Hamis ​gyönyör 62% 472 csillagozás

Őszintén megvallva, nem értem ezt a 60%-os értékelést. A téma ellenére ez egy nagyon jól megírt történet. Tudom, hogy sokak szemét bántja, hogy létezik a társadalomban egy ilyen helyet elfoglaló réteg, de ez nem indok arra, hogy rossznak állítsuk be ezt a könyvet.

Nem volt bennem semmiféle előítélet, amikor hozzákezdtem. Gondoltam, unaloműzőnek jó lesz. Olyannyira jó volt, hogy alig néhány óra alatt végeztem is vele. Továbbra is úgy gondolom, hogy ezeket a lányokat nem kell utálni, ők ezt választották hivatásnak, és amíg ezzel másoknak nem ártanak, mi baj van velük? Kihasználják a lehetőséget, hogy férfiak súlyos összegeket fizetnek nekik egyetlen óráért. Miért nem a férfiakat okoljuk, amiért élnek a lehetőséggel? Miért mindig a nők? Ahogy olvastuk, nagyrészt nős férfiak keresik a társaságukat, mert életet akarnak vinni a szürke hétköznapjaikba. Igen, valóban undorító dolog nős férfiakkal kezdeni; de az a legundorítóbb, aki meglát két nagy mellet, egy formás feneket, egy csinos testet, egy szép arcot; és nem bír parancsolni magának. És az sem számít, hogy otthon a felesége és a gyerekei várják. Ki is az undorító?

Különösen tetszett, ahogy a férfiakról vélekedik. Minden szava arany. Aki ennyi férfi társaságát „élvezte” már, teljesen ki tudta ismerni őket. És ahogy belegondolok, teljesen igaza van. Mi másért keresnék egy luxusprosti társaságát, minthogy ezzel is bizonyítsák férfiasságukat, hogy ők még egy ilyen jó nőt is képesek kielégíteni. És valóban, sokan nem az agyukkal gondolkodnak.

Mindezek ellenére egy percig sem kell őket sajnálni az elszenvedett károkért, hiszen van más választásuk, és ők akkor is ezt választják, mert a pénzt szeretik minden másnál jobban. És azt hiszik, minden nő rájuk irigykedik. Azok a nők legfeljebb az életszínvonalukat irigylik, és nem azt, hogy a testük – és talán a lelkük is – egy értéktárgy lett, ami nem képes örömet érezni. Inkább vagyunk boldogok a bőrünkben, és élünk átlagos életet; minthogy vadidegenek használják a testünket ürítő eszközként.

Még egyszer hangsúlyozom, nem éreztem előítéletet olvasás során. Hiszen kik vagyunk mi, hogy mások felett ítélkezzünk, főleg, ha a nekünk nem tetsző tetteikkel másoknak nem ártanak?

„Mindenki előtt ott a választás lehetősége, te döntöttél úgy, hogy szajha leszel, mert így akartál élni.”
Érdekes és számomra eléggé ismeretlen világba kalauzolt el az írónő, amire azért valljuk be sokan kíváncsiak vagyunk. Kíváncsiak vagyunk erre a fülledt, rejtélyekkel és perverziókkal teli világra. A mai napig nagy titok övezi az ebben az életvitelben élő emberek életét. Ami valójában nem is csoda, mert egy ilyen életvitelű személyről mindenkinek lenne véleménye… és feltehetően nem csodálattal néznénk fel ezekre az emberekre. Nem tisztem nekem sem ítélkezni senki felett, de véleményem azért van. Mindenki úgy éli az életét, ahogyan akarja.
A valóságban is vannak ilyen emberek, főleg nők, akik Szofihoz hasonlóan gondolkodnak. Viszonylag rövid idő alatt, kevés munkával szeretnének kőgazdagok lenni… csak ez nem mindenkinek sikerül… és az sem mindegy, hogy milyen áron érik el a hőn áhított gazdagságot.
Nem szeretném túlságosan boncolgatni és ragozni sem ezt a még mindig tabu témát, ezért így a végére egy nagyon találó és igaz gondolattal zárnám az értékelésem:
„Az élet nem mese, történnek jó és rossz dolgok is, és csak rajtunk múlik, élünk-e a felkínált lehetőségekkel. Igen, mi döntjük el, hogyan alakítjuk a történetünket.”

Olvastatja magát, együltő helyemben lenyomtam :), és kíváncsivá is váltam a folytatására, úgyhogy beszerzés alatt. Lehetett volna kicsit részletesebb. (még kétszáz oldalt elbírt volna sztem) – Elücsörögtem volna még picit mellette.

Keresem a szavakat. Sűrűn feszegetett téma, így már nem lep meg, hogy ilyen egyáltalán létezik. Érdekes olvasmány. Elgondolkodtat, megdöbbent, felráz. Néhol szinte pofonnal egyenértékű, mekkora igazságokat rejt. Mégis lehangol, szinte szégyenkezem női mivoltomban, annyira szomorú és szánalomra méltó Szofi élete. Felfoghatatlan, hogy ezek a lányok tényleg „egyszerűen azért lettek szajhák, mert imádják a pénzt és utálnak dolgozni. Mert lényegében ilyen egyszerű ez.”
Szofi mondta: „Mindegyikünk elmehetne dolgozni, találhatna rendes munkát is, de egyikünk sem teszi. Mert olyannyira rabjai lettünk a luxusnak, hogy képtelenek vagyunk szabadulni tőle.”
Nem tudom, mit akart elérni az írónő ezzel a könyvvel. Mindenesetre egyet sikerült: ha legközelebb feltűnően szép nőt látok feltűnően jó autóban, sajnos ez eszembe fog jutni… és egészen biztosan nem fogok cseppnyi irigységet sem érezni. Nincs miért. Kőkemény meló lehet. (Viszont már sajnálni sem tudom őket…)

Keserű mese egy szegény lányról, aki mindenben csalódott. Aki csupán félre van vezetve az anyja által…Rajta akarja kiélni titokban szerintem azt, amit ő nem kaphatott meg vagy így akar a saját lányán bosszút állni….És akkor kapunk egy naiv, csodaszép de látszólag szívtelen nőt, akit csak a pénz éltet…Igen ám, de milyen áron? Ez a valódi hamis gyönyör, ez a tanulság számomra : a pénz nem boldogít. Ezt akarta elmesélni Szalai Vivien Szofi életén keresztül…Olyan dolgok történhetnek az életben, amikor lenne esélyünk megváltozni…De merünk is? Miért hagyjuk ellaposodni a kapcsolatainkat? Hiszen azért vágyik sok férfi (nő is amúgy) másra, mert unják az egészet. Nem tudnak kielégülni, elkényelmesedik a párunk és csak nézünk, hogy máshogy is lehetne élni? Tanulságos mindenesetre. Nem tudom miért bántják sokan ezt a könyvet is. Csak le kell szűrni a tanulságot és rendesen elgondolkozni rajta. Mert egyáltalán nem lányregény. Ilyen az élet…!

Sok évvel ezelőtt ajándékba szántam. Aki kapta ódákat zengett róla, majd felolvasta nekünk. Aztán évek múlva kölcsön kaptam. Egy valami nem változott: ugyan az évek teltek, de a könyv valóságossága ugyan olyan erővel csapott fejbe.

Az írónőtől még nem olvastam, most ismerkedtem meg vele. Tetszik a stílusa, jól olvasható. Maga a történet jó volt. Valahogy azzal van gondom csak, hogy tényleg lehet így élni egy nőnek. Ilyen sekélyesen, csak és kizárólag a pénz a fontos? Tényleg van ilyen világ? Azt hiszem nagyon naiv vagyok. Tőlem ez eléggé távol áll. Akkor voltak talán normális érzései, amikor félt, hogy halálos beteg lehet. spoiler

Az első pillanattól kezdve megfogott a téma, főleg amiatt is, hogy egy magyar prostituált életéről szól. Igazán érdekes, hogy miként jut el idáig az ember, bár Magyarországon a mélyszegénységből nem sok esély van kitörni, vagy egyáltalán általánosságban véve elég nehéz tisztességes úton gazdaggá válni, főleg ha bekerülsz ebbe a világba egyre nagyobbak lesznek az igényeid.
Annak ellenére, hogy mennyire illegális és társadalmilag elitélt szakma, mégis tisztelem a látásmódját, azt a hideg, érzelemmentességet, amivel képes végigcsinálni ezeket a munkákat. Sokkal erősebb ember, mint amit egy átlag ember el tudna képzelni; nem sokan lennének képesek arra, amit ő csinál.

Igazából nem értem, hogy miért szidják sokan (tudom, ízlések és a pofonok), de szerintem egész jó könyv..bár először kicsit furcsa volt a téma, de nagyon tetszett

Az írónő másik hasonló témájú művét korábban olvastam. Akkor az érdekesnek tűnt amiatt most szerettem volna ezt is elolvasni. Mint kiderült ez lett volna az első rész és fordítva olvastam. Szofi élete nem hétköznapi. Szereti könnyen megkeresni a pénzt, szereti a drága ruhákat, cipőket, illatszereket, szeret luxusban élni. Ehhhez az életmódhoz a luxusprosti életet választotta. Van egy futtatónő, madam, aki kiközvetíti őt jömódú férfiak számára. Ezek a jómódú férfiak mindent megadnának, hogy férfinak tekintsék őket. Így mindkét partner "jól "jár.
Nem irigylem mégsem ezen hölgyeket. Inkább tanultak volna és saját erejük által érték volna el ezen vagyont mint mások adományaként. Nincs körülöttük állandó társ akivel eltölthetnék a szabad idejüket, közös programot szervezhetnének.