Köztársaság 88% 27 csillagozás

Semmi sincsen, mi

Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Csak mindig újabb betyárokkal verekszel,
Édes állam, s ahova el nem érsz,
Ott más a szív, a fegyver és az ész.

Magasra nőttél, harcolsz villámmal, jéggel,
Vándormadár jön, ágaid veri széjjel,
S a gyökered jó ember sose látta:
Leér az éjszakás rablóvilágba.

Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Mindig kizöldülsz, és mindig megbetegszel.
De állsz, s míg állsz s törzsed vastagodik:
Ereidben álmodunk valamit.

Ez a vers a kötet 18. oldalán található. Már ekkor éreztem, hogy nekem való lesz ez a 350 oldal. Aztán ért egy-két meglepetés.

Persze a cím sejteti, hogy közéleti témákat érintenek a sorok.
Indul a Demokrácia nevű égitest sorral, a közepén elérjük a Köztársaság “csúcspontját”, és a végén lezuhanunk a Háborúba. Nagyjából a hangulat, amit kiváltott belőlem, ugyanígy követi ezt az ívet.

A kötet első szakaszában Magyarországot szeljük át a líra segítségével. Felvillan a népi-urbánus örök kérdés, a magyarság, a hajdúsági falvak, kocsmai korrupció… és megannyi közéleti téma.

A második részben a dráma Julius Caesar fiatalkori kalandját mutatja be a kalózok fogságában. Mai nyelvezetű, pörgős cselekményű mű, amiben megmutatkozik a jövendőbeli császár zsenialitása és kegyetlensége is.

A harmadik fejezetben újra verseket olvashatunk, amik közül néhány egészen megfogott.

Negyedikként megérkezett az epika Háború néven. Azért megdöbbentő ezt 2023-ban olvasni, amikor itt a szomszédos országok pusztítják egymást, értelmetlenül halnak meg emberek ma is, ebben a pillanatban. Szálinger 2011-12- ben(?) írta ezt az utópisztikus epikát egy III. világháborúról, amit otthonából követ nyomon szerelmével együtt. Közben elmélkedik a korábbi világégések értelméről, rendszeréről. Párhuzamosan a háború leírásával szerelemi szakítás is zajlik a sorokban. Érdekes volt egymás mellett olvasni a két eseményt. Elég távolságtartó, és higgadt hangnemben írja mindkét traumát, talán kímélni akarja saját magát ezzel az eszközzel.

Szokatlan utazás volt a kötettel. A jelennel indítottunk, visszaugrottunk az ókori Rómába, majd egy borús jövőbe érkeztünk.

Nem mondom, hogy derűs lett a hangulatom, sőt elég nyomasztó volt a vége, de örülök, hogy Szálinger Balázs sokoldalú tehetségét, írásait újra tudtam élvezni.

A három műnemből (líra, dráma, epika) nekem igazából csak a dráma tetszett, a többi nem igazán jött át.Most már értem, hogy miért olvasták ilyen kevesen (pedig a Könyvesblog is kiemelte anno, a megjelenésekor). Én is csak a saját futó kihívásom miatt olvastam. Összességében azért nem volt haszontalan dolog, de többet vártam.

A dráma engem levett a lábamról. Régóta nem éreztem olvasás közben, hogy egy kortárs tehetség művére bukkantam. Tetszettek a versek, a képek, de nem az egész. Volt ami nagyon hadilábon állt.
De megérte elolvasni. :)

Láttam a zsámbéki előadást most (ami frenetikus volt amúgy) úgyhogy megint kezembe vettem a drámát. Nagyon feszes, erős drámai szöveg, újraolvasva sem okozott csalódást. És hát a darab középpontjában álló konfliktus! Maga az ötlet! A különféle identitások háborúja a köztársaság-eszme nevében! Nagyszerű.

Mostanában csupa rossz tapasztalatom volt a kortárs költészettel (de nem tartozom azok közé, akiket sosem rántott be, csak az utóbbi időben válogattam rosszul, vagy sokkal inkább: a kritika válogatott rosszul), de a Köztársaság úgy látszik, megtörte az átkot, nagyon élveztem. A dráma szuper (remélem Szálinger még visszatér a korszakba a jövőben), az azt megelőző – nem politikai vagy közéleti, sokkal inkább – állampolgári versek is nagyon jó felvezetésnek bizonyultak, aktívan munkáltak bennem a kalóz-história olvasása közben. Talán csak a dráma utáni, szerelmesnek mondható ciklus nem jött be, ezért jár az egy csillag levonás.

Minden mondat a helyén van, és nemcsak a helyén van, de amikor azt hinném, kiismertem, mindig meglep valamivel. Egy egyedi hangú, izgalmas költő eddigi fő műve.

Ragyogó dráma. Egyszerre örök és bátran aktuális.
Mi lehet a szerepe egy karizmatikus személyiségnek a történelemben?
Az előadást Zsámbékon láttam. Szálinger ott lenyűgözött.

Van a kötetben líra, dráma, próza, szóval mindenki megtalálhatja a kedvencét és hozzáteheti azt, amit annyira nem kedvel. Szálinger jó, élveztem a verseit (pedig nem vagyok nagy verses), mulatságos volt, ahogy barangolunk mindenféle környéken.
A dráma tetszett talán a legjobban. Ókori közegbe csomagolt modern, humoros szöveg volt, tényleg élveztem és sokat kuncogtam közben.
Tetszik az írásmódja, humorérzéke.

Először az előadást láttam, utána olvastam el a drámát.
Lenyűgöző, nagyon aktuális.

A versek is nagyon jók, de ha van valami nagyon aktuális, az a dráma.