Mogyoró ​és a Fiú (Mogyoró 4.) 90% 48 csillagozás

A nem is annyira régi hangulat magával ragadott, Mogyoró ártatlan és mégis komoly szerelme pedig még inkább. Kár, hogy ez volt az utolsó rész, vigasztalódom más, hasonló hangulatú könyvekkel

Nagyon tetszett, szerintem nagyon ötletes regény. Ajánlom!

Ezzel a könyvvel elbúcsúztat bennünket Szalay Lenke Madár Katitól, vagyis Mogyorótól. A sorozat első kötetében még ici-pici kislány most már 14 éves, nyolcadik osztályos, és lassan felnőtt. Végigjárja a kötetben a kamaszkor minden lépcsőjét, botladozik a felnőttévállás útján. Amibe természetesen beletartozik a szerelem is. A Fiú, így nagy F-fel! Akiről ha beszél, az anyukája megállapítja, hogy nahát, nem csak írásban lehet nagy kezdőbetűt használni, hanem szóban is! :) Nagyon-nagyon megkedveltem Mogyorót, hiszen abba a világba repített vissza gyerekkora, ami az én gyerekkorom is volt. Más, mint manapság. Más értékrendek, sok mindenben más felfogás, más nevelési módszerek. Nem mondom, hogy mindenben jobb volt, sőt, az sem biztos, hogy egyáltalán valamiben jobb volt, nekünk mégis az volt a gyerekkorunk, a fiatalságunk, ezért engedtessék meg nekem egy kis szentimentalizmus, és hogy én is ilyen elmélázva emlékezzek vissza az első szerelemre, mint Mogyoró tenné a helyemben, ha ő lenne most itt, és emlékezne arra a felejthetetlen hegyvidéki nyaralásra!

Gyerekkorom egyik kedves regényalakja volt Madár Kati, azaz Mogyoró, akivel kislány korában mindenféle humoros kalandok estek meg. Abban a tudatban éltem, hogy csak a Mogyoró és a Mogyoró kinövi a kabátját című regények szólnak a kislányról. Akkoriban valamiért azt hittem, hogy ami anyu könyvespolcán nem található meg, az nincs. Aztán valamikor két-három éve rájöttem, hogy akad még két könyv Mogyoró főszereplésével. Az egyiket beszereztem, a másikat a kívánságlistámra tettem, és a legutóbbi molykarácsonyra meg is kaptam az angyalkámtól, @imi339-től.

Mogyoró most már nem annyira kislány, határozottan kamaszodik. Ha az első két kötettel egyszerre olvastam volna, felnéztem volna rá, amiért olyan nagylány, most meg többször eszembe jutott, hogy szívesen cserélnék vele egy kicsit, milyen jó is lenne. Négy történetet tartalmaz a könyv: a főhadiszállás kalandját, az első randit, az első bulit, valamint az első szerelmet. Kedves, szórakoztató kis történetek, de legjobban az elsőt és az utolsót szerettem. Nem tartom kizártnak, hogy én vagyok az egyetlen ember, akinek sikerült megkönnyezni az első szerelemről szóló fejezet végét, de hát olyan szép, az érzés is meg a történet is, és úgy sajnálom, hogy nekem volt ilyen. Vagy talán ilyen volt, amikor átéltem, csak visszatekintve nem látom már annak?

Sajnálom, hogy nincs több Mogyoró-sztori, de hogy is lehetne: egy tizennégy éves gimnazista már nem kislány többé. Annak örülök, hogy most már mind a négy kötet itt van a könyvespolcomon: ha egyszer lesz egy lányom, kipróbálom majd rajta, vajon ő is úgy tudja-e szeretni ezt a szeleburdi Mogyorót, ahogy én szeretem.

Bájos. Ezt a magyar lánykáknak, ne a Neveletlen hercegnőt!

Bájos és szép befejezése a sorozatnak. Mogyoró már kész nagylány, mégis sokban a régi maradt. Kalamajkát kever, majd onnan kénytelen kimászni. Gyermeki lélekkel lehet csak olvasni, mert így értheti meg az olvasó, hogy mennyire fontos dolog a főhadi, például. Azért már kamaszodik is Kati. Észreveszi a fiúkat, már nem csak játszópajtásként tekint rájuk. Tamás felbukkanásának örültem. Nagyon bájosak voltak, mikor a fiú végre megnyílt. Szilviát persze nem kedveltem. (Érdekes, hogy Szabó Magda: Születésnap c. könyvében is Szilvia a főhőst mindenbe belerángató nagylány)
Egyébként szerintem Mogyoró hasonlít Anne Shirley-re egy kicsit. :)
Petit is bírom, szegény Karcsit meg azért sajnáltam, hogy mindhiába epekedik „Emkati” után.
Azért kíváncsi lettem volna, hogy mi lesz Mogyoróval. Mára már nagymamakorú. Biztosan elmeséli az unokáknak a sok izgalmas történetet, ami megesett vele kislányként. :)

Jó kis könyv, épp most olvastam újra. Jobban tetszik, mint az előzményei, nyilván a témaválasztás miatt.

Emlékszem, úgy sajnáltam, hogy vége a történetnek, és a mai napig tudni szeretném, hogyan alakult Mogyoró élete! :)

Jujj, ezt vagy háromszor elolvastam. Nagyon jó, főleg egy tinilánynak.

az egyik kedvenc pöttyös könyvem volt hajdanán.