, és pozitív szereplő még a repülőgépes Amelia.
De sok volt a félelmet keltő rész: pl. a görögországi isteneké vagy a portékásoké, meg a nagy semmi érzést keltő. Engem megrémisztett a tudatosan kiépített totális lemondásra rábeszélés (és az ezzel járó üzenet is): nincs hazád, nincsenek szüleid.
A regény koncepciójának azt tekintettem, amiről Az időutazó felesége is szól nekem: a valódi világ problematikája: van-e egyáltalán ilyen a párhuzamos világfelfogásban, hogy valódi világ? Hol élni az igazi? Meddig barangoljunk és lavírozzunk a különböző világrétegek között, és melyik „Csillagkapun” jöjjünk ki, hogy az általunk választott valódi életünket éljük? Sőt, még az is felmerült bennem, hogy kik az igazi embernek látszó szereplők? Lehet, hogy Dorka a nem igazi, és Sam az igazi? (ez pl. csak onnan merült fel bennem, hogy egy mi (?) világunkból – legalábbis én a mi világunknak lőttem be a kiinduló helyzetet –, valahová érkező kislány nem ismert olyan alapvető növényt, mint a földi életünkben általánosan ismert orgona vagy kökény?, ugyanakkor a nagyiéknál minden növényt ismert, még a Lili Marleen rózsafajtát is…) A végén pedig már sajnos nem is értettem az orgona üzenetét, pedig fontosnak tartottam volna a teljes megértéshez….
Szóval, véleményem szerint jobb szerzői megoldás lenne és talán ennek a korosztálynak még „valóbb” a világok közti lavírozás közbeni szabad választás, és nem az ad hoc belecsöppenteni egy valamilyen világba megoldás, ahol az alkalmazkodás fontos velejárója nem a túlélés lenne, hanem az ismerkedés, megismerésen és tapasztalaton alapuló döntéshozatal a (végleges) „letelepedésre”.
Olyan felnőttes konlklúzióféle ez, igaz?
Na, ez a regény alapvető hibája – bár én kifejezetten kedvelem, ha a szerző nem nézi le olvasóit a koruk miatt, itt viszont az ellenkezője történt: túl felnőttként kezelte őket… ne haragudj, kedves Szerző…
„Egy idő után minden gyerek a maga útját járja, és akkor teszel jót, ha nem a karodba zárod, hanem … hanem, ha hagyod, hadd élje az életét.”
„Hazajönni mindig jó, akár a szomszéd utcából, akár a végtelenből. Az otthon íze, szaga, puha melege semmivel nem hasonlítható össze, olyan kincs, amit nem adhat semmi más ígérete.” (170.)
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
–
181.o. Lili Marleen rózsa:
http://safru.hu/lilli-marlen-polyantha-rozsa
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lili_Marleen
Nem vagyok a fantasy műfaj nagy barátja, de most, hogy Merítés-díj ifjúsági szekciójának zsűrijében is részt veszek, és így meglehetősen sok tinédzsereknek szánt, számomra nihilistának tűnő világlátású irománnyal találkoztam, kifejezetten jólesett ennek a fantáziavilágba kalauzoló regénynek az elolvasása. Érzelemdús, kreatív írás, a lányomnak is kezébe fogom adni.
Kedves kis történet, bár nem hiszem, hogy a 13+ korosztály értékelné, vagy akár értené a mondanivalóját. Nem értelmi hiányosságuk miatt, inkább azért, mert abban a korban még nem jut el az ember, hogy a létnek ezek a kérdései foglalkoztassák. Ezért nem is tudom igazán elképzelni, hogy egy ilyen idős gyereket lekötne a történet. Ettől függetlenül az alapötlet nem rossz, a szöveg is szépen gondozott (köszi), és nagyon helyes az, ahogy Dorkából a szemlélődő kislányból cselekvő nagylány lesz, bár én összességében többet vártam.
Az olvasás során eszembe jutott a Momo, a Végtelen történet, A kis herceg, az Alice Csodaországban, ezek keltettek hasonló érzéseket bennem, ugyanakkor teljesen egyedi, fantáziadús a történet, sőt a nagyszülős részeknél olyan jólesően otthonos :) A varázslatos elemek ellenére nem mondanám ifjúságinak, sokkal mélyebb gondolatok vannak benne, de ez engem egyáltalán nem zavart, sőt.. :) Annyira szépen megfogalmazott az egész könyv, mintha egy költemény lenne ♡
Úgy tűnik, hogy mostanában nincs szerencsém az ifjúsági regényekkel, mert az utóbbi időben nem tudják igazán elnyerni a tetszésemet. A legfőbb problémám itt is a korosztályi besorolással volt, ugyanis kizártnak tartom, hogy egy 13 év körüli gyereket lekössön a Csillagfényszövők, egyrészt a bonyolult világépítés miatt, másrészt a nyelvezete okán. Tény, hogy gyönyörűen, választékosan lett megírva a történet, viszont sokszor túlírtnak éreztem, és sokszor a cselekmény rovására ment a szándék, hogy minden pontosan, választékosan be legyen mutatva.
Számomra onnantól vált izgalmasabbá a történet, hogy megjelentek a csillagfényszövők, és Dorka elkezd ráeszmélni a világ működésére. A főszereplőnk ugyan csupán 13 éves, mégis olyan komoly kérdéseket fogalmaz meg a léttel kapcsolatban, ami egy felnőttnek is becsületére válna. Ennek ellenére a regény ezen részében már pörögnek az események, és kapunk valamiféle világmagyarázatot is.
Bővebben: https://utoszo.hu/2019/07/05/szelesi-sandor-csillagfenyszovok/
Összességében tehát azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretnének a színfalak mögé látni, és egy kicsit más szemszögből vizsgálni a minket körülvevő dolgokat. Vagy ha nem is más szemmel, de legalább egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mennyire porszemnyiek vagyunk mi mindannyian. Az pedig, hogy mindezt egy ilyen szépen megírt, mesés elemekkel operáló történetbe integrálta nekünk a Szélesi Sándor, csak külön megfűszerezi mindezt. „Átfutott a fején, hogy a csoda attól szép, hogy nem értjük. Legyen ez így, mosolyodott el magában, maradjon ez a varázslat magyarázat nélkül…” Legyél te is része ennek a csodának.
Teljes: http://konyvspiraciok.blogspot.com/2018/01/szelesi-sand…
Lehet bennem van a hiba, de nekem annyira nem tetszett ez a könyv. Valahogy jóval de jóval többet vártam tőle. Azt hittem falni fogom, de csak szenvedtem vele és megkönnyebbülten sóhajtottam fel a végén. Lehetőség volt benne ezért is keltette fel az érdeklődésem.
A szereplőről érezni, hogy bizony nem egy éltes korú lány… figyelembe véve a maga 13 évét. Pont ezért nem is számíthattunk túlságosan logikus gondolkodásra tőle. Szemlélődő, aki csak megfigyeli a világot, de ő maga nem igazán tartozik abba bele. A „szőttes” világban viszont feltalálja magát a maga módján.
A könyv gyönyörűen bemutatja, hogy a magyar nyelv mennyire választékosan képes megfogalmazni ugyan azt a dolgot akár többféleképpen is. Mennyire aprólékosan képes leírni akár csak egy kis rojtot (ami nem mellesleg néhol bosszantott már).
A történet egy apa eltűnésével és egy kishúgi megvakulásával indul. Aztán bonyolódik mikor Dorka „útnak” indul és álomvilágból álomvilágba csöppen.
Mivel túl sok ideig nem szerepeltek a szereplők leszámítva „főhősnőnket” így igazán komolyabb érzelmeket nem is váltottak ki nálam. Még Dorka se. Ami ritka eset nálam.
Igazából a Végtelen történetre emlékeztetett így a vége felé. Csak itt nem nevet kellett adni.
Nagyon szép, megható történet egy kislányról, aki az apját keresi. Bár ifjúsági regényként jelent meg, egy tizenhárom éves főszereplőtől még nem feltétlenül gyerekeknek és kamaszoknak szól a történet. Erre talán a legjobb példa A kis herceg. Saint-Exupéry regényéhez hasonlóan a Csillagfényszövőkben is olyan érzések és gondolatok jelennek meg, amelyek a történeten túl napokra, hetekre megragadnak az ember fejében. Felnőttként külön móka felfedezni a kultúrtörténeti kapcsolódási pontokat, például a nagy kedvencemet, Amelia Earhartot. Külön dicséretet érdemel címlap tervezője, mert azonnal vonzza a tekintetet a piros ruhás lány, és a tördelő is remek munkát végzett a színes, különböző formákba rendeződő szövegrészekkel.
Szigeti Dorka szereti megfigyelni a dolgokat, de semmiben sem részt venni, aznap sincs másképp, suli után inkább a parkba megy nézelődni. Aztán mikor mindent jól szemügyre vett, akkor elindul haza. Otthon csak később veszi észre, hogy egyedül van. A nappali üres, Apukája gépén egy furcsa különleges festményt lát, de nem tulajdonít különösebb érdeklődést iránta, már csak azért sem, mert mikor szemügyre venné aprólékosan, akkor a számítógép gondol egyet, elkezd füstölni, s leáll. Később kiderül, hogy húga Mirjam megvakult, Édesapja pedig nyomtalanul eltűnt.
Éva Dorka édesanyja a parkban lezajlott események után odahaza előszed egy nagy festményes albumot, s elkezdi lapozgatni míg rá nem talál arra amit keresett. Eközben Dorka kíváncsian próbálja meglesni, hogy mit kutat ennyire Anyja, de nem kell sokat várni, ugyanis Édesanyja a kezébe adja az albumot, hogy nézegesse ha szeretné Apja festményei vannak benne, mikor a szakmát kezdte. S jelenleg egy ugyanolyan alaknál van kinyitva mint amilyen a parkban Dorka mellé ült, egy hegyes fogú aligátorember kinézetű figura. A nagy lapozgatások közepette elalszik, s mikor felkel s kinyit egy ajtót hatalmas hóvihar söpör végig a szobán, mikor a folyosó ajtaját nyitja ki, akkor meg egy meleg jó illatokkal teli szobában találja magát. Bemegy, s hiába támasztja ki az ajtót kis idő múlva megváltoznak a tárgyak. Elalvás után ismét máshol kel. Kiderül, hogy egy palota sőt egy egész királyság királynője, mindenen és mindenkin Ő uralkodik. Kérhet bármit, teljesítik. Egy kis bohóc akit Fickónak nevez, csak említeni kell valamit, s már intézkedik is. Hűséges kutyája akit Barátnak nevez el, mindenhova vele tart. Első kívánsága, hogy meg szeretné nézni királyságát, s mikor látja, hogy hatalmas, akkor rájön mint kívánjon másodiknak. Kéreti a palotába az összes mocsári teremtményt, akire illik az aligátoremberi leírás. Fickó közli, hogy elég sok van belőle, de holnapra mindet felsorakoztatják előtte.
Rigorus, Dorka udvarmestere a végén azt ajánlotta, hogy az aligátorembereket a legkönnyebben és leggyorsabban a griffek gyűjtenék össze, csak meg kell nekik parancsolnia. A parancsot Dorka kiadta, s másnapra az összes aligátorember és aligátor be volt zárva a palota alatti börtönbe. Végig sétált közöttük, mindegyiket megnézte, de Édesapját nem találta, sőt nagy meglepetésére az utolsó aligátorember a nevén szólította, s elmondta, hogy Apját nem fogja megtalálni, mert a világ mögött van.
Dorkának elege lett a királynői életből, s rájött nincs itt Apja, s ha itt marad sosem fogja megtalálni így egy nap kiszökött a palotából, s útnak indult. Éjszaka elalszik, s mikor felkel, akkor egy csónakban találta magát egy Sam nevű sráccal aki elmondta neki, hogy nagyon könyörgött neki, hogy vele mehessen, Dorka ebből nem emlékezett semmire, de azért ezt nem kötötte az orrára. Sam nagyon barátságos volt, beszélgettek, s mondta, hogy van egy amolyan családi fogadójuk, s szívesen látják. Így is lett. Mindenki nagyon örült Dorkának, kapott ételt, italt, s az emeleten egy szobát is, melyben elaludhat. Este félt elaludni, mert nagyon megkedvelte az itteni embereket már-már egy második család, s tartott tőle, hogyha megint elalszik, akkor megint átkerül egy másik képbe. A végén ugyanott kelt ahol álomra hajtotta fejét.
!! NE NYISD MEG !! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE !! „majdnem” a történet vége:
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Nem minden az aminek látszik. Természetesen álmodozni szabad, sőt kell is, hiszen álmok, vágyak nélkül olyanok lennénk mint a robotok, de azért vigyázzunk, hogy ne keverjük össze az álmot a valósággal.
Célok kitűzésére is szükség van az életben, s tulajdonképpen mindenkinek van legalább egy célja legyen az egy nagyobb valumenü vagy egy kisebb, nem az a fontos, hogy mekkora horderejű hanem, hogy tényleg tegyünk is érte, hogy valóság legyen, hogy úgymond teljesüljön. Talán ha nem érzünk magunkban még túl sok erőt, akkor először csak apró célokat tűzzünk ki, s a sok kis apró után már nem feltétlen tűnik olyan nagynak a nagy, s nem érezzük azt, hogy ez sosem sikerülhet. Sok minden múlik az akaraterőn, úgyhogy azt ne veszítsük el soha.
Népszerű idézetek
A férfiak olyanok, mint ez a szög – mutatta Dorkának. – Az életük elején bárhová kerülhetnek. Aztán megszületik az első gyermek, és az keményen belekalapálja őket a világba. Egyetlen helyre, ahonnan csak erővel távolíthatók el. A gyermek, legyen fiú vagy lány, örökre meghatározza az apák helyét a mindenségben. Higgy nekem! Ha te nem találod meg édesapádat, rád fog találni ő, mert melletted a helye, és neked pedig mellette.
134. oldal, 10. fejezet - A portékások (Főnix Könyvműhely, 2016)
Gyakran azt is megpróbálta kitalálni, hogy kinek ki lehet az igazi párja. Vajon akik most mit sem sejtve elsétálnak egymás mellett, ha véletlenül összeütközve szóba elegyednének, egymásra találnának-e? Ha a focizó srácok labdája belegurulna a vihogó lánycsoportba, abból születne-e szerelem? Ha a kutyájával frizbiző lány frizbije odaszállna egy másik kutya elé, annak gazdája belemenne-e a játékba, és onnantól együtt dobálnák-e a kutyáknak a korongot, hogy egy későbbi, júniusi vagy júliusi alkonyatkor már együtt sétáljanak haza?
Mindenki mást lát meg a világból, ha körbenéz benne. Te a szépségeit látod, de vannak, akik a rémisztő dolgokat. Egyesek egy képen a szabályosságnak örülnek, mások észreveszik a káoszt mögötte. Ha a barátnődre nézel, azt látod, milyen kedves az arca. Ha az öccse néz rá, azt látja, mekkorák a fülei.
159. oldal
Dorka azonban nem engedett. már döntött és nem hátrált meg; ezzel feladtaaz örök szemlélő szerepét és belépett a mesébe, amitől ez az ő története is lett, bármennyire is hihetetlen és valószínűtlen volt. A szíve még hevesebben vert, lüktetett, szinte ki akart ugrani a helyéből, de Dorka már felszabadultságot érzett, nem félelmet. Képrázatos és eéképesztő helyre jutott, ami rákényszerítette a cselekvésre abban a reményben, hogy megváltoztathatja a hozzá közel állók sorsát. Már nem Megfigyelő többé.
45. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bosnyák Viktória: Elképesztő! 90% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Az időkút 88% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: 3… 2… 1… 88% ·
Összehasonlítás - Aurora Lewis Turner: A tűzróka 85% ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly 84% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal 92% ·
Összehasonlítás - On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? 90% ·
Összehasonlítás - Virág Emília: Sárkánycsalogató 89% ·
Összehasonlítás - Basa Katalin: A névtelen királynő 89% ·
Összehasonlítás - Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása 93% ·
Összehasonlítás